Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-17 / 194. szám

ß NÉPLAP 1952 AUGUSZTUS 17, VASÁRNAP A BEKE NAGY MÜVEI Két esztendővel ezelőtt egymás eután jelentek meg a Szovjetunió minisztertanácsának határozatai haitalmas alkotások, nagy békemű­veik felépítéséről. Ebkor döntött a szovjet nép arról, hogy két óriá-i vízi erőmű vét épít a Volgán : Sztá­lingrádnál és Kujbisevnél; 1100 ki­lométer hosszú csatornával köti össze az Amu-Darja folyót a Kaszpi-tengerrel és arról is kőt éve határoztak, hogy 1952. nyarára megnyitják a volga—don-i csator­nát. Nem sokkal azután jelentek meg ezek a határozatok, hogy az ameri­kai imperialisták egyik legnagyobb gaztettükbe. a koreai háborúba kezdtek. Olyan időben születtek a kommunizmus négy építkezéseinek tervei és olyan időben folyik építé­sük, amikor a tőkés világ egyre őrültebb ütemben folytatja a fegy­verkezési versenyt, amikor a dollá­rok mllliárdjait költik egy újabb vérontás előkészítésére. Olyan idő­ben tesz óriási lépéseket a Szovjet­unió a természet nagyarányú át- ála.kítása terén, amikor Koreát a Wall-Street programja szerint si­vár pusztasággá változtatják a ne- kisza.badul't amerikai rablóbandák, amikor felégetik a vetéseket., porig bombázzák a falvialkat, városokat, erőmüveket, halomra gyilkolják aiz ártatlan gyermekeket. A Szovjetunió jövőt ábrázoló tér­képén viszont csatornák sűrű háló­zata szövi be az országot, itt .is, ott is egy-egy új erőmű jele látszik, széles zöld csíkok mutatják aiz erdősítési program végrehajtását, kék foltok a hatalmas víztárolókat, a mesterséges tengereket. A békés építőmunka zaja felel az imperia­listák kardesörtetésére a Turgaj- ka pútól és Sztálingrádtól. Az új, hatalmas építkezések is tanúsítják, hogy mérhetetlen erő. a békés jö­vőbe vetett elszánt hit, a kommu­nizmus felépítésének megmásítiha- iatlan akarata lakozik a szovjet emberekben. Ez a kétszázmillió ember építkezéseivel is bebizonyít­ja, hogy számit a békére, s nem­csak számít rá, hanem képes is arra, hogy békés építő munkáját minden ellenséggel szemben' megvé- delimezze! A felemelkedés korlátlan távla­tait nyitjáik meg ezek az építkezé­sek. A Volga két óriása pár év múlva évemként annyi villamos­on orgiát termel majd, hogy az 125 esztendőre fedezné Budapest vilá­gítási ámnszükségletét. A Turk- mén-főcsatornához kapcsolódó 1200 kilométer hosszú öntöző és elárasz­tó csatorna 1,3 millió hektárnyi si­vatagot termékenyít meg, a Kara- Kum sivatag Magyarország-nagysú- gú legelőit árasztja el a jótékony vízzel. A Dnyeper vize a kahovkai víz- táirolóból kiindulva, 1.5 millió hektár fekete földet öntöz majd. A Volga a sztálingrádi víztárolóból 12 mil­lió hektárnyi pusztáit lát el vízzel, lehetővé teszi másfélmillió hektár öntözését, a búza, a rozs, a gyapot termelését. A természetűit alakítás terveinek végrehajtásával 28 millió hektárnyi területet hódít el a szov­jet ember a sivatagoktól, annyit, mint Anglia. Belgium, Svédország, Svájc és Hollandia termőterülete össizesein. A kommunizmus eddig megkez­dett művelnek felépítése azt jelen­ti, hogy nyolcmillió tonna búzával, hatmillió tonna cukorrépával, há romimi'll'ió tonna gyapottal termel­nek többet. Kétmillióval szaporodik a szarvasmarha-, kilencmillióval a juhállomány. Százmillió embert, a Szovjetunió lakosságúinak felét lát­ja majd el ruhával, élelemmel az a terület, amelyen ma legfeljebb csaik száraz fű terem, ahol ma még a szél kavarja a port. Alig néhány év alatt megépülnek ezek a létesítmények, nem úgy. mint a kapitalizmus agyonreklá­mozott „csodái”. A Í66 kilométer hosszú Szuezi-csatornát 22 évig, a 80 kilométeres Ilmám a-csatornát 35 évig építették. A Szovjetuniónak pedig már az első ötéves tervben is elég volt 20 hónap a 227 kilométer hosszú északi SztáHn-csatorna meg­építésére. Persze, nem „magától” gyorsul meg az építkezés a Szovjetunióban, hanem a nagyarányú gépesítés, az új technika legszélesebbikörű alkal­mazása következtében. A kommu­nizmus építkezéseinek elsősoülöttjé- nél, a nemrég felavatott volga— doni csatornáinál is már a munká­latok több, mint 90 százalékát gé­pek végezték, s a többi építkezések­re is újabb és újabb gépek érkez­nek. Hatalma® teljesítményű föld - kotrók teszik fölöslegessé az em­bert sorvasztó földmunkát. Az ásó- kotrók egy-egy puttonyába 3 köbmé­ter föld fér el; a nagyobb, öteme­letes ház nagyságú gépek putto­nyába pedig 14. sőt 15 köbméter. 24 óra alatt 20.000 köbméter föl­det képesek kitermelni az óriási lépegető ekszkavátorok, amelyek laza és nedves talajon is képesek működni anélkül, hogy elsüllyedné­nek. Nem hernyótalpakon mozog­nak, liánéin lépegetéssel (mint ná­lunk a büdsizenitmíhályi „csoda­gép”, amely a tiszántúli főcsatorna medrét vájja). N agy tel j esi t mén y ű ele v a t o rok, önkiürítő teherautók és traktor- pótkccsik, talajgyalúk, talajnyesök dolgoznak még a kommunizmus nagy építkezésein. Egy-egy gyalú egyetlen óra alatt tíz holdon tün­teti el az egyenetlenségeket, eltaka­rítja a bokrokat, betömi az árko­kat, vízmosásokat, lenyes-i a mun­kát akadályozó emelkedéseket. 300 ember helyett dolgozik ez a gép és kezeléséhez mindössze egy munkás szükséges. Ezeknek a gépeknek _ segítségével valósítják meg a szovjet emberek gigantikus méretű terveiket, ame­lyek a felemelkedés szinte korlát­lan távlatait nyitják meg a szovjet nép előtt. Nem ismer akadályokat ez a társadalmi rend a fejlődés­ben. A szovjet nép, amely birtoká­ba vette a hatalmas országot, amely felszabadította a társadalmat a ki­zsákmányolás alól, a természetnek is urává válik. Tettrekészsége ha­tártalan, munkája lenyűgöző mé­retű. Folyók irányát változtatja meg, hatalmas csatornáik útját mé­ri ki, lekűzdi az éghajlat mositoiia- ságát, saját szolgálatába állítja a szél erejét, a nap melegét, a víz energiáját. Virágzó életet fakaszt ott, ahol azelőtt nem volt . más, mimt terméketlen pusztaság. Az embermilliók boldogságához vezető utat mutatja meg a népek számára, a mi számunkra is, s ezt az utat szívesen követik a magyar dolgozók. Szovjet tanítómesterek útmutatásai nyomán épül Tiszalök- nél legnagyobb vízleröművünk, 200 ezer hold öntözését teszi lehetővé a tisizalöki duzzasztógát. Pár év múl­va- a tlszadotoi Táncsicshoz hasonló, sőt annál i® gazdagabb szövetkeze­tek nőnek ki a csatorna partján, — hirdetve a békés építőmunka nagy diadalát. Érdemes ilyen nagy célokért küz­deni, érdemes a Szovjetunió útmu­tatásai alapján továbbfejleszteni természetátalakító munkánkat: dol­gozó népünket, hazánkat erősítjük vele, békénket tesszük biztosabbá. A meg'g'j alázott amerikai Alkotmány Szovjet ösztöndíjas vagyok Az elmúlt esztendőben egy Madi­son nevű amerikai városban több, mint 100 ember közül mindössze egyetlen egy merte aláírni az ame­rikai alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat, az egykori amerikai demokrácia talpköveinek mondatá­ból szerkesztett emlékiratot, a többi : — „félt a következményeiktől”. Ez a tény mindennél jobban megmu­tatja azt: az amerikai alkotmány nem más, mint meggyalázott papír­darab a Trumanok, Eisenhowerek, Morgarook kezében. * ' A második világháború után ván­dorkiállítást rendeztek be egy vona­ton. A kiállítás a „Szabadság vona­ta” nevet viselte, az amerikai de­mokrácia tökéletességét hirdette és végigrobogott az Egyesült Államok országain. Roehesterben megtekin­tette egy Price nevű néger katonai egyenruhában, mellén kitüntetések sorozatával, amelyet a második vi­lágháborúban szerzett. A „Szabad­ság-vonaton” olvashatta a Függet­lenségi Nyilatkozat szavait: „Nyil­vánvalónak tekintjük a következő igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek alkottatott, hogy alkotó- juk őket egynémely elidegenithetet Un jogokkal ruházta fel — ezek sorában az élethez, szabadsághoz '■s a boldogságra törekvéshez való j ggal ..A kiállítás megtekintése inán Price egy vendéglőbe ment ahol a fizetésnél a vendéglős be­csapta, élve az amerikai „üzleti szabadsággal”. Price tiltakozni pró­bált, a vitába a rendőrség is be­avatkozott: feketének nem lehet iga za. A dollárdemokrácia szokásos érvelésével Privet lelőtték. A „Sza­badság vonulta” továbbrobogoitt. * „A házam a váram” — régi mon­dása az angolszász világnak. Szin­te a „klasszikus demokrácia” — „alaptörvényének” tekintik. Az amerikai alkotmányhoz fűzött „ja­vítások, vagy toldalékok” IV. cik­kelye is leszögezi: „A népnek az a joga, hogy személye, háza, iratai a jogtalan elfogat ás és kutatás ellen biztosítva legyen, meg ne sértessék ... ” De vájjon élhetett-e ezzel az alkotmányos jogával a georgiai ál­lambeli Robert Hall? Robert Hall lakásán — írta a Coronet című amerikai folyóirat — egy nap meg­jelent a helybeli sheriff két FBÍ- tigynök kíséretében. Mindennemű magyarázat, vagy letartóztatás! pa­rancs nélkül bilincsbe verték Hallt és magukkal hurcolták. Amikor a rendőrségi gépkocsi megállt a bör­tön épülete előtt és Hall kiszállt, a sheriff és az FBI-ügynökök ütlegel­ni kezdték, majd félholt állapotban a börtönbe vonszolták, ahol anéi- küi, hogy eszméletre tért volna, _ meghalt...” Az American nevű folyóirat ösz- szeállította azokat az alkotmány- sértéseiket és bűnöket, amelyeket az. FBI népellenes hajszája során nap- nap után elkövet. Az épületes lista így hangzik: „törvénytelen behato­lás magánlakásokba, házkutatás, telet onbeszél ge t esek lehallgat ása, levéltitok megsértése, zsarolás, tör­vénytelen letartóztatások, testi erő­szak alkalmazása, kínvallatás, gyil­kosság”. * Milyen „emberi jogokat” védel­mez hát Truman — mondjuk — a Magyar Népköztársasággal szem­ben? Miféle általunk megsértett emberi jogokról szónokolnak az im­perialisták az ENSz-ben is? Ugyan­azokat védelmezi r.álumk is, melye­kéit az Egyesült Államokban: a tör- vénytiprás, az elnyomás és a reak­ció nép ellenes előjogait! Annakidején, amikor a Magyar Nép köztársaság közzétette Alkotmá­nyát, az egyik nyugati tudósító fa­nyalogva írta: Benne van minden, ami a demokráciában szemnek-száj- nak ingere, csak az a kérdés, hogy szerkesztői végre is hajtják-e majd, amit a tervezetben lefektettek? Az azóta eltelt három esztendő minden napja ezer ténnyel zúzta szét e célzatos „kritikusok” rágalmazó „kételyeit”. S ezek a tények — a magyar nép mindinkább kiteljesülő jogai, talán még a földesurak és gyárosok megszűnt „jogainál” is jobban fájnak Tramannak! „A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjú­ság fejlődésére és nevelésére...“ Szovjet ösztöndíjas vagyok. Vi­selni ezt a nevet, szovjet egyete­men tanulni: kimondhatatlanul nagy kitüntetés! Most itthon vagyok kéthavi sza­badságon és boldogan mesélem mindazt, amit a Szovjetunióban láttam. ^'ok mindemül beszélhetne az ember. Talán a nyár is ke­vés lenne rá. Annak, hogy én szov­jet ösztöndíjas vagyok, hosszú, — nagyon hosszú története van. Egy évvel ezelőtt még csak álom volt, hogy a Szovjetunió egyetemén fo­gok tanulni. Ma már élményeimet, mint valóságot mondhatom el. Jéekem álom volt régen, az egye­tem. Egészen távoli valaminek tiínt, ami homályban, elérhetetlen távolságban marad számomra örök­ké. Az is maradt volna felszabadu­lásunk nélkül. Ma egyetemi hallgató vagyok s hozzá szovjet ösztöndíjas! Lehet e ennél szebbet elképzelni? Nem! Legalább is én úgy érzem. Azt hi­szem, ugyanezt érzi valamennyi magyar ifjú. Szüleim világhetük­ben az uraknak dolgoztak. Házunk­ban legtöbbször a. nincstclenség, a szegénység volt az úr, mint a leg­több dolgozó házában. Apámnak virradattól napestig tartó kemény munkáiban kérgesedéit meg a keze. Így kezdtem tanulni. De milyen ta nulás volt az! A tandíj nagy volt, s a jövőt kilátástalannak tartottuk, akkor. Egészen másként élünk ma. Ápámélc földet kaptak, már a, ter­melőszövetkezeti csoportban dolgoz­nak. Testvéreim is megtalálták jö­vőjüket, én pedig tervgazdász le­szek. Tervezni akarok! Tervezni az egyre nagyobbá, erősebbé váló or­szág gigászi fejlesztését, építését. Tervezni, hogy országunk gazdag legyen, mint a Szovjetunió, népünk erős és boldog, mint a szovjet nép. * f^sendesen, ünnepélyesen suhant át vonatunk a határon. A szovjet Himnuszt énekeltük. A csapi állomáson hangszóróval üdvö­zöltek bennünket. Hatalmas „hur­rá!’ volt részünkről a válasz. Aztán a Kárpátokon „keltünk út”, utána pedig a végtelen ukrán rónaságon rohant velünk a vonat cukorrépáiölelek tengerén át, friss búzatáblák százezernyi hektárain, óriási kolhozok és szovhozok men­tén. Csodálatos volt, A falvakban életerős fiatalokkal, boldog felnőt­tekkel beszéltünk. Büszkén magya­rázták itt is, ott is, hogy bár mindez a háborúban a földdel volt egyenlő, lerombolták a „civilizált” nácik, íme, most minden új. A szovjet emberről legelőször azt veszi észre az ember, hogy élet­vidám, jószívű és nagyon udvarias. Soha nem látott szeretettel fogad­tak bennünket mindenütt. Most ér­tettem meg tökéletesen én is, hogy miért harcolt egy emberként a szovjet nép a háború idején. Hisz itt a példa: a. népé minden, ezért a boldog életért érdemes és kell is harcolni, áldozni. Ilyen érzések kö­zött érkeztünk meg Moszkvába. Moszkva!... Milyen bűvös erejű szó! Látni Moszkvát! Olyan él­mény ez. amit örkre megjegyez az ember. Moszkva sokmilliós, óriási város. Mint ilyen nagy várostól, óriási zajt is vártam. Csalódtam. Zaj alig van, amit az magyaráz, hogy Moszkva központjában villa­mos helyett autóbuszok és trolibu­szok nyújtanak kényelmes utazást a. dolgozóknak. Mindenütt hatalmas építkezések. Ez jellemző egyébként az egész Szovjetunióra! Ilyen magabiztosan és nyugodtan építkezni: mérhetet­len erő jele. A legyőzhetetlen béke ereje. Ezt éreztük mi is és ezt érzi minden szovjet polgár. Szeptember 11. este 9 óra. Ki­^ szálltunk a Metróból <;s Moszkvában első utunk a Vörös­térre vezetett. Megláttuk a Vörös­térrel szemben a Kreml falát. Hát itt vagyok. Sokáig nem mozdultam. Nem is tudtam szabadulni a lenyű­göző látványtól. Millió és millió lámpa fényében vakítóan ragyogtak a Kreml tornyainak rubincsillagai. I Len in-mauzóleum fönsége nyu­godtságot áraszt e fényes estében, Moszkvában állandóan sok a kül­földi. üe legyen az bárki, _ első útja■ ide vezet! Itt is, ott is álló és gyönyörködő csoportok. Esek mind külföldiek, különböző nyelven be­szélnek, de arcuk egyet sugároz: a csodálatot, a tiszteletet, a, megha­tottságot. Erősen nézek egy ablakszempár­ra, amit egy szovjet elvtárs mula­tott meg. Sztálin elvtárs lakásának ablaka. — ó . . . ha, láthatnám ...! öt, Sztálint, aki milliónk sorsáért dolgozik és aki felé a világ minden tájáról száll a köszönet, a szere­tet! Nem szól senki, de mindenki ezt gondolja. Ezt valamennyien! Közben üt a Kreml toronyórája, őrségváltás Lenin elvtárs sírjánál. Gyönyörű volt... Nem lehet azt le­írni. Egyszerű, de fenséges! így adózik a nép annak a vezérnek, akin kívül talán senki sem tett meg nagyobbat az emberiségért. íyiinlh-a ma, látnám, oly eleven iri még bennem a kép: a Metró gyönyörű állomásai, Lenin-mauzö- leum, Gorkij-park, Nagyszínház és a leninhegyi egyelem kolosszális épülete. Az az öt nap, amit Mosz­kvában töltöttem, élelem egyik legszebb szakasza. Tanulmányaimat a rosztoii egye­temen folytatom. Csodálatos egy város. Mindenütt park. mindenütt szépítés, építkezés. Valahogy ügy éreztem az első időben, hogy jó volna hazarepülni és elmondani mindent mindenkinek, hogy ez a. mi célunk, és törekvésünk is. Tanulá­sunk nehézséggel kezdődött. Eleinte- nem sokat értettünk és nem tud­tunk beszélni kielégítően oroszul. Segítettek azonban szovjet diáktár­saink. A szovjet komszomolistú lő sokszor elvették jegyzetünket és úgy jegyzeteltek nekünk előadás közben. Mindenben segítettek. A professzorok külön előadást is tar­tottak, ha kértünk, úgy vizsgáz­tunk, ahogy a Párt azt elvárta tö­lünk. Emlékszem, milyen örömük volt a szovjet elvtársaknak, amikor először fölszólaltam a szemináriu­mon. Majdnem a vdllukra veitek. Meglepő az a figyelmesség, ahogy \ érdeklődnek országunk eseményei' felől. A Párt tagjait az Intézetben ap­jukként tisztelik a diákok, ők az élenjárók a tanulásban. És a kom- szomolisták. A diákotthonban együtt lakunk a Szovjetunió és a népi demokráciák ifjaival. Együtt megyünk színházba, moziba. Színházban, moziban min­dig zsúfolt a nézőtér. A könyvek­ért valósággal soröaáUnak. A szov­jet dolgozók élete kultúrált, vidám. Jó nézni a tömeget, amint meg­tölti az árutól roskadozó üzleteket. Jó nézni a fiatalokat, akiknek nem kell aggódni jövőjük miatt, Ismerek sok szovjetcsaládot. Is­merek egyetemi tanárt, katonatisz­tet, vasesztergályost, kolhozparasz- tot. Mindenütt csak egyet láttam, tapasztaltam : a jólétet és megelé-, gedést. * jpimútt egy év. Csodálatosan j szép év. Hazafelé robogott a vonat, És nagy változásokat tapaszé taltunk ismét. Egy állomás, arnil még tavaly sehol sem volt, már 3—| 4 emeletes épülettel díszeleg. Egy-! egy városban új utcasor, új mun­káslakásokkal; egy-egy faluban ú}\ kultúrliáz, szebb annál, amit le romboltak a nácik. Szovjet- ösztöndíjas vagyok. BÜSS-' ke vagyok rá és boldog is vagyok! nagyon, mert már láttam példáké--I pünlcet, a. szocialista Szovjetuniót. Rajta leszünk, hogy a mi hazánk­ban is felépüljön a szocializmus. NÉMETH ANDRÁS, szovjet ösztöndíjas egyetemi: hallgató, Kótaj.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom