Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-28 / 228. szám
4 NÉPLAP 1952 SZEPTEMBER 28, VASÁRNAP A velence-pákozdi győzelem, 1848. szeptember 29 Vasvári Pál: „Mi szabadság nélkül tengődni nem akarunk“ (Vat vári Pál, megyénk nagy szülöttje Petőfivel az 1818-as márciusi ifjúság egyik irányítója telt. S amikor a nói) fegyverre kelt Szabolcsban, Szatmáriján — üti kiütés csapatokat szervezett a megye lelkes fiataljaiból. így írt"a fiatalokhoz:) „Mi szabadság nélkül tengődni nem akarunk, mi rabláncok kozott a nyomorúságos életet megvetjük s inkább akarunk dicsőn meghalni, mint idegen népesordák alázatos jobbágyai lenni,.. Ha a nemzet virága, a lelkes ifjúság egészen áldozatul esnék is: elszántuk magunkat e szomorú sorsra is... Csak több ártatlan vér ne folyjon ki. Ml örömest elvérzünk azon reményben, hogy e vér által fog megváltatni hazánk... Mi készek vagyunk elveszni, csak a nemzet legyen szabad és unokáik legyenek boldogok ... Számunkra nincs hely, csak vagy e föld felett, vagy e föld alatt. Válasszatok! Akartok-e szabadon, diadalmasan élni e hazában? — Akkor győzzétek le ellenségeinket; vagy akartok-e gyáván, gyalázatosán sírba temetteíni? Négy vármegyében hordatom meg a szabadságzászlókat, s éppen azon a helyeken, hol egykor halhatatlan emlékű Itákóczink küzdött s ezért reményem van a csapat gyors alakulásához. Nem én, hanem a haza hív fel benneteket. Én csak igénytelen tolmácsa vagyok a nemzetnek, mely belétek helyezi reményét, s tőletek várja, hogy megmutassátok, mit tud a magyar. Lgy volt vöröskatona, írja: Büszke vagyok Néphadseregünkre, a 19-es proletárhősök Örökösére A Magyar Népköztársaság mi- nisztertanáosa minden év széniemből’ 29. napját a ..Néphadsereg Napjá"-vá nyílvánította annak emlékére, hogy „az idegen elnyomás, az évszázados Jogfosz- tottság ellen felkelt magyar nép fegyveres ereje, a díosöséges emlékű szabadságharcos magyar honvédsereg 1848 szeptember 29-én, a Velence—pákozdi ütközetben vívta meg első csatáját a hazánk területére betört ellenséggel szemben". Az 1848-as magyar forradalomban kivívott szabadság és azj elért eredmények dtiprására,' félévvel a dicsőséges március .13. után, 1848. szeptember 11-én a bécsi reakció ügynöke, Jellasics, mintegy harmincezer fegyveressel dél felől betört az országba. Jellasicsot az osztrák kamarilla látta el pénzzel és fegyverrel, ez uszította a magyar forradalom elleni agresszióra. Az ellenforradalmi erők betörésével a nemzeti függetlenség megvédése került előtérbe; megkezdődött a magyar nép bonvédő harca. Jellasics nagyszámú hordáival szemben sem mennyiségileg, sem minőségileg nem állottak megfelelő magyar erők. Jellasics több szempontból jelentős fölényben volt, így kilencszer annyi sorgyalogzászlóaljjal és jóval több ágyúval rendelkezett, mint a honvédsereg, ezenfelül Becsből állandóan kapta a lő szerszállítmányokat. A magyar honvédtüzérség pedig csak most volt megalakulóban. Mindezt betetőzte, hogy a magyar haderő vezérei ebben az időben csúszárpárti ellenforradalmi érzületű tábornokok voltak. Jellasics célja a főváros elfoglalása volt. A vele szembenálló magyar sereg harcnélküli visszavonulása következtében annyira biztosra vette a sikert, hogy ki is jelentette; a magyarokkal csak Budán tárgyalok! Kossuth és a forradalom többi vezére elégedetlen volt az állandó visszavonulás miatt. A bécsi reakció fegyve-es erőinek betörése után a nemzeti függetlenség ■megvédésére üjabb nagyjelentőségű intézkedéseket tettek. Megteremtették az Országos Honvédelmi Bizottmányt, a szabadságharc vezetésének forradalmi szervezetét. A haza védelmét a dolgozó nép erejére és tevékeny részvételére alapozták: Kossuth személyesen indult toborzókörútra az Alföldre. Ugyanakkor a sereghez három teljhatalommal felruházott kormánybiztost küldtek. Pereseit, Bániét és Asztalost, hogy akadályozzák meg a további visszavonulást. Mindez alapvető változást idézett elő a harc nélkül már-már Buda kapui akt hátrált honvédseregnél. Jellasics ugyanis már elfoglalta Székesfehérvárt, a magyar sereg pedig Sukorónál állott. Szeptember 28-án a kormánybiztosok Húgával, Batthyány miniszterelnök jelenlétében haditanácsot tartottak, amelyen követelték, hogy a sereg azonnal ütközzék meg Jellasiccsal. Peresei Húr — testvérével együtt — hazaárulással vádolta az ütközet nélkül, gyáván hátráló . tisztikart. A sereg vezére, Hága, erre — kardját leoldván — a kormánybiztosok és tisztjei előtt kijelentette, hogy a vezérségről lemond. Példáját több, vele együttérző .tisztje is követte. A két Perccel a zajt túlhaladva kiáltotta: „El kell fogadni a lemondást, hogy a sereg tisztuljon meg va.lahára a sárga-fekete mételytől!-’ A vitát végül Batthyány csendesítette le; Húga helyén maradt, de elhatározták, hogy a betolakodókat meg kell állítani. A forradalmi fellépés eredményeként Hága az ellenség előtt csatarendbe állította a ma,gyár sereget és parancsot adott, hogy ne támadjon, de ha az ellenség megtámadná, verje vissza és további előnyomulását akadályozza meg. A honvédek már régen elégedetlenek voltak a hosszú visszavonulás miatt, árulást hangoztattak. Most a pesti események híre, a honvédelem érdekében hozott forradalmi intézkedések felilelkesítették őket, fokozták harci elszántságukat. Húga a szabadságharc után az osztrák törvényszék előtt elmondotta, hogy a táborban „politikai izgatás” folyt. Szeptember 29-én, reggel 6 órakor Jellasics huszonnyolc ezer katonával támadást intézett a Velencei-tó—Pát.ka község vonalában álló tizenhatezer főnyi honvédsereg ellen. A magyar sereg bal- szárnyával a Velencei-lóra, jobb- szárnyával pedig a Fátka község előtti mocsárra támaszkodott, szárnyai tehát biztosítva voltak. Gyengesége volt azonban ennek a felállásnak az, hogy a tizenhatezer harcos mintegy tizenkétezer lépés hosszúságú harcvonalban állott fel, tehát mélységben nem volt kellően tagolva. Ebben a helyzetben Jellasics elhatározta, hogy a magyar sereget arctámadással beszorítja a Velencei-tóba. A honvédek azonban szilárdan álltak a helyükön, elszántan vertek vissza minden előretörés! kísérletet. A magyar ütegek két órai ágyúzás után elhallgattatták Jellasics ágyúinak javarészét, majd öt lovasrohamot is megállítottak és utóbb visszavonulásra kényszerítették a császári lovasságot. Az ötezerötszáz honvéd rohama következtében Jellasics délután 2-kor elrendelte a visszavonulást Székesfehérvárra. A győzelem következtében Jellasics kénytelen volt háromnapos fegyverszüuetet kérni, majd gyáván megszökött és Bécs felé kimenekült az országból. A győzelem jelentősége nagy volt abból a szempontból, hogy — mint a minisztertanács határozata mondja —, „megmentette hazánk fővárosát és ezzel lehetőséget biztosított Kossuth Lajosnak és a szabadságharc többi vezérének, hogy tovább szervezzék a forradalom és a szabadságharc szent ügyét.” Ez a győzelem a bécsi reakciónak megmutatta a fiatal magyar honvédsereg erejét. Jellasics, de maga a császári kamarilla is kénytelen volt tudomásul venni, hogy az igazságos ügyért harcoló, honvédő háborút folytató nép szembeszáll az ellenséggel és győzelmet tud aratni a számbeli túlerő felett Is. Jellasics könnyű győzelemre gondolt, mert nem számolt az újonnan felállított honvédzászlóaljak hősiességével. Nem számolt a tolnai nemzetőrség és a borsodi önkéntesek elszántságával. Nem számolt azzal, hogy az újonnan felállított honvért- tiizérség méltó ellenfele lesz az ő több ágyúval rendelkező tüzérségének. A Velence—pákozdi ütközet szabadságharcos, forradalmi hagyománya néphadseregünknek és egész dolgozó népünknek. Ma, amikor népünk szabadságát új agresszorok — s közöttük Jellasics késői utóda, Tito — fenyegeti, idéznünk kell a szabadságharc első csatájának győzelmes emlékét. Méltán lett a Velence— pákozdi győzelem napja, szeptember 29-e néphadseregünk ünnepe. „Ez a nap erősítse dolgozó népünk és néphadseregünk széttép- hetetlen összeforrottsúgát — mondja a minisztertanács határozata —, buzdítsa, lelkesítse néphadseregünk katonáit, tiszthelyetteseit, tisztjeit és tábornokait a dicső magyar katonai hagyományok követésére, a győzelmes sztálini liaditudomány mind alaposabb elsajátítására — erősítse az imperialisták ellen a békéért folyó világküzdeleni magyar szakaszának harcosait.” BORÚS JÓZSEF 71./ őst, amikor a Néphadsereg J-'*- Napját ünnepeljük, eszembe jut mostani katonáink példaképe, a, 19-es magyar Vörös Hadsereg, amelyiknek Rákosi elvtárs is parancsnoka volt. Host, SS esztendő elteltével, büszkén gondolok arra, hogy ennek a Vörös Hadseregnek én is harcosa, voltam. Küzdöttem az imperialista betolakodók és a belső, bitang ellen forradalmár ok ellen, fegyverrel a kezemben. Röviden mondom csak el, hogyan jutottam a Vörös Hadsereg sorai közé. Arm voltam. Apám az urak háborújában, esett el. Tizenhároméves koromban már családfenntartó voltam, Meg akartam szabadulni mindörökre az elnyomóktól, azért csaptam fel a vörös katonák közé. Harcoltam az igaz ügyén a tiszai fronton. Pusztataksonynál, Tisza- roffnál megfutamitottuk az ellenséget, pedig azok túlerőben voltak. Jól tudtuk, kik ellen harcolunk és nagy gyűlölet lobogott bennünk elnyomóink ellen. A Tanácsköztársaságot a külföldiek támogatásával leverték az urak, megbuktatták a belső árulók. Horthy ránkszabadi- totta kopóit, büntetőtáborokban sínylődtünk, Héjjas-banditák kínoztak bennünket. Szakértők voltak a. kínzásokban. Amikor hazaeresztettek, a csendőrök elűztek szülőfalumból. Kcmccsére kerültem. Kcmecsén az uraság, Mezőssy veretett meg a, csendőrükkel, üldözött vadként éltem szülőhazámban. Host a hazának édes fid vagyok. Becsületesen, gondtalanul élek. Fiam elölt is szép jövő áll, vezető- helyen dolgozik. Már idős vagyok, de ha, a magyar Vörös Hadseregre gondolok, amelynek katonája voltam, kiegyenesedik a derekam, s mostani néphadseregünk köszöntésével mondom keményen: a dolgozó népet szolgálom ! Nem érhetett volna nagyobb boldogság és büszkeség, minthogy megérhettem azt, hogy néphadseregünk van. Olyan hadsereg, amelyik a 19-csek nyomdokain halad. Biztonságban érzem magam. Tudom, hogy c hadsereg katonáit is olyan forró hazaszeretet fűti, mint amilyen bennünket, egykori vörüskatonákat fütött. Tudom, hogy ők is épúgg gyűlölik a nép ellenségeit,, mint mi gyűlöltük. Tudom, hogy ez a, hadsereg megőrzi számunkra a szabadságot és békét. Büszke vagyok néphadseregünkre: a 19-es prolctárhősök örökösére. És mint volt vöröskatona, jegyeztem a mostani békekölcsön-jegyzésnél )00 forintot 600 forintos fizetésemből. Tettem ezt azzért, hogy még erősebb, még jobban felszerelt legyen a mi, dicső néphadseregünk, a béke és szabadság oltalmazó ja. VINCZE ANDRÁS, Kcmecse. A2 ELSŐ DICSÉRET Egyszerű, szerény katona Bene Imre elvtárs. Otthon munkáját mindig becsületesen ellátta. Ezért többször megdicsérték. — .Ekkor mindig, azt mond ta: — ösak a kötelességemet teljesítettem. Amikor elvtársaí útnak indították a néphadseregbe, szívére kötötték: — Csak úgy, Bene elvtárs, mint ahogy ezt itt- ,hon csináltad. Büszkék akarunk lenni rád! Bene elvtárs nem tett ígéretet, nem fogadkozott, hogy „majd meglátjátok”. Tetteivel szokta ő bebizonyítani, hogyan szereti hazáját, népét. Legjobban akkor örült, amikor megtudta, hogy harckocsizó lesz. Itégi vágya volt már ez. A katonaéletbe gyorsan belemelegedett. Már az első napokban volt négy-öt barátja. Azóta pedig, hogy megkezdődött a kiképzés, ha valakinek segítségre van szüksége a fiatal katonák között, Bene elvtárshoz fordul. Miért? Talán azért, n Bene elvtárs minden előadáson hozzászól. Nem nagyképűen magyaráz, hanem ha nem ért valamit, akkor kétszer is megkérdi. így történt ez akkor is, amikor riadóval kapcsolatosan elmagyarázták a tennivalókat. Bene elvtárs nem értett meg mindent. Este szabadidőben odament Gyetván Zoltán tiszthelyettes elvtárshoz és megkérte; mutassa meg : mit hogyan kell csinálni? Amikor Gyetván elvtárs — nem éppen az első kérésre — megmutatta, hogyan kell a köpenyt, a pokrócot felhajtani, ,mit hogyan kell készenlétében tartani, hogy ne ,-érjen senkit a riadó váratlanul, — akkor Bens elvtárs ismételten megkérte Gy. n elvtársat, hogy ellenő s, jól csinált-e mindent? Bene elvtárs első dolga az volt, hogy amit tanult, azt inég az este megmutatta elvtársainak. Bene elvtársat azonban nsmesupán ezért tartja mindenki barátjának. Ennél sokkal többet is tesz. Például: szabadidejében tanítja elvtársait a helyes jegyzetelésre. Bő jegyzetéből valóságos kis előadást tart. Az elvtársak aztán sokszor félórákig elvitatkoznak egy-egy kérdésen. Kiegészítik hiányos jegyzeteiket és. másnap már magabiztosan adnak feleletet az oktatók kérdéseire. A jó jegyzetelésért már igen sok fiatal harc- kocsizót megdicsértek. — Büszkék voltak ilyenkor nagyon a harcosok, s mosolyogva néztek Bene Imre elv társra, igazi segítő barátjukra. Egyik reggel Bene Imre puskáján port találtak. A rajparancsnok elvtárs ezért megdorgálta, ö elpirult, látszott az arcán, hogy nagyon szégyenkezik. Másnap már ragyogott a puskája, mint máskor. Az elmúlt hét egyik estéjén, parancskihirdetés kor Bene Imre honvéd nevét szólították. Kiállították az egység elé. Az egység parancsnoka megdicsérte kiváló munkájáért. Bene elvtárs elpirult, majd szerényen azt felelte: — A dolgozó népet szolgálom. Parancskihirdetés után sokan megölelték, kezet- fogtak vele. ö most is, úgy, mint odahaza, szerényen válaszolt : — Ugyan, elvtársak. Csak a kötelességem teljesítettem ... Igen, Bene elvtárs úgy él, lígy teljesíti kötelességét a néphadseregben is, ahogy ezt egy kommunistának kell tenni. Nem nagy hőstetteket hajt végre, szerényen, szorgalmasan, kötelesség- tudóan dolgozik. Ilyen katonákra van szükség! Pártunknak és népünknek. Ilyenekre, akik a gyakran szürkének, eseménytelennek tűnő hétköznapok idején szorgalmas, fegyelmezett munkával bizonyítják be, hogy ha szükség lesz rá. a harc ban hősök tudnak majd lenni. Büszkék lehetnek rá harcostársai, volt munkatársai, szüle!... Megvédjük halónk szent határait Éjjeli szolgálatot teljesítettem a határon. Előbb azt hittem, káprá- zik a szemem a járőrszolgálati idegességtől. Másfelé fordítottam a fejem, azután hirtelen visszanéztem. Nem a szemem káprázoít, egy alak tartott felém. Gyorsan határoztam. Bevárom, míg egész közel jön. Ügy 15 lépésnyire lehetett, amikor rákiáltottam: „Állj! Ki vagy?” A hitvány féreg alig észrevehetően a sűrű füzes felé húzódott. Észrevettem, csőre töltöttem a puskámat. Ili akartam kiáltani mégegyszer, erre azonban nem volt idő, mert a bitang lőtt. A dörrenést nem hallottam, hirtelen összeestem. Azt láttam azonban, hogy a gazember nekiiramodott, szaladt a bokrok felé. Én ott feküdtem, vérző testtel, összeszorított foggal; céloztam és elsütöttem a puskát. Két lépést sem tudott menni a nyomorult, máris elvágódott. Azt hittem, nem találtam el, s újból céloztam és lőttem. Pillanatok alatt történt mindez. A combom már ekkor nagyon fájt. összeszorított fogakkal egy mélyedésbe .húzódtam és újra figyeltem. Fel voltam készülve arra, hogy Tito gyilkos gazemberei tüzet zúdítanak ránk. Fájdalmam csak akkor hagyott alább egy kicsit, amikor bajtársam, a járőrparancsnok mosolyogva dicsért meg jó lövésemért. A többi lövésem sem tévesztett célt. A határon átszökni próbáló titóista kémet négy halálos találat érte. Tovább figyeltem ott fekve s eszembe jutottak parancsnokaim tanításai arról, hogy aki nem akar meghalni, az jól tanuljon meg lőni. Mi, a néphadsereg harcosai, becsülettel teljesítjük fogadalmunkat, megvédjük hazánk szent határait. Elmondta: FORGONT MIKLÓS határőr. # Forgony Miklós határőrt hazánk határainak megvédésében tanúsított önfeláldozó, példamutató, bátor magatartásáért tizedessé léptették elő és kitüntették a „Határőr-jelvény” aranyfokozatával. 1952- ben nevét beírták a DISz. Központi Vezetőség dicsőségkönyvébe. Ma este 8 órakor ünnepi est tess Nyíregyházán a „Néphadsereg napjau alkalmából Egész dolgozó népünk lelkesedéssel ünnepli a „Néphadsereg napját”. Nyíregyházán az ünnepségek kiemelkedő eseménye lesz a ma este 8 órakor megtartandó ünnepi műsor a városi színházban. Az ünnepség alkalmából fellép a magyar néphadsereg ének- és táncegyüttese, számos szólistája is.
