Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-21 / 296. szám

2 195# DECEMBER it CSÜTÖRTÖK Bünden tagjának, minden szervere-» tinek. minden vezető szervének be- ceületbeli kötelességei hogy segít- Ben a MSZT-nek fclada.áhcz mél ó, hatalmas tömeg szervezetté fejlődni. Révei József a -továbbiakban rá- mutató.t: a. Szovjetunión &k köszön­hetjük, hogy do'goaó népünk Ez or- ezás urává lett és ezzel megindít­hat f«!c a magyar nemre; szocialista íej.odéeíntk korszakát. — Ha ez imperialisták szabadí­tó. tok volna fel bennünket“, nem ped g a Szcvjotunió. akkor ma a Jnatycr népet a régi. vagy valami­féle új Ho.-thyirendizer igázná le. i-kÄ a.. ímperialJsUiurtój, nem pedig a Szovjetuniótól kap­tunk volna gazdasági segít­séget, akkor Magyarország ma az amerikai tőke mező- gazdasági gyarmata lenne. — jÍzért szeretjük a Szovjet­uniót és ezért nem szeretjük as imperialistákat, fes ezért hang­súlyozzuk: a Szovjetuniót sze­retni és magyar hazánkat sze­retni: egy és ugyanaz! — . A magyar r süljén még mindig nem vált eléggé tudatos­ai, kegy történein e folyamán fierr.craii a német Imperialismus volt tífi ellensége. Amikor a né­Rriäjjrlfxet taimÜiink a Szovjetuniótól — A mi népünk azért szereti a Szovjetuniót, mert a Szovjet­unió nem árulóinkat próbálta arannyal megvásárolni, hanem épé :z de'.go zó népünknek nyúj­tott tettekkel. példamutatásnál, tapasztalatainak nagylelkű áten­gedésére! önzetlen segítséget. ' — A Szovjetunió* öl rengete­get tanultunk, tanulunk és még többet fogunk tanulni. Sztaháno- ViStá gyorsvágást, új építkezési technikát, tennésaetátalakító bi­ológiát. a világot átalakító mar­xista-leninista világnézetet. De sam utolsósorban hazaszeretet tanultunk és fogunk tanulni tő­le. Nem mintha mi, magyarok Drága nekünk n SfOTje'Kn’óvaS isáreHíző feneál^nnk met imperializmus elnyeléssel fe­nyegette hazánkat, vagy meg­semmisítette népünk független­ségét és szabadságát, akkor ez rendszerint a hivatalos Amerika, Anglia és Franciaország tudtá­val és jóváhagyásával történt. — A magyar nép megtanulja ős egyre jobban megtanulja, hogy a német imperialisták mel­lett és mögött ott álltak, tá­mogatva és bujtogatva őket, a nyugati imperialisták. És ezért fordult a mi népünk afelé az ország felé, amely vé­delmet nyújt a német imperializ­mus veszélye ellen is és a német imperializmust feltámasztó, a né­met mid turizmussal szövetkező angol-amerikai veszély ellen is. — Az imperialista táborban a vezetüszerep Amerikáé. Ott a ve­zetés brutális diktatúrát jelent, ami ellen az imperialista blokk csatlós tagjai néha morognak, de végül mindig kapitulálnak. Ne­künk jobban tetszik a Szovjet­unió vezetarzerepe. amely az idő­sebb testvér Önzetlen segítségé­re, te'jes egyenjogúságára, a bé­ke és az építés politikájának kö­zösségére épül. r.em tudnánk, mi a hazaszeretet. De a szovjet emberektől is kell és fogunk hazaszeretet tanulni. Tanuljuk meg a Szovjetunió­tól:, hogy a békét szeretni és védeni egyben azt jelenti, hogy üiifelálüozóan és fe- g3 cimezetáen dolgozunk a hasáért. Tanuljuk meg azt, hogy a békét együtt kell szeretni éa védeni a szabadsággal. Tanuijuk meg azt, hogy hazánkat, függetlenségün­ket, ha kell életünkkel és vé­rünkkel is meg fogjuk védel­mezni. Révai József beszéde után szünet következett. líuí:: 3-rná; György. a Ma­gyar -SÍOV.ÍS, Túítósó* fői,kára szó­lalt fel, E őou foglalkozott e MSZT je.ec'-őséiéví, majd rámutatott arra, hogy a MSET tagU.seéma éa srírv eelelnék elásna ha:um .s mér- lókban magnövekadatt. Mi már 2813 seerveze be.i közel 800 ezer togja van a MSZT-nak. Rámutatott arra, hogy komoly hiányosság a MSZT munkájában, hagy nem ala­kút k: megfelelő kcpcjol-at a tö­mi gtzervszői ckkel. Ezután a Magyar Szovjet Társa* ság kulturális tevékenységével és feladataival foglalkozott és fasszá- ..miit a tervezett küld ásókról és rendezvényekről. A Mígyar-Sicv- jet Társaság minden munkahelyen éa lakóhelyen a jövő év folyamán alEp3zervszetet tag felállítani. Min­den alaprzerverelben havonta leg­alább egyszer valamilyen rendez­vény is lesz, Szovjet filmeke:, szín* darabokat múlatnak be, bék-egyűlé- seket rendeznek. És legalább egy orosz nyelvtanfolyamot tarénak. — Köszönet jár egész dolgozó ma­gyar népünknek, amely felismerte, hogy a hazafiság csak úgy igaz ha- zaf ség, ha az a népek barátságára, a Szovjetunió iránti hűségre, szere­tettre és ragaszkodásra támaszko­dik — mondotta befejezésül. — Ez a felismerés, a hazafiság érzése ve­zeti a Magyar Szovjet Társaság, a magyar szavjat barátság szervezeté­nek soraiba a legszélesebb tömege­ket. Bemáth György főtitkár lelkes tapsaai föladott beszéde után Sző- nys Józsefnj tszcs tag, Vsa megye küldötte és Tóth III. János Kos- su h-díjja'. kitüntetett íz'Rhánovls a fümozdcnyvezető felszólalása után Balogh István, a Népköztárszíág Elnöki Tanácsának és a katolikus papok országos békebizottságának tagja szólalt fel. — A szovjet-magyar barátságot azért lehet. s6t kell tartósnak, ál­landónak tartani — mondotta —, mert a népek közös érdeke hozta létre. — Közös érdeke a Szovjetunió­nak. nekünk, magyaroknak és a nép" demokráciáknak, hogy attól a rákfenétől, amit fasizmusnak ne­vez a történelem, saját népe'nket elsősorban, de ha lehet, az egész emberiséget megszabad! Suk. — Közös érdekünk a békéért való harc is. Ellenségünknek tekintünk mindenkit, aki a dolgozó nép nyu­godt életét, a családok nyugalmát és békességét új háborúval tönkre akarja tenni. — És nincs nagyobb jótevője az emberiségnek mint aki a békét hirdeti, a békét szolgálja, a békéért dolgozik és mir.dán erejével meg­védi a bóka:. Balogh István hozzászólása után Szűcs Lajos, a DISZ főtitkára az egész magyar ifjúság és a DISZ központi vezetősége nevében üdvö­zölte a kongresszust. — A szovjet munkások és parasz­tok, a vörös katonák. a felszabadító Szovjet Hadsereg hozta nekünk drága szabadságunkat. Drága ne­künk az a baró ság, ami felszaba­dítónkkal, a nagy Szovjetunióval összefűz. Mi" örökre hűéit vagyunk ehhez a barátsághoz. Ez a barátság összeköt bennünket élctre-ha'álra a világ népeinek hatalmas táborával- amely az ei-nbarláéj legszentebb ügyéért, a béréért harcol. — Dolgozó ifjúságunk és népünk telitekkel harcol a világ népeivel együtt a Szovjetunió vezette nagy bákeíroniban. Erősítjük népgazda­ságunkat, erősítjük néphrdsereglin- ket, jobban hely-állunk a munká­ban- tanúásfaan, hogy győzelemre segítsük a béke ügyéi. Szűcs Lajos beszéde után szünet 1 kivelkeze -t. Sztálin telünk Tan: tehát a béke és a boldog jövő is velünk van66 Jobb városban höaaétetiéh a sxorjet re/«:»iátok ra&yogó eredményeit Valamennyi szavazóköri vá­lasztási bizottságtól beérkezett adatok alapján a dolgozók küldöttei moszkvai területi szovjetjének választásain a vá­lasztási névjegyzékben szerep­lők 99.98 százaléka vett részt. A 305. választókerületben a kommunisták és pártonkívüii- ek tömbjének jelöltjeire az összes szavazók 99.75 százalé­ka szavazott. A jelöltek ellen szavazott a szavazók 0.25 szá­zaléka. A moszkvai területi válasz­tási bizottság megvizsgálta minden egyes választókerület anyagát és bejegyezte a mosz kvai terület 305. választókerü­letében megválasztott küldőt- töket Riga (TASZSZ): A lett fő­város üzemeiben és gyáraiban népes gyűléseken ismertették r helyi szovjet választások ered­ményeit. A lett nép szeretető Sztálin elvtárs iránt végte’en! — Mon­dotta Cirulisz a VKF-gyár sztahánovistá.ia — Mi ezt mondjuk: Sztálin velünk van. tehát a béke és a boldog jövő 's velünk van! A rigai vagongyárban Dimit- rijev villanyszerelő az egész kollektíva nevében fejezte ki örömét afölött, hogy a rigai vá­rosi szovjetbe egyhangúan vá­lasztották meg küldöttnek I. V. Sztálint, a nagy vezért és har­costársait, V. M. Molotovot, G. M. Malenkovot, N. A. Bulga- nyint. i A leníngrádi városi szovjet küldötteinek választásában a nyilvántartott vá'ssztók 99 százaléka vett részt. A kom­munisták és pártonkfviilick tömbjének jelöltjeire 99.37 szá­zalék szavazott, ellene. 0.33 százalék. A kievi városi szöviet kül­dötteinek választásában a nyilvántartott választók 99.99 százaléka vett részt. A vá'asztásban résztvevők 99.87 százaléka szavazott a kommunisták és pártonkívü- liek tömbjének jelöltjeire. El­lenük, 0.13 száza’ék szavazott. Minden szavazólap érvényes. Valamennyi megválasztott kül­dött a kommunisták és párton* kívüliek tömbjének jelöltje. Hél újabb tartomány! szabadított fel a koreai nápiiasfsereg A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népi hadseregének főparancsnoksága dec. hó 19-én közölte: A népi hadsereg csapatai va­lamennyi fronton folytatták tá­; ráadásukat. A keleti partvidék körzetében évő fronton a népi hadsereg egységei városokat, és falvakat szabadítottak fel és fokozták harci sikereiket. Az utóbbi időben Hamhin kör­zetében és Vonazan (Genzan)- től északra fekvő körzetben a népi hadsereg csapatai felszaba­dították Gsonphen (Teihei), Jonhin (Fiko), Kövön (Kogen), Munozon (Bűneset) stratégiaí fontosságu városokat és más vá­rosokat. A népi hadsereg csapatai ny­modon, miután sikeresen meg­semmisítették és kiűzték a kele­ti partvidékre benyomult ellen­réget, teljesen felszabadították Észak-Hangen és Dél-Hangen tartományt, valamint Kanyon tartomány északi részét. A népi hadsereg egységet ugyanakkor' harcokat vívtak, hogy megsemmisítsék az ellen­ség szétvert és bekerített ma­radványait. A népi hadseregnek Nampho (Tinnampo) körzetében müködö egységei az utóbbi néhány nap alatt megsemmisítették az ellen­ség szétvert egységeit és 350 el­lenséges katonát éa tisztet ejtet­tek foglyul. Kemmes Imre olt állott a ver­seny ebig eig.í. Az eső zuhogott. Olajos étÖpacXok rzrUd rfc le zip- ká'iről, fe • bőt áről, Iá dönti tenyér­nyi tócsák gyűllek. Ú azonban ügyet sem letett a szakadó vízre. Az üveglep eleit a versenyiábla színes figurái néztek szembe vele: repülőgép, tu <5, motoric zrékpdr, ökr's szekér, gyalogos ember és rák. Az üvegtáblán tekeregve Pr.- tekzó esőié (Xtorz'lotto a figurákat. Atck m'it'ha csúfolkcdUk volna. A felifás is cVg látszott: „Az augusz­tus hónap legjobb brigádja: Dénes litván-brigád 125 százalékkal...“ Mi pedig december 15 öt mutat g nap'ér! A felháborodás felejted? Ut Ke menést, a ver senytáb la előtt. A legjobb brlgáderedmény 125 százalék! Ezt mondja a tábla. De mit mond a valóság? Mit szól eh­hez az éle!? Kemenesnek, a „Gpő- zelem'-bi igád vezetőjének a fiatal Szántó Gyuri vidám képe jutott estibe, amikor a brigádgyüléseh nagy lelkendezve mondta: ,,Előtár- hu valamennitlvn elsajátítjuk a brigádvzzeiő módszeré':, akkor a mostani ifi0 százalékunkat 200 ra ti félnyomjiik!" Ida pedg elérték a ?jö aíl a tábla meg azt mondja: légfobb eredmény 125 százalék! Lim, löm. mi lenne, ha Rákosi elv* társ most betoppanna és megnézné a táblát. Biztosan ezt mondaná: >,Hái ezek az e'v'ársek tálán alud­tok augusztus óta?4' Kernen es Imre arra gondolt, hogy ainn nyomban felfeszíti az üveg­lapot és letörli ez írást. Talán meg U testi, ha tá nem riaszt valaki. A LEVEL — Egész éjszaka a kályhán «zá­radba,t, tzaktárs! Kovács volt, az egyik jav'tölaka- tos. Keménes Zavartan igazította meg sapkáját. — Egészen Mfelejtettem magam. Tudja Szaki, a versenytábla ... — A versenv-ábla? Egye meg á fen? az egész vers-enyl... Legyintett és már lépett is to­vább. Kemenest mellbevágta íz g hatig. Hazafelé indult 6 is, ds bár­hogy is próbálta másfelé terelni ■ gondolatait, nem sikerült. A ver. i scnylábla nyomán sok sok mis is j felszínre ve.etíe magút. Az. hogy az anyagért félórákat kell icsorognl a rak ár előtt, hogy már négy hónap óta nem leríottak termelési értekez­letet. Otthon sem tudott ezektől a gon- do'atck.ól megszabadulni. Elmondta fiának is, a harmadikos gimnazis­tának. Az meghallgatta, gondolko­zott és olyat javasolt, amire Kcme- nes még sohasem gondolt: ..Írni keil egy levelet a.t újságnak!“ E-i még akkor esie megszületett a levél. , Kedves elvtársak! Először is azt akarom megírni, hogy a muti- keverseny a mi brigádunkban na ti) dolog. Azonban furcsa dolgokat ta­pasztal az ember. Az egyik nap Kovács, a javitólakntos, aki min­dig derekasen dolgozott, azt mond­ta: „Egye meg a fene az egész ver­senyt...“ Úgy gondolom, hogy..." — és Keménes sorra papírra vetett mindent á versenytáblától kezdve 1 az anyagkiadásig. i Négy nap múlva megjelent az ' üzemben egy újságíró. A vállalat- vezető lelkendezve beszélt sokmin­den jótól... — és várta a cikket. Az megjelent. Azaz nem is az, ha­nem Kemenes levele! A tevéi bombaként hatott! Amint í a vállalatvezető átfutott három, négy sort, a belük táncolni kezdtek a szeme előtt. Akkorát csapolt az asztalra, hogy a ceruzáit a levegőbe ugrottak. — Hallatlan! Hallá.lan fegyelme­zellemég! Felugrott a helyéről. Fel s alá szaladgált, kezében az ujságlappcl. — Hát ezt érdemel em én? — tor pant meg az adminisztrátora elölt, aki félénken lapult meg az írógép mögött. — No, de Mária! Szóljon egy szót! — Ai én üzememről! Így meg­bántani engem! — Nem! Ezt nem lehet tűrni! Rendet kell csinálni! A? vjsig hasábjáról kitörölhetet­lenül és megváltoztathatatlanul eze­ket kérdezték a betűk: .:Miért nem fordítanak kellő gondot üzemünk­ben a szocaiiUa munkavertenyrer' Aláírás: ,,Kemenes Imre." — Ki gcndolla vclna erről a de­rék embertől? — jajdult fel a köp­cös. vállalatvezető. — így helyben­hagyni valakit! Olvasta a sorokat. „A verseny­táblán még mindig az augusztusi eredmények vannak kinn.. ■“ — Mintha nékem, lenne a köte­lességem a versenyeredményeket kiírni! Hát nincs nekem elég bejem az irányítással? Mária! Hány kör­levelet írtunk már ma? Hát van ideje az embernek a vezetés mel­lett... — a vezetéssel törődni — fejezte be a mondatot a benyitó pár1.fi:kar. — Hái van magának most kedve szójátékkal viccelődni, elvtársam? Én kérem — rontott azonnal neki a vállalatvezető. — Én kérem ■. ■ igen i.métdien és nyoma'ékkai ké­rem önt, jöjjön velem és azonnal terem síink rendet ez üzemben! — Usy gondolom- jó lenne elö- |szőr i.. ! — Nem! Én egy pillanatot sem , várok — kereskedett a víllala ve j ze!ő és kiröhögött az aj.ón. j A pír.titkár nem követte. Meg­csóválta a fejét és elindult az iro­dája felé. Olvasta ö is a levelet s bár róla egy szó sem esett, valóság­gal belepirult az Írásba. Nem a ha­ragtól, Hanem hát. ■. Szóval igaza ,van Keménesnek! j A levél híre hamar elterjedi az 1 üzemben, j A kovácsmÚheiyből Jóskát, a für- j ge tanulót ezalcjtották el a kapus- ! hez újságért. Hasonló fürgeséggel jelen'ei: meg percenként a portán j az ujságké. ők ... i Kemenes műhelyébe valósággal i berobban* a vállala! vezető. j — Jöjjön fel az irodába! j — Munkaidőben? — kérdezte az nyugodtan. 1 — Na, jöjjön már! Útközben kitört magából. — Hát, hogy képzelte maga? Hogy merészel.e ezt megteu.nl a iudtom nélkül? Hiszen ez nem más, mini a vállalati fegyelem, a vállalati titok áriás fórba! pi ása, meggyalá­i zása! i Kemenes nem szólt egy szót sem, csak gyűjtötte magában a mondani­valót! —■ Nem! Vígét vetünk ennek egy- szersmindenkorra! Éppen a faliújság mellett halad­tak el- Ott állott a páriti kár elv- társ is és a vállalatvezető rchon'ú- ban majdnem nekiment, — Na — állott meg hirtelen fujíaíva —, itt variba mi drága ba­rátunk! Gúnyosén rnuta'o't Kemenesre. — Itt van az a híres versenytábla is! — perdült meg a tábla felé. A tábla valóban ott állóit. Mellette csendben mosolyogva a pár'.litkár. S a táblán k'fUggesz'.ve jókora pa­pír lepedő, a pap'rl-pcdön pedig har­sogó piros beiűkkel ez a mondat: ,-A munkás- és fa’usi levelezők üldözése barbárság, a burzsoá er­kölcsök csökevénye. Sztálin." A vállalatvezető megtániorodoli, száji nyitva maradt és arcin a ré­mül?', valami határtalan ér hetei- Uvs’ggel vegyült össze... Kemenes közelebb lépett az írás­hoz. méoegyszer elolvcsia a scro-. kát. Vidámság terült el az arcán, kihúzta magái s mintha nagyobbra nőtt volna és erősebb lenne, ön­kéntelenül is kiszalad: a száján, amire gondolt. — Hogy mennyi mindenre gon­dol Sztálin elvtársi Még velem is törődik! S. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom