Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-20 / 169. szám

1952 JÚLIUS 20, VASÁRNAP NÉPLAP Többezer mázsa silótölteléket, őszi legelőt és szénát nyer a petneházi állami gazdaság a másodvetéssel A petneházi állami gazdaság kö­zel százötven holdon vetett másod- növényt ax aratás megkezdésétől számított 10 nap alatt. A környék dolgozó parasztjai, de; még a termelőcsoportok is nagy­részt azon a véleményen voltak, hogy „porba nem érdemes vetni”. Az állami gazdaságban nappal aratott és éjjel szántón-vetett a gép. A tarlókaparó nyomában ment az eke, utána kötve a borona, majd a henger. A henger után ment a retőgép, a borona és újra * a henger. A nyári vetéseknél álta­lában szükség van a kétszeri hen­gerre, de ilyen aszályos időben anélkül nem is lehet vetni, illetve termést várni. A gazdaság másüdterményeinek magját földben találta a tizenhato- ,dlkat eső és most szépen kel. Akik féltek a porba vetni, azok most forgatják a talajt amivel a lehullt csapadékot elpárologtatják, de még ha legjobban sikerül a vetésük, akkor Is egy hetet vagy többet ké­sik a kelés ahhoz viszonyítva, ami porba lett vetve. Pedig a másod- vetáanél, a rövidtényészidejü növé­nyeknél 8—10 nap nagy idő! A gazdaság silótengerlből 25 hol­dat vetett. Megfelélő Időjárás mellett 150 mázsa silótöltelék egy holdról könnyen betakarítható, de 100—120 mázsa még mostohább nyáron is elérhető. A 25 holdról legalább 3000 mázsa silótakar­mányt kap a gazdaság. Ez egy te­hénre napi 30 kg-ot számolva, 100 tehénnek három hónapi takarmá­nya! A 10 hold mustár, ami szintén a tarlóba került, a gazdaság juhállo­mányának nyújt szeptembertől kezdve a fagy beálltáig legelőt. A harmincöt hold csillagfürtvetést a gazdaság ugyancsak legelőnek hasznosítja. A 35 hold csillagfürt- legelő 45—50 darab tehénnek ad bőség«? legelőt szeptembertől a tél kezdetéig. A 10 hóid csatemádévo- tésükről — holdanként 150 mázsá­jával számolva — 1500 mázsa zöftl- takarmányt várnak. Húsz hold muhart és húsz hold kölest is vetettek, melynek hoza­mát szénának szárítják be. Holdan­ként tíz mázsájával számolva. 400 mázsa száraz szálast afcarrnányt nyer a gazdaság. Ez a mennyiség megfelel 10 hold igen jól termő lu­cerna egészévi szénahozamának. Tizenöt holdba vetettek tarlóré­pát. Ennek a termését búzatörel;- kel keverve silózzák be. A száraz búzatörek és a lédús tarlórépa a silóban jól kiegészítik egymást. A két lebecsült takarmány féleség így jó közepes takarmányt ad. Egy gyenge ternjés mellett is holdan­ként 50 mázsa tarlórépa várható. A 15 holdról terekkel együtt ezer mázsa silóta'kianmáninyal gazdagabb lesz az állaimt gazdaság, ez a ta- karmánynieninyiség száz tehénnek újabb egyhónapi adagja. 160 tehén téli takarmánya Az állami gazdaságban a követ­kező télen 160 tehénnel lesz több, mint a múlt télen volt. .Ennek a sza'porulatnak majdnem az egész téli takarmányát másodvetéssel biztosítják. Négyezer métermázsa silóíöMelé- ket új, szovjet módszerrel készített a gazdaság. A silótöltelék alap­anyaga őszi takarmánykeverék, amit kukoricadarával és cukorgyá­ri melasszal gazdagítottak. A négy­ezer métermázsához 60 mázsa ku­koricadarát és 40 mázsa melaszt adtak. Nagy érdeklődéssel várják, hogy a Szovjetunióban már bevált módszer alkalmazása milyen hatás-, sál lesz a tejtermelésre. Az egysze­rű s i lótak armű nyék etetésével is nagy eredményeket értek el a múlt «élen. Általában a tehenek 15—20 százalékkal adtak több tejet, ami­kor a szénáról silóetetésre tértek át. A petneházi állami, gazdaságban azonban nemcsak a gyors, szak­szerű vetéssel, hanem a másodnövények ápolásával is harcolnak a gazdagabb termés­ért. A silótengeri kelés idején egy könnyű boronát, utána pedig két sorközi kapát kap. Tárlórépájukat ugyancsak kétszer fogják kapálni. A másodvetés alig kíván több talajmunkát, mint a tarlóhámtás, amit különben is elvégeznének. — Többletmunka a vetés és a kapá­soknál a növényápolás. Ehhez jön még az a csekély vetőmag, amit a másod vetésnél felhasználunk és a betakarítás munkája. Ezeket a költségeket pedig — amint a ta­pasztalatok bizonyítják, — a leg-, több esetben háromszorosan fizeti v issza á másod növény termése. A másodvetést külön beadás, adó vagy más fizetési kötelesség nem terheli. Láthatatlanul szinte meg­növeli termőterületünket. A termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok kövessék a jó példát. — Vessenek minél több másodnövényt. Minden alkalmat ki kell használni a téli és tavaszi takarmány bizto­sítására. Nehogy a takarmány- hiány legyen az állattenyésztés fej. . 1 észté,«ének akadályozója. BEKEŐRSÉG RAM0CSAHAZAN A gépállomások vezetőinek feladatai a nagy nyári munkák idején Az elmúlt évek tapasztalatain okulva, minden gépállomáson látni kell azt, hogy a nyári nagy mun­kákat nem lehet elvégezni a veze­tés ötletszerű módszerével. Új­szerű vezetésre van szükség, mely a legapróbb részletekre is kiterjed, figyelemmel van az előrelátható ne­hézségekre és már előre tudja a nem várt nehézségek megoldásának módját Is. Mindenekelőtt a gépállomás belső szervezetén a gépeken, a traktoro­sokon túl, a termelőszövetkezetek­kel való kapcsolat elmélyítésére kelj figyelemmel lenni. A gépállo­más igazgatója pontosan ismerje a brigádok szervezetét, munkafeltéte­leit, üzemanyaggal való ellátását és a versenymozgalom kifejleszté­sének lehetőségeit. Az ő kezében fussanak össze a munkaszervezési tennivalók szálai, vagyis valóságos vezető legyen, mindenről tudjon, előre kidolgozott tervek legyenek a kezében, hogy időben és minőség­ben az ő személyes irányításával kellő módon végezzék el a gépállo­mások dolgozói felelősségteljes munkájukat. A gépállomás igazgatója álljon szoros kapcsolatban legfontosabb munkatársaival és a tszcs, elnökök­kel, ellenőrizze é? segítse azok munkáját, hogy a minisztertanács határozatát maradéktalanul végre tudják hajtani. A tavaszi munkák megmutatták, hogy az a gépállomás, amelynek igazgatója nem így tesz, az a munkában elmarad. Példa erre a klsletai gépállomás igazgatója, aki nem tartott szoros kapcsolatot a különböző reszortok vezetőivel, nem irányította és nem ellenőrizte azok munkáját. El is maradt a kislétai körzet a szántásban és vetésben. A gépállomás körzetében elsősor­ban az igazgató felelős az időben és minőségileg elvégzett aratásért, eséplésért, taiiöhántásért és másod- vetésért. Ezekben a munkákban feltétlenül biztosítani kell a gépe­ket. Az igazgató mellett a gépállomás egyik legfontosabb vezetője a mező­gazdász. A mezőgazdász vállán igen nagy felelősség nyugszik. Az ő út­mutatásai alapján kellett megvá­lasztani az aratás kezdetének idő­pontját. Ha a mezőgazdászok itt mulasztást követtek el, abból ha­talmas károk keletkezhetnek. A mezőgazdásznak kell ügyelnie a fő­gépésszel együtt, hogy a gépek szemvesztesége a lehető legkisebb legyen. Ne fordulhasson elő ismét, ami tavaly a csahold gépállomáson megtörtént, hogy a kiképzett aratógépkezelőket máshova osztot­ták be. Ennek eredménye az lett, hogy több aratógép megrongálódott, megakadt a munka folyamatossága, növekedett a szemveszteség. A me­zőgazdász folytasson következetes harcot minden szem gabona meg­mentéséért. Ugyanakkor ügyelnie kell arra, hogy' a termelőszövetke­zetek másodvetési munkálatai idő­ben legyenek elvégezve és ehhez meg kell adni az agrotechnikai ta­nácsokat. A főgépészek jó munkáján múlik az, hogy a kombájnok, aratógépek, cséplőgépek üzemképesen, folyama­tosan dolgozzanak, hogy a gyors- csépié? üzembiztosán folyjék. A nagy nyári munkák elvégzése messzemeuöen politikai feladat is. A gépállomásigazgatók politikai helyetteseinek vállán tehát óriási felelősség nyugszik, Sokkal jobb munkát kell végezniük, mint ta­valy. Munkájukban támaszkodja­nak bátran a gépállomások és ter­melőszövetkezetek kommunistáira, buzdítsák őket példamutatásra, mert a kommunistáknak kell az ara­tás és csépi és élenjáró harcosainak lenn], g akkor komoly foganatja lesz felvilágosító szavuknak is, A politikai vezető dolgozza ki napi munkatervét, mert máskülönben az események valósággal elsodorják, csak kapkodni fog s nem lesz ké­pes helytállni fontos parancsnoki posztján. Foglalkozzon a népneve­lőkkel csoportosan é? egyenként. Fontos az is. hogy jól ossza be a népnevelőket a brigádokhoz, cséplő- csapatokhoz. Különösen fontos a politikai ..ve­zető munkája az ifjúsággal, nők­kel kapcsolatban. Ebben az évben sok új női traktoros került gép­állomásainkra. Sok női traktoros állt a kombájn hídjára, arat gép­pel és végzi a cséplőgépvezető fele­lő? tennivalóit. Itt nagy segítséget keli adni a politikai vezetőknek, A fák árnyékában, a ház tövé­ben emberek lieverésznek, esznek. A levegő teli ran orrcsiklandozó, étvágyat ingerlő illatokkal. Itt ki­rántott csitkél, amoda sertéspör­költet esznek az emberek. De a siilttészta sem marad cl. Evés után jólesön elheverésznek, de azért nem alszik senki. A meleg lágyas:- tó, hamar elnyomná ah embert, de azok nem engednek'- -4 kis pihenő jól esik, azonban arra vigyáznak, ha felhangzik a munkába hivó ki­áltás, abban a pillanatban a he­lyén álljon mindenki. TOPPÉN DÉL VOLT, ami-kor a " cséplővel idehúzaitak. Már meg is indult a munka, de a traktor ventilátorszija elszakadt. így hát megálltak. (Mert Simon József cséplőcsapata, nem szokott meg ebédre sem megállni. Hajnalban két órakor megindul s késő estig jár a gép. Az ebédet felváltva szokták megenni.) Alig pihentek vagy tíz percet, amikor nyugtalan mozgolódás tá­madt. Az emberek nem szokták meg a napközi heverészést. Amikor a megbontott osztagra pillantottak, valósággal viszketett a tenyerük, hogy munkához fogjanak. De nem­csak ez hajtotta őket. A kapura, ahol a cséplőgép állt, két vörös zászló van kitűzve. Messzire lát­ható. Ha az utcára akárki befor­dul, mindjárt megmondhatja: ott dolgozik a ramocsaházi legjobb cséplőbrigád. A cscplőmunkások is nem titkolt büszkeséggel néznek a zászlóra, amelyet minden nap a legjobb eredményt elérő munkacsa­pat kap meg. .1 cséplés kezdete óta náluk van. Egyszeresük szinte észrevétlenül a tanácselnök elvtársnő toppan kö­zéjük. Megérdeklődi, miért áll a gép, aztán beszélgetésbe ered a. emberekkel. Kérdezgeti az embere­ket. de szórakozottan hallgatja feleleteket. Arcán látszik: jövetele célja egész más, csak nehezére esik kimondani. Egy darabig küszködik magával, de aztán, úgyis meg kell mondani, hát bátran belevág: — Hanem a zászlót mast el kell vinni innen.' A közelállók, alcik hallották c szavakat, felkapták a fejüket. — Mi-cso-o da ?! .4 zászlót elvin ni?! Miért?! — Mert. Pásztor Dániel munka­csapata jobb eredményt ért el teg­nap, mint ez. Teljesítményük 1 százalék, a maguké meg 15). Hát ezért. — Ez aztán nem igaz! — hang­zott több oldalról is, majd a zavar­ból kiemelkedett Méhész István hangja: — Tavaly is így volt. Igazságta­lanul vitték el tőlünk a zászlót. A tanácselnöknő alig bírta hang­gal. úgy magyarázta: — Szavamra mondom, hogy azok többet teljesítettek. És nem így kell gondolkozni, hanem jobban kell dolgozni, hogy a■ zászló visszakerül­jön! (A IMON JÓZSEF, a munkacsa­^ pat vezetője szólt aztán: — Igaza van az elnök elvtársnő­nek. Azok nagyobb teljesítményt ér­tele el, övék a zászló. Meg valahogy úgy nézett ki, amióta nálunk volt a zászló, hogy azt hittük, nálunk, jobb munkás nincs, fis most le­hagytak. Te meg csak dühösködj, — ez Méhésznek szólt, — légy mér­ges, hogy lehagylak, annál jobban fogsz dolgozni a zászlóért, A munkacsapat tagjai ezután le­csillapodtak egy kicsit, s gondol­kozni kezdtek. ..Ha jobban dolgoz­tak, valóban megérdemlik!” De nem maradtak ennyinél. Fogadal­mak születtek: „holnap újra-miénk less a zászló". Többen elindultuk megnézni: hogy áll a gép. Alig léptek vagy kettőt, amikor Pásztor Ferenc hangja megállította őket: — Hanem én vasárnap nem dol­gozom ! f ’ SEND LETT, néma megrökö­^ nyÖdéssel figyelték az embe­rek a beszélőt. Ez még nem for­dult elő a Simon munkacsapatban, hogy valaki megszegi a közösség elhal ározását. Arról volt hires ez a munkacsapat, hogy összetartott, hogy valamennyien nagyon szeretik a hazát. Ezért tudtak olyan nagy­szerű eredményeket elérni, a zász­lót megszerezni. .1 vasárnapi csáp­lést meg egyöntetűen határozták el. Ezek az emberek' nagyon, jól tudják, mit jelent a háború. .Ír egyiknek apja, a másiknak test­vére, férje vagy gyermeke lett martaléka. És jól ismerik, tudják, hogyan kegyetlenkednek az ameri­kaiak most Koreában. Amikor a, vasárnapi cséplés t elhatározták, olyan szépen beszélt Simon József a koreai nép hősi harcáról 1 Az újságolvasás és a népnevelők sza­vai nyomán kivilágosodott előttük: a koreai nép harca az ő harcuk is, a békéért nálunk most jobb munká­val, nagyobb teljesitniénnyel kell harcolni. Ezért határozták el a va­sárnapi cséplést. És most van egy ember, aki azt mondja, hogy ő nem jön. — A, hagyjátok, — szólt i'alaki, — ha nem jön, hát marad! Megle­szünk őnélküle is. — A hang meg­vető volt és lesújtó. Mintha azt mondta volna: Ha ez az ember ezekután sem érti meg, miért akar­nak vasárnap is dolgozni, akkor nem érdemes hozzá szólni! Hanem Péisztor Ferenc fehnérge- sedett erre a hangra: — Még vasárnap is dolgozunk, aztán a zászlót is elvették tőlünk! — kiabálta nekivörösödve. Egy női hang szól közbe, Kertész Máriáé: — Hát magának nem, az fáj, hogy vasárnap dolgozunk, hanem, az, hogy a zászlót elvitték? —Ker­tész Mária szavai már a hatalmas nevelésbe fulladlak, amely az em­berek közt kitört. — Majd délután meglát juh, hogy dolgozik, — hahotázott az egyik legény. Ezt1 már Pásztor nem bírta, ét- oldalgott. A ATAL JÓZSEF, az egyik kő- vehdnyó végignézett a neve­tő embereken, s hirtelen egy újság­cikk és egy kép jutott eszébe. .4 képen egy koreai gyermek kapar­nál a füstölgő romhalmaz közt.. Nem messze még az amerikai bom­bázók hullatják le szörnyű rako­mányukat, a gyermek pedig öreg­anyja holttestét keresi a romok alatt. Most vesztette cl egyetlen hozzátartozóját, szülei a fronton haltak meg. A cikk egy rövid jelen­tés. „Az amerikai légibanditák is­mét kórházat bombáztak.” Antal József aztán hatéves kislányát lát­ta maga előtt, aki boldogan játsza­dozik a. hasonló kisgyermekekkel. Nagy elhatározás született meg benne: — Figyeljenek csalc, emberekt — F.gij kicsit megállt, megvárta, míg mindenki elhallgat. — Javasolnék valamit. A vasárnapi keresetünket ajánljuk fel a koreai gyermekek számára ! Olyan csend lett, hogy a falu másiJc végén dolgozó cséplő zúgása tisztin kivehető volt. Ki tudja, mi ment végbe most ezeknek az embe­reknek a lelkében? Egyiknek talán az jutott az eszébe, amit egy új­ságból olvasott: egy tizenhárom­éves koreai lányról, aki partizán- parancsnok volt. A másik talán azt a képet látta maga. előtt, ame­lyen egy apró gyermek feküdt — holtan. A bakirriumháború áldoza­tát. És így tovább. Emlékeze­tükbe idézték a nem is olyan régen átéli háborút. A gyermekei­ket, akiien ele boldog, vidám életük van. A csendet nem törte meg senki. Megértették egymást szavak nélkül is. Csak a közben visszatért Pász­torra néztek kérdően. Az elgondol­kodva, beleegyezöen bólintott. A javaslat határozattá lett, a Simon munkacsapat vasárnapi jö­vedelme a koreai gyermekeké! A traktor felzúgott. Kévérel — harsant fel a kiáltás,'-s az emberek szélugrottak, Antal József kemé­nyebben markolta meg a villa nye­lét, s valósággal elborította a do­bot a kévékkel. Az etető rendület­lenül, gyorsabban rakta a dobba a kévéket. Méhész István odakacsinr lolt Simonra: — Holnap miénk lesz megint a , vándorzászló! .. . AFRA ISTVÁN * Tegnap jelentették telefonon Ra- mocsaházáról, hogy Simon József cséplő-mu n kacsapátu t úl teljesítette minden eddigi eredményét, egy nap alatt, 900-as csé»plögépi>el, 170 má­zsát csépeltek. Ezzel ismét kivívták maguknak a, vándorzsiszTót.* hogy ezek a lányok és asszonyok feladatuk fontosságának tudatában el tudják végezni a rájuk bízott munkát. Olyan hírnevet kell sze­rezniük, hogy meggyőzzék a falu dolgozó nőit: érdemes traktoristá­nak lenni. Az aratási és cséplés! munkák természete olyan hogy fel­ébreszti fiatalságunkban a virtust. A politikai vezető fejlessze ezt a készséget hősiességgé. Ebben a munkában támaszkodjon az eddi­gieknél nagyobb mértékben és mé­lyítse el a kapcsolatát a gépállo­mások DlSZ-szervezeteivel. A politikai vezetőnek ez a tevé­kenysége szorosan kapcsolódik a versenyhez. Bár a verseny szelle­mének minden egyes gépállomás igazgatóját át kell hatnia, a politi­kai vezetőnek is számos tenniva­lója van a versennyel kapcsolatban. Neki kell biztosítani a népnevelők munkájának kézbentartásával, hogy minden egyes cséplőesoportnál való­ságos verseny legyen. Tehát legyen gondja a verseny nyilvánosságára, létesítsen versenyzászlókat, ismer­tesse az élenjárók módszereit, s a népnevelők ezzel agitáljanak. Ugyanakkor a verseny nyilvános­ságához tartozik az is, hogy ki kell pellengérestül a lógósokat, kialakí­tani azt a munkaszelliemet, amely­ben szégyen a lógás, a fegyelmezet­lenség s a dolgozók maguk közii-j sitik ki maguk közül a munkafe-í gyelem megbontott. A Bredjuk-cséplés fiatal még ha­zánkban. Ezért alapos politikai fel- világosító munkával kell alátá­masztani. A gyor,«cséplés sokkal in­kább ' munkaszervezési kérdés, mintsem műszaki. Éppen ezért az a feladat, hogy a termelőszövetke­zeti tagok legjobbjai kerüljenek az ilyen módszerrel dolgozó géphez, akik képesek fokozottabb feladatok ellátására fegyelmezetten dolgoz­nak, a legjobban átérzik annak szükségét, hogy az új kenyeret je­lentő mag minél előbb a nép rak­táraiba kerüljön. Ugyanez a körül­mény teszi szükségessé, hogy a legjobb népnevelők tanácsai, serken­tő, példamutató munkája vigye si­kerre a Bredjuk módszerrel végzett cs'plé«'. «5*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom