Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-02 / 281. szám
NÉPLAP 1951 december 2, vasárnap «ebelőtt teljesítették a kötelező terménybeadást, mégpedig száztíz százalékra, utána kifizették az államnak tartozásaikat, felemelték a szövetkezeti alapot 2 millió 455.000 forintra, az üzemi alap 1 millió 05-1 ezer forintot tett ki. A fennmaradó jövedelemből munkaegységenkint 20 forintot tudott fizetni a „Vörös Csillag”, ezenkívül terményben munkaegységenkint 4 kg. búza, 3 kg. kukorica, nyolcvan deka árpa és egyéb termény jutott az egyes tagoknak. A legtöbbet Lévai Károly kereste, aki családjával együtt, ötödmagával ezerhétszáz munkaegységét teljesített. Ennek megfelelően a család készpénzben 34 ezer forintot kapott, ezenkívül több, mint 86 mázsa búzát, 61.5 mázsa kukoricát, 17 mázsa árpát, 7 mázsa burgonyát, 100 kg. cukrot, 170 kg. rozsot, megfelelő mennyiségű mákot, szalmát, hagymát és egyéb zöldséget. Az ellenség az elszámolás előtt azt hiresztelte, ■ hogy a szövetkezeti tagok csak a fejadagot kapják meg: most a zárszámadások után ez a rágalom is megdőlt. Hozzá kell tennem, hogy a túrke- vei „Vörös Csillag” nem a legjobb szövetkezetünk. Az azóta nyilvánosságra hozott zárszámadások mutatják, hogy más szövetkezetek még jobb eredményeket értek el. Általános jelenség, hogy a jól dolgozó szövetkezetek terméseredményei , messze túlhaladják a legjobb egyéni gazdálkodók terméseredményeit. Például Szőregen a legjobb egyéni gazdák 13.S mázsa búzát arattak 1 holdról, a szövetkezet 16.74 mázsát. Rákóczí-falván a jó egyéni parasztok 16 mázsa ősziárpát arattak, ugyanott a „Béke” termelőszövetkezet 21 mázsa árpát kapott. Tótkomlóson az egyéni parasztok 22 mázsa kukoricát törtek le egy holdról, ugyanott a „Viharsarok” szövetkezet 55 mázsát nyert holdaa- kint. Hasonló különbség volt a többi terményeknél és az állattenyésztés terén is. Ezt látják az egyénileg dolgozó parasztok is és ez az oka, mint már rámutattunk, hogy éppen az utolsó hetekben minden különösebb agitáció nélkül újra megindult a termelőszövetkezetek növekedése. Komoly gyengéje még szövetkezeteinknek, hogy nem elég erősen fejlődik az állatállományuk. Nem szorul magyarázatra, hogy erőteljes, közös, nagyüzemi állat- tenyésztés és hizlalás nélkül a szövetkezetek nem fognak úgy gazda-' godni, ahogy arra lehetőségük volna és. az állattenyésztés elhanyagolásával saját fejlődésüket, no meg az egész közellátást hátráltatják. A munkaiegyelem lazasága jelenleg egyik legnagyobb fékünk. Minél hamarabb teremtünk e téren rendet, annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk. A munkafegyelemmel kapcsolatban szóláncul kell az állampolgári fegyelemről, melynek egyik mutatója, hogy hogyan teljesíti a falu népe az adófizetés és termény beadás kötelezettségét A munkafegyelemről Ä legnagyobb nehézségeket a szövetkezetekben — de hozzátehetjük — az állami gazdaságokban, gépállomásokon és az iparban is — a rossz munkafegyelem, pontosabban, a munkafegyelem meglazulása okozta és ezért részletesebben kitérek e kérdésre. A kapitalista időikben a munkafegyelemről gondoskodott a hajcsárok egész hada, a felügyelők, botosispánok, a csendőr, de főleg a munkanélküliség és velejárója : a dolgozó tömegek nyomora. Mindenki emlékszik még az embervásárok, a köpködők reménytelen tömegére, vagy azokra a munkanélküliekre, akik reggelenként a gyárak kapui előtt lesték, hogy kapnak-e valami munkát. Elsősorban a munkanélküliség réme, a fenyegető nyomor, az éhség kényszerítette a falu és város munkásait arra, hogy a tőkés számára a legnagyobb fegyelemmel, erejük megfeszítésével dolgozzanak. Ez így van ma is a kapitalista Európában, de így van az Egyesült Államokban is, ahol a fegyverkezés fokozása miatt naponta tízezrével dobják utcára azoknak a békeiparoknak a munkásait, amelyek elől a haditermelés clharácsolta a nyersanyagot. Nálunk nincs munkanélküliség, Ellenkezőleg, A termelés növekedésével párhuzamosan nő a munkáskereslet. Az Idén például a bérből és fizetésből élők száma havonta huszon- egyezerrel növekedett. Ez egy évre kivetítve, több mint egynegyed millió új munkás és alkalmazott. Ebben a számban nincsenek benne a középiskolákba, az egyetemekre, vagy az átképzős tanfolyamokra járók tízezrei, akiknek jelentékeny- része néhány évvel ezelőtt mint munkakereső jelentkezett volna. A munkáshiány következetében most könnyű munkát kapni. Ha valakit ma fegyelmezetlenség miatt eltávolítanak, holnap már tíz helyen is munkába állhat. Még az Is előfordul, hogy egyik vállalat a másiktól csalja el a munkásokat. Ez azt eredményezi, hogy különösen az újonnan mun- kábaállók egyrésze, akiket már nem fegyelmez a régi kapitalista kényszer és még nem fegyelmez a szocialista öntudat, kihasználja ezt a helyzetet. Nem törődik a munkával, nem dolgozza ki a munkaidőt, későn érkezik, korán hagyja abba a munkát, gyakran kimarad, nem vigyáz a gépre, nem vigyáz a termelés minőségére. Ha emiatt felelősségre vonják, tovább áll és másnap már új munkahelyen folytatja eddigi fegyelmezetlenségét. Mi az utolsó hónapokban napirendre tűztük a munkafegyelem megszilárdításának kérdését. A tapasztalat azt mutatja, hogy az eddigi rendszabályok nem hoztak megfelelő eredményt. Kiderült, hogy igazgatóink még nem ismerték fel ennek a kérdésnek a jelentőségét. Sokan azt hiszik, hogyha lazán és elnézően kezelik a fegyelmezetleneket, akkor attól megjavulnak. A tapasztalat az ellenkezőjét bizonyítja. A laza. elnéző kezelés következtében romlik a munkafegyelem. Az ellenség is rááll erre a vonalra. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy az a munkavezető, aki a tőkésidőben lelkesen hajcsároskodott, most a lazaság és elnézés szószólója, Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy az öntudatos, fegyelmezett munkások egyre élesebben és öntevékenyen lépnek fel a fegyelmezetlenek ellen. Nemcsak azért, mert a fegyelmezetlenség következtében ők is szenvednek, kevesebb az eredményük, kevesebb a keresetük, hanem mert megértik, hogy a munkafe- ,gyelem meglazulása az egész szocialista építést, az ország felvirágoztatását hátráltatja. Azt is tapasztalják az öntudatos munkások, hogy az Ilyen fegyelmezetlen a saját igazolására folyton elégedetlen, dohog, hangoskodik, a kákán is csomót keres és lényegében az ellenség szócsövévé válik. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy például a bányász elvtársak a lógósok, a kimaradók, a „bumlizók” ellen olyan élességgel léptek fel, amely még bennünket is meglepett. A legfontosabb fegyelmezési eszköz — ismételjük — annak a szellemnek a kialakítása, amely elítéli, megbélyegzí a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése, igazolatlan elmaradás, selejtgyártás szégyen és gyalázat. Azokkal szemben, akiknél a figyel-' mez tel és, a, meggyőzés, a fegyelmezett munkások példamutatása, nem használ, természetesen keményebb eszközöket fogunk igénybe venni, különösen, mert olyanok is akadnak közöttük, akikről fel kell tételeznünk, hogy fegyelmezetlenségük tudatosan szocialista építésünk ellen irányul. Ezeket a rendszabályokat, mint arról nap-nap után meggyőződhetünk, maguk a fegyelmezett dolgozók követelik tőlünk. • Sajtónkban elég gyakran jelennek meg hírek az adót nem fizető, a termény-begyűjtést szabotáló kulá- kokról, vagy jómódú parasztokról, ami mutatja, hogy e téren nincs minden rendben. Mi a felszabadulás után bárom év tartamára mentesítettünk több, mint félmillió földhözjut- tatottat a juttatást törlesztés fizetése alól. Ezzel elősegítettük, hogy a földhöz jutlatottak gazdaságilag megerősödjenek. A következő esztendőkben is — hasonló okokból — nem nagyon erőltettük az adófizetést. Ennek eredményeképpen ezen a térek lazaság barapózott el. Az csak természetes, hogy ebből a lazaságból elsősorban a kulákok és jómódú parasztok igyekeztek hasznot húzni. De százával, sőt ezrével voltak olyan újgazdák is, akik évszámra nem fizettek adót, vagy nem teljesítették a terménybeadást s élthez úgy hozzászoktak, hogy kötelezettségeik nemteljcsítését afféle szerzett jognak tekintették, ezek most őszinte felháborodással veszik tudomásul, hogy ennek az időnek vége és nekik is a közteherviselés elvének megfelelően teljesíteniük kell kötelességeiket. Egyetlen ilyen példát fogok idézni. Besenyesi Ferenc, a so- mogymegyei Gölle községben S hold juttatott földön gazdálkodik. Évek óta nem fizetett adót és ezért hátraléka 2770 forintra növekedett. Rendkívül méltatlankodott, amikor a fizetést szorgalmazni kezdték, amíg ki nem derült, hogy ebben az évben 18.000 forintért házat vett, meg 4000 forintos lovat, 3000 forintos tehenet vásárolt. Hozzá tehetem, hogy még a helyi tanácsban Is volt olyan vélemény : „akinek énnyi a kiadása,(!) hát annak bizony nem nagyon jut adófizetésre”. Az ilyen típus és az a vélemény, amely az állammal szemben fennálló kötelezettséget csak. olyan mellékesnek, másodrendűnek tokinti, eléggé elterjedt. Elterjedéséhez, amint mondottam, mi magunk is hozzájárultunk. Emiatt most, amikor népi demokráciánk megszilárdulásának és konszolidálásának velejárójaként ezen a téren is rendét csinálunk, egyesek dohognak és morognak. De azt is hozzátehetexn, hogy helyesli ezt a rendcsinálást a parasztság túlnyomó többsége, amely megértőén, lojálisán teljesíti, sőt túlteljesíti államával szemben fennálló kötelezettségeit. Ezt legjobban megmutatják a terménybeadás számai. Az 1051. június 1-től eltelt öt hónap folyamán gabonaneműekben egymillió mázsával több volt az állami begyűjtés, mint az elmúlt gazdasági év 12 hónapjában. A búzabegyüjtés eddig 25 százalékkal, az árpa, zab ötven százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyenkor. A kukorica több, mint kétszerese a tavaly begyiij főttnek, a napraforgó ötven százalékkal több és így tovább. Még beszédesebbek ezek a számok, ha tudjuk, hogy az egyénileg gazdálkodók közül 100 százalékon leiül teljesítette beadási tervét 485 ezer és köztük 200 százalék felett teljesített, azaz kötelezettségének több, mint kétszeresét szolgáltatta be 128.000 gazda. Természetesen még jobbak a szövetkezetek eredményei, mert ott a 350.000 főnyi tagság öntudatosabb és ennek megfelelően jobban teljesíti kötelességét. A nagybörzsönyi „Kossuth” tszcs. 1381 százalékra teljesítette beadását, a hajdúsámsoni „Dózsa” 1100 százalékot őrt el, a felsőszentiváni „Vörös „csillag” 1080 százalékot, a kun1 csorbái „Vörös október” és a ká- polnásnyéki „Petőfi” szövetkezet kilencszeresen teljesítette túl beadási kötelezettségét és ezt a listát még hosszan lehetne így folytatni. Ezek a számok beszédes tanúi annak, hogy a falu dolgozó népe háláját és köszönetét kötelességeinek ió teljesítésével rója le a népi demokrácia államával szemben, így viszonozza mindazt, amit a falu a felszabadulás óta évről évre fokozódó mértékben kapott. Ebben az esztendőben egv- mtllíárd 672 millió forintot ruháztunk a mezőgazdaságba. Több mint háromezer traktort, 1250 kévekötő aratógépet, 850 cséplőgépet, 850 kazalrakót, 000 íogatos fűkaszát és az egyéb gépek ezreit juttattuk a falunak, hogy megkönnyítsük a mezőgazda- sági munkát. 31.000 kát. holdon létesítettünk öntözőmfiveket, 2 millió 000.000 mázsa műtrágyát kapott a falu. Továbbépültek a bekötőutak. Az idén 170 falu és 75 termelő- szövetkezet kapott telefont, 210 község jó ivóvizet, az orvosi rendelők, mentőállomások, gyógyszer- tárak, szülőotthonok, bölcsődék százai jöttek létre. 1951—52-ben 1400 falusi kultúrotthon, több mint 2000 népkönyvtár létesül, 935 helyen nyílik meg keskenyfilm-mozi. Egyre másra épültek fel az általános iskolák. Középiskolák nyíltak meg olyan, azelőtt elhanyagolt helyeken, mint Sárvár, Kisbér, Tiszafüred, Fehér- gyarmat, Nyírbátor, Sárbogúrd, Mezőtúr, Törökszentmiklós stb. A dolgozó parasztság örömmel és hálával látja, hogy a munkás-paraszt szövetség nem marad papíron, hogy gyermekei egyre fokozódó számban jutnak be a középiskolákba, az egyetemekre, a hadseregbe, az államvezetés minden posztjára. Ez a dolgozó parasztság összehasonlítja népi demokráciánk gazdaságpolitikáját a régi kapitalista világéval, amikor a jó termés néha nagyobb csapás volt számára, mint a rossz, mert jó aratás esetén a termények árai nagyobb mértekben estek, mint a termés ttövekedóse. Emlékszünk még a harmincas évekre, amikor egyik jő termés a másikat követte, de a búza méteruuí- zsáját hat-hét pengővel vesztegették és a parasztság nyomora, eladósodása a jó termés dacára ugrásszerűen . megnőtt. A cukorrépatermelők például emlékeznek rá. hogy jó termés esetén a cukorgyárak mindenféle módon lefelé nyomták a szerződésben lekötött árakat, kifogásolták a répa minőségét, mindenféle címen levonásokat eszközöltek, és azt is megtették, högy holdankint ütvén mázsánál többet nem vettek át a gazdáktól. Ezzel szemben például az idén nálunk eddig a cukorgyárak 10.5 millió : mázsa cukorrépával többet vettek át a termelőktől, mint tavaly. Egyedül a cukorrépából ez- évben négyszázmillió forinttal több a termelők jövedelme, mint tavaly. • És hasonló tényeket sokat lehetne felsorolni. A parasztság ezt méltányolja és megelégedésének egyik kifejezője, a terméüybegyüjtésúek az a sikare amelyet ismertettem. Eljött az ideje a jeg-yrendszer megszüntetésének Gazdasági eredményeinkkel, a jó terméssel és a termény begyűjtés sikerével kapcsolatban felmerül a kérdés: nincs-e itt az ideje, hogy megszüntessük a jegyerendszert és visszaállítsuk az élelmiszerek szabad forgalmát. A mi véleményünk az, hogy megvannak a jegyrendszer megszüntetésére a lehetőségek és ennek a rendszabálynak eljött az ideje. (Percekig tartó, nagy taps.) Amikor mi az elmúlt években fokozatosan megszüntettük az élelmiszer- és egyéb jegyeket, a dolgozó nép ezt nagyon helyesen, gazdaságunk erősödésének és sikerének tekintette. Amikor az idén fokozatosan újra életbeléptettük különböző élelmiszerekre és árucikkekre a jegyeket, mindenki érezte,hogy ebben van bizonyos visszavonulás, visszavonulás az ellenség nyomása miatt. A jegyrendszer bevezetésére minket az idén főleg a következő okok kényszerítettek : évek óta gyenge volt a takarmánytermés és különösen rossz volt az elmúlt évben. Rossz volt a cukorrépatermés Is, Emiatt a parasztság levágta disznótörzsállományának egyharmadát és a szarvasmarhának 15—20 százalékát. A rossz takarmány termés a baromfit. is megtizedelte. Mindez hús- és zsírhiányhoz vezetett, ami viszont fokozta a keresletet kenyérben, cukorban. A magas húsár és az olcsó kenyérár a tél és a tavasz folyamán lehetővé tette, hogy az állattartók, fuvarosok, disznóhizlalók felvásárolják a szabad kenyeret és takarmány helyett ezt etessék. Más gazdák keuy érgabona fejadagjukat etették fel az állatokkal és kenyérszükségletüket a péknél yá- sárolták. Tehát lényegében visszavették az államtól a beszolgáltatott gabonát. Súlyosbította ezt a helyzetet az ellenség tudatos akciója, amely közellátásunk meggyengítése és tartalékaink kimerítése céljából tudatosan rávetette magát a cukor, a zsír, a liszt felvásárlására. Ez ellen úgy védekeztünk, hogy' bevezettük a cukor- és lisztjegyet, majd a zsírjegyet és végül a kenyérjó- gyet is. Most, amikor felmerült e jegyek megszüntetésének kérdése, inegalíá- pítottuk, hogy közellátási nehézségeinkkel kapcsolatban mélyebb, eddig fel nem vetett problémák ; jelentkeznek. Miben állanak ezek a problémák? A. mi közellátási rendszerünk lényegében folytatása a felszabadulás előttinek. A felszabadulás előtt és még utána is néhány évig Magyarország — alapvető jellegzetességét tekintve — mezőgazdasági ország volt. Ennek megfelelően alacsonyak voltak az élelmiszerárak s alacsony volt a dolgozó tömegek vásárlóképessége. Az utolsó négyöt évben gyökeres változás történt: hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá alakult át és ez az iparosodás gyorsan folytatódik. Az ipar fejlődésével párhuzamosan erőteljesen nőtt a bérből és fizetésből élők száma és életszínvonala. Ezzel a növekedéssel párhuzamosan emelkedett a fogyasztási javak, az élelmiszerek, a kenyér, a hús, a zsír Iránt a kereslet. Ugyanakkor megnőtt e cikkekben a falu fogyasztása is, mert hiszen a Ilorthy-rend- szer hárommillió koldusa földhöz jutott, életszínvonalát ugrásszerűen megjavította. Ennek következtében saját termékeiből és az ipari cikkekből egyaránt hasonlíthatatlanul többet fogyaszt, mint a háború előtt. Viszont mezőgazdasági termelésünk nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. »Számokban ez úgy mutatkozik meg, hogy ipari ■ ternjp- lésünk most kétszázötven százaléka az utolsó békeév termelésének, mezőgazdasági termelésünk viszont, csak száztizenhat százalék a háborút megelőző tíz év átlagának. Mi nem vetettük fel kellő időben, hogy ennek a fejlődésnek mik a következményei gazdasági életünkre. Hogy csak egy példát említsek: nem vontuk le külkereskedelmünkben sem a megfelelő következteléseket ebből a helyzetből. A gyapot, a bőr, gumi, fémek, gépek behozatalának biztosítására nagymennyiségű élelmiszert exportáltunk ugyanúgy, mint amikor mezőgazdasági ország voltunk és amikor a belföldi szükséglet még jóval kisebb volt a mostaninál. Az államilag megállapított árak rendszere sem változott alapjában a stabilizáció óta. 1040-ban, a jó
