Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-22 / 145. szám
1052 JÚNIUS 22, TA SÁRNAP NÉPLAP 5 GORKIJ TANÍTÁSAI 16 essteodeje múlt, hogy a szőrijét. Állam ellen törő imperialisták fcroekista ügynökei meggyilkolták a nagy szovjet írót, Makszim Gorkijt. Megölték, mert útjukban állt minden, ami a nép boldogságát szolgálta: útjukban állt az {ró is, A rroekisták számos gyilkosság, gyújtogatás, rombolás elkövetői súlyos károkat okoztak a szocializmus országának, megdöntőn! azonban nem tudták a szovjethatalmat. És bár kioltották Gorkij harcos életét, nagy müveiben tovább él az író, s tanítja Dépét. Arra tanítja, hogy ne álljon meg a megkezdett úton. építse fel mielőbb a kommunizmust s harcoljon keményen minden ellenségével szemben. Tanít az író, nem is egy országban, hanem szinte az egész világon. A nép, a dolgozók igazságát hirdeti a zsarnoksággal szemben. A népből sarjadt a nagy író, ezért ismerte oly mélyen az egyszerű emberek életét, ezért tudta oly megrázóan ábrázolni az embereket. Három életrajzregénye gyermekkorát, ifjúságát idézi, de korántsem egy embernek az életben megtett első útjairól szól, hanem kora egész társadalmáról, az imperializmus. a cárizmus elnyomásáról. Gorkij kijárta az élet „egyetemeit’’ s vándorlása közben igen sokat tanult. Nemcsak egy regényciklusra való anyagot gyűjtött. Az elnyomó társadalom áldozatait ábrázolja az Arhip apó és Iatnyka, a Meghur- colás és Orlov házaspár című műveiben is. Gorkij az irodalom terén a ..bába” és a „sírásó” szerepét töltötte be. Művészetével segítette megsemmisíteni a pusztuló régit és diadalra juttatni a születő újat, a forradalmat, a szocializmust. Műveiben kifejezte az emberek iránt érzett mély szeretetét, de ugyanakkor hirdette, hogy „a szeretet gyűlöletet is kíván”, gyűlölőiét azokkal szemben, akik százmilliókat kényszerítenek szenvedésbe, akik mások szenvedéséből élnek. Nagyszabású müveiben, az Ártamo- novokban, a Jegor Bulicsovban. a Klim Számginban ezért tárta fel a burzsoá társadalom rothadtságát, rámutatva arra, hogy az élősdiek- nek nincs joguk az élethez. Gorkij, mint a proletárforrada- lom korának embere tudta, hogy a világtörténelemben megjelent a Kommunista Párt, amely mindenütt győzelemre vezeti a munkás- osztályt, a dolgozókat a kapitalizmussal szemben. Müveiben bemutatja a kommunistákat, akik előtt nincs akadály, akik harcolnak a népek boldog jövőjéért. Gorkij összekötötte életét a párttal, a néppel — igy lett újfajta íróvá, így emelkedett az addig el nem ért művészeti magaslatra. Megteremtette a szocialista realista ábrázoló módszert. Azt tanította, hogy a valóságot kell ábrázolni, az életet telj« gazdagságában, fejlődésében, a társadalmi élet törvényeinek ismeretében. Azt tanítja Gorkij, hogy a« emberi élet legtöbb tartalma a munka — ezért írja : Könyveink főhőséül a munkát kell választanunk, azaz a munka folyamatában átalakult embert, aki fel van vértezve a technika minden hatalmával, az embert, aki a munkát a művészet fokára emeli. Gorkij művészete utat mutat nemcsak az íróknak, hanem nekünk is. Erősnek, harcosnak kell lennünk. Szeretni kell a munkát, mert ezzel erősítjük országunkat és a békét. A béketábor erősödése pedig a gyilkos imperialisták lába alatt ingatja meg mindjobban a talajt. S arra tanít a nagy író bennünket. hogy szeressük a könyvet, „a tudás forrását”. Ma olvashatunk. A nép állama nagy lehetőségeket ad a művelődésre, könyvtárak állnak a dolgozók rendelkezésére. Milliók tanulhatnak, pótolhatják a népelnyomó múlt mulasztásait. Milliók lapozzák a többi nagy mű közt Gorkij regényeit, nálunk. a mi könyvtárunkban is a legkeresettebb könyvek közé tartoznak. Milliók olvassák tanításait: „Az irodalomnak az a célja, hogy segítsen az embernek önmagát megérteni, fokozza önmagába vetett hitét, fejlessze vonzódását az igazsághoz, harcoljon az emberi aljasságok ellen, találja meg az emberekben a jót. ébressze fel bennük a szégyen, a harag és bátorság érzését és tegyen meg mindent, hogy az emberek nemesek, erősek legyenek”. Mindannyiunkhoz szólnak ezek a szavak most, amikor az imperialisták új világháborút készítenek elő, tömeggyilkosságokat követnek el ártatlan emberek ellen. Fel kell ismernünk és lelepleznünk ezeket az aljasságokat. Olvassunk sokat, hogy valóban fegyver legyen kezünkben a könyv. Somogyi Jolán városi könyvtáros. AZ ALKOTÓ TERV NYOMÁRÁN... A záhonyi vasútállomás sínéi felett díszkapu ível. Gondos kezek kovácsolták a kaput vasból, k rá finommívü virágokat, leveleket. A virágok szovjet és magyar címert ölelnek körül. A kapun pi- rosbetüs felírás: ,,Éljen és viruljon a szovjet és a magyar nép örök barátsága.” Záhony. Kincseskapu ... Kincseskapunak nevezi a magyar nép ezt a tiszamenti határközséget. A túlsó parton a Szovjetunió. A hosszú és széles rakodóknál kalapácsok csengenek. vasércjtogá- csák dübörögnek, s halványvörös por száll nyomukban, gyapotbálák siklatlak, belsejükben drága gépeket rejtő ládákat emel a daru. S mintha mindezek felett állandóan ott, szárnyalna Béres Sándor barmon ikájának vidám dala. Béres Sándor cselédember volt s amikor n szabadság bekopogtatott Záhonyba. Sándort eg.v harmonikával is megajándékozta. Szovjet katona hozta. Azóta szereti a muzsikát. Uj dalokat tanul rajta s ezek a dalok a vidám életről szólnak, mint ahogy boldog élet köszöntött az egész hazára. A kincseskapun keresztül az ajándékok özöne érkezik Magyar- országra a Szovjetunió felől. Szovjet embereket küld el hozzánk Sztálin elvtárs. írókat, költőket, akadémikusokat, nagyhírű tudósokat, acélöntőket, kolhozparasztokat. A szerelvények vasércet, gyapotot, gépeket és sok más kincset hoznak. A záhonyi dolgozóknak is bőségesen jutott az ajándékból. A régi község semmiben sem különbözött más tiszaháti falucskától. Sár, kicsiny házak, roggyant iskola, fűzfavesszőből font kerítések. Az emberek hajnalonként robotra indultak a hercegi birtokra, Iculákföldekre. A terv új iskolát épített Záhonyban. Hófehér épületet, több. mint harminc nagy ablakkal. A Íantermekbín új padok, asztalok és láblák. Kultúrháza, mozija vau a községnek s ez ma már éppúgy hozzátartozik a dolgozó parasztok mindennapi életéhez, mint a nagyüzemi gazdálkodás, a traktor. Záhony ma már termelőszövetkezeti falu. Az utcán betonjárda, a szövetkezeti üzletek kirakataiban kerékpárok. szövetek s omló virágos selymek. Eső utáni hűvös szél borzolja végig a Tisza hátát. A folyó vize zavarosan örvénylik, a zivatar felkavarta. Az ártéri fák zöld levelein még elevenen csillognak az esőcseppek s valósággal kacérkodnak a kisütő nap sugaraival. A töltésen a rőzsehalmok mellett áll Béres Sándor, a „barmonlkás”. az „Uj Föld” termelőszövetkezeti csoport fiatal párttitkára. Már nem haragszik a Tiszára. Valamikor „régen” olcsó napszámért kövezte sok más társával együtt a folyó omlós partjait. Nyáron és télen egyaránt. Az egyik télen megfagyott mindkét lába. Deres hajnalokon, mintha kínzóhe-lyre ostorozná a sorsa, ügy ment ki a Tisza partra. Ezerszer megátkozta a vizet. Ma ivedig? A konyhakerti öntözőmüvet szemléli. Karcsú, ezüstszínű aluminiumcsövek kígyóznak a Tisza felől földjeikre. A mándnki gépállomástól — ahol a hírneves Szemán Erzsi traktorista- lány dolgozik, aki esőben is szánt, a motorházat saját kabátjával takarja le — motort kaptak a víz felhajtásához. A víz öntözőcsatornákon keresztül vonul a veteményes ágyak között, mint ahogy a teltben szűkítjük az erek az életet adó vért. Az ágyak között asszonyok. lányok dolgoznak dalolva, lő hold veteményes kertje volt a csoportnak 1951-ben. Sokezer forint hasznot hozott a kert. Azt nem tudják, hogy ki javasolta először az öntözéses gazdálkodás megvalósítását. Nehéz eldönteni, Jászén valamennyien olvasták azt a könyvet, amelyiket a párttitkúr hozott ki a városból: ,,A szocialista ember átalakítja a természetet 1” 1952-ben a Cudar-dűlőben fásítanak. S új nevet kell találni a „cudar” helyett. Talán ezt: „Hasznos-dűlő” . . . (Soltész litván.) * A mírjesek századokig szem- beszegülttk a szél hatalmával, amikor letarolták az Alföld erdőit: a szélvész szabadon garázdálkodhatott, akár a nyílt óceánon. A törökhatalom hanyatlása után á Habs- burg-uralkodók gyarmatnak tekintették Magyarországot, nem kímélték sem népét, sem földjét. A császár mérnökei, mivel sem törődve, irtották az erdőt. A múlt század második felében, a szabadságharc bukása után, vállalkozók rontottak a maradék nyírjesekre. A tőke hatalmasai fejezték be a Habsbuig- uralkodók művét: a honfoglalás ezredik fordulójára a Nyírségből eltűnt a fa, csupán néhány liget élte túl a vészt. Ugyanebben az időbeni folyt a Tisza, a Szamos, a Kraszna szabályozása, a mocsarak, lápok lecsapolása. A vizek levezetésére. nagy szükség volt, Széchenyi István helyesen indította meg a tiszadobi gát építését, de a vállalkozók csak a maguk hasznát nézték. amellett nem értettek munkájukhoz, főként nem ismerték a Nyír természetét, a . táj jellemét. A társulatok grófi elnökei nem gondoskodtak tavakról, víztároló medencékről. öntözőművekröl: a vízszabályozásnak csupán egyik szakaszát hajtották végre jól-rosszul. A vállalkozók haszonlesése majdnem pusztává sorvasztotta a hajdan halban, vadban bővelkedő, dúsan termő, viruló tájat, amely a kutatók szerint Magyarországon „a legkedvezőbb életfeltételeket adta az ősembernek”. A nyíri teievény az urak rabló- gazdálkodása és a lecsapoló társaságok vétkei ellenére hűséges a dolgozó emberhez. Amikor esős időben a laposokat elárasztja a víz: a homok és a lejtők teremnek bőven. Aszály idején a laposokra számíthat a gazda: a mélyedések soká őrzik a nedvességet. Csakhogy ez nem elegendő. Az új honfoglaló: a nép állama, újra formálja a Nyírséget. erdőültetéssel, fásítással, új öntözőcsatomák, hatalmas vízierő- mű építésével. A szovjet tudomány segítségével Szabolcs-Szatmárhan is átalakítjuk a természetet. Először visszaállítjuk az ősi Alföld, a hajdani Nyír kedvező feltételeit, azután tovább fokozzuk a lehetőségeket. Háromezer kilóméter bosszú csatornahálózat termékenyíti máris a megye mezőit, duzzasztók púrá- sítják a száraz levegőt, akácok fogják a szaladó homokot: újra változik a táj... (Koroda Miklós) (Részletek az „Utazás új Ma gyarországon'’ című könyvitől.) A szekták az amerikai imperializmus ügynökségei Az amerikai imperializmus háborús törekvéseit segítik elő népi demokráciánkban az ellenséges belső ügynökségek, a kizsákmányoló osztályok maradványai, a kulák- ság, a jobboldali szociáldemokrác'a, az egyházi reakció, s ezen belül nem utolsósorban a szekták. A szekták működése nem újkeletű, de ennyi sokfajta szekta, amennyi felszabadulásunk óta működik hazánkban, a Horthy-fasiszta rendszerben nem működött. Ennek az oka az osztályellenség, az amerikai imperializmus ügynökeinek tudatos aknamunkája népi államunk, a szocializmus építése és a béke megvédése ellen. A szekták az alázatosság, a szegénység, az egyszerűség jelszavai alatt igyekeznek megtéveszteni a becsületes dolgozókat. Eszközeik közé tartozik a megfélemlítés : a világ végének hirdetése. A prédikátorok hangja hamis hang: a dollárbérenc imperialista ügynökök álnak, félrevezető hangja. Az ő szájukkal a volt földbirtokosok, tőkések, csendőrök szólalnak meg a régi rend visszakozása érdekében, az ő szájukkal a pestisbanditák szólalnak meg új háború kirobbanfása érdekében : jellemző, hogy a szekták vezetői rendszerint volt horthysta katonatisztek, csendőrök, kulákok, akik cseppet sem lettek vallásosabbak, mint a múltban, csak éppen most sem akarnak dolgozni, s vissza akarják állítani az „ő világukat”. A hiszékeny emberekkel eltartatják magukat s emellett aljas aknamunkát folytatnak. A szekták támogatják a régi rend urait, a kizsákmányolókat. — Szentes Alfréd újfehértói hetednapos adventista prédikátor a legszorosabb kapcsolatot tartja fenn a fasisztákkal. Rajta és hívein keresztül a fasiszták olcsóbban jutnak élelemhez például, valóságos here módjára élősködhetnek a község nyakán. Ezek a gyalázatos elemek, akik a múltban ütötték, kínozták, rabolták a népet, most a jámborság álarcát öltik magukra és „testvéreiknek” szólítják a dolgozókat, hogy folytathassák ingyenélő életmódjukat. Biriben Parti József, volt csendőrőrsparanesnok, a hetednapos adventisták prédikátora. A múltban kínozta, pofozta az embereket, most „hívei” jövedelmének kilencedét harácsolta ösz. sze, mint prédikátor. Ugyanakkor gyalázatos aknamunkát folytatott a termelőszövetkezeti mozgalom ellen. Nagyecseden Biró Dániel ku- lák, nazarénus „pap”. A múltban több, mint 100 hóidat bitorolt, embertelenül kizsákmányolta cselédeit, harmadosait. Hívei között számos kulák van még. Illegális összejöveteleiken „Amerika hang- ,já”-t fülelik s másnap rémhírek kelnek szárnyra a faluban. Hasonló prédikátora volt a nyírtassi je- hovista szektának Demeter László személyében, aki arról igyekezett lebeszélni a fiatalokat, hogy magukra öltsék a Néphadsereg egyenruháját. Azt a hazugságot terjesztette, hogy ő „a béke híve” s ezért nem fog fegyvert. Hívei nem írták alá azt a békefelhívást sem, amely követeli az atombomba eltiltását. Hasonlóképpen prédikáltak a szektások Tiszabecsen, Jánkmajtison, Laskixlon és még több helyen. Vájjon eszét vesztett emberek ezek? Hiszen bolond az az ember, aki látván, hogy gyilkosok és rablók közelednek a házához, eldobja kezéből a fegyvert, amellyel megvédhetné otthonát! Aki most, amikor az amerikai imperialisták Koreában pestistoom- bákat dobálnak, Nyugat-Németor- szágban ú.irafelfegyverzlk a tömeg- gyilkos nácikat, Tito fasiszta Jugoszláviájában hadiutakat éptenek, amelyek magyarország felé vezetnek, Ilyen körülmények között, aki most a Néphadsereg ellen beszél, a fegyver eldobására buzdít, az vagy bolond, vagy sötét ellenség! Az utóbbival állunk most szemben. A pacifizmust, fegyvereldobást hirdető szekták szeretnék kertjeink kerítéseit lerombolni, hogy a disznók nyugodtan feltúrhassák azokar, szeretnék eldobatni velünk a fegyvert. hogy az amerikai rablók nyugodtan, zavartalanul újra a nyakunkra rakhassák a földbirtokosokat, tőkéseket, csendőröket. Tru- nianék. a kolerabanditák ügynökei ők, akik békeangyalként szeretnék feltüntetni magukat, de a fehér álruhán keresztül átüt a vér, amely nap mint nap. az óra minden percében kezükhöz tapad Koreában, Vietnamban és Malájföldön. A béke védelme kemény munkát követel s megköveteli azt is, hogy szüntelenül erősítsük Néphadseregünket, hazánk szent határainak őrét. Nem kell azt gondolni, hogy a szekták nem tudják: a munka erősíti a békét. Éppen ezért igyekeznek gátolni a munkát. A szombatisták nem dolgoznak szombaton, de azért a vasárnapot Ls megölik, nehogy megerőltesse őket a munka, nehogy jobb munkával erősítsék a becsületes emberek békeharcát. 1949 nyarán learatott búzakeresztjeinket fenyegette a kiáradt Tisza. Minden jóérzé-SI ember az élet mentésére sietett. Nem így tettek Vásárosnamény- ban a szektások. Bezárkóztak szobáikba azzal, hogy „imádkoznak”. Ha rajtuk állt volna, az egész termés elpusztul. A szektáknak ez isi volt -a szándékuk! Kárt okozni a népnek, a népi demokráciának. Fel kell figyelnünk arra, hogy amíg a Horthy-rendszer idején az úgynevezett történelmi egyházaki kíméletlenül üldözték a szekták tagjait, addig ma láthatóan összefog a klerikális reakció az amerikai imperializmus szekiabeli ügynökeivel. Szövetségre léptek a sötét erőik. Elsimultak a belső ellentétek, mert gazdájuk, az amerikai! imperializmus közös pórázon tartja őket. Céljuk egy: minden eszközzel akadályozni a szocializmus építését, a béke védelmét. Nagyvar- sánybau például egyenesen a kis- várdai református egyházi feisőbb- ség szólította fel a felszabadulás után egyes református hívőket, hogy lépjenek át a szektába. A szekták amerikai gazdáiktól komoly anyagi támogatást kapnak a „szellemi támogatás”, brosúrák, könyvek mellett. Ezek a brosúrák útmutatásokkal szolgálnak : hogyan kell a hiszékeny embereket becsapni. Éppen azért veszedelmes a szekták tevékenysége, mert céljaik elérésére a politikailag felvilágosulatlan, hiszékeny vallásos embereket, egyszerű híveket igyekeznek bevonni s ezeken a dolgozókon keresztül terjesztik a rémhíreket, gyalázkodásaikat. Nagy előszeretettel hirdetik az osztálybékét is, hogy a volt csendőrök és kulákok „megjavultak”. Ez utóbbi tény is elárulja, hogy mennyire az ellenség szolgálatában állanak ezek a szekták. A klerikális reakció elleni harc egyik fontos frontszakasza éppen a szekták területe. Természetesen különbséget kell tenni a reakciós vezetők, az osztály-ellenség és a becsapott, félrevezetett egyszerű dolgozók között. Előbbieket kíméletlenül le kell leplezni, meg kell mutatni Igazi ábrá- zatukat, utóbbiak között felvilágosító munkát kell folytatni. Ha jót és alaposan megmagyarázzuk a félrevezetett dolgozóknak, hogy amikor „prédikátoraik” csalfa hangjai nyomán a szektákban tevékenykednek, akkor akaratlanul is egy gyékényen árulnak a háború híveivel, Trumanékkal, akkor a becsületes dolgozók elfordulnak az ellenségtől, mint ahogy már eddig is egyre többen és többen fordítanak hátat az imperializmus gyalázatos ügynökeinek. OROSZ FEREMC
