Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-17 / 194. szám

1952 AUGUSZTUS IT, VASÁRNAP NÉPLAP A Néplap bírálata nyomán megjavult a begyűjtési munka Tiszaeszláron 115 százalékra teljesítette tervét a község A gabonacséplés elején a Néplap megbírálta a tiszaeszlári tanácsot, mert a cséplés meg­szervezésében, különösen a va­sárnapi cséplésben hátul kullo­gott a község és lemaradt ter­mészetesen a gabonabeadásban is. Amikor más községek már 50—60 százaléknál tartottak a begyűjtésben, Tiszaeszlárról csak 30-at tudtak jelenteni. A bírálat a tiszaeszláriaknak nem „esett" jól az első olva­sásra, de aztán csak megvizsgál­ták, miként tudnák meggyorsíta­ni a gabonabeadást, ps megta­lálták az orvosságot, amitől megjavult a munka. A pártszer­vezet összehívta a népnevelőket és újra megbeszélték az agitá- ciós érveket. Addig bizony el volt hanyagolva ez a terület is, egy-egy népnevelőértekezleten a központi anyagot felolvasták és ezzel megvolt a népnevelők „kioktatása". — A népnevelők közzé most olyanok kerültek, mint Babolcsi Benjámin, aki 230 százalékra teljesítette beadását, vagy Komcsák Mihály, aki 123 százalékra tett eleget állammal szembeni kötelezettségének. A népnevelő értekezleten helyi érveket dolgoztak ki. Eddig csak arról beszéltek, amit már megkapott a község (bekötő út, villany, &tb.) de arról nem esett szó, amit rövidesen kapni fog­nak: például még ebben az év­be 500 méter járdát kapnak a főutcára, a modern, többszázezer forintból épült tanácsházát kö­rülkerítik. Egy új révjáratot kapnak amellyel a Hegyaljára 8 kilométerrel rövidül meg az út. nem kell Rakamazon át ke­rülni, A tiszaladányiak rövid úton hozhatják át felesleges zöldségféléiket Tiszaeszlárra. — Beszélgettek az őszön megin­duló fásításról, az ingyenes is­koláztatásról, a különféle kultu­rális, szociális juttatásról, amU az Alkotmány biztosít a tisza­eszláriaknak is, A népnevelő értekezleten rá­mutattak hogy ebben a község­ben sem akarja mindenki az al­kotó békét. Vannak olyanok is, mint Tanko János 34 holdas kulák aki aratási szerződés nél­kül vágatta le terményét, a részt kiadta a keresztből, de ezenkí­vül még vagy 20 keresztet is odaadott aratóinak, hogy kicsé­peljék természetesen az ő szá­mára és ez a mennyiség nem került volna az ő cséplési ered­ménylapjára. Vagy ott van Far­kas Ferenc 27 holdas kulák, aki 8 mázsa árpát akart a törvény megszegésével eladni. A tanácson belül is rendet te­remtettek. Legnagyobb súlyt a pontos nyilvántartásra fektettek, mert így minden nap ki tudták mutatni, hogy ki csépelt el és ki nem tett eleget kötelezettsé­gének és annak azonnal fel­emelték kötelezettségét, illetve elszámoltatták. Ebben a munká­GépáHomásunfk 1948 ban alakult és a kezdeti nehézségeket leküzdve, igen szép eredményeket ért el 1951-ig. 1951-ben az ellenségnek si­került beférkőzni dolgozóink közé, ennek aztán az lett az eredménye, hogy gépállomásunk tervét nem teljesítette, a munkafegyelem meg­lazult, a politikai oktatás nem ment. Amikor Horváth Márton elvtárs központi vezetőségi beszédét érté­keltük, megállapítottuk: gépállo­másunkon is az a hiba, hogy jobb­oldali szociáldemokraták gaiúzdál- kodnalk. Például Tóth József arató- gépkezelő, a:ki 1951-ben került a gépállomásra és az aratógép össze­szerelésénél megállapította, hogy iparunk büszkesége, az új gyárt­mányú arartógép, „agyon van kom struálva1’ és nem lehet veié ered­ményt elérni”. Amikor pedig nran­ban a nyilvántartók kiválóan megálltak helyüket. Ä tanácstagok egy-egy kör­zetért, utcáért vagy tanyáért vállaltak felelősséget. Például Répási István Hangács-tany->i tanácstag először maga teljesí­tette a beadását, utána pedig mindig ott volt, ahol a cséplő­gép végzett. Lehetne még sorolni Dojcsák Pál, Babol­csi Benjámin példamutatását és valamennyi tanácstagét, mert egyetlen hátralékos sincs közöt­tük. Dicséret illeti a község veze­tőit, akik a bírálatot helyesen fogadták és bebizonyították, hogy a hibákat meg lehet szün­tetni, csak akarni kell és a bí­rálat felett nem bosszankodni kell, hanem meg kell keresni a hibák forrását. Nem utolsó sor. ban illeti dicséret a dolgozó pa­rasztokat sem, akik bebizonyí­tották, hogy hűek a béketábor­hoz és tetteikkel hozzá is járul­tak annak megerősítéséhez. kába állt az araitógéppel, rövid idő alatt tönkretette, összetörte. A dol­gozó parasztoknak pedig azt mond­ta : azért nem lehet boldogulni a géppel, azért tört össze, mert „agyon van újítva". Tóth József az ebédszüneteket arra használta fel, hogy a munka- fegyelmet lazítsa. A pártszervezet a járási pártbizottság segítségével Tóth Józsefet eltávolította a gép­állomásról. Az eltávolítás után kezd változni a helyzet gépAUomá- suntlcon. De ezzel nam szűntünk meg harcolni a jobboldali szociáldemo­kraták ellen s Tártunk útmutatása alapján meg fogjuk tisztítani gép­állomásunkat a inéig megbúvó ellen­ségtől. GOMBÁS LAJOS, 1 politikai helyettes, Biklszentmihály. j A jobboldali szociáldemokraták aknamunkája a büdszentmiháíyi gépállomáson Mint a neve, lelke oly sötét Rágalmaz, csal, spekulál, terrorizál Fekete István tiszadobi pap Fekete István ttezaidobi reformá­tus pap nemcsak olyan egyszerű bűnöző, miimt egy tolvaj, vagy be­lövő. Sokkal több, sokkal nagyobb bűnei vannak ennek a nép nyúzó, más nyakán élősködő embernek. — Ugyanúgy, minit Mindszent yék, Qrőszék, — ő is a népet akarta el- adni. Az amerikai imperialisták hű segítőtársa ő is, s minden eszközzel igyekezett a nép államát, a dolgozó népet becsapni, megkárosítani. Most, amikor egész dolgozó né­pünk az Alkotmány ünnepére tett vállalásának teljesítésén dolgozik, amikor dolgozó parasztságunk az­zal köszöni meg az Alkotmányban biztosított szabadságjogokat, hegy u csépléist ás begyűjtést teljesíti, túlteljesíti, akkor a népnek ez az ádáz ellensége ezt a munkát igyek­szik gátolni. Fekete félre akarta ve­zetni a dolgozó nép hatalmi szer­vét, a tanácsot, s nem jelenítette lie azt a 0 hoM földet, minit feleseivel dolgoztat, s aminek a haszna ter­mészetesen arz övé. Az azon termett gabonát, búzát Bárányt István ős Multi József feleseinek gabona-lap­jának igénybevételével csépelte el s ki is játssza a beadási törvényt, ha a község vezetői neun éberek. Fekete IsU'án meg akarta gátolni a tísziaűobi dolgozó parasztokat ab­ban, hogy büszkén, av. állam iránti kötelezettségük maradéktalan telje­sítésének boldog tudatában ünne­peljék annak az Alkotmánynak har­madik évfordulóját, amely okmány­ba foglalja a szabadságot, azt, hogy nem a Fekete István-féle sötétlelkű elemeké, hanem a dolgozó népé a hatalom. A tisizudobi dolgozók temerik Fe­ketét. Emlékeznek még arra, ami­kor az iskoláik államosítása idején a vallásos szülők hiszékenységére számítva, izt a hírt terjesztette, hogy „az államosított iskolákban erkölcstelenségre nevelik n gyerme­keket” és „az a bizonyítvány, amit ott adnak, úgysem érvényes.” — így próbálta akadályozni azt, hogy az Andrássy grófok egykori cselé­deinek gyermekei müveit emberek, jó szakmunkások legyenek. N’em a vallás megvédése volt a eélja ak­kor, amikor arról beszélt, hogy az úttörő foglalkozásoknál sakkal fon­tosabb a gyermekek templomba já­rása, amikor a feketecsópléssel a község beadási tervét akarta sza­botálni. Kern a vallás megvédése vezette, bis zen azt nincs kitől vé­deni. A tiszadobi dolgozóknak senki nem tiltja meg vallásuk szabad gyakorlását. Egészen más célja volt ezzel Feketének. Mint az amerikai háborús bujitogatók hű kiszolgálója, — a régi rendet szeretné vissza­hozni. Azt a régit, amiben ő maga papi fizetősén kívül még 100 hold föld liaszná't húzta. Azt akarja, hogy Eperjesi László, aki ma a Táncsics termelőszövetkezet tagja, aki boldog és megelégedett, ismét az ő földjén görnyedjen hajnaltól késő estig, s ki legyen szolgáltatva az ő kénye-kedvének. Azt a világot várja vissza, amikor az Andrássy grófok mellett ö volt a község „leg­tekintélyesebb embere”, amikor még megkövetelte a dolgozó parasz­toktól a föld iglmj olást, a kézcsókot is. Nem a vallást akarta ő „véde­ni” aijas cselekedeteivel, hanem azt a „rendet”, ami az uralkodás kor­látlan tehetőségét biztosította szá­mára a dolgozókkal szemben. Nem változott Fekete a felszabadulás után sem, megmaradt továbbra is az imperialisták liü kiszolgálójá­nak, háborút akar ő is az imperia­listáikkal együtt. Tisza dob község dolgozói emlékez­nek még 1925-ben kiadott könyvére, amiben arról Irt, hogy magánügy-e a vallás. Ebben a könyvében meg­mutatkozik Fekete igazi énje. Meg­mutatta, mennyire gyűlöli azt a dolgozó népet, amelyik hatalmas alkotásra képes, amelynek akarat­ereje és tudása megdönti az ő ha­talmát. Fekete gyűlölte és ma Is gyűlöli azt a szovjet népet, amely a világom elsőnek bizonyította be, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép le tudja magúról rázni az élős­ködőket, s kezébe véve a hatalmat, biztos kézzel vezeti a dolgozó népet a kommunizmushoz, a jobb jövő felé. Fekete gyűlöli ezt a szovjet népet, gyűlöli azokat a szovjet em­bereket, akik segítettek bennünket abban, hogy ml is lerázzuk ma­gunkról az igát, hogy a tiszadobi dolgozók is megszabaduljanak az Andrássy grófok, a Fekete István rabigájától. Fekete ellensége a Szovjetuniónak, s aki annak ellen­sége. az ellensége a békének is, az a háborús uszitokkal cimborái. — Tudják ezt a tiszadobi dolgozók, s tudják, hogyha Fekete terve sike­rült volna, akkor nem nézhetnének most olyan nagy reménnyel arra a termelőszövetkezetre, amelyre vnla- menmyien büszkék, amely megmu­tatja, mire képes a dolgozó paraszt­ság, ha összefog, amely megvédi őket a ku’úkságtól, a klerikális re­akciótól, az ellenségtől. Méltán várják él a nép bíróságá­tól a tiszadobi dolgozó parasztok Fekete István legsúlyosabb meg­büntetését. A Tiszalöki Erőmű építésvezetőjének levele a megye dolgozó parasztjaihoz T öbbször elgondolkoztam azon, hogy mennyire összefügg a. mun­kások és a dolgozó parasztok munkája. Csak együttes erőfeszí­téssel építhetjük fel a szocialista Magyarországot. Ezért fordulok most a Tiszalöki Erőmű építőinek nevében hozzátok, szabolcs-szaimár- megyei dolgozó parasztokhoz. 1949 augusztusában kezdtük meg Tiszalökön a munkát. 191/9 augusztusa óta megszakítás nélkül dolgozunk azon, hogy az öntözömü minél előbb megépüljön és ti minél előbb jóminOségü termőföld tulaj­donába jussatok. Az építkezés megkezdése óta a legnagyobb nehézsé­gektől sem riadtunk vissza. Volt olyan idöszdk, amikor dolgozóink 21 fokos fagyban rakták ki a gépeket a vagonokból, úgyhogy ujjal- kai nem tudták megmozdítani. Félóránkint keltett beszaladni a mele­gedőbe — ám a gépeket időben kirakták. Volt olyan időszak, amikor augusztusban a legnagyobb rekkenfí hőségben 5 vasárnapon keresztül megszakítás nélkül dolgoztunk három műszakban, tehát 2j órából órát. csak azért, hogy az ötéves tervnek ez a nagy békemüve, a Tiszalöki Erőmű minél előbb felépüljön. Nem egy esetben történt meg, hogy anyaghiányunk támadt. Be- jártuk az ország munkahelyeit és sokszor jóformán kilónkint szedtük össze a szükséges anyagot, hogy fennakadás nélkül termelhessünk. Aj esős időjárásban sokszor olyan időben végeztük a földmunkát, hogy a munkagödör egy különösen iszapos területére gyanútlanul be­lépő munkavállalót kötéllel kellett kihúzni a sárból, mert derékig besüppedt. Elhihetitek, dolgozó parasztok, hogy a nagy békemű becsületes dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy a munkát minél előbb elvégezzék. Sok sztahanovistánk van már. Büszkén hordják ezt a jelvényt. Ez a jelvény a munkásosztály hősiességét jelenti és ez a jelvény azt is jelenti, hogy a munkásosztály hűséges szövetségese a dolgozó parasztságnak. TTa elkészül az erőmű, örömmel jelentjük majd nektek, hogy 200 H e~er /l0\d földdel nagyobb területen gazdálkodhattok, amihez vizet szolgáltatunk. Villanyenergia szalad szét szerte a megyében, a legkisebb falun és tanyán is kigyulladnak Rákosi elvtárs lámpái, a, családi otthonokban, kultúrhdzakban megszólalnak a rádiók, és új üze­mek kapnak új energiát. Ám a munkánkat csak akkor tudjuk eredményesen elvégezni, ha ti dolgozó parasztok is segíttok. A. Tiszalöki Erőműnek szüksége van arra, hogy beadási kötelezettségeiteket maradéktalanul teljesítsétek. Ila, nincs elég kenyérgabona, nincs elég cement, nincs elég vas, nincs elég villanyáram. Akkor, amikor az AlkoUnáy ünnepére készülve beadási kötelezettségeteket maradéktalanul teljesítitek, akkor kenyeret adtok az építőknek, de egyben lehetővé teszitek, hagy iparunk több nyers­anyaggal, nagyobb erővel, lendületesebben fejlődhessek. Gokat beszélhetnék nektek arról, hogy az elmúlt rendszerben mt- lyenek voltak az építkezések. Az építőmunkások szállásai heve­nyében összetéikolt valóságos ólak voltak. A vállalkozó még ablakokat sem csinált ezekre a barakokra. Amit építettünk, az nem a dolgozó nép érdekeit, hanem a tőkések nagyobb hasznát szolgálta. Ti, dolgozó parasztok, sem saját jólétetek emelésére végeztétek a munkát. A sok- ezer holdasok a földbirtokosok és nagypapok birtokain görnyedtetek. 11a volt is néhány holdacskátok. az rendszerint arra sem volt elég. hogy kenyeret adjon a családnak. Most amikor az Alkotmány ünnepe előtt számvetést teszünk, nek­tek is látnotok kell, összehasonlíthatatlanul jobban éltek. S nekünk valamennyiünknek — munkásoknak és dolgozó parasztoknak nem szabad megelégedni az eddig elért eredményekkel. Nemcsak hagy nem, kívánjuk vissza a regit, hanem előrenézünk és még szebb világot akarunk felépíteni. És a mi összefogásunk, a munkások és dolgozó parasztok összefogása olyan erőt jelent, amely képes felépíteni a szocializmus boldog hajlékát. Segít bennünket a Szovjetunió. Mi a Tiszalöki Erőmű dolgozói sokat beszélhetnénk arról a nagy segítségről, amelyet a szovjet mér­nökök nyújtottak nekünk. S benneteket, dolgozó parasztokat is hozzá­segítettek a szovjet emberek ahhoz, hogy többet és könnyebben termel­jetek. Itt, a Tiszalöki Erőmű szomszédságában, a tiszadobi Táncsics termelőszövetkezet földjén már kombájn aratott. A szocializmus ta­vaszát éljük és gyönyörű az a világ, amely messzenézö szemeink előtt kitárul. „ S zabolcs szatmármegyei dolgozó parasztok 1 Ereznetek kell act, hogy mit akartam mondani levelemben. Nem lehet egyetlen egy olyan dolgozó paraszt sem a megyében, a Tiszalöki Erőmű megyéjé­ben, aki az Alkotmány ünnepén nem teljesíti 100 százalékig a haza iránti kötelezettségét, nem teljesíti a beadást. Nem lehet egyetlen olyan dolgozó paraszt sem Szabotcs-Szatmárban, aki cserbenhagyna bennünket, a Tiszalöki Erőmű építőit. Minden dolgozó parasztnak látnia kell azt a■ jövőt, amelyért összefogva harcolunk, hogy a szikes földeken hullámzó búzatengerek legyenek, villanyfényben ússzon falu­tok, s hogy boldogabb országban élő, tartós békében növekvő, egész­séges gyermekekben gyönyörködhessünk. TELEKI LÁSZLÓ, tv Tiszalöki Erőmű építésvezetője. Megjelent a „Tartós békéért népi demokráciáért** legújabb szántét A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért ‘ legújabb száma vezércikket közöl a „Népek békekongresszusa elé" címmel. A lap kiemeli! A Béke Világtanács­nak az a történelmi határozata, amellyel december 5-re Bécsbe össze­hívta a népek békekongresszusát, a bé. keszeretö emberiség nagygyűlését, — összefogásra mozrósitja politikai és vallási nézetűktől, nemzetiségüktől, valamint társadalmi helyzetűktől füg­getlenül mindazokat, akik ellenzik a háborút. A iap szerkesztőségi cikket közöl arról, hogy a Szovjet Hadsereg most hét éve szabadította fel Koreát. — Kiemeli, hogy a koreai nép bátran, igaz ügyének diadalába vetett hittel védi hazájának szabadságát és füg­getlenségét az amerikai agresszorok ellen. Cheorghc Apostol, a Román Mun. káspárt Központi Bizottságának tit­kára „A Román Népköztársaság al­kotmánytervezetéről" cfmmei irt cik­ket a lapba. „A belgrádi és az athéni fasiszták alkuja veszélyezteti a balkán béké­jét" elmü cikkében Oimitrisz Vlan- dasz ,a Görög Kommunista Párt Köz. ponti Bizottsága politikai irodájának tagja leleplezi a titóisták és a monarchofasiszták együttműködését. A lap „A bonni különszerződés cl, len, hollandja nemzeti függetlensé­géért" címmel cikket közöl Paul de Crootnak, a Holland Kommunista Párt főtitkárának tollából. A „Tartós békéért, népi demokrá. oiáértl" sajtószemlét közöl „A Neo—• malthusianizmus — a háborús gyuj- togaték ideológiai fegyvere" címmel. A lap Svédországból, Nagy-Britan. niából és Csehszlovákiából jelentéseket közöl a kommunista és munkáspár­tok életéből. Ezenkívül Jan Marek po. litikai jegyzeteit közli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom