Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-17 / 194. szám

3 Országszerte megiiuueplik BíoKMith Lajos születésének 150. évfordulóját Szeptember 19 én. Kossuth Lajos születésének 1Ö0, évfordulóján országszerte ünnepségeken emlékeznek meg a dolgozók az 1848—49-es magyar szabadságharc nagy vezéréről. Budapesten, a Kossuth Lajos-téren felavatjuk az új Kossuth- szobrot. majd este az Operaházban díszünnepség keretében emlékez­nek meg Kossuthról. A Nemzeti Múzeum dísztermében szeptember 19 én délelőtt Kos- suth-kiállítás nyílik meg. Több értékes kiadvánnyal adóz könyvkiadásunk Kossuth emléké­nek. Az évforduló alkalmával megjelenik Kossuth összes műveinek újabb kötete, egy Kossuth-e üdék-könyv, • népszerű Kossuth-életrajz, a „Századok” ünnepi száma, Andics Erzsébet Kossuthról szóló aka­démiai előadásának különlenyomata és a „Fel mindnyájan a hon­védelemre!” című kidavány új kiadása. Az ország minden nagyobb városában és községében is megemlé­keznek Kossuthról s az egész országban megkoszorúzzák a Kossuth- emlékmüveket. Az ország valamennyi iskolájában tartandó megemlékezések teszik teljessé- a Kossuth-évforduló szeptemberi ünnepségeit. A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaorsfág kormányához az osztrák államszerződés kérdésével kapcsolatban A külügyminisztérium tájékozta­tási főosztálya közli: i A Magyar Népköztársaság kül­t.figyminisztéríuma f. hó 16-án az lai'ábbi jegyzéket juttatta el a buda- !resti jugoszláv követséghez: A Magyar Népköztársaság kor- Hnáuya számtalan esetben tiltakozott « jugoszláv kormányinál a jugoszláv i fegyveres és légierők sorozatos, isaerveaelt te egyre agresszívebb jel­leget öltő határmenti támadásai el­len. A jugoszláv kormány azonban, ,— amint erre a Magyar Népköztár­saság kormánya legutóbb 1952 jú- ! nitts 27-én kelt 00628/52. számú j jegyzékében is rámutatott — mind- I ezideig figyelmein kívül hagyta a I Magyar Népköztársaság kormányú- i nak tiltakozásait és a jugoszláv kor- i mány felelősségét illető figyelmezte- ) teseit s ezekre újabb, az eddiginél . még súlyosabb haiiármeniti támadá- I sokkal, határsértésekkel, határ- és ! légiprovokációkkal válaszolt. A jugoszláv kormány egyre foko- ;:ódó bűnös magatartásának világos ! bizonyítéka a legutóbbi példátlan és [ felháborító provokáció. . 1952 augusztus 5-én 02.05 h-kor a letenyei szigettől keletre kb. hatszáz iméterre a magyar és a jugoszláv (partoldalt összekötő közúti hidat * üugosziáv fegyveres erő tagjai szán­dékosan felrobbantották. A robba- i más következtében a magyar teriile- jten lévő, magyar tulajdont képező Műrész vízbezuhant. A roibbamés a Magyar Népköztársaságnak tete­med anyagi kárt okozott, amely még fokozódik azáltal, hogy a Mura által szállított hordalék a híd roncsain fennakadva árvízzel fe­nyegeti a letenyei környéken lévő kb. 12. ezer kát. holdnyi területet. A jugoszláv fegyveres erők által elkövetett fenti provokáció előre .megfontolt, szándékos voltát az alábbiak bizonyítják: 1. A jugoszláv fegyveres erő -tag­jai a jugoszláv kormány utasításá­ra ,a hidat már korábban aláaknáz­ták-. 1952 június l;3-áin egy 80 fő­ből álló jugoszláv műszaki egység a jugoszláv oldalon lévő pillérekből a régi robbanóanyagot kiszedte és he­lyette új robbamóanyagitölteteket he­lyezett el, melyeket elektromos ve- j zekék útján kötöttek össze a hídfő ! közelében lévő cserjésben elhelye- • zetit robbanószerkezettel. 2. A híd roncsain pontosan meg- ! állapítható, hegy a robbantást szak­szerűen készítették elő és hajtották • Xánássy Imréék a felszabadulási előtt 300 holdon nyúzták cselédei­nket. Sok különbséget egyik vagy ■ másik cselédnyúzó között nem lehet ■ tenni, de azt mondják, hogy Xá- [nássyéknál a poklok-pokla volt a ■ cseléd élete. Sok szegényember . megpróbálta náluk, de egy év elég - volt mindenkinek. A felszabadulás után még. 100 'hold föld megmaradt Nánássyéknaí:. Állandóan lázított a földosztás el­len, a száz holdján pedig szabotálta a termelést, illetve eldugdosta a föld hozamát. 1950-ben cukorrépa- ’ termését nem adta át a cukorgyár- : nak, hogy a dolgozóik asztalára ke­vesebb cukor jusson. Ekkorra azon­ban a közigazgatásból és a bíróság­ról mind jobban kiszorultak a nép ellenségei, a X ánássyék barátai és a dolgozók feljelentésére megbün­tették Nánássynét. Az elmúlt évek során egy megye- híres termelőcsoporfc fejlődött Nyír­pazonyban, a Oerő. Xánássy né rögtön a termelőcsoportban látta legfőbb ellenségét, így annak szét- züllesztését tűzte ki célul maga elé. Ez év kora tavaszán Nyírpazony termelőszövetkezeti községgé válto­zott. A Oerő termelőszövetkezet nö­vekedése, tagjainak boldogulása miind elkeseredettebbé tette Ná­nássynét, A tavaszi munkák folyamán, kü­lönböző rémhírek kezűtek keringeni Nyírpazonyban és az újonnan be­lépők közül néhányam kérték, hogy végre négy helyen: a) a jugoszláv parton, b) a híd jugoszláv területen víabenlévő pillérében, c) a jugo­szláv part felőli mező vasszerkeze­tén, d) a közös hídmező jugoszláv részén. A robbantást elektromos úton hajtották végre, a szálvezeté­keket pontosan meg lehet állapí­tani egészen a robbanás helyéig. 3. A jugoszláv fegyveres erő tag­jai a hídon rendszeres szolgálatot teljesítettek, a robbanást megelőző napon azonban az őrszolgálatot tel­jesen megszüntették és az est folya­mán a jugoszláv hídlábnál lévő őr- bódét a jugoszláv terület. belsejébe szállították. Ugyanaznap, augusz­tus 4-én 23.00 h-kor a szolgálatot teljesítő magyar határőr egy három főből álló jugoszláv műszaki cso­portot észlelt, akik a híd szerkeze­tében elhelyezett robbanótöltetek körül dolgoztak. A Magyar Népköztársaság kor­mánya már korábban tudomást szerzett arról, hogy jugoszláv szer­vek a magyar-jugoszláv határon lé­vő hidakat aláaknázták. A Ma­gyar Népköztársaság követsége 1951 január 24-i jegyzékében tilta­kozott a Muraikerasztur—kotoritoai vasúti hídnak jugoszláv részről tör­tént a kiaknázása ellen és magyará­zatot kért arra vonatkozólag, „mi indította a jugoszláv hatóságokat ennek a nemzetközi jogellenes ak­ciónak végrehajtására.” A jugoszláv kormány a magyar kormány jegyzékét mindezidáig vá­lasz nélkül hagyta. A jugoszláv kormánynak a Ma­gyar Népköztársaság és a magyar nép ellen irányuló, aiz imperialisták háborús terveit szolgáló, ellenséges tevékenységéit a fentieken kívül a jugoszláv fegyveres és légierők egy­re agresszívebbé váló határmenti üaelmei is biaoriyitják. Az utóbbi időben elkövetett súlyos jugoszláv haitárprovökációk közül is kiemelke­dik az alábbi két kirívó eset: 1. 1952 július lőrén 13.30 h-kor a kunbajai határörs működési terüle­tén a magasfigyelőben szolgálatot teljesítő magyar járőrre a jugoszláv fegyveres erő tagjai a felsőtavan- kuti templomtól mintegy háromszáz m-re ászaikra, a kunbajai templom­tól kb. háromezerötszáz m-re délke­letre eső jugoszláv területről lö­vést adtak le. Az átlőtt gyújtólöve- dék a magyar magastfigyelő-állvány- ba csapott be, aminek következté­ben a magasfigyelő lángralotobant kiléphessenek és a regi tagoknak sem ment úgy a munka, mint más években. Hosszú idő telt el, míg kiderült, hogy honnan fúj a sízél. Gondolni ugyan gondolták, de sem­mi bizonyíték nem volt Xánássyné ellen. Egyik este gyűlésit tartottak a szövetkezetben. Kilimár József is erre a gyűlésre iparkodott, azon­ban olyan korán ment, hogy még senki sem volt ott, a helyiséget is zárva találta. Xánássyné észrevette, hogy Kilimár ott topog kint, azt is látta, hogy nem egészen józan álla­potban %van, gondolt egyet és be­hívta volt cselédjét. Kilimár engedett a hívásnak. Éppen, hogy átlépte a küszöböt, a csoport tagjai közül többen is meg­érkeztek, közöltük az is, akinél a kulcs volt. Az érkezők látták Kili- márt eltűnni. Elhatározták, hogy kiderítik, vájjon miért ment be. Nem volt nehéz, mert Xánássyné aibba a szobába vezette Kilimárt, amelyiket egy ajtó választ el a szövetkezet egyik helyiségétől és — a hango­sabb szó egész érthetően áthallat­szott. (A kastély felét ugyanis a szövetkezet használja.) A kulákasszony először csak kér­dezősködni kezdett: ..Hogy vannak? Hogyan élnek?” — Kilimár József csaik mindenre azt felelte: „jól”, — „láthatja, hogy mindig jobban”. — Amikor látta, hogy így nem boldo­gul, ő kezdett magyarázni: „Már senkinek sincs semmije. .. Alig és teljesein leégett. Az a tény, hogy a magyar járőr felé abban a pilla­natban lőtték ki a s.vu.itólövedéket, amikor az a magas figyelő ajtaját kinyitva rálépett a magasfigyelőből levezető létrára, kétségen kívül bi­zonyítja, hogy a lövedéket a fede­zet nélkül maradt magyar járőr meggyilkolására szánták. 2. 1952 augusztus 7-én 10.27 h-kor Katymártól keietre egy kétmotorcs C. 47-es típusú jugoszláv repülőgép 2.500—3.000 méter magasságban be­repült Magyarország légterébe és északnyugati, majd délnyugati irányban Magyarország felett re­pülve érintette Bácsalmás, Miske, Sükösd, Dunaszeikeső, Bezedek köz­ségeket és 10.56 h-kor Bezedek köz­ségtől délkeletre elhagyta Magyar- ország légterét, vissza repült jugo­szláv területre. Az említett jugoszláv repülőgép 29 percig tartózkodott Magyaror­szág területe felett és mintegy 55 km. mélységben és 120—125 km. hosszúságban sértette meg Magyar- ország légterét. A Magyar Népköz társaság kor­mánya leszögezi, hogy a fent felso­rolt esetiek: a letenyei híd szándé­kos felrobbantása, egy magyar ma- gasmegfigyelő gyújtólövedéfkíkel tör­tént felgyújtása és az abban tartóz­kodó magyar határőr életének ve­szélyeztetőbe, valamint a magyar terület felderítését célzó 29 perces jugoszláv berepülés félreérthetetle­nül bizonyítják a jugoszláv kor­mánynak azt az elhatározott szán­dékát, hogy fegyveres támadásai­nak és provokációinak fokozásával, magyar állampolgárok életének ál­landó veszélyeztetésével, a magyar népgazdaságnak okozott jelentős károkkal a két ország közittú vi­szonyt egyre jobban kiélezze. A Magyar Népköztársaság kor­mánya a legélesebben tiltakozik a jugoszláv határőrizeti szerveknek a jugoszláv kormány utasítására tör­ténő tervszerű garázdálkodásai el­len és erélyesen követeli, hogy a ju­goszláv kormány haladéktalanul te­gyen intézkedéseket ezek beszünte­tésére. A Magyar Népköztársaság kormánya fenntartja magáinak a jogot, hogy a jugoszláv szervek ál­tal okozott anyagi kár megtérítését követelje, melynek összegét a ké­sőbbiek folyamán közölni fogja. vau inár kenyerük is, Román Beké­nek még az sincs... Éhen fognak halni.” — Mit beszél? — förmedt a ku- tákassizonyra Kilimár, — nekem ilyenkor 8 mázsa Szemes termé­nyem életemben sohasem volt, most meg annyi van. — Nobáit mondjuk, hogy magá­nak van, — hízelgőit a kulőkasz- szony, — de mennyivel másként volt régen. Emlékszik még, amikor nálam dolgoztak, amikor mindnyá­juknak én adtam kenyeret, mennji- vel jobb idők voltaik azok. — Síaguknak jobb volt. _ kiál­totta Kilimár. Káromkodott egyet és úgy berontotta magamögött az ajtót, hogy csak úgy hullt a festék. Kilimár kipirulva, de már telje­sen józan állapotban, belépett a szövetkezeti helyiségbe és azt kiál­totta : „Hej, ha hallottátok volna! Osak ne lettem volna egyedül!” — Nem voltál egyedül, — mond­ták a szövetkezetlek —, mindent hallottunk. , * Nyírpazonyban rátaláltak a „tit­kos kézre”, amely a csoportot rom­bolta. Kiderítették Nánássyné ösz- szes bujtogatási tevékenységét. A járásbíróság nemrég hozott ítéletet Xánássyné ügyében. Másfélévi bör­tönbüntetést. 1000 forint pénzbün­tetést, 2000 forint vagyonelkobzást és a közügyektől 5 évre való eltil­tást szabott ki rá. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma március 13-án jegyzéket kapott az Egyesült Államoktól, Nagybri- tanniától és Franciaországtól az osztrák államszerződés kérdésével kapcsolatban. E jegyzékben az em­lített kormányok javaslatot terjesz­tettek elő az osztrák úgynevezett „rövidített szerződés” általuk össze­állított új tervezetének megvitatá­sára. Augusztus 14-én a Szovjetunió külügyminisztériuma megküldte az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország moszkvai nagykö­vetségének a szovjet kormány vá­laszjegyzékét. A szovjet kormánynak 1952 augusztus 14-én az Egyesült Álla­mok kormányához intézett jegy­zéke a többi között rámutat arra, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagybritaunia és Fran­ciaország .1946 decemberében New- yorkbati tartott külügyminiszteri tanácskozásán, az említett négyha­talmi határozatoknak megfelelően, határozatot hoztak az osztrák ál­lamszerződés tervezetének előkészí­téséről, a négy hatalom 1949 jú­niusában Párizsban tartott külügy­miniszteri tanácskozásán. pedig Ausztriára vonatkozóan mind poli­tikai, mind gazdasági tekintetben fontos határozatokat fogadtak el. Az említett határozatok alapján a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország képviselői között — néhány cik­kely kivételével —- megegyezés jött létre az osztrák államszerződés ter­vezetéről. A szovjet kormány többízben ja­vasolta az osztrák államszerződés- tervezet függőben maradt cikkelyei­nek megtárgyalását. Az Egyesült Államok, Nagybri­tannia és Franciaország kormánya rendszeresen elutasította az osztrák államszerződés előkészítésének be­fejezésére irányuló szovjet javas­latokat. Uymódon az osztrák állam­szerződés-tervezet előkészítésével kapcsolatban kialakult helyzetért a felelősséget teljes mértékben az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormánya viseli. Az Egyesült Államok kormánya, valamint Nagybritannia és Francia- ország kormánya — miközben ki­tér 1 az osztrák államszerződésnek a négy halalom kormánya által ko­rábban elfogadott elvek alapján történő megkötése elől — most ja­vasolja a három hatalom által elő­készített úgynevezett „rövidített szerződés” tervezetének megtárgya­lását, amely tervezetről a négy hatalom képviselői eddig nem tár­gyaltak és, amely nem felel meg a potsdami egyezménynek. Ilymődon az osztrák államszer­ződést, amelynek célja a fentemlí­A minisztertanács tekintettel az időjárás okozta korábbi beérésre, a kukorica és burgonya forgalmának ideiglenes korlátozását az előzete­sen megállapított szeptember 1. he­lyeit augusztus 17-től életbeléptette. A szabadforgalom visszaadása épp­tett nemzetközi egyezmények telje­sítésének biztosítása és a függet­len és demokratikus Ausztria hely­reállítása, fel akarják cserélni az említett, úgynevezett osztrák „rö­vidített szerződés”-sel, bár ez a „rövidített szerződés" nem tartal­maz olyan tételeket, amelyek elő­segíthetik a valóban független éa< demokratikus osztrák állam helyre- állítását. Az osztrák „rövidített szerző­dés” javasolt tervezete nem bizto­sítja az osztrák népnek á demokra­tikus szabadságjogokat. így nem szögezi le az osztrák népnek azt a jogát, hogy szabadon válassza kor­mányát általános, egyenlő, titkos választással, míg ezt a jogot teljes mértékben biztosítja az osztrák államszerződés tervezete, amint ez látható annak a tervezetnek 8. cik­kelyéből. Az USA kormánya, vala­mint Nagybritannia és Franciaor­szág kormánya által javasolt osztrák „rövidített szerződés” ter­vezete nem ír elő olyan intézkedé­seket sem. amelyek biztosítanák a demokratikus pártok és szerveze­tek szabad tevékenységét és meg­akadályoznák Ausztriában a demo­kráciával és a béke ügyével szem­lén ellenséges szervezetek létezé­sét. A szovjet kormány szigorúan ra­gaszkodik azokhoz a nemzetközi kö­telezettségekhez, amelyeket Ausz­tria irányában vállalt és megerő­sítve január 18-i, az osztrák szerző­dés további megvizsgálására vonat­kozó jegyzékének tartalmát, készsé­gét fejezi ki e szerződés előkészíté­sének befejezésére. A szovjet kormány egyúttal szük­ségesnek tartja előzetesen megálla­pítani, kész-e az Egyesült Államok! kormánya, valamint Nagybritannia és Franciaország kormánya vissza^ vonni az úgynevezett osztrák „rö­vidített szerződésire vonatkozó ja­vaslatát, amely nem segítheti elő a valóban független és demokratikus osztrák állam helyreállítását. A szovjet kormány jelenleg an­nál is szükségesebbnek tartja, hogy az Egyesült Államok kormánya be­leegyezzék az úgynevezett „rövidí­tett szierz©dés”-re vonatkozó javas­lat visszavonásába és megerősítse, l.ogy kész befejezni az osztrák ál­lamszerződés megvitatását, mert az ismeretes július 31-i osztrák memo­randumból, — amellyel a szovjet kormány nem érthet egyet — kitű­nik, hogy az osztrák kormány nem hajlandó elismerni a lényegében már előkészített osztrák • államszer­ződést. Hasonló jegyzéket juttattak el Nagybritanniia és Franciaországi kormányához is. úgy, mint a gabonanemüeknél. a község kukorica- és burgonyabeadá­si tervének teljesítésétől függ. Azok a községek, járások és me­gyék, amelyek előbb teljesítik ter­vüket, hamarabb vihetik a kukori­cát és burgonyát a szabadpiacra. Aánássy Imréné kulákasszony szét akarta zülleszteni a nyirpazonyi Gerő termelőszövetkezetet — a dolgozók ébersége azonban a börtönbe juttatta NÉPL’AP ­17, VASÁRNAP 1 Á jugoszláv fegyveres erő tagjai felrobbantották a letenyei hidat A magyar kormány tiltakozó jegyzéke a példátlan és felháborító iiiiorofi'iláv nravokáfin ntrvéBipn Ma Életbe lép a kukorica és burgonya forgalmának ideiglenes korlátozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom