Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1952-08-13 / 192. szám
3 1952 AUGUSZTUS 15. PÉNTEK PÁRTÉPÍTÉS _________________ Szélesíts ük ki a fa3isí j$᧣-nia%£*alma( „A faliújság az alapszevvezetek, ■a kis termelési egységek dolgozóinak sajtója, a helyi közvélemény, az alulról jövő bírálat és kezdeményezés szócsöve, — a legszélesebb körű demokrácia kifejezője” — határozta meg a Szervező Bizottság 1952 májusi ülése. Mint ahogyan azt a Szervező Bizottság határozata megállapítja, faliújságainknak igen komoly feladata van minden területen. Éppen ezért párt- szervezeteinknek sokkal nagyobb gondot kell erre fordítaniok. Faliújság-mozgalmunk a felszabadulás utáni időkben erőteljesen kibontakozott, s jelentős segítséget adott a hároméves terv Időelőtti befejezéséhez, ötéves tervünk megkezdéséhez. Mint az agitáció igen fontos eszköze, tanította, nevelte dolgozóinkat, bírálataival segítséget nyújtott a hibák kijavításához. Éppen azért, mert a faliújságnak ilyen óriási jelentősége van, — cikkei közvetlenül a személyekhez szólnak, az egész üzem vagy üzemrész problémáival foglalkoznak, s az üzem valamennyi dolgozója aktívan részt vesz a faliujságkészí- tésben, — éppen ezért teli ma is sokkal fokozottabb gondot fordítani erre a munkára. Pártszervezeteink, tömegszerv eze- ! ink az utóbbi időben elfeledkeztek ennek az igen fontos agitációs eszköznek jelentőségéről, kevés gondot fordítottak rá, s emiatt a faliújságok egyhangúak, általánosak lettek, nem foglalkoznak közvetlenül a legdöntőbb politikai és termelési feladatok megoldásával. A faliújságok jórészt nem az üzem, a falu életéről szólnak, hanem általánosak, egyhangúak, s így unalmassá válva, nem töltik be hivatásukat, nem képesek a dolgozók tömegeit nevelni, tanítani, nem tudják harcba vinni egy-egy fontos feladat megoldásánál. Az ilyen faliújságok nem képesek a párt- és kormányhatározatok, végrehajtására, a tervek hiánytalan teljesítésére és túlteljesítésére mozgósítani. Vannak pártszervezeteink, amelyek a fallujságcikkek fontosságával tisztában vannak, akik megértették : milyen hatalmas segítséget jelent az a feladatok megoldásában. Ezeken a helyeken meg is látszik ennek eredménye, ököritó- íülpösön az egyéni és csoportos jigltáció mellett gondja van a pártszervezetnek a faliújságra. Szépen bekeretezett üvegszekrényt helyeztek cl a tanácsháza falán, ahol az élenjáró dolgozók arcképeit, eredményeit függesztik ki, serkentve ezzel a többieket jobb munkára. Hiányossága azonban ennek az, hogy nem használja a faliújság egyik legfontosabb -fegyverét, a kritikát. Elfeledkezett arról az ököritóflU- pösl pártszervezet, hogy az élenjáró dolgozók népszerűsítése mellett az is a faliújság feladata, hogy bátran tárja fel a hibákat, adjon segítséget azok kijavításához, harcoljon a bürokrácia, a maradiság ellen, fokozza a dolgozók éberségét, harcoljon az ellenség ellen. Személyesen felelősek a párttitkárok a faliújságért A faliújság-mozgalom fokozottabb kiszélesítése megköveteli, hogy pártszervezetei n-k vezetői, a párt- titkárok személyes felelősséggel segítsék, Irányítsák és ellenőrizzék a fatiujságszerkesztést. Gondoskodjanak arról, hogy minden üzemben, üzemrészben, s a községekben fali- wjság-szerkesztőbizottság működjön. Ennek a bizottságnak legyen feladata gondoskodni arról, hogy a faliújságon rendszeresen megjelenjenek az aktuális kérdésekkel foglalkozó rövid, könnyen érthető, személyhez szóló cikkek. A cikkek mellett helyezzenek el karikatúrákat, fényképeket, grafikonokat Is, s mindamellett gondoskodjanak a cikkek elhelyezéséről, hogy azok- ízlésesek, könnyen áttekinthetők legyenek. Foglalkozzanak a fulluj- ságcikkek a nemzetközi események visszhangjával, a dolgozóknak a Szovjetunió, a béke, a szocializmus ügye melletti harcos kiállásával. Foglalkozzanak rendszeresen az üzem, a falu kulturális és sport- eseményeivel, a dolgozók politikai és szakmai tudásának fejlesztésével. Nem szabad, hogy megelégedjenek az olyan verseny-táblával, amilyen a nyírmaűai gépállomást ,,díszíti”. Az alig észrevehető kis táblán mindössze a dolgozók neve és százalékos eredménye látható, gyakran azonban még ez sem. A szerkesztőbizottság és a cikkíró aktíva Éppen azért, mert a faliújságnak nagy szerepe van a dolgozók nevelésében, a feladatok jó megoldásában, — nem szabad szűk re- gzortfeladatnak tekinteni. Nem válhat a faliújság valóban a dolgozók újságjává, ha azt csak a szerkesztőbizottság tagjai írják, csak azok foglalkoznak vele, ha nem lesz az valamennyi dolgozó ügye, ha nem tesszük kollektív munkává. Legfontosabb feladat, hogy a párt- és tömegszervezetek tagjaiból hozzuk létre a szerkesztőbizottságot, olyan dolgozókból, akik fejlettek, akik érzik, milyen kitüntető feladatot bízott rájuk a párt. Ennek a bizottságnak a feladata biztosítani, hogy a faliújságon megjelenő cikkek a pártszervezet, a DISZ, a szakszervezet előtt álló legfontosabb feladatokkal foglalkozzanak. Dolgozzon a szerkesztőbizottság tervszerűen, hetenként, vagy kéthetenként cseréljék a régi cikkeket, s tartsanak az aktívákkal értekezletet a faliújság munkájának megvitatása céljából. Xrjuuk Alkotmányunkról! Most, az Alkotmányunk ünnepére tett felajánlások teljesítésének elősegítésénél döntő feladat, hogy a faliújság cikkeiben is rendszeresen foglalkozzunk az Alkotmány jelentőségével. Ne, a Szabad Nép es a Néplap ezzel foglalkozó cikkeit vágjuk ki és tegyük a faliújságra, hanem foglalkozzanak a cikkek azzal, hogy mit köszönhet az üzem, a gazdaság, a falu egy-egy dolgozója az Alkotmánynak. Helyesen foglalkozott ezzel a nagykúllói pártszervezet, amikor a község irattárában talált, olyan régi iratokat tett ki a faliújságra, amelyek megmutatják egy-egy dolgozó paraszt múltbeli nyomorúságát, ugyanakkor írnak arról is, hogy ma hogyan változott meg ugyanazoknak a dolgozóknak az élete. A dolgozók emlé- keztetése a múltra, a faliújságon is megmutatva mi3gváltozott, szebb életét, — elősegíti a munka jobb elvégzését, s a beadási terv mielőbbi teljesítésére serkenti dolgozó parasztságunkat. Pártszervezeteink használják fel azt a segítséget, amelyet a faliújság nyújt, gondoskodjanak arról, hogy a népnevelők, kisgyüléselő- adók agitációs munkájuk sorún támaszkodjanak a faliújság anyagára. Pártbizottságaink adjanak fokozottabb segítséget az alapszervezeteknek a faliújság munka irányításában és ellenőrzésében. Pártszervezeteink segítsék elő, hogy a legszélesebben kibontakozzék faliújság- mozgalmunk. — Léuainé — fl íugoszláy hazafiak meghiúsítják litóék anierikanizáiási kísérletei! a hadseregben A „Napred”-ben, a jugoszláv forradalmi emigránsok Szófiában megjelenő lapjában D. Mitrovics, a jugoszláv hadseregben szolgáló hazafiak titóellenes harcáról a lobbi között a következőket írja: Tltóék — amerikai katonai szakemberek ellenőrzése alatt és közvetlen vezetésével — amerikai mintára szervezik át a jugoszláv hadsereget. A jugoszláv hadsereg „felkészültségének” ellenőrzésére különböző angol és amerikai tábornokok érkeznek Jugoszláviáiba. A mai jugoszláv hadsereg vezetői fasiszta és burzsoá elemek. A Dép fialt — mint a 'Bitó-rendszer számára megbízhatatlanokat _ kizárják a vezetésből._____________» A Titóklikk egész tevékenységének az a célja, hogy a jugoszláv katonákból gyilkosokat neveljenek, akiket az amerikai hupe rial isták érdekeiért háborúba taszíthatnak. Tltóék minden intézkedése a hazafiak egyre nagyobb ellenállásába ütközik. A hadseregben szolgáló hazafiak Titö-ellenes harcát bizonyítják a szabotázsok, mint például a belgrádi 1144 számú katonai posta egyik raktárának felgyujtása. Szarajevóban is felgyújtottak egy amerikai fegyverrel megrakott katonai i-aktárt. Az m$z leszerelési bizottságának ülése Mint ismeretes ,az ENSZ leszerelési bizottságában az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küldötte „együttes kiegészítő javaslatot” terjesztett elő korábbi, az államok fegyveres erői létszáma „maximális színvonalának megállapításáról” szóló javaslatához. J. A. Malik elv-társ, a Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy a Szovjetunió küldöttsége tanulmányozza a három hatalom ^kiegészítő javaslatát” és felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy az amerikai, francia és angol küldött állításai szemmel! át 11 aií óa u ellentmondanak a valóságnak. A szovjet küldöttség már rámutatott — mondotta Malik, — hogy ha elfogadják a fegyveres erők egy- harmaűdal való csökkentésének a Szovjetunió által javasolt elvét, akkor Angliának nem kevesebb, mint 520 ezer fővel kell csökkentenie fegyveres erőit a jelenlegibe:: képest és így fegyveres erőinek létszáma körülbelül 000—020.000 fő lesz. Ugyanakkor a három hatalom a fegyveres erőknek olyan „színvonalát” javasolja Anglia számára, amely eléri .a nyolcszázezer főt. A továbbiakban Malik emlékez, tette a bizottság tagjait arra, hogy a Szovjetunió küldöttsége a bizottság június 10 i ülésén a következő nyilatkozatot tette: „Mint ismeretes, a szovjet javaslatok előírják az öit n-asyha'takwj» fegyverzetéinek és fegyveres erőinek egyliar- maddal való csökkentését. Ha a három hatalom kormánya valóban csökkenteni akarja fegyveres erőit és fegyverzetét legalább egybar- maddal és hajlandó konkrét határozatot elfogadni ebben a kérdésben, egyidejűleg az atomfegyver betiltásáról és a betiltás ellenőrzéséről szóló határozat elfogadásával, akikor a szovjet küldöttség nem támaszt nehézséget a fegyverzet és a fegyveres erők ilyen csökkentésének konkrét mutatószámairól szóló egyezmény elérésének útjában.” Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban — folytatta Malik — a szovjet küldöttség a következő alapvető kérdést Intézi a „kiegészítő javaslat szerzőihez: Előírja-e a húrom hatalom kiegészítő javaslata Ilyen konkrét határozat elfogadását fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről, egyidejűleg az atom fegyver és az összes többi tömeg- pusztító fegyver betiltásának ellenőrzéséről szóló határozat elfogadásával ? Anglia és Franciaország küldötte jobbnak tartotta, lia kitér a szovjet képviselő kérdésére adandó nyílt vá- 1 lasz elől. Rákosi Mátyás elvtárs üdvözlő távirata Kim Ir Szén eivtárshoz a koreai nép felszabadulásának 7. évfordulóié alkalmából KIM IR SZÉN elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének, P h e n j a n. Engedje meg miimsaterelnök elvtárs, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legnagyobb nemzeti ünnepén, a koreai nép fel- szabadulásának 7. évfordulóján a Magyar Népköztársaság miniszter- tanácsa és az egész magyar nép nevében forró, testvéri üdvözletemet küldje™ önnek és az egész koreai népnek. A dicső koreai nép eredményes alkotó munkájával és az imperialista betolakodók ellen folytatott hősi harcával az egész világ békeszerető népeinek megbecsülését és rofeonszenvét vívta ki. A magyar nép és közös felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió vezetése alatt küzdő 800 milliós nagy béketábor szilárdan hisz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság végső diadalában. RÁKOSI MÁTYÁS, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Hasonlóképpen üdvözlő táviratot intézett Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kim Du Bon elvtársnak:, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső gyűlése elnöksége elnökének, Kiss Károly elvtárs pedig Bak Hen En elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének. Korea felszabadulásának hetedik évfordulója Hét évvei ezelőtt, 1945 augusztus 15-én a hős Szovjet Hadsereg a japán Kvantung-hadsereg válogatott csapatainak szétzúzása után felszabadította a hős koreai népet a sokévtizedes japán rabság alól. A koreai nép hosszú történelme folyamán nem egy ízben folytatott súlyos harcot a koreai földre' betolakodó külföldi területrablókkal. Már a XVI. század végén egy jól felfegyverzett japán hadsereg nyomult be Koreába, da a japánok hatéves hadjárata alatt sem tudták elérni céljukat, Korea leigázását, inert a hős koreai nép kiűzte őke; földjéről. A XX. század elején a japánok ismét Koreára támadtak és azt nagy harcok Után leigázták, és majdnem negyven évig garúzdát- koűtak Korea földjén. Ez alól a rabság alól a Szovjet Hadsereg szabadította föl Korea népét és ugyanakkor megnyitotta Korea előtt az utat az új, boldog élet felé. 1945 szeptember 6-áu majdnem egy hónappal azután, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította Koreát, az ország déli részében partraszálltak az amerikai csapatok. A 8$. szélességi körnél húzták meg a határvonalat a két övezet, a szovjet és az amerikai övezet. Észak- és Dél-Korea közö-tt. Miközben a szovjet csapatok segítették Észak-Koreát, hogy minél előbb fölszámolja a japán gyarmatosító rendszer maradványait addig Dél- Koreában az amerikaiak az új gyarmatosítás alapjait vetették meg. Észak-Korea népe hozzákezdett a szétrombolt népgazdaság helyreállításához és fejlesztéséhez. Az í szak-Koreúbau végrehajtott földreform megszabadította a parasztokat a földesúri hűbéri kizsákmá- myblástól és a dolgozó parasztokat a föld gazdáivá tette. Ezután államosították a bankokat, az ipar, a közlekedés, a hírszolgálat legfontosabb ágait, amely biztosította az inat az ország további demokratikus fejlődése előtt. A Munkapártnak, Korea leghatalmasabb politikai pártjának kezdeményezésére mindkét országrész több mint 10 millió embert egyesítő pártjának és társadalmi szervezeteinek képviselői 1948 júniusában határozatot hoztak hogy közös vá- Jisztásokat tartanak a Legfelsőbb Népgyülésben. 1948 augusztusában tartották meg az egész országban a választásokat. Dél-Koreúban, ahol az imperialisták és a hazai reakció el akarta nyomni a választást, a szavazásra jogosultak 77,52 százaléka szavazott le, Északon pedig a választók 99,98 százaléka. A koreai nép túlnyomó többsége által megválasztott Legfelsőbb Népgyülés kikiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, elfogadta a köztársaság alkotmányát és megalakította a kormányt, élén a Munkapárt vezetőjével, Kim Ir Szén elv társsal. A szovjet csapatok, miután elvégezték felszabadító küldetésüket, 1948 decemberében kivonultak Korea területéről. A koreai Népi • Demokratikus Köztársaság kikiáltásával Észak- Korea élete még az eddiginél is hatalmasabb fejlődés korszakát élte át. Gyors ütemben fejlődött az ipar. Elég megemlíteni, hogy az Ipar össztermelése 1946-tól 1949-ig 271.1 százalékkal emelkedett. Alapvetően megjavult a dolgozók anyagi helyzete is. Bevezették a nyolcórás munkanapot, megtiltották a gyermekmunkát, biztosították a dolgozók számára az évenkintl szabadságot, ezenkívül egész sor munkabiztonsági és szociális biztosítási intézkedést hajtottak végre. óriási arányokat öltött Észak- Koreában a kulturális építkezés is. Míg a japán megszállás alatt az egész országban — a japán iskolákkal együtt — 1496 elend, középes szakiskola volt, addig Észak- Koreában a felszabadulás után rövid évek alatt az iskolák száma elérte az 5,242-t és ezekben több mint kétmillió fiatal tanul. A főiskolák esti és magántagozataln, a műszaki tanfolyamokon, a 616 középfokú és az 1072 felnőttek számára indított elemi iskolábau több mint egymillió ember folytatta tanulmányait. Egész másképp alakult a helyzet Korea déli részében, amelyet az amerikai csapatok szálltak meg. Az amerikaiak nem felszabadítókként, hanem gyarmatosítókként érkeztek Koreába. Felhasználták a japán gyarmatosítók apparátusát, a japán rendőrséget, érvényben tartották majdnem az összes korábbi japán gyarmati törvényeket. Éppenúgy. mint japán elődeik, megfojtják Dél-Korea gazdasági életét és nemzeti kultúráját. Dél-Koreát hídfőállásukká tették, hatalmas fegyverszállítmányokat irányítottak oda, amerikai ellenőrzés alá helyezték a Iá Szín Mau- klikk fegyveres bandáinak katonai kiképzését. Nem elégedtek meg Dél-Korea rabságban tartásával, hanem kezükbe akarták kaparintani Észak- Kóreát is. És _ 1950 június 25-én reggel Iá Sziu Man bundái amerikai ruhában és amerikai fegyverekkel megkezdték a támadást Észak- Korea ellen. Miután ott megkapták a megfelelő visszavágást, az amerikai imperialisták nyilt fegyveres intervenciót kezűtek Koreában. Több mint két éve folyik a koreai nép harca az imperialisták ellen. Ez a harc sok áldozatot követelt és követel, de a koreai nép soha egy percre sem rendül meg. Az amerikai imperialisták és csatlósaik a legkegyetlenebb eszközökhöz folyamodnak, porrá bombázzák a koreai falvakat, városokat, halomra gyilkolják az embereket, de a koreai nép nem csügged, ha- i em tovább harcol, mert tudja, hogy igazságos háborút folytat és mellette vau a világ valamennyi becsületesen gondolkodó embere, mellette van felszabadítója, a nagy Szovjetunió. NÉPLAP
