Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-09 / 57. szám

4

íoöi március a. péntek

Javítson munkáján a fásarszó Várfalat

Véleményem szerint helytelenül cselekedett a Vásározó Vállalat a kölesei országos vásáron. A Vásározó Vállalat clárúsíója, látva azt, hogy szappant és cérnát nagy mennyiségben vásárolnak, csak úgy adott ezekből a cikkekből, ha valaki mást is vett mellé. Például egy orsó cérna mellett egy tollszárat, 1 mosószappan melle t karkötő láncot kellett venni. Aki zenélőhengert vásáro't. az vásárolhatott három darab szappant is. Nyilvánvaló, hogy ilyen „trükkökkel“ nem éri el a Vásározó Vállalat a cé ját és nem akadályozza meg a. spekulánsok árúíelhalmazását, hanem éppen ellenkezőleg: elősegíti az'. Ugyanakkor az árukapcsolás rossz fényt r et a vállalatra. Azt javasolom, hogy a spekuláció megakadályozására szappant ne árusítsanak az országos vásárokon, ahol feltűnés nélkül vehetnek az ellenség ügynökei nagy- mennyiségű árut, hogy azt felhalmozzák, feketézzenek vele. Ez'. az árumennyiséget adják ki inkább a földművesszöveíke- •zeti boltoknak, ahol nagyobb lehetőség van az ellenőrzésre, ahol ismerik a vásárlókat. Máté Elek,

a csabaiéi állami gazdaság dolgozója.

Wios'awhan előadták Moniuszko „Paria“ cioiíí operáját

A wroclawi Állami Opera bemutatta Moniuszko „Pária“ című operáját, Ezt az. operát 186D"ben adták elő először Lengyelországban. A darab az indiai nép elnyomásáról szó', és

éppen ezért a kapitalista világ idaién betiltották a darab további előadását. A lengyel kritikusok igen kedvező bírálatban részesítették a feledésbe merült opera felújítását.

Ma délután 6 órai kezdettel a Partoktatás Házában Arató elvtárs tartja meg a „Bolsevik Párt útja’’ előadássorozat soronkövet- kezö előadását a párttagok, tagjelöltek, valrmnt pártanárivüli aktívák részére.

Ugyancsak 6 órai kezdettel a Pártoktatás Házában tart előadást Herskovits elvtárs a középfokú propagandista szeminárium- vezetők, politikai iskolavezetők, ellenőrök részére, Hajdú elvíárs pétiig az alapfokú propagandista tzcmlnáriumvezetők 'és politikai iskolavezetők részére.

A nyírbátori dohánybeváltó

DISZ-szervezetének tagjai teljesítették kongresszusi vállalásaikat. Az üzem területén egyetlen olyan ifi sincs, aki a kongresszusi versenyben ne vett volna részt. Az üzemben kitűntek Oláh Magdolna, Teriik «Ilona és Baracsi Margit ifjúmunkások.

Tan ácsa iáik éleiéből

A nyírbátori járási tanács oktatási osztá’ya az iskolai oktatás mellett nagy gondot ferdít a falusi dolgozó parasztság tudásvágyának kielégítésére is. az osztály dolgozói a „Szabad Föld Té.i Esték““ szervezésben példásan kivették részüket. Rendszeresen ellenőrizték, támogatták az előadók munkáját, nagy gondot fordítottak az előadások gondos megtartására és ennek köszönhető, alig csökken az előadások látogatóinak száma.

Tiszalökön elmaradtak a terménybegyüjtésben. A tanács VB már kezdetben elhibázta a dolgot, amikor nem figyelt fel a tanácstagok példamutatásának jelentőségére, nem foglalkozott külön-külön a tanácstagokkal. Természetes, hogy így a tanácstagok elhúzódtak a népnevelő munkától is, de még a kulák-elszámoltató bizottságból is kihúzták magukat, mert az számukra „kellemetlen“ feladót volt. Előfordult oyen ese’, hogy az elszámoltató brigád egyes tagjai útközben tűntek el, mielőtt a helyszínre értek volna. Figyelmez'etés ez a VB tagok, de a pártszervezet számára is, hogy elsősorban a tanács tagjai között kell egyéni, türelmes felvilágosító munkát kifejteniük. *

A fehérgyarmati járásban jól folynak a tanácsülések. Az eddig megtartott tanácsülések közül a tunyogmatolcsi sikerült legjobban, melyen nagyszámban vettek részt kívülállók is. A tanácsülésen a tunyogmatolcsiak a fehérgyarmatiakat hívták ki versenyre tavaszi mezőgazdasági munkák határidő előtti elvégzésére; a „Szabadság” termelőszövetkezeti csoport pedig az egyénileg dolgozó parasztokat hívta ki versenyre. Az egész évű munkálatokat a minisztertanács határozatai szerint végzik, a megállapított termésül-« túlVHes'téséért, a mezőgazdasági munkákat a legpon osabban végzik el.

(Harmadik folytatás.)

A bíró fegyelmezteöleg felemelte e kezét. A nevetés elhallgatott.

— Még egy kérdést — folytatta az ügyész szárazon —> kije magának Roosi Rist állampolgár? ’

■ A szomszédom — felelte Kocr némi tűnődés u‘án. —— Saját háztartása van.

— Es maga a jószomszédság ürügyében mindenképpen rossz földet igyekezett adni neki a Sajó jából.

. ígért neki vetőmagot kölcsön?

— No... hogy is mondjam... x"’.amikor válunk dolgozott,- Valamikor, régebben? Nos, talán dolgozott később is, egész mos- inn’g?

Nem... — dadogta Koor. Johannes Vaonak lassan minden vére a fejébe tódult. Bár semmi köze sem volt ehhez a minden figyelmet lekötő párviadalhoz, me- Igei az ügyész és Koor vívott egymással, mégis úgy érezte, hogy ez ez ügy valamennyire őt is érinti. Miért ne érintette volna, hiszen ő i. részlvett Roosi szegényes háztar- ásónak megállapításában. Es vájjon valtha'.ná-e Vao, hogy okker ■nem veit tisztában Koor terveivel? Ej’ vöm, vöm... Dühös csődörként ’záyü.dott a szakadék szélén és ő, Vao, mint egy zsák. vagy mint egy szelíd bárány, akit összekötözve visznek a vásárra, hevert a czödör mögött a kocsiban, nem látta, nem ércjóe. hogy repül a pusz'ulás felé. Vao görcsösen fi.nla 'érdé k'íré a kezét és lobbi nsm nézett Koorra. Már haragot érzett Műikéi iránt, [ mintha is rászedte volna s keresztülhúz4 a volna minden vemé-1 nyé ■ várakozását. De milyen re- míny-.k'el? Erre a kérdésre nem , olyan könnyű válaszolni.

A védő, egy alacsony, őszhajú cmbC’kr, némi gondolkodás után} zsebkendőjével megtörölget’e szem-j üvegét és fi is feltett egy kérdést:- Mondja csak meg, mi késztette magá' r.rra. hogy Rist állampolgár-; nak tehenei adjon?

— Segíteni akartam rajta. Hiszen tulajdonképpen hozzánk tartozik ...

A eremben újra megindult a be. szed tompa moraja. A bird egy pillan, ássál csendet teremtett.

— Segítette még valamivel? — érdeklődőn a védő.

— Gyakran használta a lovamat.

— Roosi ezzel a lóval cipelte be saját földjének termését Koor pajtájába — jegyezte meg valaki epésen Meisterson háta mögött.

Meisterson úgy vélte, hogy a védő igen rossz szolgálatot tesz védencének ezzel a kérdéssel. Ha ilyesféle kérdéseket adnak fel neki, csak még jobban megalapozzák a vádat Koorral szemben és Roosi iránt ébresztik fel a részvéet.

A bíró most a tanukat szólította maga elé.

Elsőnek Paul Runge lépett be. Az ügyész szemében .vidám szikrácskák lobbantak fél, amikor szemügyre vette Paul Rnnget; mintha régi, na gyón kedves emlékek ébredlek volna föl benne, az cröstestü. nyugodt magatartánt férfi láttára.

MIHKEL KOOR KULAK

Paul Runge röviden, szűkszavúan ’ | beszélt, mint mindig. Mi' is mond- í hat Koorról? Kulák volt, kulik is I marad. A tíz tanya közül, amely Rungs falumegbízott hatáskörébe tartozik, egyetlen adósa sincs az államnak Kooron kívül Mind be- ■szolgál'.a'ta a köteles részt.- Koor miatt nem tud'a a falu teljes egészében teljesí eni az állami gabona- beadási tervet. Miatta veszett kár- ba a többi parasztok fáradozása, ők mind siettek odaadni az államnak az első kicsépelt gabonát. Ö maga, Paul Rungs.' nyolcszor járt Koor- níl, hogy jobb belátásra bírja; először egyáltalán nem akart csépzl- teini, hé több, mikor mégis élesé, pelt, váratlanul megtagadta a nor. ma teljesítését — a rossz termésre hivatkozott. Holott a termés — I hála Roosi buzgalmának — egy ál-j talán nem volt rossz. Runge maga segített felnyitni a vermet és kiás- ni az elrejtett gabonát. Tizenegy tonnát találtak. Ennyi az egész —- j ez a tiszta valóság.

Meisterson lesütötte a szemét és ■ köhiniett. Hát igen, ez igazán tiszta j képe a dolognak; aljas játék ez a j sötétben. a tolvaj semmibe sem ve- ' szí a szomszédok becsületét, a falu j érdekeit. Meistersonnak eszébe jutott az a veröfényes augusztusi náp, amikor morogva rakta a kocsira a kicsépelt gabonát. Sürgős munkaidő vol', éppen trágyát kellett volna kihordania a földre, úe akoordi- belick, drága idejükét feláldozva, inkább bementek a városba, hogy az államuk odaadják első gabonájukat. ö. Mcisíer.on szintén beszeke- rezeit, meri együtt indult az egész falu s ö sem akart lemaradni a többiektől.

Roosi Rist esetlenül lépte át a küszöböt és lassan nyomakodott előre a keskeny padsorok között. Égő arca elárulta idegességét.

Mintha ködfáyolon keresztül látta volna a bírót, az ülnököket, zavarában folyton félrenézett, ügyetlenül forgatta a fejét, hogy Koorra vessen egy tekin'.e'et. Koor mereven nézett Roosi szemébe, arca és borostás álla úgy elveszett a gyér- vílágítású szoba homályában, mint mélyen beesett szeme szemgödreiben. Csak két kiálló pofacsontja s izzadt homloka vonta magára a figyelmet, oly vi aszsdrga volt. Amikor észrevette Roosi feléje irányuló tekin'etét, valami mosoly- félére húzódott szét a szája. Széles lófogaii mu'oga'ta. Roosi elfordult és belekapaszkodott az asztal szélébe, hogy ne reszkessen a keze.

— Mondja el, mit tud a dolog, ról — szóit a bíró egyszerűen.

Roosi a feléje szegezödő nyugodt, figyelő< kissé fáradt női szemekbe nézett.

— Én... én nem tudok, semmit — kezd'e tompa hangon' és hideg vercjtékcsöppeket érzett a homlokán. Hirtelen megrémült, kétségei támadtak, vájjon meg tud e szaba. dúlni attól a félelemtől, amelyet itt,

négy-öt lépésnyire Koor beesett szemei okoztak,

— Hát valamit mégis csak tud — moselyodott el a bíró. Maria Kasik kedélyesen és női szívélyességgel — maga nála dolgozott, most is ott él a tanyáján, ő segítette magái ahhoz, hogy saját háztartást alapítson. Hogyne ludna akkor valamit mondani.

— K: segített, ő? — nyitotta kerekre Roosi a szemét és összecsapta a kezét. Aztán mel’ére szori'.olta két karját és cl sápad'. — Koor se. gített volna? Igen. úgy segített en- gem, hogy a nyakamat majdnem hurokba dugja.

A csöndet Roosi mögött egyetértő, halk moraj törte meg.

Ettől a pillanattól kezdve Roosi oly könnyűnek érezte .magát, mintha szárnyakat kapott volna. A hallgatóság részletesen hallhatta Rocsl szomorú elbeszélését az önálló és szép élet füstbement reményeiről. Koor volt az oka, hogy Roosi reményei nem teljesültek. Hallhatta az ajándéktehén szerencsétlen történetét és azt, hogyan szedte el tőle a gazda a takarmányt, végül, mily nagy ellenszolgáltatási préselt ki belőle lakásért, vetőmagért, ellátásért.

Öt percig beszélt, vagy tízig, talán negyedóráig is — min'ha először jutóit volna szóhoz éleiében. Nem szakította félbe senki, sem a bíró, sem más, mert bármiről beszélt is; a zabföldről, amelyet először vetett be a maga részére, Koor búzájáról, amelyet ő aratott le, Koor teheneiről, lovairól, amelyeket tovább is neki kellett gon- j doznia s valamiféle árpáról is, amellyel Koor öt esztendeje adósa \ mír -— mindnek értelme, komoly tartalma volt és a tárgyhoz tartozott Minél többet beszélt, annál inkább világossá vált mindenki; előtt, hogy a földbe rejtett renge- j leg gabona nagy része tulajdonképpen nem is Kooré, hanem Roosié, hiszen ő nevelte, hordta össze, az i ő keze csépelte. Noha Roosi ezt nem ' említette, szavai nyomán kiviláglott J ez a következtetés. Senki se merte volna ezt megcáfolni a teremben lévők közül, sem Johannes Vao, sem Meisterson, sem a többi koordi ember.

Meisterson mellett most megmozdult valaki, nehezen, mint a med- ' ve, Felhorkantott és óvatosan cam- \ mögött a kijárat felé. Johannes!

Vao volti nem bírta tovább. Hirte- j Ich émelyítő érzése támadt szája j keserű lejt — mintha felette ítélkeztek volna. A mellékszobába lé-! peíf, amelyben a mennyezetig go- molygott a füst és mohón pipára gyújtott.

— Ez volt minden? — kérdezte odabent a bíró, amikor Roosi befejez e. a vallomását.

' — Ez — válaszolta Roosi.

— Hogy tudta meg. hogy a gaz. díja gabonát rejlett el? — telt föl új kérdést a bíró.

A FARKAS

1 —- Magam ástam c gödröt —

! felelte Roosi hosszú ha’lga'ás után. j — Úgy? — bólintott Maria Kask, j a .bíró nos és mi kényszerít ette j afra, hogy segítsen neki?

— Rámparancsolt. . . dadogta ! Roosi és szomorúan elhallgatott.

— És maga?

A bíró hangja ércesen zengel-t.

Folytatta:

— Azt gondolta, úgy e, hogyha | szót fogad, elengedi adóssága agy

részét? Nem veszi el a tehenet és meghagyja a krumplit? Igen? Azt h-it.e. hogy ezzel a cséíekede! ével meglágyítja a gazda szívéi?

Roosi azt látta, milyen óriásira nőtt ennek az alacsony nőnek a szeme, mekkora fájdalom, milyen mély bánat — a régi. már elfeledett cselédsors fájdalma jelent meg benne. A bíró éleslátása megdöbbentette, lehajtotta a fejéi:

— Igen. ez az igazság... '

— És mi történt azuíán? Koor azt is megparancsolta magának, hogy hallgasson. Megfenyegette magát?

— Igen — bólintott ROcst —, azt mond a, hogy leüli a derekamat.

A teremben mély cr.önl lett. A csendben Koor alatt a pad hallhatóan megreccsent. Föltápászkodoft a helyéről> kezét - amelyben ősz. szelapított kalapját szorongatta t- Roosi felé nyuj otta, zihálva lélek- zeit és á'k'abált a termen, mintha jajgatott volna:

— Meg kelteit volna tennem, igen, meg kellett volna!

— Üljön le — szólt rá a bíró röviden.

A bíró szigorúan összeráncolt szájára pillantva, Roosi agyán ke- resztülcikázott, hogy mindaz• ami[ ennek a nőnek hősies múltjáról beszélnek, az a sok nagyszerű: haditett, valóban az utolsó szóig igaz lehet. Koor azonban nem ült le. Újra levegő után kapkodott és önuralmát elveszítve kiáltozott:

— Maguk ítélkeznek? Miért ítélkeznek fölöttem? Az én saját gabonám mia',‘? ítélkezzenek más fölött is! Nézze, annak az embernek is több a gabonája, mint Roo-si- nak..

Az első padsor felé mulatott és már már megnevezte Johannes Vaot, de meghökkenve hallgatott el: Johannes Vao már nem ült az első padban. Mikkel Koor szeme Meisterson szemüvegének hideg, józan csillogásával találkozott. A fenyegető morgás hatása alatt is. mit visszaült a padra, kabátujjával végigtörölte izzadt homlokát.

— Ki fölött akar maga bíráskodni? ■— kérdezte a bíró nyűgöd'an. — Nincs mit ítélkeznie. Ok Hl ma maga fölött fognak ítéle e‘ mon. dán i.

Az ügyész kérdéssel fordult Roosi felé.

— Mondja csak. az a fenyegetés igazi fenyegetés vol ? Azt jelen'i c ez, hogy várhaló volt a fenyegetés valóraváltása?

Roosi mos! mindent elmondott arról az augusztusi éjszakáról, a kertben mászkáló ismeretlen férfiről és ébredező gyanújáról.

A teremben megint elcsendesült a hallgatóság. És mintha valami ismét lendített volna egyet. a tárgyalás menetén e terem nyugodt falai kőzet;, ahol kérdések és válaszok cikáztak, ahol a beszélgetés kezdetben Iá szalag nyugodt mederben folydogált és Koor is engedelmesen ült a padján... Roosi Rist vallomása a bírósági teremben helyet foglaló emberek gondolatait hír eién a Kurg-tcnya felé röpítette. A Kurg-i'an/a felé, ahol ellenséges erők ütköztök meg egymással, tombolt a tűzvész és a sötét éjszakában rohant Rungeék segítségére Semldor, Maasalu, Uaak- salu és Kcordi egész lakossága. (Koor, a kulák Koordi környékbeli erdőkben bujkáló SS-lcgényekkel cimborái!, akik fosztogatták és felgyújtották a koordi szegényparasz- lok portáit.)

Rövid szünet után. amikor ismét kigyúltak a lámpák és a hallgatóság, amely ezalatt telefüstölte a folyosókat és a mellékhelyiségeket, újra be'.óduli a terembe. A tárgyalás tovább folytatódott. Johannes Vao nem ment be a •többiekkel, de eltávozni sem bírt. Egy mellékszoba aj’ajj mögé telepedett, pipára gyújtóit. leült a padra, újra fölkelt és valamit morgóit a szakállába.

Az aj'óhoz osont, úgy hallgatta az ügyész kiszűrődő beszédét. Az ügyész tiszta és logikus képet festett a ■ ma hallosakról és ma elmondottakról. Igen, Vao előtt sok mindenre fény derült ma. az ügyész szava, nélkül is.

... Ügyes és ravasz kulák. cselédje munkájának kizsákmányolásával halmozta össze vagyonát. A szovjet állam szemében az ilyen ember ellenség. Aktív ellenség. A szovjet halalom elleni harc módszeréül a szabo-tázst választotta s megfenyegette a szegényparasztokat ... Minden valószínűség szerint a banditákkal is összeköt;e és- ben állott...

— Koor kezében a mi szovjet életünk felvirágoztatására oly nélkülözhetetlen, aranyló gabona értékes tápanyaga puskaporrá változott, hogy a banditák töltényeit töltse meg. vele — hallotta Johannes Vao az ügyész vádbeszédét.

Az ügyész szigorú büntetést kéri.

Vao lehorgasz'otta a fejét, veje Számára nem talált semmiféle mentséget.

— Farkas ez! — mormogta mo. górván és hallhatóan. — Ez az illat volt a leggyűlöletesebb ragadozó fi higgadt koordibeli földművelők és állattenyésztők szemében.

Összehúzott vadakkal lépett ki Johannes Vao a sötétbe; kint meg. kereste a lovát, kibogozta a gyeplő' és csendesen hazakocogott. j

Mélyen meg' volt. rendülve.

(Vége.)

trp

úrioliSutás Húsú

hírei