Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-27 / 121. szám

1951 MÁJUS 27, VASÁRNAP VEGYÉK FEL A HARCOT A BEREGDARÓCI KOMMUNISTÁK A PÁRTSZERVEZET ÉS A FALU ÉLETÉT BOMLASZTÓ „OSZTÁLYBÉKE" HANGULAT ELLEN „Ahol a kommunista párttag jó példával jár elöl, ott az eredmény azonnal megmutatkozik”. Ez az igazság hozta létre, az elmúlt őszön a beregdaróci tszcs-t is, amikor a községi pártszervezet 17 tagjának kezdeményezésére megalakították a „Vörös CsiÍlág”-ot. Ma már 24 csu' Iád 32 dolgozó tagja építi a szövet­kezet biztató jövőjét. Kell is a sok munkáskéz. A kapálás, szénakaszá lás nem tűri a halasztást. A 122 hold szénakaszáló 80 ezer forint értékű takarmányt ígér. Nem lesz gondjuk a jószágállomány takar­mányozására. 20 tehén, 150 dara­bos juhtörzs, 30 anyakoca szapo­rítja majd a csoport vagyonát. Azt gondolná az ember, hogy nincs itt semmi hiba. A csoportban frissen megy a munka, hiszen tud­ják, miért dolgoznak. Az egyéniek is dolgoznak a határban. Nézzük meg ezek Után, hogyan irányítja a falu életét a pártszer­vezet. Tóth elvtárs, a községi párt- szervezet titkára alapító tagja- a tszcs-nekl Most is kint kaszál a csopórttagokkál. Az elsők közt áll helyt minden termelőmunkában. Hanem a pártszervezet életéről már igen keveset tud, mondani. A tszcs alakulása után 16 tag- és tagjelölt maradt a szervezetben, de azok is inkább csak papíron szere­pelnek. A tszcs-ben megalakították az üzemi pártszervezetet, de a tag­gyűlést azóta is együtt tartják, hi­szen a községi szervezet tagjai kö­zül mindössze 3—4 jelenik meg. Együtt kezdték a politikai iskolát is az ősszel. Eleinte harmincán is összejöttek — főként csoporttagok — de az utóbbi hetekben teljesen lemorzsolódott a hallgatóság. „Nem is bánnám már, ha befejeződne” — teszi tv»-*- hozzá Tóth elvtárs — „hiszen sok a munka”. Kocsanovszki elvtárs, a tszcs párttitkára hasonlóképpen véleke­dik. Télen szívesen tanul, de ilyen­kor bizony már újságolvasásra „sincs ideje”. Vájjon képesek-e ilyenformán azoknak a feladatok­nak a megoldására, amelyek a fa­lu szocialista átalakítása terén rá­juk várnak? Tudják-e irányítani a falu életét,. mozgósltanak-e a jobb munkára, támogathatják-e és ellen- őrízhetik-e a tanácsok munkáját az egyre jobban élesedő osztályharc viszonyai között, A vójaszt megkapjuk. Beregda- róc az utolsók közé került a járás­ban, a mezőgazdasági munkálatok­ban, a második félévi begyűjtési terv teljesítésében is. Axhig a szomszédos Beregsurány termelő­szövetkezeti község lett és már az I, típusú csoportok közös munkája is egyre eredményesebbé válik, ad­dig Beregdaróc 320 családjából 24 lépett a. csoportba, az I. típusú cso­port középparasztokból álló előké­szítő bizottsága február óta „ala­kul”. Várunk még... Majd ősz­szel... ismétlődik a válasz. A párt- szervezetben van a fő hiba Bereg- darócon. Elfeledték a lenini hár­mas jelszót. Pártunk pnrasztpoliti kájának irányelvét. A községi párt szervezetbe ősz óta nem vették fel dolgozó parasztot, középparaszt tagja sincs a pártszervezetnek. A tömegszervezetekben hasonló a helyzet „Csendes itt minden”. El­lenség? — „Nincs is” — ,,Ha van, akkor Is hallgat”. Pünkösd hétfőjén szövetkezeti gyűlés volt Darócon Több mint 200-an hallgatták az előadókat, hiszen kit ne érdekelne a szövetkezés dolga? Csak egy em­ber akadt, aki állandó kiabálással zavarta a felszólalókat. Molnár Emil — kapta a választ Papp elvtárs, a Járási Pártbizott­ság titkára. És kiféle ember? — érdeklődött tovább. Aztán kitűnt, hogy kicsoda ez az „egyszerű mun­kásember”. Volt csendőr! Molnár a Dunapentelei Vasmű építkezéséhez fürakodott be és most a nagygyű­lést használta fel arra, hogy az építkezés vezetőit, dolgozóit, a fa­lu becsületes parasztgazdáit rágal­mazza. Ilyen „véletlenek” „előfordul­nak.” Az is, hogy felesége ősszel a tszcs tagjait rágalmazta. Több volt csendőr él Darócon, de alig van köztük idevalósi születésű. Felsza­badulás után jobbnak látták nem hazatérni. Itt „jól viselkednek”, „semmit sem hallani felőlük”... Igaz, Tóth elvtársék sokszor tapasz­talják a községben, hogy amikor olyan csoportokhoz közelednek, ahol Ruszin IstváD, Csornai, vagy Tóth János viszi a szót, rögtön el­hallgat a beszéd. Tóth János négy hold gyümölcsöst szedegetett össze a csendörösködéssel, Kulákok is akadnak a faluban, de azok is „csendesek" Kökény Bernáttal volt úgyan egy kis baj a terménybe­adásnál, meg aztán Naményban a múltkor fasiszta nótát énekelt, de- hát olyan kótyagos az, amikor iszik. Különben „rendes ember”. Még a tszcs-nek is „szívesen el­megy segíteni”. Szeles Sándor? „Az már nem is kulák” .— hiszen tavaly kettéosz­tották a földet. Apjának, a refor­mátus papnak hagyatéka 42 holdat tett ki, (keményen fogta az egy­Á Magyar Nők Demokratikus Szövetsége a következő felhívást Intézte a magyár nőkhöz a minisz­tertanács határozatának végrehaj­tására : „Felszabadulásunk óta napról napra szebb és boldogabb a magyar nép élete, eddigi eredményeinket pedig megsokszorozza felemelt öt­éves tervünk. Az ötéves terv szá­mai, adatai mögött ott van a felsza­badult nép munkalendülete és ott van a magyar nők ügyes, dolgos keze, tehetsége, békeakarata is, A minisztertanács határozata a termelésben.résztveyő ndk számának emeléséről: újabb szakmák kapuit nyitja meg a nők előtt és szélesebb­re tárja előttük a kaput a régiek­ben is. Államunk szerető gondos­kodása kíséri a magyar nők min­den lépését, segíti őket a szakma elsajátításábán és szakmai tovább­képzésükben. Lehetővé teszi, bizto­sítja számukra, hogy — ha arra érdemesek-----vezető állásba kerül­jenek. Uj bölcsődék és napközlotthonok fogadják be és látják el gondosan a dolgozó anyák gyermekeinek tíz­ezreit. Háztartási gépek és eszkö­zök gyártásával és még számtalan intézkedéssel könnyítik meg a nők háztartási munkáját. ÁllamuDk biztosítja a leánygyer­mekek továbbtanulását a főiskolá­kon, a technikumokon, az egyeteme­ken, hogy a nők elfoglalják az őket megillető helyeket az értelmiségi pályákon is. Hazánkban minden nő részese lehet népünk legdicsőbb történelmi tettének, a szocializmus felépítésé­nek. Harcosa lehet annak a nagy ügynek, a béke ügyének, amely az egész világon a legjobbakat foglal­ja magában és amelynek élvonalá­ban harcolnak a szovjet asszonyok, azok az asszonyok, akik a kultúra magas fokát érték el, akik példa- mutatóak családi életükben, gyer­mekük nevelésében s akik minden segítséget megadnak szovjet hazá­juk erősítéséhez, a világ békéjének biztosításához. Az MNDSZ asszonyok mutassa­nak példát, hogy mint esztergályo­sok, marósok, traktorosok, mérnö­kök és agronónjusok tudásuk, ügyességük legjavát adják boldog, szabad holnapunkért. Mutassanak példát azzal, hogy elhárítanak fel- emelkedésük elől minden akadályt, amit tuaradiságból vagy ártaniaka- rásból eléjük állítanak. Az MNDSZ asszonyok járjanak elől jó példával abban is, hogy leá­nyaikat főiskolára, egyetemre kül­dik. MI nők tanulni, dolgozni akarunk és fogunk is. Ezt a jogunkat most már senki soha tőlünk el nem ve­heti. Magyar asszonyok, leányok! Erő­sítsük, szépítsük, gazdagítsuk édes hazánkat. Fogjuk meg államunk segítő kezét, éljünk a lehetőségek­kel, harcoljunk a férfiakkal egysor- ban a termelés frontján annak min­den ágában gyermekeinkért, ha­zánkért, békénkért! Magyar A'Ok Demokratikus Szövetsége Országos Központja.” házadót annakidején, így hajtották el többek közt Szerenyi Károly bácsi tehenét is — „dehát. ezek régi dolgok”.) Múlt év áprilisában aztán kettéosztották az örökséget a vásárosnaményi telekkönyvi hi­vatalban, (Csodálatosképpen a me gjei- Földbirtokrendező csoport sem mi értesítést nem kapott erről.) Felét Sándor kapta, felét nővére, Sitoropulosz nevű tarpal görög ál­latorvos felesége. Sitoropulosz ál­ak! 15 esztendőt élt le köztünk Horthyék Idejében, most a népi de­mokrácia fejlődésével párhuzamo­san, egyre nagyobb „honvágyat” érzett a fasiszta Görögország Iránt — így beszéli el sógora, A múlt év­ben kulákfeleségével együtt vissza tért Görögországba. A kuláksógor szerint igen jói érzik magukat, a görög fasiszta hadsereg tisztje az állatorvos úr. Egy gazemberrel szaporodott így a görög nép hóhé­rainak serege, Az elmúlt gazdasági évben ugyan kulákadót és beszolgáltatást róttak ki Szelesre, de a föld szétírása után „rendes ember” lett. így tart­ja Somogyi György is a tanács tit­kára, aki télen szívesen vette Sze- lesné meghívását és három hóna­pon keresztül kosztolt náluk. Föld­jük „felajánlását" is ő intézte el. Beregdarócon a pártszervezet kommunistái kiengedték kezükből a falu életének irányítását. Nem kö­vették a lenini hármas jelszó uta­sítását, Bákosi elvtárs tanításait. Mindezek a hibák odavezettek, hogy a faluban nem alakult ki a szocia­lista építés egyik előfeltétele, az éles és kíméletlen harc szelleme a kulákokkal szemben. Ezért nem tudták maguk mellé állítani a falu becsületes ktsparasztjait, azért nem tudtak lendületet, Irányt szab­ni a falu szocialista átalakításá­nak. A pártszervezet vezetői, tagjai megalkudtak az ellenséggel, a* hort­hysta tanácstitkár befolyása alá kerültek. Nem látták meg, hogy ez» az út a Bay-méltóságosokhoz, az urasági és kulákcselédséghez, a régi csendőrvllághoz vezetne visz- sza. Nem mutatta ezt meg nekik a Járási Pártbizottság sem, mely­nek tagjai rendszeresen látogatták a községet. Nem magyarázták meg, hogy hova vezet ez a feneketlen opportunizmus, amellyel a falu becsületes dolgozó parasztjait ki­szolgáltatják a kulákok és csend­őrök befolyásának. ,,A hatalmon lévő munkáspárt funkcionáriusai felelősek a párt­jukért, a proletárdiktatúráért” — mondotta Kovács elvtárs a K. V. május 22-t ülésén. Ezzel a felelős­ségérzettel vegyék fel a harcot a beregdaróci kommunisták az osz­A itumksls­és parasztleveleiKé'krőI tályellenséggel szembeni megalku­vás ellen, ehhez adjon gyökeresen új, alaposabb segítséget a Járási Pártbizottság. Egészségügyi dolgozók kitüntetése A népköztársaság Elnöki Tanácsa a gyógyítás terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Dr, Rubányi Pál klinikai igazga­tóhelyettesnek és Dr. Littmann Imre klinikai adjunktus helyettes­nek a Magyar Népköztársasági Ér­demrend V. fokozatát, Dr. Szántó Katalin tolmácsnak, Dr. János György osztályvezetőnek, ür. Mincsev Mihály klinikai szak­orvosnak és Dr. Széchenyi Andor sebésznek a Magyar Népköztársa­sági Érdemérem arany fokozatát. Dr. Kazár György klinikai szak­orvosnak és Táncsics György klini­kai főműtősnek a Magyar Népköz- társasági Érdemérem ezüst fokoza­tát. Dr. Harnyáki István klinikai ren­delő vezetőnek, Ammer Erzsébet klinikai vezetőmütősnek, Wald Béldné osztáyvezetőnek, Lösz Lász- lónc. kórtermi ápolónőnek és Kiss Balázsné klinikai takarítónőnek a Magyar Népköztársasági Érdemérem bróne fokozatát adományozza. példaképünk követését. Központi lapjaink nyomán megyei lapunk is ért el eredményeket a munkás-pa­raszt levelezőhiVUlzat kiépítése te­rén, azonban az eddigieket csak kezdeti lépéseknek tekinthetjük. Sokat jelent számunkra, hogy egy­re több levelezőnk Ismeri fpl a bol­sevik bírálat jelentőségét u szocia­lizmus építésében, Simon Sándor uyírbügdányi levelezőnk következe­tesen bírálta üzemük tjpgyatékossá- galt egyidőben, amikor ellaposodott' a munkaverseny. Ismertette, bogy hanyatlott az egyéni- ás a brigád­verseny, a vezetőség nem foglalko­zik a verseny nyilvánosságává!. Mindezért „kiérdemelte” a „sújtó- felelős” elnevezést, sőt még' a vál­lalat vezetősége is görbe szemmel figyelte munkáját. A lapban megje­lent bírálatok után jelentkező ered­mények azonban csakhamar meg­győzték valamennyinket és másként- uézik a munkáslevelozés jelentősé­gét. Komoly eredményeket hoztak azok a közlemények, amelyekben a szakmák legkiválóbb dolgozói is­mertették munkamódszereiket, mint például Bartha Albert, a fehér- gyarmati építkezés ácsszakmunká­sa. Ehhez hasonló jelentőséggel bír parasztlevelezőluk mezőgazdasági munkamódszereinek beküldése. Több falusi levelezőnk, köztük Bony ha i elvtársnő encseacsi levele­zőnk az osztályelleíjsőg aknamun­kájára hírta fel figyelmünket, ér­tékes adatokat szolgáltatva lelep­lezésükhöz. Az eredmények mellett még ko­moly hiányosságok vannak mun­kás-paraszt levelezőhálózatunk szer­vezésénél. A kritikai hangú levelek száma viszonylag kevés. Különös­képpen érezzük ezt Nyíregyházán.: Ha már üzemeinkben jobban kiépí- tértük volna kapcsolatainkat az ön­tudatos dolgozókkal, akkor kétség­telenül hamarabb feltárulnak azok a hiányosságok, amelyek az utóbbi időben több termelővállalat mun­kájában napfényre kerültek, mint például a Tiszamenti Vízmű, a Ma- lomipari Egyesülés esetében, ahol nem akadt dolgozó, aki feltárja á tapasztalható hibákat, leleplezze a befurakodott ellenséget. Ezen a mulasztáson javítunk már részben a mai Nyíregyházán rendezett levelezőértekezlettel is és a jövőben rendezésre kerülő járási értekezletekkel. Igyekszünk megyei sajtónkat Is a bolsevik sajtó példá­jára a munkás-paraszt levelezők szószékévé, a Bárt harcos lapjává tgnnl. az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban, a Foldmives* szövetkezetekben, Népboltokban és az üzemi könyvpropagandis­táknál! AZ MNDSZ FELHÍVÁSA A MAGYAR NŐKHÖZ Fértünk naponként megjelenő szava a Szabad Nép tanítása a dolgozók mindennapi kenyerévé vált. Ezt az eredményt egyrészt dolgozó népünk anyagi és kulturá­lis felemelkedése biztosította, más­részt az, hogy a felszabadulás előt­ti vérgőzös fasiszta szennylapok és kapitalista sajtótermékek helyébe megjelent az új, a bolsevik sajtó példáját követő szocialista sajtó, a dolgozó tömegek lapja. A békéért harcoló népek sajtójá­ra óriási felelősséa hárul a mai kiélesedett nemzetközi helyzetben és ezt a felelősségérzetet tükrözte vissza a Nemzetközi Újságíró Szö­vetség végrehajtó bizottságának bu­dapesti tanácskozása is. Egységes, tántoríthatatlan kiállás volt ez a tanácskozás a népek közötti barát­ság. a béke ügye mellett, harcos kiállás az imperialista háborús ag- resszorou és cinkosaik, a Wall street dollárján hízó imperialista sajtó ellen, A milliók elpusztítására tö­rő lelkiismeretlen kalandorok saj­tójában egyre féktelenebb formát ölt a tömegek félrevezetése, öntuda­tának mérgezése, a nyílt háborús uszítás. Azonban „megvásárolt, ha­zug, becstelen szavakkal nem lehet meggyőzni a népeket” — mondotta többek közt ZaszlavszklJ elvtárs, szovjet delegátus. A bolsevik sajtó ereje, a ml erőnk, azoknak a tanításoknak kö­vetésében van, amelyekkel Lenit} és Sztálin, a Bolsevik Párt segítették a bolsevik sajtó fejlődését. A bol­sevik sajtó egyik fő jellemvonása a tömegekkel való szoros kapcso­lat, amely — Sztálin elvtárs sza­vai szerint ,,.. .láthatatlan kap­csolatot teremt a Párt ős a mun­kásosztály között; olyan kapcsola­tot, amely erejére nézve felér bár­melyik más, tömegjellegü közvetítő apparátussal”. A bolsevik sajtó jel­legénél, célkitűzéseinél fogva a dolgozók tömegeinek természetes gondolatait tükrözi vissza, a sza­badságra, haladásra, békére való törekvésüket irányítja és éppen ez teremti meg a bolsevik sajtó sajá­tos vonását, a dolgozók rétegeinek aktív közreműködését a lap mun­kájában. Ismeretes, hogy Lenin és Sztá­lin elvtársak milyen nagy jelentő­séget tulajdonítottak a munkás- és parasztlevelezőkkel való foglalko­zásnak. „A sajtó akkor lesz ele­ven és életképes — állította Lenin — ha majd öt vezérszerepet betöl­tő és állandóan írással foglalkozó irodalmárra ötszáz, meg ötezer nem irodalmár munkásfrő jut”. Már a Nagy Októberi Forradalmat megelőző időkben komolyan fog­lalkozott a munkások és parasztok pártlapokhoz küldött leveleivel és azokat barométerszerü eszközöknek tartotta az események, a közhangu­lat értékelésében. „Az igazán ele­ven újságnak a beküldött anyag­nak tizedrészét kell közölnie, a megmaradt anyagot pedig fel kell használnia az irodalmárok tájékoz­tatására és iránytmutatására”. — tartotta. A szocializmus építése so­rán óriási mértékben növekedett a „proletár közvélemény parancsno­kainak” szerepe az ország társadal­mi és politikai életében. ........az egyik legfontosabb hajtóerőt jelen­tik hibáink feltárásában és a he­lyi párt-, valamint szovjetépítő munkánk megjavításában". — mondotta róluk Sztálin elvtárs. A mi pártsajtónk fejlődését is ezek a tanítások vezetik és a kez­deti lépésektől fogva a bolsevik sajtó tapasztalatai könnyítik meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom