Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-02 / 27. szám

Mai számunkból: Ünnepélyes keretek között lep­lezték le Rózsa Ferenc elvtárs emléktábláját 12. old.) — Nem­csak terveznek -— máris mun­kához láttak az új pirícsei tszcs., a Táncsics. tagjai (3. oldj Se­gítse elő a 61/3. Építőipari Vállalat vezetősége a felajánld sok teljesítését (3. old.) — A februári termelési értekezletek elé (4 old 1 Vilii évfolyam, 27, szám. ARA 50 FILLER 1952 február 2, szombat Termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődéséről Most, hogy eddig még soha nem látott érdeklődés nyilvánul meg falvalnkban a szövetkezeti gazdálko­dás irányában, hogy egymás után jön­nek hírek száz és száz dolgozó pa­raszt szövetkezetbelépéséről, új ter­melőszövetkezetek, termelőszövetke­zeti községek alakulásáról — fel­vetődik a kérdés: vájjon miért van ez? Vájjon mi hozza olyan közel a szövetkezetekhez az egyénileg dol­gozó parasztokat, mi érleli meg bennük az elhatározást, hogy ma­guktól, önszántukból, tömegével kér­jék felvételüket? A Szabolcs-Szatmárban most zajló események, termelőszövetkezeti moz­galmunk mostani gyors fejlődése, Rákosi elvtárs, a Párt tanításait Igazolják. Rákosi elvtárs a máso­dig országos tanácskozáson ismétel­ten hangsúlyozta: „A legjobb agi­táció, a legjobb propaganda az, ha a, szövetkezet jól működik, minta­szerű, ha a termelése olyan messze fölötte áll az egyént paraszténak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a jobb termelési forma". Kétségtelen, számos tennivaló van Szabolcs-Szatmár termelőszö­vetkezeteiben és csojjortjaiban, hogy még Inkább megnöveljék a példa erejét a jó munkaszervezetek ki­alakításával, a pontos terv szerinti munkával, szilárd munkafegyelem inéi; a szövetkezeti demokrácia szellemében még virágzóbbakká te­gyék gazdaságaikat. — Kétségte­len, hogy sokminden hiba, hiányos­ság adódott még az elmúlt észtén dobén ezen a téren. — Azonban senki sem vitathatja el termelő- szövetkezeteinktől és termelőcso­portjainktól azokat a sikereket, azo­kat az eredményeket, amelyeket földművelésben, állattenyésztésben elértek, s amely eredmények meg­mutatkoznak a megnőtt közös va­gyonban, meglátszanak a szövetke­zeti parasztok jómódjában, teli kamráiban. Vegyünk csak néhány példát. Szövetkezeti gazdaságaink közös vagyona az elmúlt két esztendő fo­lyamán több, mint ötszörösére emel kedett, negyedmilliárd forint körül van. S nem kevesebb, mint húsz olyan termelőszövetkezet van megyében, mint a ti-szadobi Tán estes, amelynek három és fél millió forintot meghaladó vagyona van. Mindez nem bizonyít mást, mint­hogy életrevaló a szövetkezeti gaz­dálkodás, hogy ez az út fölfelé visz, előreviszl a falut. Ugyaner röl beszél az a tény, hogy szö­vetkezeti gazdaságainkban 28 szá valókkal magasabb gabonatermést, 22 százalékkal magasabb kapdster- mést takarítottak be, mint két cs. tendeje. Ugyanerről beszél az lény, hogy amíg 19 jO-ben megyei viszonylatban 13.25 forintot ért egy egy munkaegység, amíg 1950-ben egy munkaegység értéke 15.00 volt, addig 1951 őszén a 10.13 forintos készpénz mellett megyei átlagot számítva 2.92 kiló búzát, 1.2:2 kiló . rozsot, 52 deka árpát, 1.18 kiló ku­koricát, negyedkiló ssálastakar- inányt, 4 deci olajat,' 10 deka cuk­rot, majd három kiló burgonyát, szőlőt, bort, almát és még sok min- den mást is kaptak a Szövetkezeti parasztok. Nem beszélve arról, hogy’ számos termelőszövetkezetben ez át­lagnál jóval többet ért egy-cgy munkaegység. A nyírkárász! Május 1. termelőszövetkezetben például Nagy István 413 munkaegysége után több, mint 11.000 forint kész pénzt, 12 múzsa kenyérgabonát, öt és fél mázsa kukoricát, S mázsa krumplit, 4 mázsa almát, 100 li­ternél több bort, 37 kiló cukrot, 31 mázsa szálastakarmányt és két süldőt kapott. 8000 forintért vásá­rolt ruhaneműt családjának. Egy rádióra sem sajnált 1350 forintot. Vájjon nem látták mindezt a községek egyénileg dolgozó paraszt­jai? De látták, hogyne látták vol­na! Hisz ott álltak mind figye­lemmel a termelőszövetkezetek kerí­tésénél, a falu ezer szemével figyel­ték, mit is, hogyan is tesz a szö­vetkezet. És nemcsak a gelénesi, hanem sok más pőlda is bizonyítja, hogy nem csupán egyszerű szemlélők vol­tak a kívülállók, hanem eljártak Horváth Márton elvtárs ünnepi beszéde a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulóján, a magyar sajtó napján a gyűlésekre', eljártak a szövetke­zeti parasztokhoz, sőt még javasla­tokat is tettek, hogyan javíthatna egy-két hibáján a szövetkezet. — Azért tették mindezt, mert a szö- vetkezet-mutattu példa ereje ma­gával ragadta őket, közel vitte a szövetkezetekhez. De vájjon nem volt-e szövetkezeti mozgalmunk fejlődésének hatalmas lendítőjc a Szovjetunió baráti se­gítsége? Megyénk termelőszövetke zeti mozgalmának fejlődését el sem lehetne választani attól, hogy az elmúlt esztendőben is ott jártak, tapasztaltak a szovjet kolhozok virágzó földjén a szabolcsszatmárí falvak leövetei, Álmási János, L. Szász Simon, Dudiís llcna, Suszta Sándor és a többiek. Termelőszö­vetkezeti mozgalmunk fejlődését el sem lehetne választani attól, hogy száz és ezer hasznos tanácsot ad­tak, megmutatták, merre is viszi a- ml falcainkat a termelőszövetkezeti út —, a megyénkben járt szox jet elvtdrSak, Szavcsenkó elvtárs, Brov- cseirko, Kcbcdjuk, Burenkov elv- társak, a szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak küldöttei. Rákosi elvtárs a második orszá­gos tanácskozáson elmondta, mi-, lyen hibák adódnak abból, ha nyomják, túlságosan erőltetik a szövetkezetbe való belépést az egyé ni gazdák közt. „Mert az olyan embernél, akit ilyen tizenöt-hús szoros agitáció után, úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezetbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, máskor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hegy kevés a reá jutó munkaegy­ség.” Sokfelé tapasztalhatták ter­melőszövetkezeteinkben, hogy az így „megagitált” embereken nincs is áldás a szövetkezetben. — Most hogyan fejlődnek szövetkezeteink Úgy, hogy az egyéni dolgozó pa­rasztok százai maguk, saját elhatá­rozásukból kopogtatnak a termelő- szövetkezetek ajtaján, maguk je­lentik be szándékukat új szö­vetkezetek alakítására. Anélkül hogy szervezett agltációs munka folyna bárhol is a termelőszövet kezeti mozgalom mennyiségi ’fej­lesztése érdekében. Sőt olyan dol­gozó parasztok is jönnek a ter­melőszövetkezetbe, akik egy esz­tendővel ezelőtt még azt mondták, hogy „míg élnek, elboldogulnak ők a szövetkezet nélkül is", sőt -— „senki se fogja tudni kivárni azt az időt, amikor ők aláírják a be­lépést”. S most Íme, jönnek. Hoz­zák a jószágot, hozzák a gazdasági felszerelést, szekérre rakják a ta- karmánykészletct, a vetőmagot, s jönnek a szövetkezetbe. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Dolgozók Pártja Köz. ponti Vezetősége és Budapesti Pártbizottsága a Szabad Nép meg­jelenésének 10. évfordulója, alkal­mából a magyar sajtó napján, teg­nap este Budapesten a Városi Színházban ünnepi díszelőadást -endezett. A díszelőadáson megje­lentek : Gerő Ernő, Farkas Mi­hály, Révai József elvtársak ás a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának és Központi Vezető­ségének több más tagja, köztük Rónai Sándor elvtárs, az elnöki tanács elnöke. Ott volt Dobi Ist­ván a minisztertanács elnöke, az elnöki tanács és a minisztertanács számos tagja. Jelen voltak a dísz­előadáson: J. D. Kiszeljov elvtárs, Szovjetunió nagykövete, a többi baráti ország külképviseleteinek vezetői és a magyar sajtó napja és a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulója alkalmából Buda pestre érkezett külföldi vendégek, köztük a Lenini-Sztálini Pravda képviselője, Mihail Avarkievlcs Harlamov elvtárs. Az ünnepségen Horváth Márton elvtárs, a Magyar Dolgozók Párt­ja Politikai Bizottságának tagja mondott UhP . ö'^sz-'Vb'f. A Szabad Nép születésének 10. évfordulóján életünk minden te­rületén gyorsütemü fejlődést ta­pasztatunk. A mai évforduló, a mai eredmények láttán emlékezünk mindenekelőtt arra az Időre, ami­kor a mag még a föld alatt, csírá­zott, s a magyar föld felett a töke, a fasiszta háború volt látszólag a korlátlan úr. Pontosan 10 évvel ez­előtt, 1942 február 1-én a fasiszta áradat kellős közepén pártlapunk első vezércikkének első sorai így idtak programot: „Pártlapunk neve jelképezi azt a történelmi fel adatot, amely elé a politikai fejlő­dés a magyar népet és annak hiva­tott vezetőjét, a kommunistái: ma­gyarországi pártját állították. Ezt a történelmi feladatot Sztálin cin társ ismerte fel és foglalta szavak ha elsőnek, amikor a német-szovjet háború kitörésekor bejelentette hogy most Európa elnyomott ném­etéinek szabadságharca következik a Icözös elnyomók, a fasiszta rca-h ció ellen." Az illegális Szabad Nép, mely büszkén illesztette homlokára Pártunk vezérének, Rákosi elv társ­nak nevét, — az 5 szellemében utasításainak megfelelően a törne gek közé vitte a fasisztaellenes nagy nemzeti összefogás, a függet lenségl mozgalom egyedül helyes politikáját. — Illegális Pártunk, s a Szabad Nép tett erőfeszítéseket a fasiszta- ellenes front kiszélesítésére, tárgya-, lások előkészítésére, — de kik vol­tak, kik lehettek tárgyaló partne­reink? A kevés meggyőződéses anti­fasiszta paraszti és értelmiségi po­litikus mellett ott settenkedtek Horthy környezetének tábornokai, n „kisgazda és polgár) párt’’ egyes kalandor politikusai, jobboldali és álbaloldali szociáldemokrata veze­tők, legitimisták és a klérus embe­rei, —- mindazok, akiknél „jobbol- daliságoj.” és ..baloldaUságot” gyak­ran döntötte el, hogy melyik milyen maszkot kapott Keresztes-Fischer műhelyében? A tömegekhez, eljutó illegális Sza­bad Nép önfeláldozó munkája tette, hogy a Hortliy-kormányok műhe­lyében készült áruló úgynevezett munkásvezérek és parasztvezérek, és a Peyerek és Nagy Ferencek feje felett eljutott propagandánk, — mint a nép győzelmének hírnöke, a munkás és paraszt tömegek­hez, értelmiségi rétegekhez. A pasz- szív és aktív, ellenállás, a kiürítési és nagyarányú országrablási paran­csok megtagadása, a szabotázs és a fegyveres akciók jelszavai és mód­szerei elsősorban az illegális Sza­bad Nyp-c-n keresztül jutottak et a vezetést váró, ellenállásra kész tö­megekhez. Kezdve azzal, hölgy az Illegális Szabad Nép fölhívása nyomán, a Nép­szava tilalma ellenére, 1942 március 15-én összesereglettek a Petőfi-szo- borhoz tüntetni becsületes szociál­demokrata szervezett munkások és funcionáriusok és az értelmiség tö­megei Is — egészeit 1944 teléig a Szabad 'Nép a nemzeti ellenállás agitátora és szervezője volt. Az ide­ális Szabad Nép kitört abból a gyűrűből, melyet Pártunk köré pró­báltak vonni Hortiiy-tárgyalásokkal manőverező politikusai és rendőr kopói. Hű követője és folytatója volt a három évtizedes hősi harcra visszatekintő magyar sajtó legjobb hagyományainak, a „Vörös Újságá­nak, az „Uj Márclus”-nak, a „KomrmmistiV’-nak. Szilárdan ment tovább azon az úton, amelyen előtte a magyar munkásmozgalom kezdeti lépéseit támogató munkás sajtó, Táncsics, Frankel Leó lapjai, az első magyar munkás lapok jártak. Az illegális Szabad Nép agltációs és propagandamunkája nem változ­tathatta meg a háború menetét ha­zánkban, de emelte Pártunk befo­lyását és tekintélyét, ezrével szer­eit új híveket Pártunk politikájá­nál:, előkészítette a, talajt Pártunk felszabadulás utáni gyors növeke­déséhez. Az illegális Szabad Nép útját egyik oldalon bitófa, sortüz és bör­tön kísérte, de a másik oldalon a haláltól vissza nem rettenő kommu­nista önfeláldozó ezrek és tízezrek szeretete ragadta előre. Az illegális Szabad Nép útja újra csak azt bi­zonyítja, hogy az erő. az igazság, a győzelem a mi oldalunkon volt, lesz és marad! Horvátit elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a felszabadulás után a legális Szabad Nép Révai elvtárs irányításával elsősorban az­zal vált a Párt és a nép nagy is­kolájává, hogy százezrekhez vitte cl Rákosi elvtárs beszédeit és irány­mutató cikkeit, a Központi Vezető­ség hangját, a Párt politikáját. Az első években kétféle politika ütközött össze. Az angolszász itnpe rializmus szállásesjnálói, a bankó rok, gyárosok és nagybirtokosok ügyvédjei, fasiszta puccsisták és álradikális demagógok az egyik ol­dalon — a a nemzet minden dolgo­zójának érdekét képviselő Pár­tunk a másik oldalon. A kü­lönböző árnyalatú reakciósoknak azonban el kellett bukatok, mert ők a tömegek elmaradottságára, mi vi­szont az élenjárókra építettünk. Az ö programjuk a nyomor és éhség, a miénk az újjáépítés és termelés volt. A hatalomért vívott harc győ­zelmében jelentékeny része volt a Szabad Népnek, amely százezrekhez vitte el naponta a Párt politikáját. A fordulat évében ez a harc el­dőlt de a Párt, tehát a Szabad Nép számára sem fejeződött be. Ahogy 1945-től kezdve helye volt Szabad Nép hasábjain a terme­lés nagy kérdéseinek, a széncsatá- nak, az „Arccal a vasút felé’’ s az újjáépítés más jelszavainak, — ügy ma a szocializmus építésének nagy korszakában a termelés feladatai harci feladatokat is jelölnek. Ma azt mondjuk, hogy a Szabad Nép föfelactaia a szocializmus épí­tésének segítése, — de a mai világ­helyzetben nincsen olyan- szocialista, építőmunka, amely ne harc közben folyna. Nincsen olyan béke, amelyet ne kellene állandóan és éberen vé­deni. Nincsen olyan fejlődés, amely ne az elmaradottság elleni harc szülötte lenne. Horváth elvtárs ezután hangsú­lyozta, hogy milyen szerepet lölt be a Szabad Nép a szocializmus építése terén, majd így folytatta: — A Párt politikája: a béka védelme. A Szabad, Ncp híven, tükrözi a világ népeinek Szovjet- uMó-rczctte békeharcát, öntudato­san, bátran, nagy Pártunkhoz és szabad, > független nemzetünkhöz méltóan utasítja vissza az impe­rialista provokációk hosszú sorát.’ A mai évfordulón gondoljunk :<r. ra, hogy egyetlen területen sem ad több tanulságot az illegális Szabad »Nép hősi harca, mint ép­pen az Imperializmus elleni küz­delem frontján. Emlékeztessen a Szabad Nép arra — folytatta —, hogy testvéri szövetségünk a Szov­jetunióval és a népi demokráciák­kal, a gyarmatok és a kapitalista országok szabadságért küzdő né­peivel, nemzetünket legyőzhetet- lenné teszi. A béketábor tagjaiként a nagy Sztálin vezetésével olyan erősnek érezzük magunkat, mint amilyen erős, szép és legyőzhetet­len az emberiség jövője. Rákosi elvtárs erre az évforduló­ra így üzent a Szabad Népnek: „Kívánom, bogy az első évtized győzelmes harcait a Szabad Nép a jöv őben még nagyobb sikerrel foly­tassa a felszabadító Szovjetunió vezette 800 milliós béketábor nagy céljaiért, a proletár nemzetköziség szellemében, dolgozó magyar né­pünk további erősítéséért, felvirá­goztatásáért és a szocializmus végső győzelméért hazánkban.” ígérjük a Szalvad Nép szerkesz­tősége nevében, hogy a Szabad Nép még odaaóóbbau, még ered­ményesebben fog küzdeni e min­dennél nagyobb célokért. Munkánk sikerének legfőbb biztosítéka azaz állandó segítség, amelyet dicső Pártunk Központi Vezetősége és személy szerint Rákosi elv társ nyújt a Szabad Népnek. Munkánk sikerének biztosítéka az a támogatás, szeretet, elisme­rés és bírálat, amelyet a Szabad Népnek milliós olvasótábora nyújt. Munkánk sikerének biztosítéka az a segítség, amelyet tniDden. kommunista újság példaképe, a Lenini-Sztálini Pravda jelent a mi számunkra. Köszönet a Pravdának, a népi demokráciák és a kapita­lista országok kommunista lapjai­nak testvéri, elvtársi és harcos­társ! üdvözleteikért — fejezte be beszédét Horváth Márton elv társ. Horváth elvtárs lelkes tapssal fogadott beszéde után a külföldi tesívérlapok képviselői szólaltak fel. majd ünnepi műsor követke zott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom