Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-07 / 285. szám
néplap 195t december 7 péntek. A SzOT elnökségének határozata a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók szakszervezetének megalakításáról A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége támogatja a gépállomások, az állami gazdaságok 5S az erdészeti üzemek dolgozóinak azt a kívánságát, liogy megalakíthassák a mezőgazdasági dolgozók szakszervezetét. A szakszervezet tagjai sorába felveszik az állami gazdaságok, a gépállomások, az erdőgazdaságok és -gyéb mezőgazdasági jellegű üzemek, vállalatok, tudományos kutató intézetek, valamint a földművelésügyi minisztérium és a hozzá tartozó igazgatási hálózat mindazon dolgozóját, a mező- és erdőgazdasági szakiskolák mindazon tanárait ?s hallgatóit, akik belépési szándékukat kinyilvánítják. Az üj szak- szervezet felveszi tagjai közé az ígyéni földtulajdonosok alknlma- :ottait és mindazon időszaki inező- tazdaságl munkásokat is, akik Tente legalább három hónapot u mezőgazdaságban, illetve az erdő- gazdaságokban dolgoznak. Az üj szakszervezet teljesjogú tagjának ismeri el a volt FÉKOSZ és a DÉFOSZ munkavállaló tagjait, valamint a különböző szakszervezetekből átlépő tagokat. A határozat a továbbiakban meg- Sllapítja, hogy a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók szakszervezoté- uüí megalakulását a magyar mezőgazdáságban végbemenő fejlődés követeli. A Magyar Dolgozók Tártjának II. Kongresszusa alapvető feladatul tűzte az egész magyar dolgozó nép elé a mezőgazdaság szocialista átépítésének meggyorsítását, ezen belül az állami mezőgazdasági üzemek gyorsiltemű fejlesztését és munkájuk megjavítását. Ma már 308 gépállomásunk, többszáz állami gazdaságunk van is egyre emelkedik az erdőgazdasági üzemek jelentősége is. Mezőgazdasági és erdőgazdasági nagyüzemeinkben fokozódik a gépesítés üteme. Uj mezőgazdasági munkásréteg alakul ki, amely mindjobban elsajátítja a gépi művelés, a fejlett mezőgazdaság módszereit. A mező- gazdasági üzemek dolgozói az ötéves terv célkitűzéseinek, Pártunk útmutatásainak végrehajtása során egyre fontosabb feladatokat oldanak meg. A mezőgazdaság szocialista átalakítása megköveteli az állami mezőgazdasági üzemekben a vezetés, a munkaszervezés színvonalának emelését, ugyanakkor az üzemek dolgozói között a politikai és szakmai nevelés fokozását, a munkához való új viszony, a szocialista munkafegyelem kialakítását. A SZOT elnöksége ezután megszabja a szakszervezet vezetőinek, tagjainak feladatait. Harcoljanak a magasabb terméseredményekért, a munka jó minőségéért, felvilágosító és nevelő munkát folytassanak a brigádok, munkacsapatok megerősítése érdekében, segítsék a gazdaságvezetők munkáját és követeljék meg tőlük a jó munka előfeltételeinek biztosításával. Védjék a szocialista tulajdont, harcoljanak a szovjet módszerek alkalmazásáért és az ipari szakszervezetek tapasztalatainak felhasználásáért. Segítsék az újítókat, s terjesszék el a jólbevált újításokat. Szorgalmazzák a Dők bevonását a termelés minden ágába. Segítsék a szocialista bérezés bevezetését, gondoskodjanak az élenjárók megfelelő jutalmazásáról s megbecsüléséről.. Küzd jenek a norma- és bárcsalások ellen és mutassanak rá, hogy az cayenlősdi megkárosítja a jól dolgozókat. Javítsák meg a dolgozók mindennapi szükségleteiről való szocialista , gondoskodást. Legyenek azon, hogy minden dolgozó számára meleg étel, megfelelő szállás jusson. A dolgozókkal beszéljék meg a szociális keret felhasználásáuak módját. Külön is fordítsanak figyelmet a magángazdaságokban foglalkoztatott dolgozók érdekeinek következe- ms védelmére. Vegyenek részt a Munkaszerződések megkötésében. N»v«ljék a dolgozókat éberségre, küzdjenek a maradlság, idejétmúlt szokások ellen, vonják be a dolgozókat az ellenséges elemek leleplezéséért és eltávolításáért folyó küzdelembe. Gondoskodjanak a dolgozók kulturális és sportlehetőségeiről. Nyújtsanak segítséget a Pártnak, az üzemi pártszervezeteknek a dolgozók politikai, kulturális és szakmai színvonalának állandó emeléséhez. Ápolják a szocialista hazafisúg és a proletárnemzetköziség szellemét, a magyar mező- gazdasági munkások harcos, haladó hagyományait. A SZOT határozata ezután kimondja, hogy a szakszerrezetek megyei tanácsai december folyamán minden érintett üzemben és helyi csoportnál szervezzenek gyűléseket a SZOT határozat megtárgyalására. A gyűléseken válasszanak küldötteket a megyei küldöttértekezletre. Az országos küldöttközgyűlést 1052 januárjában tartják meg Budapesten. Az üzemi gyűlések és az országos küldöttközgyűlés előkészítéséhez a szakszervezetek megyei tanácsai, valamint az ipari szakszervezetek vezetői és munkatársai nyújtsanak messzemenő segítséget. Széleskörű felvilágosító és szervező munkával biztosítsák az üzemi gyűlések sikerét. El kell érni. hrgy a küldöttközgyűlés résztvevői között megfelelő arányban legyenek képviselve a különböző mezőgazda- sági és erdőgazdasági üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói, az értelmiség, a nők, a fiatalok és a magángazdaságokban foglalkoztatott munkavállalók. A nagyobb, mezővárosokban és községekben, ahol az időszaki és magángazdaságokban foglalkoztatott mezőgazdasági munkások száma szükségessé teszi, helyi csoportokat alakítsanak. A szakszervezeti szervek megválasztása, a SZOT elnökségének az általános szak-szervezeti választásokra vonatkozó határozata szerint történik. Az alapszabályok értelmében: Központi Vezetőséget és Ellenőrző Bizottságot, a megyei bizottságokat, üzemi bizottságokat, helyt csoportok vezetőit, munkahelyi bizottságokat, bizalmiakat választanak. A mezőgazdasági jellegű üzemekben minden szervezett dolgozó a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók szakszerveze- zetének tagja. Az új szakszervezet tagjait egységes szakszervezett tagsági könyvvel látják el. A tagok jogaira és kötelességeire a magyar szakszervezetek alapszabályainak rendelkezései az irányadók. A tagok tagsági díjként teljes keresetük egy százalékét fizetik. Az idénymunkások, amikor nem foglalkoztatják őket, havonta 2 forint tagsági díjat fizetnek. A szakszervezet minden tagja, illetve ezek családja a segélyszabályzatban meghatározott «letekben j igény tarthat szakszervezett szülési és halálozási segélyre. Lefejezésül a Szakszervezetek Orságos Tanácsának elnöksége felhívja az állami gazdaságok nö- vény-tei-msztési. állattenyésztőit, vezetőit, gépesített és adminisztratív dolgozóit, a gépállomások traktoristáit, szerelőit, agronómusait, főgépészeit, az erdőgazdaságok kitermelési, csemetekerti és gépesítés! dolgozóit, vezetőit, valamint a többi mezőgazdasági üzemek és intézmények dolgozóit: vegyenek tevékenyen részt szakszervezetük megalakításában, lelkes munkával kapcsolódjanak be a felsorolt feladatok megoldásába. Titóék álsxövetkesetei Ezekben a napokban dolgozó parasztjaink különös érdeklődéssel fordulnak a termelőszövetkezeti csoportok felé: most vannak a zárszámadások, most osztják el a jövedelmet. Most láthatják: mit jövedelmezett egy esztendő munkája nagyüzemi módon dolgozva. Most láthatják: sokkal nagyobb jövedelmet biztosit a szövetkezett gazdálkodás, mint a régimódi egyéni gazdálkodás. A Párt szava igaznak bizonyul, amikor azt mondja, hogy mltdeu dolgozó paraszt íel- emelkedósének egyedüli útja a szövetkezeti gazdálkodás. Horváth Irén tiszabecsi levelezőnk ezeket írja a csoportról: „Eleinte semmi jószága nem volt a szövetkezetnek. Most ott tartunk, hogy idei zárszámadásunk már 270.000 forint osztatlan vagyont mutat. 15 tehene, tíz borjúja, 12 lova, öt csi- kaja, harminc tenyészkocája, 29 süldője, 80 juha van már a mi szövetkezetünknek. Saját erőnkkel építettünk fel egy 53 férőhelyes serétsfiaztatót, 1500 baromfinak csináltunk ólat, leraktuk egy üj 80 férőhelyes istálló alapjait, öt holdon új gyümölcsöst, három holdon akác- és tölgyerdőt telepítünk". Gazdag, virágzó, jómódú élet bontakozik ki a szövetkezeti földeken. F>iró András, a nyírkarászi „Május lé’ termelőszövetkezet tagja és családja csali pénzben több, mint 35.000 forintot részelt s ezenfelül természetbeni juttatásban is bőségesen részesültek. Mennyire más az élet Jugoszláviában! A Tájékoztató Iroda 1949 novemberében hozott határozata megállapítja: „A jugoszláv kormány falupolitikája kulák-kapi- talista jellegű. A faluba, erőszakkal bevitt (Uszövetkczetek a kulák- sdg és ügynökeik kezében vannak és a dolgozó parasztság széles tömegeinek kizsákmányolására szolA csoporttagok magas jövedelme láttán eg-yx-e több kívülálló lép b© a senyéi „Kossuth“ tcrmclőrsoportba Rákosi elvtárs beszét arról, hogy termelőszövetkezetek jó eredményei magukért beszélnek, virágzó, gazdag szövetkezetek láttán felismerik a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a termelőszövetkezetekben boldogulásuk útját. A ml gépállomásunk körzetéhez tartozó sényől „Kossuth’’ termelőszövetkezeti csoportban is úgy történt, ahogy Rákosi elvtárs mondta. A tcrmelöcsoport tagjainak mangas jövedelme láttán egyre több kívülálló lép be, a kispar- cellás gazdálkodás helyett a szövetkezetét választják. Minden egyes sényői dolgozó paraszt tudna arról beszélni, milyen keservesen éltek erre még Zoltán István és földbirtokostársainak uralkodása Idején, s mennyire megváltozott a soruk, amikor kiosztották a Zoltán Istvánok földjét azoknak, akiket megilletett. Hónapról- hönapra, esztendőről-eszlendőre jobb lett a sényői dolgozó parasztok sora is. Leggyorsabban mégis azok haladtak előre, akik a Párt szavára hallgatva, megalakították 1919-ben a „Kossuth” termelő- csoportot. Elismerik ezt a községben mindazok, akik megfigyelték a csoport fejlődését. És vájjon ki ne figyelte volna?! Az egész községben mindenütt arról lehetett hallani, hogy a zárszámadás idején még J/25 ezer forintnál is értékesebb vagyont mutat a „Kossuth” tszcs ben. Meg, hogy majdnem másfélszázezer forint kerül kiosztásra a csoportlapok közt ■ pénteken. amikoris nagy ünnepséget rendez a csoport. A pénteki ünnepségre —- mondhatni — a falu valamennyi dolgozó parasztja készült. Voltak, akik úgy készültek hogy beléptek a termelőcsopartba. ll elégett Ólc3zi István 13 holdjával, Erdei Pál 8 holdas, özvegy Varga Mihályné, Kiszel Jánosné, Varga Mihály, Fcdor Mihály, Jakab Imre, Bodnár József, Zakor Miklós, Tuncsu Anna. II. Magyar János és Micinkó Mik lósné középparasztok 12—12 holdat hoztak, a szövetkezetbe. Pénteken zsúfolásig megtelt a kultúrterem ünneplőbe öltözött dolgozó parasztokkal. A termelőcsoport, nagy vacsorával is készült, szólt a zene, egyszóval igazi ünnepi hangulat volt. Amikor Kovák László elvtárs, párttitkár beszélt a szövetkezet fejlődéséről, az idei eredményekről, a jelenlévő szövetkezeti tagok és kívülállók egyaránt nagy figyelemmel hallgatták. Megtudhatták, hogy minden egyes elvégzett munkaegység pénzbeli cs természetbeni juttatás szerint, majdnem 2forintot ér. Megtudhatták, hogy Alexa István sertésgondozó 350 munkaegysége után majdnem 9 mázsa búzát, 7 mázsa 30 kiló rozsot, hat mazsá- nyi árpát, 10 mázsa szálastakar- máuyt, 15 mázsa krumplit, 18 kiló cukrot, 18 liter olajat vitt haza és az előlegekkel együtt, körülbelül 0 ezer forint készpénzt is kap munkája után. Tóth József, Csontos István hasonlóan szép keresettel dicsekedhetnek. Mindannyian egy süldőt is kaptak jövedelemelosztáskor. Sokan szólaltak fel a párttitkár olvtárs beszéde után. II. Magyar János, aki a napokban lépett be a csoportba, elmondta, hogy egész nyáron át figyelte a csoport munkáját. Tréfásan elmesélte a jelenlévőknek, hogy versenyezni akart a csoporttal. — Szomszédos az én földem a csoportéval — mondotta. Mindig figyeltem őket nappal s mikor elmaradtam, éjszaka mentem dolgozni tovább, hogy el ne maradjak a versenyben. Egyszeresük láttam hogy az én fáimról hullik lefelé az alma, a csoport fáiról meg egy se hullik. Akármit csináltam, nem tudtam utolérni a csoportot. Gyönyörű almájuk volt, ahogy mondják : exportálnia. Az enyém bizony girhes volt az övékéhez képest. Hibába, nagyban, közösen, géppel jobban tehet dolgozni. Nagyobb a. haszon is. — Egyszer Alexa Istvántól megkérdeztem, mennyit is kapott ő az alma árából. A zsebére ütött és azt mondta, hogy ezer forintot. Erre én is a zsbemre ütöttem és azt mondtam, hogy nekem is vau itt annyi. Pedig csak ötven forintom volt... Mosolyogtak II. Magyar Jánoson és megtapsolták, mikor azt mondta: — Ezentúl nem kell becsapni senkit, mert nekem is lesz már ezer forintom, még több is. Beléptem a csoportba! Lajsz György, aki 13 holdjával ugyancsak újbelépő, elmondta, ő is régen figyelte a szövetkezet munkáját. Járt Kiszely János csoporttagnál is, megnézte a háztáji gazdaságában tehenét, amelyik 17 liter tejet ad naponta, két hízóját, a sok libát, tyúkot, kacsát az udvaron. Csali azt állapíthatta meg, hogy Kiszely ék bizony sokkal jobban élnek, mint az ő családja 13 holdján. Pedig ők bizony igen erősen dolgoztak. Azért lépett most be, mert látja, hogy a szövetkezetben lehet boldogulni Igazán. A sényői „Kossuth’’ fcermelőcso- port a zárszámadás idejéu 15 új- belépővet gyarapodott. S még többen lépnek'majd lie az elkövetkező időkben. Mindez bizonyítja: a szövetkezet jó munkája megmutatja kívülállóknak felemelkedésük útját. Ahogy Rákosi elvtárs mondja: a virágzó, gazdag szövetkezet eredményei beszélnek magukért. Még jobbá kell hát fejlesztenünk körzetünkben minden termelőesoportot. hogy minden, egyes dolgozó paraszt megláthassa bennük a jobb élet lehetőségeit. Csorba Béla, n nyírtéti gépállomás vezető mezőgazdásza. gátnak fegyverül'’. A titóista banditák a dolgozó parasztságot szegénységre, éhezésre, nyomorra kárhoztatták. A szegény- és közép parasztság kizsákmányolásának egyik formája az úgynevezett „paraszti munkaszüvetkezet”, amelyet erőszakosan hoznak létre. Ezek a „szövetkezetek” a kulákság vezetése alatt állanak s a hasznot a kulákolc számára szolgáltatják. A dolgozó parasztoknak semmi kedvük belépni a kulákszövetkezetekbe s a titóista hatóságok kegyetlen terrorral hozzák létre őket. Aki tiltakozik az erőszakos beírás ellen, azt letartóztatják. Jermanovic faluban az álszövetkezet teljesen szétesett. A hatóságok magukhoz hivatták a parasztokat, sokat megvertek, de eddig még így sem sikerült vissza- hajszolni őket a „szövetkezetbe”. A belovárl kerületben lévő Iváuszk faluban kiszállt a politikai rendőrség és az „agitátorok” külön brigádja Pero Kovács hivatalnok vezetésével. Nyomban összehívták a gyűléseket, amelyeken az „agi- tárok” a parasztoknak „magyarázni” kezdték annak szükségességét, hogy lépjenek be a szövetkezetbe. De hiába volt minden erőfeszítés. Titöéli rokonszenvre csak néhány kóláknál találtak. A szegényparasztok és középparasztek nem voltak hajlandók belépni a kulák „szövetkezeibe”. — Ekkor a „propagandabrigád'’ vezetője, Kovács, taktikát változtatott. Azoknak a parasztoknak, okik nem voltak hajlandók belépni a „szövetkezetbe” haladéktalanul felemelték a kötelező állat, sertés, gabona és más mezőgazdasági termékek beszolgáltatást kivetését, függetlenül attól, hogy már bcszolgáltat- ták-c az adót, vagy sem. A fi l- cmelt beszolgáltatást kivetés teljesítésének határidejét azonnalin tűzték ki. & a „brigád” tagjai, főnökük parancsára, nagy buzgalommal hozzáláttak a parasztok fosztogatásához. A titóista fasiszták a faluból a lehető legtöbb mezőgazdasági terméket igyekszenek kisajtolni, hogy kielégítsék az angol-amerikai kapitalisták növekvő étvágyát. A li- tóistók adópolitikája, a mezőgazdasági termékek bcszolgáltatási politikája különös élességgel tükrözi a rendszer kuldk-kapitalista jellegét. Az 1950—1951 gazdasági évre kiadott gabonabeszolgáltatási rendelet értelmében a három hektárig terjedő szegényparasztgazdaságok hektáronként 450 kilogram gabonát kötelesek beszolgáltatni, a liárom-öt hektáros gazdaságok 850 kilógramot hektáronként. Azonban piídául a 15-20 hektár földdel rendelkező kuliknak csak 250 kilogram gabonát kell beszolgáltatni hektáronként. Ez a helyzet a liűs- beszolgáltatásnál is. A beszolgáltatások elosztását helyileg azok a helyi bizottságok végzik el, amelyekben a főhelyek a kulákok kezén vannak. Természetesen a jugoszláv szegényparasztság vines abban a helyzetben, hogy az erejét meghaladó beszolgáltatásokat teljesítse. A Tito-banda nem fukarkodik a büntetésekkel. Azokat, akik nem szállítják be határidőre a terményeket, 50.000 dinár pénz- büntetéssel vagy három hónapi „javítómunkával” sújtják. Jellemző az a levél- amely a „Nova Borba” hasábjain jelent meg: a Donja Gradina faluból való Miii- ca Vukics szegény parasztasszonynak, aki három unokájáról gondoskodik, négy tonna kukoricát, három sertést és két malacot kellett, a begyűjtő szerveknek beszolgáltatni. Gojko Kotur kulák pedig 35 hektárnyi földjéről, Titóék „begyűjtői” javaslatára, csak két sertést és 450 kg marhahúst szolgáltatott be. A jugoszláv dolgozó parasztok azonban szembeszegülnek n titóis- tákkal. A fasiszta hatóságok rendőri rendszabályai és a kegyetlen klszákmfinyolás egyre növekvő ellenállást váltanak li! Jugoszlávia dolgozó parasztságából s harcuk egyre Inkább tömegmozgalmi jelleget kezd ölteni.
