Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1952-08-17 / 194. szám
1952 AUGUSZTUS 17, VASAKNAK NÉPLAP 1 Szabolcs-szatmári parasztküldöttek Tűrkevén, az ország legelső termelőszövetkezeti városában A nagyhírű kevi pásztorok utódai (IH-) Érdemes alkalmazni a szovjet agrotechnikát Látogatás as ibrányi Alkotmány tss-ben Fényes aeélsínpár előtt áll meg' :a szabolcs-szatmári parasztim Időt-, tek autókaravánja. A túrkevei „Vörös Csillag" tsz, belső hizlaldája van a sínpár mögött. , Mintha a múlt és a jelen találkozott volna itt össze. A hizlalda jobboldalán ósdi szélmalom mereszti csorba lapátjait az égre. Amarra messzebb a kevi gépállomás seregnyi kombájnja sorakozik, itt a szélmalom tövénél lelkes szövetkezeti vasútépítők húztak a tőidre acélsíneket. Azok, akik valaha gyalogosan járták be a soksok kilométeres kevi pusztát. Most Ili kilóméteres keskeny nyomtávú vasút segíti a négy kevi termelőszövetkezetet és a csorbái állami gazdaságot. — A keviek nemsokára még kapálni is vonaton íognak járni — jegyzi meg tréfásan valaki. — Futja nekik, hiszen mért ne lenne a milliomosnak saját vasútja... — válaszolják. Lám, itt van ez a hizlalda is. ahol a „Vörös Csillag” tagjainak ropogós ezresei „teremnek”! A kevi milliomos szövetkezet „sertésváro- Kának” csalt egy része ez. ötszáz liízó ereszt itt tokát, növel zsíros szalonnát, étvágyukat nagy figyelőmmel kísérik, napjuknak szinte minden percét papírra vetik az állattenyésztők. Minden akol táblájára pontosan odaírják, hány darab sertés van az akolban, milyen az átlagsúly, mennyi a napi takarmányadag. és milyen a takar- mányértékcsítési százalék. Gyönyörködtető látvány a sok szép jőszág, a hófehérre meszelt akiok sokasága. És tanulságos, nagyon tanulságos mindaz. amit Kónyái elvtárs, a „Vörös Csillag” állattenyésztője elmond a szabolcs-szatmári egyéni gazdáknak, szövetkezeti parasztoknak. Ez a tanulságos dolog pedig az a hízlalási mód. amit itt, a túr- kevei „Vörös Csi!lag”-ban alkalmaztak először az országban. Minya’ Clvtárs, a kótaji szövetkezeti parasztok küldötte. s valamennyi küldött szaporán jegyzi, mi is ez a hízlalási mód: a szalmiákos etetés! — Idősebb testvéreinktől, a szovjet kolhozparasztoktól tanultuk ezt a módszert — magyarázza lelkesen Kónyái elvtárs, állattenyésztő. Ro- gyin elvtárs, szovjet tanácsadó segített nekünk a módszer bevezetésénél. A szalmlákső megfelelő adagolásával elősegítjük, hogy a hízásra fogott sertés és szarvasmarha emésztése meggyorsuljon. A szal- miáksós hizlalás eredménye, hogy országos rekordot értünk el a ta- karmány^rtékesítés és a ráhízási súly tekintetében... ... Nem egy akolban 30 százalékos volt a takarmányértékesítés, míg az ötszáz sertésnél 26.5 százalékos volt az átlag! A szarvasmar- hahízlalásnál a 135—138 dekás napi súlygyarapodás volt eddig az országos rekord. A mi hizlaldánkban már elértük a 163 dekás napi súlygyarapodást is a szalmiákos módszerrel. És el fogjuk érni a 170 dekást is! Valamennyi parasztküldött kíváncsi volt, milyen is a I kevi állattenyésztők szalmiákot „receptje”. Éppen ezért a látogatás első napjának estéjén megkérték Kónyái elvtársat: mondja el, milyen is az a „recept", hadd tudják pontosan elmondani majd odahaza. — íme. ez a „recept", elvtársak: Jól meg kell jegyezni, hogy a szal- miáksót a takarmány mellett egy hónapban csak két héten át kap a sertés Is, a marha is. A másik két hét pedig — ahogy nevezzük — „pihenő". De a két héten is csak minden második nap kap szal- miáksót a jószág. A második hét pihenő. A harmadik héten minden második nap ugyancsak adunk szalmiáksót, a negyedik hét — pihenő. Természetesen az adagolás a sertésnél is, a marhánál is különböző, de csak mennyiségben. A sertések beállításakor 4 gramm szalmiáksót kapnak fejenként. Az első hónap első és harmadik hetének minden másnapján 4 gramm az' adag, a második hónap első és harmadik hetének minden másnapján már öt gramm, a harmadik hónapban 6, a negyedik hónapban pedig hét gramm. — A szarvasmarha hetven napon keresztül minden hónap első és harmadik hetének minőén másnapján két deka szalmiáksót kap a takarmány mellett... Nagy érdeklődéssel figyelte mindenki a magyarázatot, volt, aki még egyszer megkérdezte, ha nem értette meg. A híres kevi állattenyésztőktől van mit tanulni, van tni tapasztalatot átvenni. Mennyi mindent tanultak a baromfitelepen is, ahogy a belső hizlaldától átmentek megnézni a korszerű baromfiólakat. Rónyai elvtárs mosolyogva már előrebocsátotta az úton, hogy ez a belső baromfitelep csak a sok baromfitelep egyike. Hiszen 12.000 baromfit csak így tudtak elhelyezni. Elmondta azt is csak úgy „elöljáróban”, hogy három keltet őgépe van a szövetkezetnek és ebben a baromfiistállóban is — mint a többiben — kemencés műanyák alatt nevelkedik a csibe akár télen is. Amint odaértek a baromfiistállő- hoz, talán éppen Zsupin Miliályné. a kéki „Uj Utakon Járó" tszcs. tagja volt az, aki a legfigyelmesebben nézegette a nagy baromfiól müanyáit, ablakait. Hogyan is ne. amikor odahaza maga is annyit harcolt azért, hogy baromfitelepet létesítsenek. Még mindig nincs meg a baromfitelep. De ha hazamegy — megfogadta magában — még keményebben síliraszáll a baromfitenyésztés bevezetéséért. Mefigyelték a parasztküldöttek, a baromfiistálló mellé gondos kezek szénzuzalékot, sódert készítettek. És jól megjegyezték, mit magyaráz nekik Kónyái elvtárs, állattenyésztő : —- Azért kellenek ezek a baromfiaknak, mert tisztítják a tori kát is, ahol a legkönnyebben ragadnak meg a betegséget okozó baktériumok. < , Estére kelve pedig, amikor számos kérdéssel ostromolták meg a mosolygó Kónyái elvtársat, az Ádám József nyírgyuiaji szövetkezeti paraszt kérdésére válaszolva olyan érdekes módra tanította meg őket, amin mindannyian mosolyogtak, — de jól megjegyezték, s odaírták jegyzetük mellé: „fontos!” — Jegyezzék meg az eivtársak — magyarázta nekik Kónyái elvtárs. — hogy a baromfivész ellen a változatos táplálkozás talán a legjobb védekezőszer. Ezért szoktunk mi hússal, vágóhídról szerzett vérrel baromfit etetni. S ezért szoktunk temérdek gilisztát adni a szárnyasoknak. — Most elmondok az elvlársak- nak egy olyan módot, amely nagyon érdekes és amelyet ugyancsak Kogyin elvtárs, szovjet tanácsadó mondott el nekünk. Ha sok baromfi van az elvtársak gazdaságában és nem akarnak naphosszat giliszták után áskálni, akkor tenyésszenek gilisztát! Nem kerül sok fáradságba. S kifizeti magát. Ássanak egy gödröt, amelynek az aljába öt centi vastagon szórjanak lótrágyát.' Erre hintsenek félcentis rétegben korpát, vagy más takarmánylisztet és tegyenek rá 10—15 gilisztát. Végül két centis földréteggel takarják le az egészet és locsolják meg savóval, vagy akár vízzel is lehet Majd ismét lótrágya, takarmányliszt, giliszta, föld és locsolás következik. Ezt a rétegezést többször is megcsinálhatják. Majd az egész gödröt bevonjuk földdel. Elég hozzá egy két hét, hogy a gödörből mázsaszámra szedjék a gilisztát. Mert jóformán más sem lesz abban, csak jó kövér giliszták a baromfiak számára! (Folytatjuk.) Az őszi vetésre készül a mátészalkai Zalka Máté tszcs. A „Zalka Máté" már korábban elcsépelte gabonáját és 100 százalékig eleget tett beadási kötelezettségének. Az ősziárpával sem tartozik. Rövid másfél hónap alatt az első és második félévi beadási kötelezettségünk teljesítésére 23 mázsa vágómarhát adtunk be a harmadik negyedévre pedig 4 darab hízottsertést hat mázsa súlyban. E hó 15-én újabb 8 darab sertést adtunk be. Ezek is jól ikihíztak. Kétszázhuszonnyolc darab malacunk van, melyek szépen növekednek. Szép kocák és hízók lesznek belőlük! Miután teljesítettük gabona- és takarmánybeadási kötelezettségünket hozzákezdünk a terményelőlegek kiosztásához. Kiszámítottuk: előlegként egy munkaegységre 150 deka búza, 25 deka árpa jut. így Bartha Gábor, aki augusztus 1-ig 274 munkaegységet szerzett, 411 kiló búzát kap. Manczák Miklós 371 munkaegységre 557 kilót, Ster Mihály 360 munkaegység után 540 kilót és Tóth Sándor 381 munkaegységre 572 kilót. Még nagyobb előleget tudtunk volna biztosítani, ha a tavasszal belépők a múlt ősszel jönnek hozzánk. Jobban előkészítettük volna őszi vetésüket szuperfoszfáttal jól leszórtuk volna. Az erősebb vetést nem bántotta annyira a tavaszi fagyos időjárás. így is szép eredményt értünk el szorgalmas munkánk által. Ez hatással volt a környező dolgozó parasztokra és 32 család belépett a szövetkezetbe. Papp Ferenc új belépő már rendszeresen dolgozni jár. Nem akar egy napot sem feleslegesen otthon ülni. A csoportnak meg szüksége van a munkaerőre. Most fejeztük he 10 hold mák szedését és 20 hold napraforgón elvégezzük a pótbeporzást. A pótbeporzással harcolunk a többtermésért! Most folyik az anyaszéna be- hordása is. Igyekszünk a munkákkal, mert a napokban meg kell kezdenünk az őszi vetésre és betakarításra való felkészülést. Ez pedig nem lesz egyszerű, hisz az újonnan belépők földjeit is be kell vennünk a tervbe és jövőre többet is akarunk termelni, mint az idén. — Előre az őszivetésre való jó felkészülésért hogy azt határidőre teljesítsük Kertész Dániel, tszcs, elnök, Mátészalka. Három szekérrel poroszkálíia.k a lovak a poros úton. lbrány szövetkezeti parasztjainak küldöttei, érkeztek meg a Haladó-telepre, az Alkotmány termelőszövetkezetbe. — Régen megígérték múr ezt a látogatást. A szekér kocogott a földek között, fulladoztak kerekei a feneketlennek tűnő porban. Az út baloldalától hatalmas le- szá irtott tarló húzódott. „Árpa volt benne, eivtársak” —, magyarázta Mester József, a termelőszövetkezet elnöke. A .szekerei) ülők az átlagtermésről kezdtek érdeklődni. _ Ez a tábla föld, egyforma gondozást, kezelést kapott, , de a termés kétféle volt. Kísérletképpen 20 hold árpát KERESZTSOROSAN VETETTÜNK el. Szikszai Gábor gyorsan megkérdezte: — Na és mi lett az eredmény? — Mindenki várta a választ. — 2 mázsa 76 kilóval adott többet holdanként a kereaztsoros vetés. — 2 mázsa 76 kilóval! — csodálkoztak a látogatók és megígérték, hogy ősszel minden kalászost már így vetnek, mert ha az elmúlt őszön minden vetést így vetettek volna, most körülbelül 550 múzsa kenyér- gabonával többet oszthatnának szét a tagok közt. Közben Komássy Gyula, a járási tanács főagronómusa elmondja, mi a titka a keresztsoros vetésnek. _ A koresztsoros vetésben jobban megoszlik a növény, jobban kihasználja a talajt. Jobban bírja a szárazságot. Nincs úgy kitéve a megdiilés veszélyének, mert erősebb szárat hoz a kalászos, mivel nem csomóban, hainatn megoszolva növekszik a földön. — Na, én beszélek az elvtúrsaik- kal és az ősszel a Petőfiben is keresztse rosa,n vetünk minden kalászost, — jegyezte meg Fülöp István. A szekerek továbbhaladnak, s közben pedig elmondja Mester József, a termel őszövetikezet elnöke, milyen nagy hibát követtek el, mikor nem végezték el az összes kalászosokon. A PóTDErORZAST. — Csalk 12 hold rozstáblán végeztük el, mert háit akkor még sokian ellenezték, felesleges időtöltésnek mondották. — Ahol elvégeztük a pótbeiporzást, ott holdanként 3 mázsa rozzsal termett több. Közben a szövetkezet kukoricájához érkeztek. Simogatták a sötét- levelű kukoricákat és szemükkel olyat igyekeztek keresni, amelyiken csak egy cső van, de nagyon keveset leltek. Inkább háromcsöveseiket. Villöp István akármerre nézett, sorját látta a kukoricának, meg a sok csövet, amilyenekkel a« idén még nem is találkozott. NÉGYZETESEN VETETT KUKORICA, _ szólalt meg ismét az elnök. — Szabadon járja a levegő. Négyszer van megkapálva. Műtrágyát is kapott. A pótbeporzást is elvégeztük rajta. Azért ilyen teltek a csövek. Északnyugatról egyre közeledtek a terhes fellegiek, de a látogatókat húzta a kíváncsiság, egyre távolabb a tornyától, arra, ahol a 8 holdas kísérleti ŐSZI NAPRAFORGÓ táblája fekszik. Ezt a napraforgót december 4-én vetették. A mag ott telelt ki a hóval borított fagyos föld alatt. Tavasszal korán kikelt és gyors fejlődésnek indult, Mikorra a tavaszi vetéssel végeztek, már kapálhatták elsőjére az őszi napraforgót. Mikorra a szárazság beköszöntött, már java ban virágzott; erős szára, szép levelei beárnyékolták a földet. Nemsokára érik. Egyszerre a korai fajtával. Míg ezeket elmondták a termelőszövetkezet tagjai a szomszédos tszcs, küldötteinek, már ótok egy kis lucernáson kellett keresztülhaladni. Fülöp István végignézett az egyik hofsszúsizání napraforgón. — Ez igen. Szóval ezt ősszel vetettétek? — Nagyon előnyös. Ha mi is legalább fele napraforgót az őszön vetettünk volna el, nem késtünk volna tavasszal a vetéssel, meg a kapálással. — Ezen a tábla napraforgón már kétszer elvégeztük a j>őt'beporzásí, — mondta Mester József. A küldötteknek már előbb is feltűnt, bogy a napraforgó fejei eltérnek a minden nap látott napraforgóétól. Domború tányérok, miot- h a csak a fenékkel felfordított tálat akarnák utánozni. Itt lg, ott is körülfog 3—4 ember egy-egy napraforgót és kutatják az üres szemeket. J>e sehol nincs. A közepét nézzük csaik, — kérlelte az elnököt Fülöp István. Mester József bicskát vett elő és kikanya- rította a tányér közepét. Itt sem sikerült üres szemeket találni. — Azért domborítok a tányérok, mert minden virág megtermékenyült és a duzzadó szemek nehezen férnek egymás mellett, — magyarázta az elnök. Itt egy behorpadt lányé". Ezt nem bántották. Elhagytak egy párat, hogy a különbséget lemérhessék. SzétvagdaMák, tördelték a behorpadt hasú napra forgót ányért. A közepén üres maghéjakat talállak. Próbálták számolgatni, hány üres szem, van benne, de nem győzték. — Ennek fele üres, — túlozta el kissé az egyik tszes-tag. De annyi bizonyos, hogy körülbelül egy har- madrésznyi mag üresen marad minden olyan napraforgótányérbán, amelyet nem termékenyítenek meg mesterségesen, vagyis nem pótbepo- roznak. — És hogyan csináltátok? — érdeklődték többen is. — Először kettőt összeütöltünk, de az szapofátlan volt. Aztán nyúlik) fből készítettünk kesztyűt. Azzal egy ember napomként egy holdat elvégez. Az eső szakadt, de a küldöttek nem akartak tágítani a napraforgótábMról. Fülöp István többször is megnézett több reapra- forgótányért, alaposan meg akart győződni az őszi vetés és a pótibe- porzás eredményéről. Elmondja majd odahaza, hogy a fejlettobi'« szövetkezeti gazdálkodás mennyivel előnyösebb az I. típusú gazdálkodásnál. ALLATTENYÉSZTÉS A naipraforgóföMről még a belső gazdaságba siettek, ahol téglák, kövek, gerendák halmaza látszott. —. Most építik a 80 tehenet befogadó tehénistúllót. A hatalmas Háztetői* is rajta már a tetőváz. — Ott még egy téglapajta fog épülni _ mutatott az elnök a két pajta felé. — Itt a pajták előtt lóistálló alapzatát rakják. Jobbra, ott azon a kis parton épül a kul- türház, az irodaházzal és a csomó- zóval együtt. — Ez még lakóházaiknak is megfelelne, — jegyezte meg Csalók Ferenc, mikor megtekintették az épülői istállót. Sok időt töltöttek a csübenevelő- nél. Ezer darab csibe csipogásától volt hangos a környék. Kodé Jó- zsefné megrázott egy csengőt, s aj kis csibék körülfogták. Enni adott nekik. — Azért szoktatjuk csengőhöz —i mondta mosolyogva—, hogy ha. megnőnek, csengetünk nekik és akkor a határból is ideszal adnak. Sok látnivaló van még a szövetkezetben. Hisz ott vain a heterózis kukorica. A szép burgonyatáblák, a 35 hold dohány és még sok minden más. Az eső azonban eleredt, a kül- dötték alaposan megáztak s így elhatározták, hogy a jövő vasárnap folytatják a látogatást, de akkor már sokkal többen. Elhívják azokat is, akik még nem látják világosam a fejlettebb szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, hogy saját szemükkel győződjenek meg. Kolorsi
