Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-08 / 133. szám
1 NÉPLAP 1932 JÚNIUS 8, VASÁRNAP Egy bokortanyai tanító néhány szava a fiatal nevelőkhöz Üdvö «öllek benneteket, fiatal tanítók, akik most léptétek át a képzó küszöbét, hogy megkezdjétek gyönyörű hivatásotokat: az élet, ■virágainak nevelését, tanítását. A Pedagógus Napon köszöntelek benneteket. LT IRTELBNÉBEN nem is tu- dönt, hogy miről beszéljek. Bejöttem a tanyáról, alsósímai iskolámból, hogy a megye legjobbjaival együtt ünnepeljek. Külön meghívót kaptam. Nehéz most szavakat mondani meghatottság nélkül. Mi, nevelők, akik gyermekek között élünk, szüntelenül kutatjuk: hogyan lehet jobbá és nemesebbé tenni a kicsiny embereket, hogy derék fiai legyenek a szocialista építésnek, mi különösen szív-lélek emberek vagyunk s ne haragudjatok, hogy egy kicsit elérzékenyedek néha. No igen. Az ember ül a színházban, körülöttem csupa tanító, a kabát hajtókáján piros rózsával, fehér gyöngyvirággal, ünneplőben. Felgördül méltóságteljesen a nehéz függöny, fürge úttörő jelenik me: és köszöntő szavakat mond. Az utcán is ünneplőbe öltözött tanítókat é« tanárokat látni, kezük tele virágokkal s nevető, vidám, lelkes gycrmekhad zsibongja őket körül, szeretettel kísérik őket. r|''l FIATALOK, bár én sem vagyok még öreg, csak éppen volt alkalmam jócskán megízlelni a régi rendszer keserűségét, — ti, fiatalok, talán nem is tudja tok, hogy micsoda nagyszerű dolog ez! Én 1937-ben végeztem el a tanítóképzőt Nyíregyházán és 1941- hen neveztek ki- rendes tanítónak. Hét esztendővel Iskoláim elvégzése után I Hogy mit csináltam addig? Szellemi szükségmunkás voltam. TI ezt a kifejezést már nem ismeritek. Ezt a szót a Horthy-renüszer nyomora és elnyomatása szülte. Tanítói diplomával a zsebemben voltam kisegítőmunkás az adóhivatalban, éjjeli őr egy építkezésnél, voltam ingyenes kisegítő egy iskö. Iában. Két hónapig „nagy szerencse” »ütött a fejemre. Allamsegélyes lettem s két hónapra kaptam 120 pengőt. S akkor, amikor az egyház végül is alkalmazott, először próbaszolgálatos voltam, az-, után helyettes tanító, segédtanító. Ne is beszéljünk ezekről a szomorú időkről. Csak azért mondtam el ezt a néhány mondatot, hogy még inkább megbecsüljétek azt a nagy lehetőséget, amelyben most titeket a Párt, a nép állama részesít 1 TAT ŐST HADD BESZÉLJEK a ináról 1 Erről nagyon jó beszélni. Tauyabokorban tanítok s aki csak a régi tanyát ismeri, biztosan sajnálkozva néz rám: milyen rossz lehet nekem... Dehogyis rossz, dehogyis rossz. Hirtelenében nem is tudom, hogy mivel kezdjem, miről szóljak. Arról a nagy szeretettől talán, amellyel a szülök, a dolgozó parasztok körülvesznek engem és az iskolát. Homokban vettem át az épületet s ma szép, tiszta, csinos. A szülőkkel együtt tettük azzá. Az úgy van. hogy ha valakinek arra visz az útja. la*néz az Iskolába és megkérdi: ml újság? Körülnéz Vizsgaszemekkel s megcsóválja a fejét: nem elég tiszták már a falak, tanító elvtárs, — Aztán azon veszem magam észre, hogy meszelő«, vedre» aswzonyhad jelenik meg s kiruesze’ik az iskolát. Ezt a nagyszerű dolgot úgy hívják, hogy szülői munkaközösség/ Vagy a gyermekekről beszéljek,1 akiknek apja és nagyapja bizony örült, ha a betűvetést megtanulta. Menjetek csak el most a nyíregyházi Zrínyi-gimnáziumba. a kiállításra. Ott vannak a mi iskolánk fizikai kísérleti eszközei is. A mi fizikai ég számtani szakkörünk készítette, állította össze őket. — Gulyán Miska, akinek az apja még cseléd volt. Túrosán Juci, Prist yál: Zsuzsi, Olesnaits l'ista meg a többiek, mind tanyai parasztgyerek. Vau olt minden, elektromos csen. gőtöl kezdve az ampermérőig. Négy nyolcadikosztályosom volt s mind a négy tovább tanul. Az egyik már meg is kapta az értesítést v hogy felvették a tanítóképzőbe. Egyikük Diósgyőrbe megy el egyenruhás Ipari tanulónak. Igen. Ha a múltban a tanyai tanító meg akarta látogatni hajdani tanítványait, senyvedő szegényekkel, rongyosruhájűakkal kellett találkoznia. öt év múlva, hat év múlva én mérnökökkel, katonatisztekkel, pedagógusokkal szoríthatok kezet! Ezt a nagyszerű dolgot úgy hívják: „beiskolázás”. TJERSZE, ne gondoljátok, hogy-*• minden magától születik. A Párt arra tanít bennünket, hogy támaszkodjunk a népre, szeressük a népet. 45 n majd minden estémet tanítványaim családjainál töltöm el. Megbeszéljük ezt is, azt is, a szövetkezetalakítást, az ember származását, a gyerek előmenetelét. Duclos elvtárs szégyenteljes letartóztatását. egyszóval mindent, ami fontos és bennünket érdekel. A másik, amire a Párt felhívja a figyelmünket: szüntelenül tanuljunk. Én például igen sokat tanulok a szovjet pedagógusoktól. Az iskolám négyosztályos osztatlan iskola. Jól bevált a Meljnyikov-múd- szer, amikoris egy osztállyal foglalkozok, a ■ másik bárom önálló munkát végez, azonban aj, önálló munkát is segítem, ellenőrzőm. így sikerült elérni, hogy hiányzóm nincs az iskolában s a tanulmányi átlagunk 3.7. Most oklevelet és pénzjutalmat kaptam. Havonta 1300 forint a fizeiésem, tanyai pótdijat kapok, legutóbb tízkötetes könyvtárral is megajándékoztak. Nem dicsekvésképpen mondom el, de nem tudom elhallgatni azt a szereletet, segítséget. amelyben a nép részesít bennünket a nép országában. S arra kérlek benneteket, hogy fogadjuk meg erősen együtt, valamennyien mi. pedagógusok és jövendő pedagógusok: erőnket nem kímélve dolgozzunk azért, bogy a hazának, a béke táborának derék férfiakat és nőket növeljünk ! (Elmondta Hernádi Mihály Nyíregyháza, alsósímai tanyai tanító.) MÓRICZ 7,81 GMOND: rßü ko vt mi án Gyönyörű mesetájon repül a kocsi. Szelíd, lengedezve hajló holmos tájkép, zúzmaráról ámított fok, frycngc hóesés utón enyhén hízóidéi a- zöld vetés a fehér fátyol alól. Hyirség. A kerék nem zörög, légy homokon fut. Az útfél végig-régig és a nagy búzatáblák mcsgyéje alcáv-allékkal. Furcsa, hogy most vagyok először yyenn ekkorám- fővárosában, nyíregyházán. Mert ebben a menyében éltem úgy hat éves koromtól tizenkettőig. tehát abban az időben, mikor a, lélek a legelső kemény ben;/omáso- kat gyűjti. lit láttam meg a rideg falut, a zordon magyar karaktert, u Nyírségen. S ahogy ma r falvakat járom, szinte félelmesen hatnak rám a, felhő jlószétii komoly kalapok, s ugyanazokat a mogorva, sötét bajszokat látom, ugyanazokat a szembehúzott fejkendős, nagy szemű, sovány, fekete parasztasszonyokat, akiknek emléke negyven év óta: kisért. Megáll a kocsi egy iskola elölt a pusztán. Kiszállunk. Különös és bölcs tanyarendszer közepén vagyok. ,4r Alföld jellemző képet adja az utolsó évtizedeidben a szétszórt házak vakondtúrása a fólián mezőkön- A vonat Szolnoktól Debrecenig magános tanyák végtelen mezején fut. Egyik ház i7 másiktól puskalövésre. Már tizenkét évvel ezelőtt kétségbeejtett ez az embertelen. lehetetlen rendszer s megírtam egy kunsági fiatal házaspár ősszel tízesében a nő rettegését a szomszédialan, kuKúraméllcüU, orvos-, bába-. iskolánál kuli élettől... Tisza 1st vön akkor szemrehányást is tett érte nekem. azt mondta egyszer a fehéra-sztalnál, nézzem meg jobbam: ,,a magyar paraszt nem tesz állatiéi a. tanyán"... Fsak most van azóta- alkalmam tanyát és emberi■ nézni, elmegyek, igen, a kunsági tanyákra is. De az máris szembeszökő, hogy a nyíregyházi. bokor! anyu t valóságos falurendszer. A rárós körül 10 kilométeres körzetben, 20—30—öO—00' házas lanyar söpört ok. Közös iskolával, mezöbit ó- rat, bábával és társadalommal. Sem tudotn. az alföldi tangói: gyerekéi hova járna': iskolába, de itt jól- esően szűrődik ki az ablakon már a méhzvmmö- gésszerű hangja a gyárin eksei égnék. Ar udvaron lánoosku- lya egy kifeszilett drótkötélen. úgy, hogy vsak odáig tud veszekedett csa- holással futni, ameddig a kötél engedi, amelyen a: 6 tánca fut, mint a komp. Istenem, de furcsa, furcsa: ezt a szagot, harmincöt év óla nem éreztem, ezeket az arcokat, szemeket, hangokat azóta nem láttam. Megkérem a tanító urat, feleltessen. Magyar- ország történetéből az ország három részre szakadását tanulják. — Az ország három résere szakadása! — kiáltja tói kasza kvótából egy ijedi képű bumfordi fiú.— .4: ország három részre szakadása .. . Ferdinánd és '/sipolya jóbarátságban, voltak . . . — itt megijed a tanító fejmozdulatdtól. — Ferdinánd és Zápolya nem tudlak megegyezni... o Féi dindnUot segített... 6 1.'sipolyát segített... Istenem, istenem: éppen így ■ tudtuk mi is. Hogy lehessen azt megél leni. a tanyán, mi az a, Ferdinánd. mi az a Zápolya. miért voltak, miért nem. voltak jóbarátságban, és Szolimán! ki az. melyiket segítette? Tirpák gyerekek, akik különös, egyéni magyar nyelven beszélnek, s ugyanazt az iskolai éneklő hangsúlyt tudjál:, ahogy mi is feledtünk valaha: a mondat értelmétől függetlenül eresztik le koronként a hangol: etnográfiai vonás, mint a halóttsiratás. — Hol terem a krumpli! — A krumpli a földben terem... beássál: a földbe . . . egy kis gedret és abba temetjük a í'ld- be... — Mék hónapba! Senki se tudja. — Mire használják .. . kinek a tápláléka?... — Embereknek tápláléka. — ÉS! — ... és a disznóknál:. — A Ital oknak, igen, — helyesbili n tanító, s rá akarja vezetni: — A szegény embernek valóságos mije a krumpli? — V... valóságos... , —- ... na. mije? ... — ... tápláléka... — Ki szereti a krumplit vajjal, tepertővel? Az egész iskola feláll. Komolyan. Aztán leülnek. — Ki nem szereli a krumplit? Egy kisfiú egyedül áll fel. Nevetés. Furcsa valami az iskola, a nevelés, pláne a pusztán. A konok, ellenszegülő kis koponyákba belevetni a gondolatok szögeil. Hogy milyen távol van ezektől Zápolya és Szolimán, mikor még a krumpliról sincs semmi tudomásuk. Arról nincs tudomásuk, hogy mire való a fejecskéiül:. Van egy-egy jó koponya, ezek közt a Gincsai, Liskány, Skolnyik, Gyegriszki, l.aczjók, Gyarján, Sztas- 1:0-gyerekek közt, aki csal: úgy fújja a tudományt, de a: is értelmetlenül ólt a gondolat elöli, ép úgy, mint a Béres, Kocsis, Takács, Király, Töröl:, Kerekréti, Vád ősi Hevítek; semmi különbség azért, mert egyiknek magyar•, másiknak szláv neve van. Semmi, semmi nem olyan fontos ebben az országban, mint az elemi iskola. Semmit nem kelt úgy lelkesíteni és jól ellátni, semmi hivatalnokot ebben a kis országban, mint a néptanítót, és senkit annyira ellenőrizni, mint öt. Minden egyes tanná a nemzeti jövő őrszeme, pionírja, és vértanúja. (I92j december.) SZOVJET PEDAGÓGIA A szovjet pedagógusok múltja ugyanolyan sötét és küzdelemmel teljes volt, mint a magyaroké. A forradalom előtt a cári Oroszországban a lakosságnak közel 80 százaléka nem tudott írni-olvasni. Akkor mindössze 7.9 millió volt az iskolai oktatásban részesülő fiatalok száma. Ma a Szovjetunió egész területén ismeretlen az analfabétizmus, a több mint 220.000 általános és középiskolában 41 millió fiú és leány tanul. A szovjet pedagógia fejlődésében határállomást jelent az 1949-es esztendő: ekkor vezették be kötelező minimumként a hétosztályos oktatást. Magyar szemmel szinte fel sem mérhetjük, hogy milyen hatalmas feladatot jelentett ez mind az állam, mind pedig a szovjet tanítók számára. Hiszen a Szovjetunióban óriási ritkánlakott területek vannak, amelyeken — különösen északon — néha 50 kilométeres körzelben is csak egykét gyér népességű település akad. De a bolsevik párt és a szovjet kormány megvalósította ' azt, hogy még a távoli vidéken lakó fiatalok is elvégezhessék legalább a hétosztályos általános iskolát. A nehézségek jellemzésére csak egy példát említünk: a magas északi területeken a kormány az iskolák mellett internátusokat építtet a különböző településről összegyűlt általános iskolai tanulók számára. Ezekben az internátusokban élnek a gyerekek az egész tanév alatt. A szállásért és az ellátásért a szülők semmit sem fizetnek, az internálások fenntartásának költségét a szovjet állam viseli. A dolgozó nép és a szovjet állam uagyrabeestili a pedagógusokat. Ez a megbecsülés nyilvánul meg például abban, hogy a dolgozók igen sok pedagógust választanak a tanácsokba, hogy a szülők nemcsak a gyermekük tanításával kapcsolatos kérdéseket beszélik meg a tanítóval, hanem igen gyakran a maguk családi problémáit 1«. A szeretet megnyilvánulása az is, hogy a végzett diákok minden esztendőben ellátogatnak volt tanítójukhoz. Gyakran megtörténik, hogy egy kis falusi iskola őszhajú tanítóját vagy tanítónőjét egyetemi tanárok, tábornokok keresik fel. A volt tanítványok köszöntik a nép tanítóját. 'A megbecsülés egy másik látható jele az a sok kitüntetés, amelyben a szovjet állam részesíti a pedagógusokat. Sokezer , Lenin-rendes, nagyon sok Sztalin-díjas tanító, tanár oktatja a szovjet fiatalokat. Csupán az elmúlt bárom esztendőben 136.000 szovjet pedagógus kapott állami kitüntetéseket és érdemrendeket. És a megbecsülés jele az a jólét, amelyet a szovjet állam nyújt a pedagógusoknak. A szovjet fiatalok tudják, hogy az állam gondtalan életet biztosít tanítóinak, ezért mennek évről évre tízezrével a pedagógiai főiskolára. A helyi tanácsok is elsőrendű feladatuknak tekinfik, hogy minél szebbé varázsolják a nevelők életét. Az Oroszországi Szövetségi Köztársaságban, a Szovjetunió legnagyobb köztársaságában például az elmúlt két esztendő alatt 11.500 lakóházat építettek, illetőleg vásároltak a tanítók számára, a tanácsok pedig ezen kívül még hatezer házat adtak át a pedagógusok lakása céljaira. A szovjet nép büszke arra, hogy tanítói nemcsak képzettségük, haladó oktatási módszereik, de anyagi körülményeik tekintetében is messze maguk mögött hagyják a kapitalista országok pedagógusait. A szovjet pedagógusok együttérzéssel olvasták Robert Little amerikai pedagógus cikkét, amelyben azt írta, hogy az USA 30 államában a tanítók fizetése nem éri el az állami hivatalok takarítónőinek munkabérét... Ez a magyarázata annak, hogy az Egyesült Államokban — annak ellenére, hogy az iskolaköteles gyermekek 30—33 százaléka nem jár iskolába — még mindig 13Ö.OOO-nél több tanító hiányzik. Az amerikai ifjúság fél a pedagógus pályától, fél a nyomortól és éhségtől. A szovjet ifjúságot 1 millió 250 ezer általános és középiskolai tanerő neveli. A pedagógusok azonban nem elégednek meg azzal, hogy megszerezték az oklevelet, szüntelenül tanulnak és fejlesztik tudó sukat. Kalinyin útmutatása lebeg szemük előtt: a tanító nemcsak tanító, hanem egyben tanuló j«.' Tanulnak az Iskolaév alatt, de még inkább a nyári szünidőben. A pedagógusok minden nyáron néhány- lietes szakmai továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Ezeken tudósok, egyetemi tanárok, a pedagógia legkiválóbb szakemberei tartanak előadásokat számukra. A tor vábbképzö tanfolyamok ideje alatt a pedagógusok ellátásúról a szovjet állam gondoskodik. A nép tanítóit az a cél vezeti, hogy erős, egészséges, kitünően képzett fiatalságot boesássanak az életbe. Ezért ügy szervezték meg az oktatást, hogy a növendékek a, tananyag jelentős részét már az iskolában jól megismerjék, mór a, tanító magyarázata alapján elsajátítsák. A pedagógusok egyénileg foglalkoznak diákjaikkal. Nem általánosítanak, elvetik az egyenlő»- di gépies és káros elvét a növendékek elbírálásúnál. A jófejű diákok tói elvárják, — különösen a magasabb osztályokban —, hogy lépést tartsanak az élet és a tudomány fejlődésével, hogy ismerjék a legújabb irodalmi müveket, a tudomány legújabb vívmányait. Az önhibájukon kívül kevésbbé jó tanulókkal szemben viszont igényeik nem lépik túl a tanterv követelményeit. -4 házi feladatokat is úgy szabják meg, hogy a diákoknak jócskán marad idejük sportra, sétára, szórakozásra. Már az órán megmagyarázzák a diákoknak, hogyan kell a feladatot megoldani és felvilágosítják abban a tekintetben- is, hogyan lehet a szóbeli leckét a legkönnyebben megtanulni. Az Oroszországi Szövetségi Köztársaság közoktatási minisztere a múlt év decemberében rendeletileg szabályozta a diákok iskolánkívUU tanulásának idejét. A rendelet előírja, hogy mindegyik osztályban hány órát vehet igénybe a növendékek otthoni foglalkozása. A harmadik-negyedik osztályban például legfeljebb másfél-két órát, a középiskolákban. a1 S—9—Ui osztályban Iledig napi négy órát tölthetnek a diákok otthoni tanulással. Ez nz intézkedés biztosítékot nyújt arra, hogy az ifjúság nevelésélten megvalósulhassanak azok az elvek, amelyeket Kulinyin szabott meg Moszkva lenini kerületének közép- iskolás diákjaival folytatott beszélgetése során. „Azt akarjuk, hogy ti valamcny- nyiev egészséges szovjet polgárok Ügyetek, — mondta Kalinyin. —. IIa a mi iskolánk rossz idegzetű és rosszgyomrú ifjakat bocsátana l:i, olyanokat, akiknek minden esztendőben orrosi kezelésre tenne szükségül:, mit érnénk ezzel? As ilyen emberek aligha találhatnák meg a boldogságot, az életben. Mert milyen leltet a boldogság igazi, jó egészség nélkül? Nekünk egészséges váltásról kell gondoskodnunk a magunk számára, egészséges férfiakról és egészséges nőkről.” A szovjet pedagógusok ilyen testben és lélekben egészséges, új nemzedéket nevelnek a kommunizmust építő szovjet társadalom számára. Ezért övezi őket az egész szovjet nép igazi szeretettel, megbecsüléssel. ezért tekinti őket minden haladó pedagógus — a magyar pedagógusok nagy tábora is — igaz példaképének.
