Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-28 / 150. szám

NÉPLAP 5955 JÚNIUS 28, SZOMBAT •> „Az építőipari népnevelők munkájának tapasztalatai44 című füzet jó fegyver a tervért folyó harcban NépneTelőajikétoD vitatták meg B Földalatti Gyorsvasút-épités legjobb népnevelőt „Az építőipari (népnevelők munkájának tapaszta­latai” cimíí' brosúra tanulságait. A részvevő elvtársak a brosúrát marj közel egy hónapja tanulmányozták/ és a maguk _ munkaterületén al-j halmozták wnítúsait. Az egy«} munkahelyek népnevelői csoportos megbeszéléseket is tartottak a bro­súráról. A C. számú munkahelyen például két ízben Is összejöttek az elvtársak. Úgy az alapszervezetek, mint a Földalatti Vasút pártbizott­sága is ellenőrizte, hogy a népne­velők valóban tanulmányozzák, hasznosítják-e a brosúra anyagár. Az üzemi lap és a faliújságok i- foglalkoztak az ankét előkészítésé­vel. Az alapos, gondos előkészítő* eredményeként mindvégig élénk volt az értekezlet. Kétszer is meg kellett hosszabbítani az időt s még akkor is sokan szereitek volna be­szélni. Ha jól dolgoztok ti is kaptok.. A népnevelő értekezleten a Föld­alatti Vasút pártbizottságának tit­kára, Tót7i elvtárs beszélt először a brosúra felhasználásáról s a kü­lönböző munkahelyek tapasztala­tairól. A hozzászólások közül a legjobbak azok voltak, amelyek a brosúra hasznosságát a tanítások nyomán elért jó eredményekkel példázzák. Farkas József elvtárs a 10. munkahelyről a nyilvános bírálat és dicséret jó hatásáról be­szélt. Elmondotta, hogy VtMjti Gyu­lát a csasztuska-brigád csípős ver- sikéi „szoktatták le” a fegyelme­zetlenségekről. — Ma pedig az történt, — mon­dotta Farkas elvtárs, — hogy az ifibrigád dicséretet és szép dalt kapott a csasztuskabrigádtál a jó munkajutalmául. A „hangverseny” után többen méltatlankodtak: „nem szép dolog, hogy' nekünk nem énekeltek”. Én aztán megunt gyaráztam: ha olyan jól dolgoztok majd, mint az ifibrigád, ti is kap­tok jutalom-dalt. A 9. munkahely népnevelőinek eredményeiről Abrahám mérnök elvtárs beszélt. A többi között azt1 is elmondta, hogy náluk már gyö­keret vert az a szellem, amikor a dolgozók maguk büntetik meg a munkacsoportra szégyent hozó fe­gyelmezetlen társaikat. A békebri­gád tagjai például egy hétre ki­zárták a brigádból Katona József: vájárt, mert igazolatlanul hiány­zott. Az ilyen eset az egész munka­hely dolgozói számára tanulságot jelent. Kincs János története A jó népnevelő munka — tanítjá a brosúra — nem fejeződik be az üzem kapujánál, hanem szemmel tartja, segíti munkatársait otthoni élesükben s a szállásokon is. Példa erre Kincs János története. — Másfél hónapja történt ez, — így beszélt Miszlav elvtárs, a 9/b. munkahely népnevelője, — Kincs János, aki télen került hozzánk, addig szorgalmasan dolgozott, azon­ban rossz társaságba keveredve, inni kezdett. Mondtam neki: „Hát azért dolgozol, hogy’ egyszerre meg­igyad a pénzed? Holnap, ha enni akarsz, szégyenszemre kölcsön kell kérned.” Mondtam még sok mást is, végül hozzáfűztem: „Ha így teszel, meglásd, megírom az édes­anyádnak.” — Mint mondtam, másfél hónapja volt ennek, de az­óta Kincs János nem itta el a ke­resetét. Többen szóltak arról is, hogy az agitáció akkor hatásos, ha sze­mélyhez szól. — Nálunk, — mon­dotta Molnár elvtárs — az I. sz. telepen előfordult, hogy a köveket úgy „rakták” le a kocsiról, hogy összetöréssel fenyegettek nemcsak minden darab kövér, de a környé­ken lévő összes más Tárgyakat is. — Miérc dolgoztok így? — kérdez­tem a rakodóktól. — Mit érdekel az léged?! — felelték foghegyről. — Azon gondolkodom, — mondtam én, — hogy tetszene neked, ha a bútoraidat ilyen „gondosan” szállí­tanák a Belsped dolgozói? — Erre már nem feleltek, de a munka figyelmesebben ment. Hasonló módon érvelt Sásdi elv­társ a 15-ös munkahelyről, aki az igazolatlanul hiányzó társától meg­kérdezte: — mit szólna, ha a ..Közértből” azzal kiildenéuek el: nincs kenyér, mert a pék tegnap hiányzott a munkából? Az értekezleten nemcsak jó ta­pos falatok hangzottak el, de sok hibára is fény derült. A 5-as mun­ka boly népnevelő-felelőse. Kosztolá­nyi elvtárs elmondta, hogy náluk a titkár elvtárs nem segíti az agi- tációs munkát, nem beszéli meg az elvtársakkal a feladatokat. Külö­nöseit keveset jár a dolgozók közé. Ezért sokan nem is ismerik. Ilyen hibák mellett nem csoda, ha a „hármason” rosszul megy a nép nevelő munka. A népnevelő nyitóit szemmel jár Tomasovszki elvtárs példával bi­zonyította, milyen fontos, hogy a népnevelő nyitott szemmel, éberen járjon. A 11-es munkahely egyik legtöbbet termelő brigádja ellensé­ges, demokráciáéi lenes kijelentése­ket hangoztatott. Tomasovszki elv­társ az ilyen látszólag szorgalmas munkát nem Tartotta összeégyez- tethetőnek az ellenséges szavakkal — Valahol hamisság van! — gon dolía. Addig figyelte a brigád mun­káját, amíg megtalálta a magas százalék nyitját: hamis mércével mérte a brigád a teljesítményét. Tomasovszki elvtárs legvégül ar­ra kérte a Központi Vezetőséget, adjanak minél több ilyen hasznos tanulságos füzetet a népnevelők munkájának segítségére, mert mint az ankét is bizonyította, azok az elvtársak, akik elolvasták, gondo­san tanulmányozták, jó fegyverre tettek szert a tervért folyó harc­ban, megtanulták, hogyan kell fog­lalkozni az új dolgozókkal. A jólsikerült értekezletül azzal az érzéssel távoztak a népnevelő elvtársak, melyet It. Tóth János szavakban így fejezett ki: „ígé­rem, hogy az Itt tanult tapasztala tok felhasználásával úgy segíteni a 17-es munkahely népnevelő mun­káját, hogy augusztus 20-ig példa képe lesz a Földalatti Vasút min­den munkahelye előtt”. (Az Esti Budapest cikke.) A ramocsaliázi dolgozó parasztok az aratóbban is segítik egymást A kaláka-munka eredménye, hogy a héten már negyedszeri ka­pálást is befejezik. i A határnak akármelyik részében jár az ember, mindenütt szépen, frissen kapált földdarabok ragad­ják meg a figyelmet. Olyan az egész ramocsaliázi határ, mint egy gondosan kezelt konyhakert. Még­sem lehet odahaza látni henyélni az embereket, a határ minden ré­szében egy-egy csapat ember dol­gozik. A negyedik kapálással már a bét végére végeznek az egész községben. Igen megszerették a ramocsahá- ziuk a közösen, egymás segítségé­vel végzett munkát és most. elha­tározták: az aratást, csépi őst is közösen végzik, hogy itt is elsőn közt legyenek a megyében. — Ha egy-két kasza megy ki aratni, — mondja Ragály János, — bizony lassan halad a munka. Még a kedve sem olyan az ember­nek, mintha 5—0 kaszás arat. Na meg a szemhullást is jobban meg lehet így akadályozni, mert ott aratnak legkorábban, ahol leg­előbb beérik a gabona. A inukban, mint Ragály János is mondja. 5 hét volt kereken az aratás Ideje és most 0 nap alatt akar a község learatni. De könnyeit meglehet, hogy 4—5 nap alatt is learatnak. Nem kevésszer esik szó a köz­ség többi dolgozó parasztjai közt arról az időről, mikor még a föld- birtokosok cselédei voltak. Azt a kevés termést, amit a homokon kiadott kommenciós és harmados t ód termett, könnyen hazavihet­tük. „Azért, hogy 10 mázsa krump­lit. kereshessünk, -— emlékezik Ra­il át y János, — két Íróid földet kel- lott megkapálni.” — Nem is ka­pálhatták meg annyiszor a földet, .mint most, mióta a sajátjukon dolgoznak és a termésnek is nem a harmada, hanem az egész az övék. Érdem es közösen dolgozni Azzal, hogy közösen dolgoznak a ramócsaháziak, többször is meg tudják kapálni a földet. Jól látták ezt már Simon Józsefek, mikor megszervezték a kaláka-munkát. Ragály János is ügy számolja,' hogy például kukoricából 26—27 mázsánál nem teremne több, ha —: úgy, mint régen — csak kétszer kapálná meg. Most pedig legalább 30—35 mázsára van kilátás. A fe­leslegből meg tud hizlalni egy ser­tést és még marad a beadás túltel­jesítésére is, — így számolja. De burgonyából sem teremne meg az 1200 öl föld 00—05 mázsát, ha a régi módon csak kétszer kapál­nának. — A hét utolján már a rozsot aratjuk. — dicsekszik Ragály Já­nos. — A mi kalákánk is megkezdi már e héten a rozs aratását. Két és fél nappal aratás után leszán­tom a tarlót, de akkorára már .< másodnövény magva is a földben lesz, 0 nappal az aratás befejezése után a mi „csoportunkba” tartozók mind elvetik a másodnövény mag­va t. A terménybeadást pedig cséplő­géptől teljesítik a ramocsaliázi dol­gozó parasztok. Mert nemcsak a növényápolásban akarnak az élen­járók közt haladni, de « beadás teljesítésében is. A l)lSZ-íiataloL sem maradnak ki a lelkes készülő­désből, a saemveszteségnélküli ara­tásért indított harcitól. Yorák Be­ter elvtárs, DISz.-titkár és még 29 fiatal elhatározták, hogy DlSz.-bri- gádot alakítanak, — segítenek azoknak a családoknak, ahol kevés a munkaerő. Főleg özvegy asszo­nyoknak fognak aratni, olyanok­nak, mint a négygyermekes Aszta- los Istvánná, vagy Császár Miklós- ne, aki szintén négy gyerekkel ma­radt özvegyen. De rajtuk kívül még számos özvegy asszony találja majd a földjén a fiatalok által üsz- szerakott kereszteket. Juhász Lász­lónak 3 fia vesz. részt ebben a munkában. Kulcsár Péteréitől is két lány és egy fiú. A ramocsaliázi fiatalok látják azt, hogy az aratás nagy csatája az ő érdekük is és ha szemveszteség nélkül aratnak, több terményt adhatnak a hazának és több marad szüleiknek, saját maguknak is szabadpiacra. Az ő munkájukon is múlik az, hogy mikor kapják meg a k ült űr- házat, a villanyt, amit már any- nyirn vár a község. De jó munká­jukkal igyekeznek meghálálni a szép új tanácsházát, a bekötőutat és a két új fúrottkutat is, amit már eddig a terv eredményeként kapott a község. Az aratás után azonnal megkez­dődik majd a termények behordás t is. Ragály János, Biinon József ís a többi dolgozó parasztok is már előre kiválasztották a közös rako­dó helyét. Két ilyen rakodó lesz a községben. így készülnek a ramócsaháziak, összefogva, egymást segítve az ara­tás-csépié« nagy munkájára, hogy, a megye legjobb községei közé. a. legjobb békeharcosok soraiba küzd jék fe! magukat. Ne engedjük, hogy a hittanórán a Homoki-ok, Csalfák a koreai nép gyilkosai számára neveljék gyermekeinket Hosszú hónapokig voltam káp­lán a felszabadulás előtt ár. Homoki Ferenc mátészalkai plébá­nos mellett s ez az idő elegendő volt arra, hogy megismerjem a klérus igazi ábrázatát. Mielőtt azonban róla beszélnék, más sze­mélyes tapasztalataimat is szeret­ném elmondani. Szegény parasztszülők gyermeke vagyok. Szerettem tanulni, de szü­leimnek nem volt módja arra, hogy iskoláztassanak. Tanító akartam lenni. Hitoktatóm tudott erről, o azt tanácsolta édesanyámnak: Írassanak be theológiára. így let­tem pap. Első állomáshelyem Nagyszőlős volt. S az első, akinek plébánosom bemutatott: Aikler Domonkos földbirtokos. A földbir­tokos első kérdése az volt hozzám : „Kik a szüleid, öcsém?” — Sze­gény parasztok. — A földbirtokos legyintett: „Nem baj, te most már hozzánk tartozol!” —Érthetetlenül néztem rá s ő megmagyarázta: — „Na igen. ük maradnak parasztok, te íredig már úr vagy, te már a mi emberünk vagy...” Ezeknek a szavaknak a Jelentőségét teljes egészében csak később értettem meg: „A mi emberünk vagy” — ez azt jelentette: őket vagyok hivat­va szolgálni, az ő érdekeiket va­gyok hivatva védelmezni. Erről alaposan meggyőződhettem. Nagy nyomorúságban, szegénységben él­tek a Horthy-íasiszta elnyomás idején Nagyszőlősön is a dolgozók. Éhezés, munkanélküliség jutott osztályrészül a dolgozóknak. A nyo­mor, munkanélküliség ellen a nép felemelte tiltakozó szaváj, kenye­ret követelt. S ekkor az urak en­gem küldtek a „lázongókat” lecsil­lapítani. Azt mondták: „Téged szeretnek a prolik.” Szerettek, mert tudták, hogy én is közülük való vagyok, velük érzek. Ezt használ­ták ki azok, akik féltették az el­nyomó hatalmukat, vagyonukat. Azért küldtek engem közéjük, hogy lefegyverezzem őket s további en­gedelmességre alázzam azokat, akik jobb életet követeltek maguknak. Később eg.v másik plébániára ke­rültem káplánnak, Csalfa György plébános mellé. Itt is módom volt meggyőződni: hivatásunk az ura­kat, a földbirtokosokat szolgálni. Egy alkalommal meghívott ben­nünket a szobránci kastélyába őr­gróf Pallavicini „kegyelmes” asz- szouy. Ez mondotta, mikor szin­tén megkérdezte származásomat: „Igen, jól meg kell tanulnia azt, hogy az emberek a tekintetes úr­nál kezdődnek, a parasztok nem emberek. A tisztelendő úr pedig már közénk tartozik, úriember”. A plébános bólogatott és helyeselt. Különben ez a plébános nem sokat törődött a hívők „lelki gondozásá­val". Nyolc-kilenc község tartozott a plébániájához. Húsvét ünnepei következtek el s ez fáradságos munkát jelentett számunkra, mert végig kellett látogatni a híveket. A plébánosunk az ünnepek előtt hir­telen beteg lett, ágyba feküdt. Ké­ső éjjel érkeztem meg akkor utáni­ról. Másnap újra beteget jelentett. Egyszer jelenti a házvezetőnő, hogy megérkezett egy jóismerőse, a bu­gával. Elmúlt minden betegsége. Késő éjjelig ittak-ettek, mulattak. Én megbotránkoztam ezen a maga­viseletén, mert amikor arról prédi­kálnak, hogy halálos bűn elmulasz­tani minden hívőnek egy-egy szent­misét, ő álnok módon, mint P#. ellenkezőleg cselekszik. S amikor ezt szóvátettem, a plébános csak nevetett: „Hadd ezeket a bolond Ságokat, fiacskám ..." Máskor megkérdeztem tőle: — „Mondd, atyám, a mi főpapjaink­nak kastélyaik, sokszázezer holdas földbirtokaik vannak, s mi a krisz tusi szegénységet hirdetjük, hog.v lehet ezt összeegyeztetni?” Megint csak nevetett s majd a ravasz em­ber mosolyával az arcán kijelen­tette : „Bolond vagy, fiacskám .. .” Ilyen tapasztalatokkal kerültem ár. Homoki-Heinrich Ferenc mellé káplánnak, homoki a háború, a nácik papja volt. A templomban véres szájjal uszított a Szovjet­unió ellen, megáldotta a frontra- ntenő katonák fegyvereit. A legdi­csőbb tettnek nevezte a hitleri banditák oldalán harcolni a szovjet nép, a szabadság és a béke hősei ellen. Meggyűlöltem a Csalfa Gyűr gyökét, a Homokiakat, elhatároz­tam, levetem a papi ruhát. Két kezem munkájával keresem meg á kenyerem. Homoki megpróbált le­beszélni. S amikor elmondtam ne­ki, hogy egy lányt feleségül aka­rok'venni, azt mondta: „Fiam, eg.v szál fa miatt otthagyod az erdőt?" '— Ez a kijelentése még világo­sabbá tette látásomat, rámutatott erkölcsi arculatára, képmutatásá­ra, megmagyarázta erkölcstelen magatartását. Ilyen emberek kezére bízták a félrevezetett szülők gyermekeik nevelését, oktatását! Nem csodál­koztam azon, amikor meghallot­tam, hogy’ uszító, lazító beszédet mondott a szószéken a népi demo­kráciánk ellen. Nem -71állottá bee— litereim azt a nagyszerű építő mun­kát, amely Mátészalkának új or­vosi rendelőt, gépállomást adót. rendbehozta az utcákat, helyreállí­totta a rombadöntütt vasutat, s amely új gimnáziumot emel, úi fürdőt épít a dolgozóknak. S ezek után nem csodálkoztam, csak még nagyobb undor és megvetés lett úrrá rajtam, amikor értesültem arról: a hittanórán üti-veri a gyer­mekeket. rémületben tartja őket. Homoki-Heinrich Ferenc a régi rendszernek, a földbirtokosoknak, :i „hárommillió koldús országának” maradt és marad is a híve. leg­jobb barátai: Papp Gergely, a volt főszolgabíró, — volt bankigazga­tó, s hasonszőrű fasiszta ele­mek. Hü szövetségese azoknak a gyilkosoknak, akik ma Koreában pe<!í>.<f! és tífusszal, az emberiség legelvetemültebb fegyverével törnek a gyermekek életére. S ezen gyű­löletes barátaiknak akarják nevel­ni a Homokink.' Csalfák a hittan­órán a dolgozók gyermekeit. Tanár vagyok. A népi demokrá­cia-adta lehetőségek közepette ki­bontakoztathattam tehetségemet. Mint tanár mondom: ne engedjük, hogy a Homokiak, Csalfák a ko­reai nép gyilkosai számára nevel­jék gyermekeinket 1 (Elmondta. Pém József tanár, Mátészalka.) Készüljünk lel a lusárnapi (ojásbcgjiijtési napra A bét elejét) a MÉSZÖV felhívás­sal fordult a földművesszövetkezeti tagok és termelöcsoportok felé, hogy a második negyedév utolsó hetében kövessenek el mindent a tojásbegyüjtés maradéktalan telje­sítéséért. A hét folyamán több dolgozó pa­raszttól érkezett olyan kérelem, hogy a második negyedév utolsó vasárnapját, június 29 ét tegyük tojásbegyüjtési nappá. - A sürgős mezőgazdasági munkák sok dolgozó parasztot úgy lefoglaltak hétköz­ben, hogy nem volt ideje a tojás-' beadás teljesítésére, ezért a be­gyűjtési minisztérium hozzájárult, hogy ezen a vasárnapon egésznap vásárolják a földmüvesszövetkeze- lek a tojást. Még számos dolgozó paraszt van a legjobb begyűjtési munkát végző községekben is, akik hátralékban vannak Ftojásbeadásukkal, különö­sen sok az olyan hátralékos, akik a mnltévl beadással adósok. Ipari üzemeink sorra jelentik, hogy befejezték második negyedévi tervüket. A mezőgazdasági dolgozók is ugyan olyan pontosan teljesítsék terveiket, mint gyáraink, bányáink dolgozói. Készüljön fel minden község, minden termelőszövetkezet, minden dolgozó paraszt a vasárnapi tojás- begy ifit ési napra, hogy egyetlen dolgozó se kezdje adóssággal a harmadik negyedévet. • Előre a tojásbegyüjtési nap sike­réért 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom