Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-17 / 140. szám

Mai számunkból: A kádermunka decentralizálásé, ról (2. old.) — A Szakszerve­zeti Világszövetség határozatai (3. old) — A Néplap bírálata nyomán: Oroson javul á begyűj­tés munkája (3. old.) Till. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1052 JÚNIUS 17, KEDD A SZILÁRD MUNKAFEGYELEMÉRT A NYÍREGYHÁZI mezogazdasagi GÉP JA VITO- üzem DOLGOZÓI MEGFOGADTÁK RÁKOSI ELVTÁRSNAK: az Alkotmány ünnepe tiszteletére terven felül 15 erőgépet javítanak ki július 15-ig A Nyíregyházi Mezőgazdasági gépjavító-üzem dolgozói az aláb­bi levelet küldték Rákosi Má­tyás elvtársnak: „Drága Rákosi Elvtárs! Mi, a Nyíregyházi Gépjavító­üzem dolgozói, vezetői forró üd­vözletünket küldjük Önnek, amiért oly szeretettel gondosko­dik a dolgozó népről, oly biztos kézzel vezeti népünket a békés fejlődés útján. Tudjuk, hogy Ön harcos életétől a Népköztársa­ságunk Alkotmánya, a mi üze­münk élete is elválaszthatatlan. 1951 januárjában kezdte éle­tét üzemünk, hogy segítséget adjon munkájával a mezőgazda­ság szocialista átalakításához. Akkor még nem tudtuk felmérni munkánk jelentőségét, nem lát­tuk világosan, milyen szép fel­adat vár üzemünkre. Most, ami­kor fogadalmat teszünk Önnek, hogy Alkotmányunk ünnepére a terv túlteljesítésével készülünk, örömmel számolunk be üze­münk fejlődéséről. A mi Alkot­mányunk, a dolgozók Alkotmá­nya, alkotó Alkotmány. Való­ban a dolgozók érdekeit képvi­seli, a mi jogainkat, kötelezett­ségeinket foglalja magában. Üzemünk dolgozóinak majd­nem fele mezőgazdasági mun­kás, napszámos, gazdasági cseléd volt. Alkotmányunk biztosít]a minden dolgozó számára a ta­nulást. Ezek a dolgozók vala­mennyien szakmát tanulnak. Kö­zülük 3 most tette le a szak­vizsgát, 3 most készül a vizsgá­ra. Többen járnak a dolgozók gimnáziumába, szakérettségire készülnek és 2 dolgozó egye­temre megy üzemünkből. Kará­csonyi András munkástársunk­nak a múlt rendszer még az elemi iskolai képzettséget sem biztosította. 1951 tavaszán lé­pett üzemünkbe, azóta megta­nult írni, olvasni, üzemünk egyik kiváló hegesztője lett. Vannak üzemünkben olyan dolgozók is, akik kulákok gépeit kezelték, akiknek a kulákok kényére, kedvére kellett cselekedni. Itt vannak üzemünkben azok, akik hosszú keserves éveket töltöt­tek itt a Horthy-rendszer ideje alatt, amikor Máierszki „főnök úr” volt a mindenható. Mit biz tosított akkor az „alkotmány?” Biztosította, hogy Májerszkiék 16—18 óra hosszat dolgoztassák naponta a munkásokat. Nem volt akkor bezzeg fizetett ebéd­idő, fizetett szabadság! Cirják András munkástársunk sohasem felejti el, hogy egyszer —- még ma sem tudja miért — nagyon megverte a „főnök úr". Cirják András ma üzemünk egyik leg­jobb gyalusa, 2 heti fizetett szabadságát hazánk egyik leg­szebb vidékén tölti el Drága Rákosi Elvtárs! Sokat tudnánk Önnek beszélni, hogyan változott meg életünk, hogyan valósulnak meg Alkotmányunk pontjai a mi életünkben. Arról is sokat lehetne beszélni, hogy üzemünkbe most érkeztek új gépek, amelyek megkönnyítik a dolgozók munkáját és növelik a termelékenységet. Az elmúlt év­ben több, mint 300 ezer forintos beruházást kaptunk üzemünk fejlesztésére. Mi azonban azt is tudjuk, hogy az Alkotmány nemcsak jogainkat biztosítja, hanem kö­telességeinket is megszabja. A mi kötelességeink közé tartozik: állandóan fokozni a termelést, növelni a termelékenységet, maradéktalanul teljesíteni az öt­éves terv megvalósításának reánk eső tennivalóit. Mi eddig is megálltuk a he­lyünket, s erre büszkék is va­gyunk. Az első negyedévi ter­vünket 116 százalékosan, ezen- belül a traktorok javítási tervét 126 százalékra teljesítettük. Ez­zel elősegítettük a gépállomások munkáját a tavaszi tervteljesí­tésben. Tudjuk, hogy most még na­gyobb feladat vár reánk. Rövi­desen megérik a kenyérgabona és nem mindegy az, hogy mi­korra takarítjuk be az ország kenyerét. Az is kötelez bennün­ket a jobb munkára, hogy me­gyénk első a begyűjtésben. Mun­kánkkal mi is nagymértékben hozzájárulhatunk az aratás, csép- lés gyors befejezéséhez, úgyszin­tén a tarlóhántás sikeres elvég­zéséhez. Az aratás és cséplés sikeres befejezése biztosíték az életszínvonal további emelkedé­séhez. Éppen ezért fogadalmat teszünk Önnek drága Rákosi Elvtárs, hogy: 1. Az aratás és cséplés sike­res befejezése érdekében július 15-ig 55 erőgép helyett 70 erő­gépet, tehát terven felül 15 erő­gépet javítunk ki Bár vannak nehézségeink az anyaghiány miatt, de azokat leküzdjük, A munkafegyelem megszilárdítá­sa, a munkaidő minden percének fokozott kihasználása egyik legfon­tosabb tartalékunk most, a harma­dik, döntő tervév sikereiért folyó harcban, A nép nagy célkitűzései­nek mosva]Ásításához, a dolgozók jómódú és virágzó kultúrájú életé­nek megteremtéséhez egész embe­rekre van szükség, akik fegyelme­zetten, odaadással, minden percet, minden módot kihasználva küzde­nek saját maguk és dolgoz.ó társaik jólétéért, üzemeink, gyáraink dol­gozóinak ezreiben, tízezreiben él az á szilárd elhatározás, hogy tűzön- vízen keresztül győzelemre viszik a nép célkitűzéseit, győzelemre viszik a tervet, öntudatos dolgozók ezrei, tízezrei dolgoznak fegyelmezetten, tervszerűen ezért a célért, s mun­kájuk ■ nagyszerű eredmények for­rása : versenyük során magasan túlszárnyalják normáikat, új moz­galmakat keltenek életre, amelyek újra megannyi sikert hoznak — valóságos hőstetteket visznek vég­hez. Fegyelmezettségük nem kénysze­ren alapul. Nem a tőkés kizsákmá­nyolok kényszerítik reájuk. A fe­gyelem szükségét maguk ismerik fel, s ez a felismerés hatalmas hajtóerővé válik a munkában. Ma­guk látják, hogy ők az élet urai. a haza nem mostohájuk, hanem édesanyjuk mostmár, nekik épül, nekik szépül minden kincsével az ország: maguk látják, hogy mun­kájuk. az építésben való részvétel nem kényszerű robot többé, mint valaha volt. — hanem becsület és dicsőség dolgává lett. Azonban mindezzel még nem le­het elmondani, hogy semmi tenni­való nincs már seholsem a fegye­lemre nevelés, a munkafegyelem szilárdítása területén. Számos ten­nivaló van még — s mint Lenin elvtárs mondotta — „csak akkor, ha est gyakorlatilag megoldottak, csak akkor ütjük be as utolsó sze­get abba a koporsóba, amelyben a kapitalista társadalom nyugszik és amelyet mi földelünk el”. Vájjon lehet-e a harc beszünte­téséről beszélni, amikor számos fe­gyelembontás híre jár-kel még üze­meinkben, munkahelyeinken, ami­kor vaunak még későnjövők, lutál- kodók, amikor a kapitalista társa­dalom nevelésének maradványai jónéhány munkás gondolkodásmód­jában ott élnek még? Nem, nem le­het. De nem lehet azért sem, mert új és új munkások kerülnek az iparba a kisparaszti, kispolgári rétegekből — akiket tneg kell ta­nítani öntudatos fegyelemre, lelki­ismeretességre, önfeláldozásra. — És bűn lenne, szocialista építéstinlí elleni kártevés lenne figyelmen kí­vül hagyni, hogy az ellenség, né­pünk ellenségei titokban a fegye­lem lazításán próbálnak mester­kedni építkezéseinken, munkahe­lyeinken, hogy meggátolják a terv sikerét. Feladni a harcot ellenük — egyet jelentene a fegyelmezet­lenségek ápolgatásávai, nagyszerű céljaink feladásával. Senki sem hiheti azt, hogy a munkafegyelemért való harc egy­szerű kampányfeladat. Hosszú, áll­hatatos, türelmes munkát igényel olyan légkör megteremtése, amely­ről azt mondotta Rákosi elvtárs: „az öntudatnak, a fegyelemnek az a légköre, amely a hanyagokat, a lustákat a lógósokat magától meg- b&yegzi, amely nem elnéző és nem türelmes, nem passzív a munka- fegyelem megsértőivel ás az ország- épUvs zavaróival szemben”. A fegyelemért való harc folyik a munkaversenyek állandó szélesíté­sével, a sztahanovista-módszerek elterjesztésével, a legjobb munká­sok kitüntetésével, megjuta Imazá­sával. De az első és legfontosabb feladat üzemi pártszervezeteinké és szakszervezeteinké, amelyek a dol­gozók felvilágosításával, nevelésé­E 'Vel segítik elő, hogy tisztán lássa- ak. messzire lássanak, országos béretekben tanuljanak meg gondol- odni, felelősséget érezzenek dolgo- vm társaik iránt. i A szilárd fegyelemért való har­cot nem lehet, nem szabad leszű- kíleni a későnjárás, az igazolatlan hiányzások elleni harcra — mint ahogy az utóbbi időben ezt teszik egyes vállalatoknál. A munkások fegyelmezettsége azt is jelenti, hogy kötelesek pontosan és jól ellátni a társadalom nagy munkájából reá­juk szabott feladatokat. Kötelesek -betartani, a lehető legjobban ki­használni a munkaidőt, annak min­den percét, kötelesek gondosan őrizni gépeiket, szerszámaikat — egyszóval legjobb tudásuk szerint dolgozni a tervek teljesítéséért. S mi sem természetesebb, mint az. hogy mindezek elősegítése nem kis mértékben a gazdasági vezetők, az igazgatók, a műszaki vezetők feladata. Nekik kell megrautatniok azokat a célokat, amelyekért a dol­gozóknak lelkesen kell küzdeniük. Nekik kell minden előfeltételt biz- tosítaniok a pontos tervektől kezd­ve az anyagellátástól a szerszámo­kig — azokhoz a sikerekhez, ame­lyeket népünk elvár az üzemek, munkahelyek dolgozóitól. Mind­amellett a művezetők gondja min­den egyes esetben rámutatni a fe­gyelmezetlenségekre. azokat a dol­gozók elé tárni, segítségül hívni az öntudatos, fegyelmezett dolgozókat — s büntetést szabni kt azokra, akik a fegyelembontással nemcsak saját m-agukat, de dolgozó társai­kat is megkárosítják. A munkafegyelem megszilárdítá­sának fontos eszköze az öntudatos, fegyelmezett dolgozók segítsége, tevékenysége azért, hogy valameny- nyi társuk jói, fegyelmezetten, oda­adással dolgozzék. ­A -tiszalöki körzet dolgozói pél­dául levelet írtak hozzám. Kérték, büntessük meg azokat, akik „gátol­ják a körzet haladását, gátolják a, vállalások teljesítését. A körzeten belül alakított háromtagú fegyelmi bizottság elítéli a munkafegyelem megsértőit. A fegyelem tudatos megrontóját pedig távolítsák el kö­zülünk-’. — Így írnak a körzet ön­tudatos, fegyelmezett dolgozói. Ugyanígy ír Bak talóránt házáról Gál István útkarbantartó munkás — és még számos példát lehetne felsorolni. — Ezek mind bizonyít­ják : pártszervezeteink, szakszerve­zeteink, a gazdasági vezetők szilárd támaszai a munkafegyelemért ví­vott harcbanva fegyelmezett, öntu­datos munkások. S azok pedig, akik „népszerűtlen” feladatnak tartják a munkafegyelemért vívott harcot, azok megláthatják ebből, hogy „népszerűségüket” csakis a fegyel­mezetlenek, a lógósok között tart. ják meg, annál népszerűtlenebbek lesznek a ltecsiiletes, jól dolgozó munkások között. A munkafegyelem megszilárdítá­sa terén igen szép eredmények szü­lettek a tarcali kőbányában, ahol a pártszervezet, a szakszervezet, s elsősorban a becsületes munkások mindenben támogatták Beregszászi József munkaérdemrenddel kitün­tetett sztahanovista bányavezetőn­ket. Beregszászi elvtárs, ha szük­ség volt rá, keményen fellépett a fegyelembontókkal szemben. Mind­ebből látszik, a bánya nem véletle­nül teljesítette már május 19-én a félévi tervet, nem véletlenül növe­lik egyre a teljesítményeket az egy­más után születő újítások, nem véletlenül tettek a bánya dolgozói olyan vállalást, hogy tervüket ki­lenc hónap alatt fogják teljesíteni! Pártszervezeteink, szakszerveze­teink mellett vezetőink, egyetlen öntudatos, fegyelmezett dolgozó sem szünhetik meg állandóan, követke­zetesen harcolni a fegyelemért, az olyan légkör megteremtéséért, amelyben a dolgozók maguk ítélik el a fegyelmezetleneket, a lustá­kat, a lógósokat. E harc sikere egyet jelent a terv teljesítésének sikereivel! TALKOY1G8 ISTVÁN, az Útfenntartó Vállalat igazgatója. Szeptember 30-ig terven felül végezzük el a futólagos javítá­sokat és a cséplőgépeknél elő­forduló hibákat azonnal kijavít­juk s ezt is terven felül végez­zük. Két szerelőmunkást a kombájnokhoz adunk, akik biz­tosítják majd azok zavartalan munkáját az aratásnál, 2. Tudjuk, milyen nagy jelen­tősége van a Gazda-mozgalom­nak, az anyagokkal való takaré­kosságnak. Ezért fogadjuk, hogy szeptember 30-ig 15 ezer forin­tot takarítunk meg a használt csavarok, a kopott alkatrészek felújításával és egyéb hulladék­anyagok feldolgozásával. 3. Megszilárdítjuk a munka- fegyelmet, Eddig havonta átla­gosan 7-8 elkésés volt és 1-2 igazolatlan mulasztás. Alkotmá­nyunk ünnepének tiszteletére teljesen felszámoljuk az elkésé- seket és az igazolatlan mulasz­tásokat. 4. Üzemünk dolgozóinak 24 százaléka eddig nem érte cl a 100 százalékos teljesítményt. A munkamódszerátadást kiszélesít­jük üzemünkben, biztosítjuk a normateljesítés minden feltéte­lét — s elérjük, hogy nem lesz üzemünkben norma alatt telje­sítő. Tudjuk hogy a feladatok el­végzésének egyik lendítöje a szocialista munkaverseny. Ezért versenyre hívjuk a miskolci me­zőgazdasági gépjavító üzem dol­gozóit: melyik üzem teljesíti jobban tervét, hol lesz jobb a munkafegyelem, melyik üzem dolgozói takarékosabbak. A ver­seny másik és egyben a legfon­tosabb pontja: melyik üzem nyújt nagyobb segítséget a gép­állomásoknak az aratás és csép­lés zavartalan végzéséhez. Az üzem vezetősége mindent elkövet, hogy a dolgozók ígére­tüket valóra váltsák. A műszaki vezetők tervszerűen, előre biz­tosítják a munkánkhoz szüksé­ges anyagot. Előre felkutatják az ócskavastelepekct, hogy a számunkra értékes felhasznál­ható ócska gépalkatrészeket összegyüjtsék. A szakszervezet vezetősége megjavítja a verseny nyilvános- ság.át és állandóan figyelemmel kíséri a fogadalmak teljesítő, sét. Az üzemi pártszervezet poli­tikai munkáját javítja meg. Jó felvilágosító munkával, jó taná­csokkal az egész üzem munká­jának ellenőrzésével, a vállalá­sok teljesítésének építő ellenőr­zésével siet a dolgozók segítsé­gére. Drága Rákosi Elvtárs! Mint ahogyan az Ön születés­napjára tett ígéretünket valóra váltottuk, úgy most sem fog bennünk csalódni, mert a mi szavunk egyezni fog a teltei,”

Next

/
Oldalképek
Tartalom