Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-02 / 153. szám
2 NÉPLAP 1952 JÚLIUS 2, SZERDA Miért maradt el Méhtelek a növényápolásban? Még néhány nap és az egész megye területén megkezdődik a kenyérgabona aratása. Éppen ezért nég íokozottabb mértékben kell gyekezni a. növényápolással, hogy z aratási munkálatokat aztán ne ;átolja. A megye területén általá- >an jól halad ez a munka, legtöbb helyen befejezik a harmadik kapá- ást az aratás megkezdéséig, sőt vannak olyan községek és termelö- -zovetkezetek elég nagy számmal, ahol ezidöre a negyedszeri kapálást is bevégzik. Azonban nem mindenütt van ez így. A nővényápolási munkálatokkal igen elmaradtak a Csengeti járás községei, de ezek között is az egyik legrosszab, Méhtelek. Méhtelek igen „vegyes” község. Van benne hármas és egyestípusú termelőcsoport és vannak benne gyénileg gazdálkodó parasztok és íuIákok is. Ha valaki a tanácsházán jár, s község vezetőit hallgatja, a ta- ácselnököt, a pártszervezetek tit- árait, a termelőcsoportok eluö- S’f, nem tételez fel itt semmi rosz- Minden „rendben”, „az előírt Ion” halad. A községi tanácsok Yincze Gyuláné például arra ^érdesre: hogyan folyik a kapá- igen egyszerűen válaszol:- Nagyon jól megy. Már a har- dik kapálást csináljuk. Mire az rátáit megkezdjük, az is be lesz ejezve, A pártszervezet titkára, fálóczl Gábor helyeslőén bólogat: Így van ez elvtárs! A tanácstagok ebben a munkában is példamutatóan dolgoznak — Így mondja a tanácselnök. — Már mind kapált háromszor, sőt vannak olyanok, akik negyedszer is. Beadási kötelezettségeiket példarauta- ~”nn teljesítették. És a kulákok? Vájjon, hogy dol- íznak? — Egészen jól! — ennyi a vá- , sz. Ilyen feleleteket szoktak tjmi az ellenőrök, s ha nem nézői utána, hogy igazak-e az ada- ,k, talán feletteseiknek is ezt je- •ntik. A valóság viszont az, hogy van- áuk, akik befejezték az első kapálást, sőt olyanok is akadnak, akik a másodikat is befejezték, — de ez nem teszi ki a falu egy százalékát sem. Ilyen munkával talán befejeződik a második kapálás az aratásig. Nem mutatnak példát a tanácstagok sem. Igaz, hogy nem sokan vannak, dolgozó paraszt alig akad benne öt-liat. Ezek tulajdonképpen az elsőtípusú termelőcsoport tagjai lennének — ha az működne. De ott mindenki gazdálkodik a maga módja szerint, a maga földjén. Az pedig, hogy a kulákok és más ellenséges elemek „igyekeznek”, az ellenség dédelgetése. Hogy mennyire „igyekeznek”, azt megmutatja Lakatos Miklós volt csendőr példája, aki az első kapálást sem fejezte be. sem. Igaz, Fehér Elek pártelnök szerint a szövetkezetben harmadszor kapálnak, a versenytábla friss jelentései azonban mást mondanak, a Béke-munkacsapatot „dicsérik”, mert befejezte az első kapálást. A pártszervezetnek, a pártvezetőségnek az volna a feladata, hogy felhívja az elnök figyelmét egyes tennivalókra, hogy ellenőrizze munkáját, beszámoltassa a tsz. elnökét. Emellett mozgósítsa a tsz. tagjait a növényápolásra, az aratás gyors, szem veszteségnél leül i elvégzésére, politikai munkát végezzen annak érdekében, hogy megjavuljon a szövetkezet gazdasági munkája. — Ehelyett azonban Vincze Gyula elvtárs, a tsz. párttitkára az elnök helyett akarja elvégezni a feladatokat. Nemhogy megtanítaná a vezetésre, de nem is engedi vezetni. S a tsz. elnöke, akinek eredetileg a pártbizottság és a tanács is. A járási pártbizottság felelős azért, hogy a méhtelek! szervezetekben nincs pártélet, hogy a községi szervezetnek nincs tekintélye, hogy a pártvezetőség nem érez felelősséget a tanács és a tszcs.-k munkájáért. A járási tanács sem mentesül a felelősség alól, amiért még nem csinált rendet a méhtelek! tanács- házán. Maguk a mezőgazdasági osztály dolgozói is hanyagul végzik munkájukat. Ha kimennek a községekbe, bemondásra összeírnak néhány adatot és nem ellenőrzik, vájjon megfelelnek-e a valóságnak. Ezért vannak abban a tudatban Osengerben, hogy Méhtelek „jó község”, hogy „jól folyik ott a növényápolás”. Az is megtörténik a mezőgazdasági osztálynál, hogy a kiküldöttek egyszerűen nem mennek el a kiküldetési helyre, hanem „hallomásból” tesznek jelentést. Az osztály egyik dolgozója, Harkály István pedig úgy akarja „kijavítani” a hibákat, hogy megfenyegeti a dolgozókat, hogy „elviteti” őket. Mintha a mi dolgozó népiinkA tanács nem tesz semmit, hogy a helyzet megjavuljon Méhteleken, a pártszervezet pedig csak kendőzi a hibákat, s afelett is szemet- húny, hogy a munkák megszervezése, ellenőrzése, a rendel elek végrehajtása helyett a tanácsvezetők inkább elborozgatnak. Nem valami példamutató a munka olyan tervei voltak, hogy rendbehozza a szövetkezetét, — ma „jószívű” lett minden lógóshoz, elnézi, hogy a tagok azt csinálják, ami éppen eszükbe jut, nem vonja felelősségre a fegyelmezetleneket, nem gondol a jó munkaszervezetek kialakítására, a családtagok bevonására, sőt még arra sem, hogy a tsz. tagjai rendszeresen járjanak dolgozni. A tagságnak körülbelül a' fale jelenik meg ‘ rendszeresen a munkára, — azonban ezek is csak délelőtt tájban' tudnak mihez kezdeni, mert nincs tervszerű munka- beosztás! Törhetetlen „vélemények” vannak a tsz.-ben a női munkával kapcsolatban is. Vdud Gyula szerint például „mindenre valók a nők, csak munkára nem”. Mélyre lesüllyedt a tsz., az egész község. S mindezért nek ma is rettegnie kellene a hatalmi szervektől, mintha ma is a gyűlölt csendőrvilág járná! Ilyen „munka” nyomán nem csoda, ha nincs rend Méhteleken, s a Harkály István által látogatott termelőcsoportok közül nem egyet a felbomlás veszélye fenyeget. A járási pártbizottság és a tanács nagyjából ismeri a méh teleki helyzetet. Annál súlyosabb a felelősségük, hogy nem változtatják meg. Pedig az idő nem várhat. A rossz vezetés miatt a hanyag növényápolást hanyag betakarítás követheti, súlyos anyagi károk is származnak mindebből. Más községekben az üzemi dolgozók példáján koreai műszakban dolgoznak, Méhteleken pedig még mindig rosszul megy a munka. így aztán nemcsak a pénztárca lesz laposabb a betakarítás után, hanem az egész ország előtt, sőt a koreai harcosok előtt is szégyenkezhetnek a méhtelekiek, hogy vereséget szenvedtek a békeharcban. a Petőfi lermelőszövetkeieefben felelősek a járási Tezetoszerrek, Magyar jegyzék leleplezi a Tito fasiszták hazugságait A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A belgrádi magyar követség a jugoszláv külügyminisztériumhoz június 30-án eljuttatott jegyzékében válaszolt a jugoszláv kormánynak egy, 1952, április 11-én átadott jegyzékére, amely állítólagos magyar „liatársértésekkel” foglalkozott. Az illetékes magyar hatóságok beható vizsgálatának eredményeként' a követség válaszjegyzéke megállapítja, hogy a jugoszláv jegyzék egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak és az abban foglaltak minden eddigit felülmúló koholmányok és ügyetlenül össze- 'ákolt hamisítványok. A jugószláv külügyminisztérium jegyzéke azt sérelmezi például, hogy magyar katonák egy ízben Murska-Sobotától tizenöt kilométerre északra rakétát lőttek volna jugoszláv területre. A magyar jegyiek utal arra, hogy a magyar határ Murska-Sobotától északi irányban közel huszonnégy kilométerre húzódik és nyilván a jugoszláv külügyminisztérium sem gondolhatta komolyan, hogy a magyar határőrök egy rakéta kilövésére csaknem kilenc kilométerre beha- toltífk jugoszláv területre. A jugoszláv jegyzék szerint egy másik esetben magyar katonák Subotiőá- től északra, egy állítólagos 17-es magassági pont körül hatoltak volna be jugoszláv területre. A magyar jegyzék ezzel szemben megállapítja, hogy ezen a vidéken sem 17-es magassági pont, de még csak határkő sincsen. A jugoszláv jegyzék olyan állítást is tartalmaz, hogy magyar katonák Subotica közelében rakétát lőttek ki jugoszláv területre, noha közismert, bogy Subotica jőnéhány kilométerre fekszik a magyar határtól. Titóék nem átallják „határsértésnek” minősíteni azt, hogy — mint azt saját jegyzékük közli — egy magyar repülőgép kétszáz méterre a határvonaltól magyar oldalon repült, továbbá azt is, hogy a jegyzékben közöltek szerint jugoszláv területen jugoszláv, tehát nem magyar katonák rakétákat lőttek ki, amelyek jugoszláv területre estek. A magyar követség jegyzéke rámutat arra, hogy ilyen és ehhez hasonló durva valótlanságok és rágalmak nyilvánvalóan a Tito-kormány háborús uszításainak céljait szolgálják és követeli a jugoszláv jegyzék légbőlkapotf, a közvélemény félrevezetését célzó állításainak visszavonását. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata Az TJNITA közölte az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbbi teljes ülésének határozatát, amelyben a központi bizottság felhívja minden olasz figyelmét a helyzet komolyságára, az olasz nép által kiharcolt demokratikus jogokat és az ország békéjét fenyegető veszélyre. „A legkomolyabb veszély kétségtelenül a népek közötti kapcsolatok rontására és a népek háborúba sodrására törekvő vezető imperialista csoportok egyre nyugtalanítóbb cselekményeiből származik” —, mondja a határozat, majd hangsúlyozza: Olaszország érdekei ma azt követelik, hogy szakítson az amerikai imperialisták egyre nyilvánvalóbbá váló háborús politikájával és visszatérjen olyan külpolitikához, amely meg tudja menteni az országot a rabságtól és az idegen érdekekért folyó háborútól. A határozat végül fokozott harcra szólítja az olasz dolgozókat jogaik megvédéséért és így fejeződik be: „A Párt Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy a béke .és a szabadság megmentése érdekében egyesülhet és együttműködhet az olaszok óriási többsége és hogy ez az egység és együttműködés megteremtheti és rueg kell. hogy teremtse az olasz társadalom új, békés, demokratikus fejlődési szakaszának kezdetét. A kommunisták munkájukkal döntően hozzájárulnak .ehhez a fontos ügyhöz,” Az emberiség gyásza Irta: Pavel Vaxsinev Véget nem érő gyászos nap, véget nem érő éjszaka. Remeg az éter a dicső Moszkva felett, táviró panaszosan sípoló hangja tölti be a levegőt: „Elvldrsnnk és testvérünk — Georgi Mihajlov Dimitrov meghalt’’. A magasbatörő antennák végtelen sora az egész földet behálózó rádióhullámok egg szem- pillantás alatt sokszáz nyelven, — nehéz hindu tájszólással, a mexikóiak dallamos nyelvén, franciául, csehül, magyarul ezt- sugározzák: „meghalt, ... elvtársunk, testvérünk, Georgi Mihajlov Dimitrov”. Valahol az egyenletes csobbanás- sal hullámzó Csendes-óceán púi ás partján egy kis őrhajón őriálló Leonid Fi kóló jevics Gotljarenkó éber tekintettel figyeli a végtelenbe nyúló láthatárt. Leonid Fikotájevics Gotljarenkó figyelő tekintetét semmi nem kerülheti el. Golub őrmester fut felé zihálva. Főzése sötét, homlokát ráncok redőzik, Gotljarenkó szive hevesen dobog a rossz előőrseitől. — A Központi Bizottság közlése: — kiáltja már messziről az őrmester — Georgi Mihajlov. Dimitrov meghalt!... Valahol az egyenletesen hullámzó Csendes-óceán párás partján a katona feszesen tiszteleg. A végtelenbe nyúló láthatáron sikongatva siklatlak a sirályok és a nap utolsó sugaraiban megcsillan a hajó ötágú csillaga. Valahol a Déli-tengeren, az Indonéz szigetek között lassan úszik egy ónnal és kanosukkal megrakott holland teherhajó, Erik van Holden, a hajó kapitánya mozdulatlanul áll a hajóhídon és szórakozottan nézi a tengert. Egyszeresük a radió- tárirász jelenik meg a hajóhíd lépcsőjén. Komor arccal tiszteleg és így szól: — Kapitány úr, a legénység nevében kérem, adjon parancsot, hogy a gyász jegyében felárbocra eresz- szűk a hajózászlót... a fasizmus elleni harc nagy harcosa, Georgi Dimitrov meghalt. Van Holden jól ismeri Georgi Dimitrov, nevét, mégis megkérdezi: — Mit jelent maguknak Georgi Dimitrov... Mi köze volt neki Hollandiáhozt Pillantása hirtelen a fedélzetre siklik, ahol már a hajó egész legénysége felsorakozott. A kemény, izmos, markáns arcú, kéktrikós tengerészek a kapitányra szegezik határozott, elszánt tekintetűket. A kapitánynak eláll a lélegzete és a fülledt nyári meleg ellenére remegni kezd. Majd kurtán kiadja a kért parancsot. A kék Déli-tenger fölé boltozódó fehér nyári ég kupolája alatt hosszasan, vontatottan, búsan és egyedül búg fel a hajókürt az onn-ok felé és a hajózászló félárbocra kúszik. A hajó fedélzetén felsorakozott életerős tengerészek tisztelettudóan leemelik sapkájukat és komor tekintettel néznek maguk elé, míg a hajó magányos kürtjének gyászos bugása tovaszáll a tenger fölött. Van Holdén egy pillanatig tétovázik, majd végignéz a. sorfalat álló tengerészeken, lassan sapkájához emeli kesét. Valahol messze, Patagóniában egy kis petrúleumszagú havakban él Peter Szteilor, egy Trójainszkból ideszármazott bolyár paraszt. Munkaruhája ponyvából készült, arca fekete a petróleumtól. Ezen a gyá- szosemlékü napon a második váltásban dolgozik az új petróleumforrásnál. mely megállíthatatlan erővel ontja olaját a föld méhéből. Hirtelen munkásküldöttség kerül elébe. A küldöttség tagjai is, akár csak jómaga, át van itatva petró- leumszaggal, sovány arcuk olajos, kezeik kemény munkáskezek. Háza Isaniszlau, a küldöttség lengyel származású tagja, aki már elfelejtette anyanyelvét, csendesen megszólalt : — Szomorú hír, Pedro, nagyon szomorú hír .,. Moszkvában meghalt Georgi Dimitrov... A bolgár hallgat, majd lassan leereszkedik a rozsdás, benzines hordó egyikére és két nagy könnycsepp pereg végig szakállas, sovány arcán. Valahol messze Patagonia kopár, hideg sztyeppéin, a szürkeség alatt csendesen sir egy hirtelen elárvult férfi. Levett sapkával, borostásan, olajtól feketén állnak mellette munkástársai és valamennyien arra a hősre gondolnak, aki az igazság szavával rázta fel a világot. A rádióhullámok a világ minden zugába szétsugározsdk a keserves hirt: .... Georgi Dimitrov, meghalt. Valahol nappal van, munkáskezek emelődarut szorongatnak. Hatalmas lenditőkerekek állnak meg egyenletesen lassulva, könnyed forgásukban és a gyár kürtjének gyászos sikolya tör az ég felé. Valahol éjszaka van. A fehér csillagok fájdalmasan és egyhangúan szikráznak a sötét mennybolton. Apró. világos szobákban pihenés nélkül dolgoznak a távirászok: Bulgária, Bzöfia: A lipcsei hős, a fasizmus ellent küzdelem dicső harcosa, Georgi Dimitrov korai halála alkalmából... fogadják a minisztertanács ... L:s az aláírások: a kubai mező- gazdasági munkások szakszervezete. .. a. chilei értelmiségi szövetség ... a dán tejfeldolgozó munkások szindikátusa ... az ausztráliai haladó munkások csoportja... A világ minden Iájáról: Haitiből, Pekinyböl, Tokióból, Becsből, Helsinkiből, Rómából, Párizsból, Ko- penhágából, Budapestről, Prágából és a világ minden fővárosából, a földrajzi szélesség és hosszúság minden városából részvétnyilvánítások szállnak az éteren keresztül... örök a népek emlékezete és örök a hálája. Soha nem felejtik el annak gz embernek önfeláldozását, aki a fasizmussal szemben férfiasán és bátran szót emelt az emberi haladás, a nép, az elnyomott munkásosztály védelmében. A népek nem felejtik el Georgi Dimitrov nevét. Mélyen belevésték nuenedékhdzak, munkásnegyedek házfalaiba. Dél-Afnka gyémántbányáiba. Pensylvúnia. olajfinomítóiba, a pampákba, és Párizs perifériáiba, mindenüvé, ahol ma, is csillapíthatatlanul forr a reakció sötét, erői elleni harc. Az ö bátorsága és férfiassága, mindenütt példát mutatott. Keze nem lankad cs hangja, nem akad ma sem, ha Tokióban, vagy Washingtonban szabadságharcosok felett Ítélkeznek, mert mindenütt emlékeznek: Dimitrovra — Lipcsére. „Kiváló orvos“ és „Érdemes orvos“ címmel tiintettek ki száz orvost Semmelweiss Ignác születésének évfordulóján A minisztertanács határozata értelmében július elsején, Semmelweiss Ignác születésének évfordulóján első ízben tüntették ki kiváló orvos és érdemes orvos címmel azokat az orvosokat, akik a gyógyító-megelőző munka, illetőleg a közegészségügyi és járványvédelem területén kiváló eredményeket értek el és kiemelkedő munkát végeztek. A SemmeTweiss-teremben kedden délben megtartott ünnepséget Simon Lajos, az egészségügyi miniszter első helyettese nyitotta nyeg, majd Katkó Anna elvtársnő egészségügyi miniszter mondott beszédet. Katkó Anna elvtársnő beszéde után száz orvosnak nyújtotta át a ..Kiváló orvos’’ és „Érdemes orvos” kitüntető cíui adományozását igazoló oklevelet, valamint jelvényt, a kiváló orvosnak pedig háromezer forint pénzjutalmat is. „Érdemes orvos” címmel tüntették ki többek közt Kemény Lajost a megyei. tüdőbeteg gondozó vezetőjét (Nyíregyháza) és Szodorai Tmre rendelő intézeti vezetőt (Mátészalka),. . .
