Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1952-08-10 / 187. szám
NÉPLAP 5 * Gazdag a termés, gazdagodnak a szövetkezeti parasztok a császárszállási Uj Alkotmány termelőszövetkezetben Termelőszövetkezeti csoportjaink példát mutatnak a beadásban 48.5. Nyílt levél Szappanos Mihály besztercei dolgozó paraszthoz I „Szeretettel írem levelem' és büszke örömmel közlöm Fariunkkal, hogy vállalt kötelezettségeinket teljesítettük, — Írja levelében Zajddezlrí József tsz. elnök Nyírlu- gosról. — A cséplési munkákat befejeztük és ezzel egyidőben a község öt termelőcsoportja a beadást Is teljesítette. Elsőnek a Szabadság tszcs, teljesítette 100 százalékosan a beadást, utána a Rákosi 105, a Rákóczi 10,8, n Kossuth 101 százalékra. A termelőcsoportok versenybe indultak a beadásért, de teljesen figyelmen kívül hagyták az ötödik tszcs-t, a Sztálin termelőcsoportot. Ugyanis ez a csoport mindenben te volt maradva. Most a beadásnál mutatták meg a Sztálin tszcs, tagjai, hogy kár volt lenézni őket, mert beadásukat messze túlteljesítették. Rozsból 169, búzából 120 százalékra teljesítetté!!: beadásukat. így harcolunk mi, nyírlugosi tszcs-k a minisztertanács zászlajáért.” * „A nyírgeleel Dózsa tszcs. 122 százalékban teljesítette kenyérgabo- nabeaüásl kötelezettségét, — írja levelében Kapási Juliánná. — Gépállomás! tartozásunkat még nem tudtuk teljes egészében teljesíteni, mert időközben a cséplőgépet egy másik csoporthoz vitték el. A cséplési munkákat erősen hátráltatta az is, hogy a cséplőgép sokszor 3 Zalamegye 86.4 százalékkal vezet a gabonabegyüjtésben A begyűjtési verseny Alkotmányunk ünnepének közeledtével mind hevesebbé válik. A begyűjtés foltozásának fontos feltétele a csáp- lés ütemének megyorsítása. Az ország legjobb cséptőmunkacsapatait, gépállomásait és cséplési ellenőreit 670.000 forint jutalomban részesíti a begyűjtési miniszter. Kormányaztunk ebben az esztendőben Is megjutalmazza és díszoklevéllel tünteti ki a jól telje- ő dolgozó parasztokat. A díszoklevél a jól végzett munka és a beadásban mutatkozó hazaszeretet jelvéóra hosszat Is állt, mert nem volt megfelelő szerszám a géphez. Mi szeretnénk a cséplést a miniszter- tanács határozata szerint előírt időben teljesíteni, de ehhez a gépállomás segítségét is kérjük.” * „Községünk a megye szélén, a Román Népköztársaság határa mellett fekszik. Régen grófi uradalom volt és Zsuzsánna-majornak hívták. A szovjet katonák elzavarták a grófot ós hogy az átkos fasiszta rendszernek még a nyoma se maradjon, az új község új nevet kapott. Így született meg omboly község. Azóta a község képe is megváltozott, új utcák nyíltak, egészséges, új, szép tágas lakások épültek, 122 egymásután. A hároméves tervtől telefont kaptunk, az ötéves tervtől villanyt és kövesutat fogunk kapni. Ennyi sok minden jó után községünk megértette, hogy a Fárt csak jót akar nekünk, s 1952 tavaszán szövetkezeti község lettünk. Most először aratott közösen az egész falu s ezt az együttes munkát úgy ünnepeltük, hogy teljesítettük állam iránti kötelezettségünket, gabonubeadúsból 102, szénabeadásiból pedig 130 százalékra. _ Ugyanakkor a gépállomással szemben fennálló tartozásunkat is 100 száza lék ig ki egyen 1 i tettük. RUTKAl JÁNOS, Omboly." nye, amelyre büszke lehet minden dolgozó paraszt. A gabonabegyüjtésl verseny állása : Gabonabegyiijtés teljesítése százalékban: 1. Zala S0.4, 2. Veszprém 77.0, 3. Heves 77.5, 4. Vas 77.1, 5. Somogy 75.9, 6. Győr 75.4, 7. Oson- grád 74.2, 8. Komárom 73.9, 9. Pest 73, 10. Békés 71.9, 11. Szolnok 68.5, 12. Bács 68.3, 13. Hajdú 64.4, 14. Tolna 62,6, 15. Baranya 62.4, 16. Szabolcs 62.—, 17. Nógrád 60.7, 18. Fejér 59.2, 19. Borsod £ forró nyári nap lehajtott az égen. Tüzes sugarával megfestette a láthatáron ritkán úszó fellegeket. A császárszállás! ZJj Alkotmány termelőszövetkezet udvarán még serényen folyik az élet- A házak előtt öregek üldögélnek a kis lócákon, szaladgálnak a gyerekek. Egyiknek kezében kalács, másik kezében hatalmas mákoskürt, nem is a kezében, inkább az ölében tartja egy hirtelenszöke-hajú, kerek, pirosa rcü, alig négyéves apróság. A felszabadulás előtt az emberek nyomortanyája volt ez a hely. A tanya lakót cselédek voltak. Éjt- napot egybetőve, a családok apraja- nagyja másnak dolgozott. Kalács, mákoskürt nagyon ritka vendég volt, most megszokott., szinte hétköznapi eledel. Egymást érik a szekerek a tanyában. Egyik vályogot hord a most épülő 1O0 férőhelyes tehén- istállóhoz, ‘4 másik dohánnyal megrakva a pajtához siet. Most folyik az aljdoliány-szüret. Tavaly a gaz lepte még a dohányföldet, nem szedték le az aljdoliányt, 4 holdról pedig még az anyadohúnyt se szedhették le. Megölte a gaz. Ez azonban már a múlté. Most 10 mázsa holdanként! dohánytermésre számítanak. A pajtáiból vidám ifjú munikássereg dala hallatszik ki. Egy szekér szalmával érkezik. Jut mindenre szekér, 20 fogattal rendelkezik a termelőszövetkezet. A tanya északkeleti oldalán húzódik az új. modern baromfitelep, északra pedig a nyárfacsemetéket mozgatja a szél. A termelőszövetkezet ültette most két éve, hogyha megnő, felfogja a hideg, goromba szeleket s megvédje a belső gazdaságot. A határban Is találkozhatunk új ültetést! akácfasorokkal, a juakmucos szelek jámbort fására ültették azokat. A tanya keleti részén az új, korszerű pajta mellett hatalmas tányért napraforgók bólogatnak. 32 holdas a napraforgó-tábla. Csodájára járnak a környékről. Mert hát Császárszálláson sem esik több eső, mint másutt, inkább a szelek uralkodnak és a perzselő nap, mégis szép minden, a szövetezetben. Hidas Mihály új házától húzódik a kukoricás. Most férfiasodnak, bajuszosednak a kukoricák. Persze, ez már a másodvetésú fajta, 12 hold egy darabban, ez csak nyakig ér. A tavaszi kukoricatábla néhány kilométerre te-ül el, nem kis gondot okoz a pótbeporzása, mert bizony jól megnőttek azok, 2 és fél— ő méter magasak általában. A tanyától délkeletre terül el a holdanként 150—160 mázsát igérő cukorrépatábla, tőle jobbra, a dülőút másik oldalán a holdadként 60 mázsát igérő 40 hold Ipari burgonya. Eddig tart a sárgászöld dohánytenger, amelyen már megkezdték a szüretet. Szinte mesének tűnik az egész határ. Mintha a termelőszövetkezet földjét bőségesen öntözné az eső. Sokan csodálják, pedig nincs semmi csoda benne. Mindössze annyi, hogy a termelőszövetkezet korán, jól előkészített talajba vetett. Minden növény megkapta „fejadagját” a műtrágyából. Az egyik fajta fé- szektrágyázást kapott, a másik pedig terített műtrágyázást. A műtrágya hatására még a szárazság beállta előtt megerősödtek a növények. A jó növény-ápolással pedig hosszú Ideig megőrizték a talaj nedvességét. A kukoricát 4-szer, sőt volt olyan tábla, amelyet ötször kapáltak meg. Közvetlenül a tanya mögött traktor pöfög a tarlón. A keresztsoMi, az orosi Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai elhatároztuk a csapattanács javaslatára, hogy piros szíveket készítünk kartonlapokból és a közepére fehér békegalambot rajzolunk. Ezekkel a szívekkel köszönti csasztuska-brigádunk a beadásban élenjáró dolgozó parasztokat. Mi büszkék vagyunk azokra a rókát szántja. Neki-meki rugaszkodik, i száraz föld először maka esküdik, de aztán megadja magát, összeszakad az eke alatt és megfordul a másik oldalára. Mikor a traktor távolabb ér, egy másik ünnepélyes hang is eljut a tanyához. Mint szúnyogok zsongása, alig hallhatóan szűrődik a távolból érkező cséplőgép zúgása. Garai József ott a felelős gépkezelő, a termelőszövetkezet tagja. A cséplőgépmunkú- sok is termelőszövetkezeti tagok. Az utolját csépelik a gazdag terméknek. Mert a búzatermésük is szép, 11 mázsa holdanként az átlag. Szaporodik a tennelőszö- vetkeaetiek közös vagyona, növekszik jövedelme. És éppígy gazdagodniuk, gyarapodnak a szövetkezeti parasztok is. Most leginkább a félévi elszámolás a beszéd tárgya. A tagok számolgatnak, tervezgetnek, hová teszik a sok terményt, mit vásárolnak. Valóra válnak a régi álmok. Hidasi Mihály fia már évek óta motorkerékpárt szeretett volna. Most meglesz. Szabó Istvánéi: is számolgatnak, tervezgetnek, így volt ez hétfőn este is. A család Szabó István kivételével már együtt volt. Szabó néni megetette a fiaákocát,, a két hízónak valót, a malacoknak is lökött egy kis árpát. Azzal 6 is letelepedett egy kis székre ott kint a ház előtt. Beszélgettek. — Hogy bírja ez az ember, — szólalt meg csodálkozva Szabó Istvánná. — 65 éves létére, kora reggeltől késő estig nem jönne haza. Elbeszélgetne azoknak a teheneknek ki tudja, meddig. Mindig talál valamit. Egyszer a tejet vizsgál- gatja, máskor meg azt, hogy a jó tejelő teheneknek milyen az állása. Szóval mindig talál valami munkát. A zsöríölődést csak akkor hagyja abba az asszony, amikor megérkezik a férje. Szabó István közéjük ül, bekapcsolódik a beszédbe. — Nem beszéltél még, apjuk, Nagy Istvánnalf Azt mondták, ha lesz eladó gabonánk, ők megveszik. Tudod, kevés termett nekik. Szabó István beleegyezik az eladásba. — Lesz miből eladni. Itt már őszig mindig kerül valami a házhoz, csak legyen hová tenni. Tudod mennyi gabonát kapunk most a félévi elszámolásnál? _ fordul n feleségéhez Szabó István. — 25 mázsát ! Elhallgatnak. Ragyák járnak az eszükben. Nyolc holdat vetettek gabonával, mégis kevés. Mint ahogy nem egyszer szűkölködtek ők is, pedig 17 holdjuk volt. Most pedig itt a 25 mázsa — tisztán. Az adó, a beadás a szövetkezet gondja. — Aztán itt vannak a gyerekek, azelőtt be kellett érniök az ennivalóval, a ruhával, most meg András azzal példálózkodik, hogy a Hidasi-fiúnak motorkerékpárt vesz az apja. .— Majd jövőre neked is lesz, most örülj, ha veszünk egy kerékpárt, — hárítaná el Szabó, de a fia közbevág: — Nem is motorkerékpár kell nekem, hanem egy szép tangóhar- monika. Szabó István hirtelen fordult András felé, hogy a fiú még mit nem akar. Még az ujjait is billegeti hozzá, mintha már ott volna a harmonika a mellén. Nehezen nyugszik meg az öreg, de meg- igérteti Andrással, hogy őt is meg- tanítja játszani. — Akkor minek veszünk rádiót? dolgozó parasztokra, — a mi édesapáinkra, akik az úttörők piros szívéit birtokolják. így köszöntöttük fel Gemzsi Mihály 7 holdas dolgozó parasztot Is. Köszöntő brigádunk nagyban elősegíti a termény- begyűjtés sikerét. B. KOVÁCS MIHÁLY,i rajtanácselnök. — szólt közbe Szabónc is, csakhogy ellenkezzék a fiúval. Az azonban nem hagyja magút: — A rádiót nem lehet a nyakamba akasztani. . Lassan megy a tervezgető*, mert most Marika jelentette be igényét a bútorra. A fiúk majd összekaptak vele, a szülői szó azonban őt is kibékítette: Lesz bútor, jut arra is. Olyat vesznek, amilyen tetszik Marikának. Nyíregyházára jönnek be, hogy szétnézzenek a bútor ügyében. Tovább tervezgetnek szabóik. Nem marad ki a „költségvetés- bői” Szabóná sem. O ugyan szabadkozik; úgy gondolja, hogy télen elég lesz, ha beül a kályha mellé, !A többiek azonban nem hagyják nnyiban. „Megszavazzák” a bűnét. — Száz szónak is egy a vége, — Ézakitotta félbe a beszédet Szabó Istvánná. — Gyerünk vacsorázni. .Jiztáin jó lesz, ha papírt, ceruzát lesztek elő és kiszámoljátok, hogy ljörülbelül mennyi lesz a jövedelem. Nehogy aztán a világba szúmít- gassunk. Szabó Istvánék nyugodtan szőhe- tik a tervet. Hárman dolgoznak a termelőszövetkezetben. Jelenleg 1000 körül van a munkaegységük. Most a félévi elszámolás után körülbelül 5.000 forint készpénzt kapnak, a 25 mázsa kenyérgabonán kívül. Ügy gondolják, az évvégi elszámolásig még szereznek vagy 500 munkaegységet, úgyhogy 150O-zal szoroznak majd az elszámoláskor. Ha csak 3 kiló májusi száradású kukorica jut munkaegységemként, 3 kiló széna, 2 kiló burgonya, — akkor is sok az. Aztán még körülbelül 25 mázsa kenyérgebanát is kapnak. Sokiezer forintot hoz majd a szabadpiacon értékesített termény, — mindamellett, bogy pénzben is 10 ezer forint körül kapnak még az évvégi elszámoláskor. Jut ebből ruhára, rádióra, bundára, bútorra és még sok mindenre, amiről valamikor álmodni sem mertek Szabóék. — KOLOZSI DEZSŐ _ za.ppa.nos elv társ! Pontosan egy féléve, február közepén történt, hogy levelet írtál a Néplap szerkesztőségéhez. Ekkorra már az ipari üzemek sorra csatlakoztak „Termelj ma többet, mint tegnap!” jelszóval Loy Árpád moz galmálioz. Te voltál az első dolgozó parászt a megyében, aki levélben megírtad, te is többet akarsz termelni, mint eddig termeltél és leveledben dolgozó paraszt társaidat is erre szántottad. Többek között ezt írtad: „Ahogy megismertem az új begyűjtési törvényt, s utána ol vastam a Szabad Népben Loy Árpád sztahanovista felhívását, hogy a munkások arra törekedjenek: termeljenek ma többet, mint tegnap, — gondolkozni kezdtem. Sokat szoktam olvasgatni, a népi demo krác'ta azt is adta nekem, hogy tájékozódhatom, tanulhatok. (Bizony, erre a felszabadulás elölt még gondolni se mertél, amikor Horváth András földbirtokosnál cselídked- tól!) A falusi dolgozók, a föld művelőinek munkája nem egyik napról a másikra hozza meg a gyümölcsét, De nan mint nap szlvósabban kell dolgozni azért, hogy szebbet és jobbat hozzon a föld, többet adjon, mint eddig adott. Azt látom: a földművelésben is meg kell valósítani azt a jelszót: „Termelj ma többet, mint tegnap!” Dolgozz minden nap jobban, új módszereket tanulj tneg, hogy a föld többet hozzon, a jószág jobban szaporodjon, mint eddig." Szépen hangzottak szavaid, tízezrek ismerték meg nevedet. Levelek tömege érkezett a szerkesztőségbe „Csatlakozunk Szappanos Mihály besztereci dolgozó paraszt felhívásához!” — ,,Követjük Szappanos Mihály példáját!” — írták a megye különböző részeiről a dolgozó parasztok. Különböző értekezletekre hívtak meg. Amikor- megérkeztél, tisztelettel beszéltek rólad dolgozó paraszt társaid: „Megjött Szappanos Mihály, ö szólított minket több termelésre”. A megyei béketalálkozónak küldötte voltál, — Beszterce békeharcos dolgozóit képviselted. Ez idő alatt ért életed legnagyobb kitüntetése is, a tavaszon leltél tagjelölt a Magyar Dolgozók Tártjában, a magyar dolgozók élcsapatának lettél tagja, melyet Rákosi elvtárs vezet, összegezve: közismert, híres ember lettél. Fel év. telt el — mérleget kell készíteni. Szappanos elvtárs, ha csak futólag nézzük, hogy mit tettél, a látszat az, hogy jól dolgoztál a saját portádon: olyan búzát raktál asz- tagba, melyből holdanként 12—IS múzsát vársz. Napraforgód, krumplid, répád, kendered, de a tengerid is olyan, ami miatt nem kell szégyenkezned, tehát azt mondhatnánk, jó munkát végeztél. A tavaszon egy értekezleten a község dől gozóinak be is számoltál módszeredről, hogyan akarsz többet termelni, ez is a javadra írandó. De vájjon eleget tcttél-e ezzel minden kötelességednek t Nem. Leveledben erről is írtál: Tudom, hogy az állam csak úgy lehet gazdag, az országunk csak úgy lehet erős, ha mi gazdagítjuk, erő Htjuk... Erősítsük a hazát azok ellen a háborús gyújtogatok ellen, akik újból rabságba vinnék szabad, építő népünketEzekben a sorokban már nemcsak magadról írsz, hanem a hazáról, mindnyájunkról, mindnyájunk békéjéről beszélsz. Vájjon csak magadnak akartál békét, amikor a község dolgozói megválasztottal: megyei küldöttnek?... Mi tudjuk, hogy nem... A legutóbbi tanácsülésen azonban ellent- mondtál levelednek. Itt már nem azt mondtad, hogy a begyűjtéssel erősítsük hazánkat, a béketábort, hanem pontosan az ellenkezőjét, a begyűjtési tervek ellen beszéltél. Azok a tízezrek, akik olvasták a februári felhívásodat, nem ezt várták tőled, és azok, akik csatlakoztak felhívásodhoz, nemcsak maguk teljesítik a beadást, hanem tanácsüléseken, kisgyüléseken, mindenütt arról beszélnek, hogy adjunk többet a hazának, mint tavaly adtunk. Ibi i tudjuk, hogy mások akarnak ellenséggé „nevelni”. Vessél számot magaddal: helyesnek tartod-e, hogy a dolgozó nép ellenségei közt forgolódsz, hogy a reakciós papra hallgatsz inkább, mint elvtársaidra és saját magad józan eszére?! A kommunisták adták neked az öt hold földet... Az egész ország és a te békés életedet védi az a Párt, melynek te is tagjelöltje lettél. Mindszentyék, Gröszék viszont a te földedet is vissza akarták venni. Cinkosaik, a reakciós papok most sem mondtak még le a te földedről meg a többi solcezér dolgozó paraszt vagyonáról. Megszereznék háború útján is. És te most a földosztás ellenségeihez, a béke ellenségeihez szegődnél? Czappanos Mihály! Vájjon mit szólna a tiszti iskolán tanuló fiad, ha olyat hallana, hogy hátat fordítottál a dolgozó népnek, annak a dolgozó népnek, amelynek a bizalmából ö tiszt lesz, amelyet majd szolgálni fog. Mit szólna Mihály fiad, ha hallaná szavadat, amikor a beadás ellen beszélsz. Az ellen beszélsz, hogy kenyeret adjon a falu a te fiadnak és a többi népből származó tiszteknek, honvédeknek, akik egyre szépülő hazánk határait védik, a városi dolgozóknak, akik a gépeket, a ruhát küldik a falunak! Szappanos Mihály elvtárs! Tudjuk, hogy nem a magad feje után mentél, amikor az utóbbi időben el- lentmondldl a félév előtti nyilatkozatodnak, azt is tudjuk, hogy rájössz: téves útra léptél, visszafordulsz erről az útról. Hisszük, hogy igy lesz és akkor rövidesen ismét úgy beszélnek rólad a dolgozók, mint félévvel ezelőtt. Büszke lesz rád, Mihály fiad is, mint amilyen buszke vagy te őrá. Íz orosi úttörők békegalambos piros szívvel köszöntik a begyűjtésben élenjárókat 1952 A l ti"-/. ,T. tó V A SARNAfl
