Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-21 / 296. szám

r *83« BECEMBEÄ 21, CSÜTÖRTÖK ,1 SZTAll’S ELVTÁRS 71 ÉVES A begyűjtési hét eddigi eredménye 66 vagon kukorica megyénkben megsérti az állami fegyelmet/ vagy gátolja a begyűjtési . terv teljesítését, az ötéves tervünk el­len cselekszik. Megyénk dolgozó parasztjai megtanulták már a felszabadu­lás óta, hogy mit jelent számuk­ra a szabadság, a béke, ezt a kukoricabegyüjtéa maradéktalan teljesítésével is támogatják, erő­sítik. A munkás-paraszt szövet­ség jegyében örömmel adják be felesleges kukoricájukat, hiszen jól tudják, hogy a nép államát, saját családjuk boldogulását se­gítik elő. A kukoricabegyüjtési hét ered­ménye hétfő estig 48 vagon ku­korica volt a megyében. Járá­saink azonban tovább. folytatták kedden is az ünnepélyes begyűj­tést s újabb vagonokat indítottak útnak a megyéből. A ldsvárdai járásban kedden újabb 287 mázsa kukoricát szállítottak be a járás dol­gozó parasztjai. A mátészalkai járásban 141, a csengeriben pedig 91 mázsát gyűjtöttek be. Nyíregyháza vá­ros dolgozó parasztjai is 144 má­zsa kukoricával növelték kukorl- eabegyüjtési eredményüket. A megye területén a keddi nap folyamán 17 vagon ku­koricát gyűjtöttek be a dol­gozó parasztok. így Szabolcs-Szatmárban a kukoricabegyüjtésd hét eddigi eredménye 66 vagon kukorica. KISV VltDAT .TAKAS AV. ÉLES Járásaink közül a begyűjtési hétre vállalt kötelezettség telje­sítésében a kisvárdai járás jár az élen. Begyűjtési tervét 127 , száza­lékban teljesítette kedden estig. Második a nyírbátori járás, be­gyűjtési tervének 103 százalékos teljesítésével. Nyíregyháza város a harmadik helyet foglalja el 102 százalékkal. Negyedik a ti- szalöki járás a kukoricabegyüj- tés heti tervének 87.6 százalékos teljesítésével. Utána következik a esengeri járás 77, a nyíregyházi 72, a fehérgyarmati .58, a nagy- kállói 47.5, a mátészalkai 44.5, a baktalórántházi 43.3, a vásá- rosnaményi 28 és legutolsó a kemecsei járás, tervének 23 százalékos telje­sítésével. Pártszervezeteink legfőbb fel­adata, hogy teljes1 erővel támo­gassák a dolgozó parasztság be­gyűjtési munkáját. Minden erő­vel legyenek rajta, hogy a kuko- ricabegyűjtési h.£t minden köz­ségiben elérje a kitűzött célt, a felajánlás teljesítését. A BEADÁSBAN A LEGJOBBAK KÖZÉ KERÜLT BOOZAS GABOR IS A kúkoricabegyüjlés üteme az *i Lobbi napokban sok helyen meggyorsult. Számos példa bizo- ®jutja, hogy az eddigi gyenge eredmények a felvilágosító és szervező munka megjavításával Imnte egy csapásra megváltoz­tathatók. A tiszalöki járásban a párt­szervezetek és tömegszer vezeték komoly felvilágosító munkáira kezdtek a kukoricabegyűjíés ér­dekében és ennek nyomán ugrás­szerűen előrehaladtak. Míg né­hány nappal ezelőtt a 10. helyet foglalták él a járások közti ver­senyben, addig ma a negyedik helyen állnak. A begyűjtési hétre tett vél ­lalúsuUtiak keddeu estig 87.6 százalékban tettek eleget. Azon a napon, amikor a járás községeiben megkezdődött a ko­moly. népnevelő munka, egy nap alatt jóval több kukorica gyűlt be, mint előzőén egy hét alatt összesen. A felvilágosító munka nyomán egyre több dolgozó pa­raszt megérti, hogy a kukorica- begyűjtési terv is állami terv. Ötéves tervünk teljesítésének, ál­lattenyésztésünk fejlesztésének, »z új gyárak, utak, napközi ott­honok, villamosítások megvalósí­tásának egyik feltétele a be­gyűjtés terv teljesítése is. Aki hanyagságból, felelőtlenségből f — Gábor ... Gábor! — Kocsis Já­nos nagyot kiáltott Bodzás Gábor Után. — Meg sem várod az embert, hiába kiált. — Utolérte és kezetráz- tak. — Előbb nem is hallottam, hogy tkláUoltál. Igencsak elgondolkodtam. Tudod, bosszant., hogy hiába jártam bent Nyíregyházán, Nem kaptam gumicsizmát- egye meg a jene! — Nem e? Pedig én láttam, hogy fokán •jöttek csizmával visszafelé. — Nem én! Jöhetnek már nekem- hogy-így a. beadás, úgy,..! Hát ezért, igyekezzek a termény beszál- litásávai?! Utolsó szavai hamisan csengtek, 'mintha, maga is érezte volna. A jogtalan méltatlanko.dís hozta ki belőle a szót. Szépen termeit ku­koricája neki, Bodzás Gábornak. De ■másból is elég jól hozott az a jut­tatott hat hold. Fel is öltözött a csa­lád. Most se jött üresen haza a városból. Erzsiké lányának Is hozott egy ruhcravaíót. Az ő libán t.i új bßrcsizma, van, olyan büszkéi te­ltül, "hogy szinte büszke lesz ■ tőle az ember. No és odahaza a szegen is cláng még egy pár. Dehát jó lett volna még gumiból is a sár ellen. Úgy van vele az ember. ha van kettő valamiből, akkor harmadikra is fáj a foga. —,Furcsa ember vagy te, komám! Bezzeg pár esztendeje, mondjuk negyvennégyben jó lett volna akár csak egy pár új csizma nekem is, meg neked is. Elfelejtetted már, mlyen rossz lábbeliben jártunk ki szántani., — Jó, jó, dehát azóta sok víz le­folyt már a Tiszán ... — Tudod-e■ Gábor, , hogyne tud­nád, hisz úgy ismered a földet, ] mint saját magcdal — mennyi sok fáradságos munkába kerül, míg szép fehér, izes kenyérkaréjt ad aszta­lodra á föld... — Az biz nem pottyan az égből. —- No lám. Hát így állunk. A mi nagy karéj ízes kenyerünkért száz­ezrek dolgoznak most a gyárakban, a. földeken. Vállat ráV. mellé vetve munkás- és dolgozó parasztembe­rek. — Mondd csak — vetette közbe hirtelen —, eleget tetlél-e már a beadásnak? Bodzás Gábor nagyot nyelt és csendesen haladt, pár lépést Kocsis János mellett. Olyan vo't, mint a. cs'nytcvő, ha számonkérik mulasz­tását. Lassan ejti a szót, mintha szégyelleni. — Három mázsányi krumplit ad­tam, meg vagy két és fél kukoricát, Árpából is... Aztán kifakad. i — De hát mindenét beadja az ember?! Tavasszal akkor mit adok el...;? — Ilm... Kocsis Jánoson látszik, szívesen cdamondana valamit. Valami csípő­sét, hogy ,,ha ilyen vagy, még azt a csizmát sem érdemied meg- ami á lábadon feszül..." —• de meggon­dolja aztán, hiszen falán nem is lenne egészen igaza. — Te Gábor! Gondold csak el, mit szólnál te, mit szólnánk mt mindannyian a faluban, ha egyszer- crak azt üzennék a munkások ne­künk, hogy gyártanak ők ugyan csizmát, ruhát most, jó télikabátot, de berakják szépen a raktárba. Majd. Majd eladják; Amikor nekik tetszik, majd elküldik nekünk ... mondjuk, majd tavasszal. — Azt nem lehet... — Lám! Mondd csak, te Gábor? Helyesled te az ötéves tervet? Váratlanul érte Bodzást a kérdés. — Hát már hogyne helyeselném?! Es csodálkozik, miért is tesz most fel Kocsis komája ilyen kérdést, hisz a szemük előtt játszódott le, jo párszor helyeselték már együtt, hogy Kisvárdán, az ö községükben ott van a gépállomás, mindkettőjük­nek. nagy segítség a traktor a föld művelésénél, kibővítették a Vulkán öntödéjét, az iskolák olyan szépek, hogy öröm bennük tanulni a fiata­loknak,. kullúrház van, na és az új technikum, vagy hogy mondják- Sokféle tudománnyal ismerkednek meg ott' a dolgozó parasztemberek gyermekei, amit felhasználnak majd, hogy jobban teremjen a föld. Vagy ott van az állarpi gazdaság. Sokszor nézegették el együtt, mi­lyen gyönyörű munka megy ott. Soh% olyan szép búzatermést, kuko­ricát, krumplit még nem láttak, mint amilyen ott termett. Meg is kaplak a jutalmat a gazdasági dol­gozók. Egész sor új ház épült ne- k'k, lakóházak. S most úgy hírlik- hogy Kisvárán halárában valami­féle guminövényeket is fognak ám termelni. Meg sokfajta növény ne- mesítésével k'séri etetnek. — Akkor idehallgass. Gábor! Tu­dod-e, miként harcolnak a munká­sok a gyárakban, hogy valóság le­gyen a tervből, mlndánhyiunknak állandóan javuljon a sorsa? Itt van a Vulkán- Első volt. a megyében, amelyik jó pár héttel előbb fejezte azokat a munkákat, amik el voltak tervezve számára ebben az eszten­dőben. Azon versenyeztek a mun­kások- ki dolgozik jobban, ki tér- mél többet, jobbal, ki igyekszik a legjobban, hogy a gyártmány ol­csóbb legyen. Most jól figyeld meg. A terv, aminek megvalóiu’.ása mind­annyiunk boldog életét jelenti, nemcsak a munkásokra épült. Rád is, rám is, a mi munkánkra, a falu munkájára is. És mi versenyzőnk vájjon, hogy teljesítsük, vagy túl­teljesítsük a tervet? Versenyziink bizony. Csak te elmaradtál .. ■ Valami mintha megütötte volna Bodzás Gábort. Az igazság meg­találta már nála helyét. — És emlékszel-e, földig rombol­ták nem is olyan rég a fasiszták a régebbi gyárat. Meg az állomás sem volt egyéb füstölgő romhalmaz­nál. — így volt... — Béliében építettünk még szeb­bet. Csakhogy, te magad . is hallot­tad már, trónnak, akik újra háborút> vérontást akarnak. Mii gondolsz, van e nekünk mii óvnunk- védel­meznünk .. ■?! Bodzás Gábor halad csendesen pár lépést, aztán lassan felel. — A gyermeken, a családon kívül bizony sok minden van még meg- védnivaló... — Hadd mondjam meg hát. akkor neked, Gábor, hogy nekünk most « munka a fegyverünk. A munka, amivel még erősebbé, még szebbé tesszük a hazát. Tudod, mit mon­dott Rákosi elvtárs? Bizony- kicsit megdorgált bennünket, hogy elma­radtunk az őszi terménybeadással. Hogy hátul vagyunk a terv telje­sítésénél. Meg kell fogadni a sza­vát igyekezni kell. Rajiunk áll, hogy a faluból krumpli menjen a városba, az ipari üzemekbe, kuko­rica menjen az állami hizlaldákba, legyen elég zsiradék, hús elegen­dő... Beszélgettek még hosszan, ahogy együtt haladtak. Többet Kocsis szólt. Bodzás Gábor mintha egy ki­csit szégyelte volna magát. Mikor elváltak és búcsúztak, csak annyit mondott: — Köszönöm... Másnap nagy fülyörészéssel in­dult el a szekéren. Mikor a szövet­kezeti raktárhoz ért, először azl' ér- deklőd'e meg- hogy is áll Kisvárda a kukoricabeadással, — ötvennégy százalék — volt a válasz. — Na, akkor én- Bodzás Gábor is itt vagyok... Bodzás Gábor követte Kocsis Já­nost, aki 170 százalékosan teljesí­tette kukoricabeadási előírását. Kö­vette Pap Józsefet, Kovács Islván- nét. Magyar Ferencnét, Biró Mi­hályt, Juhász Andrást és mindazo­kat. akik becsülettel teljesítették kötelességüket a hazával szemben. A beadásban legjobbak közé került B'dzás Gábor, is.., (•ka) Még élénken élnek emlé­kezetünkben az egy esztendővel ezelőtti .események. Sztálin e'v- társat ünnepeltük hetvenedik születésnapja alkalmából. A világ minden tájáról küldöttségek ke­resték fel Moszkvát, a világ fő­városát, a népek küldöttei. Ked­ves ajándékokat küldtek annak, akit a legjobban szeretnek, aki ma is Őrködik békénk fölött, akinek irányításával csodálatra­méltó alkotásokat hoz létre a fel­szabadult ember. Egy esztendő fordult azóta: Sztálin elvtárs 71 éves. Ma újra forró szeretettel fordulnák felé a szocialista ország népei, a népi demokráciák boldog hazát építő lakói, akik neki, a nagy Sztálin­nak köszönhetik szabadságukat; reá gondolnak minden elnyomott országban, minden gyarmaton, az ő tanításai szerint élezik fegyve­rüket, edzik erejüket a felszaba­dító harcra. „Soha, amióta az emberiség történetét írják — írta egy évvel ezelőtt Rákosi elvtárs —, nem élt és nem működött a felszabadult népeknek olyan ve­zetője, kinek hatása és befolyása szélesebb, mélyebb és maradan­dóbb lett volna, akit annyi száz­milliók lelkes szeretete, megbe­csülése övezett volna, mint a vi­lág dolgozóinak vezérét és taní­tóját, Sztálint, ö ma világszerte minden kommunista, szocialista, következetes demokrata minta­képe, s mint negyedszázada Le­nint, most őt tekinti vezérének, útmutatójának. Sztálin elvtárs a munkások, a nép ügye szolgálatának szentel­te egész életét. Elnyomottak har­cát vezette, amikor Lenin jobb­ján harcolt a szocialista forrada­lomért, amikor munkások, pa­rasztok élén üldözte az ellensé­get, amikor a róla később eine-' vezett Cáricinnél (Sztálingrád­nál) döntö csapást mért a fehér- gárdistákrá. Kora ifjúságától kezdve ott volt mindenütt, ahol a dolgozó nép ügyéről volt szó. Lenin élvtárs legjobb munkatár­sa volt akkor is, amikor az erős, forradalmi Pártnak, a bolseVikok Pártjának létrehozásáról volt szó. A nagy Sztálin vezetésével lett öntudatos munkás, gyárának gaz­dája az egykori elnyomott prole- : tárból, mérnök, tudós, hadvezér, gyárigazgató az egyszerű mun­kásból, felemelt fejjel járó, jó­módú kolhozparaszt a földesurak jobbágyából. A nagy Sztálin irá­nyításával épültek és épülnek ma is az újabb és újabb hatalmas gyártelepek, nyílnak az új bá­nyák, készülnek a gépek á me­zőgazdaság és az ipar számára egyaránt. Azt az esküt, amit Le­nin koporsójánál mondott, betar­totta, és betartotta vele az egész szovjet nép. A Bolsevik Párt sza­kadatlan erősítésével, szüntelen harcban a Pált, a szovjet állam, a nép ellenségeivel, épült 'fel a szocia'ista ország. Sztálin elvtárs járhatóvá tette a járatlan utat, a világ mindén elnyomott népének példaképéül alkotta meg a szo­cializmust. Az imperialista országok meg­születése pillanatától feneketlen ’dühvei figyelték a szovjet álla­mot. Számtalanszor próbálták el­tiporni. A fiatal szovjet ország ellen szervezett intervencióban résztvett minden „valamirevaló” tőkés hatalom -— a nép országát azonban nem tudták eltiporni. Tömegével küldték a Szovjet­unióba a kémeket, a gyilkosokat, a szabotöröket. Megvásárolták a szovjet haza árulóit. Ezeket is el­érte az árulókhoz, kémekhez méltó sors. Közel tíz évvel ez­előtt minden eddiginél hatalma­sabb orvtámadás érte a szocia­lizmus országát. Hitler fasiszta hordája rohanta meg. Sztálin elv­társ ismét bebizonyította, hogy Lenin halála óta nemcsak a leg­nagyobb teoretikus, a legnagyobb szervező, hanem a legjobb hadve­zér is. Hatalmas volt Hitler hadigépe­zete, A nyugati imperialisták „be nem avatkozó” politikája telje­sen a Szovjetunióra szabadította ezeket a minden emberi mivoltuk­ból kivetkőzött gyilkosokat. Vá­ratlan volt az ; orvtámadás. Már Moszkva közelébe jutottak el á fasiszta rablók. A szovjet nép Sztálinra tekintett. Sztálin öntőit bizalmat a csüggedökbe, meg­kétszerezte a katonák erejét, harci bátorságát, fokozottabb munkára szólította a hátország szorgalmas dolgozóit. „Mindent «. győzelemért” — ezt mondta Sztálin elvtárs, s ezt a jelszót követte a Vörös Hadsereg, a Flotta, ezt tartotta szem előtt a gyári munkásnö az élelmiszert termelő paraszt. A győzelem ke­mény harcok árán született meg. De megszületett. 1945 tavaszán vörös zászló került a beflihi Reichstag épületére is. A némfet fasizmust porba zúzta a Szovjet Hadsereg. A fasizmus legyőzésével kap­csolatos az a. tett is, amit soha nem fognak elfeledni a Szovjet­uniónak a magyar, a román, k bolgár, az albán, a lengyel," a csehszlovák dolgozók: a későb­bi népi demokratikus országok felszabadítása. Sztálin elv- társ, a fasizmus legyőzője egy­ben a mi felszabadítónk Is. A szabadságért sok vért ál­doztunk már, de szabadsághar­caink elbuktak. Most négyszáz éves rabság után másoktól, ön­zetlen szovjet emberektől, szo­cialista emberektől, Sztálin elv- társtól és hős népétől kaptuk vissza a szabadságot. Sztálin elvtárs gondoskodott arról is, hogy a fasiszták által tönkre­tett, kifosztott, lerombolt ország taipraállhasöon: a Szovjetunió­tói kapta a felszabadult magyar ..munkás az első darab kenyeret, az első gépeket. A Szovjetunió, Sztálin elvtárs mentette meg számunkra már tíz éve orszá­gunk forrónszeretett vezetőjét, Rákosi elvtársat, Sztálin e’vtárs legjobb magyar tanítványát, A Nagy Honvédő Hábo.rú dia­dalmas befejezése után megin­dult a békés építő munka » Szovjetunióban. A Bolsevik Párt kidolgozta a háború utáni első sztálini ötéves tervet. Sokat kel­lett újjáépíteni, a fasiszták so­kat romboltak. Ma a Szovjet­unió termelése már messze túl­haladja a háború előttit, pedig már azt is hat a’más számok fe­jezték ki. Újjáépített városok, gyárak, bányák, kolhozok, tudo- , mányos Intézetek,' iskolák, Scul- tíirházak, napközi otthonok: ezt csinálták rövid, nagyon rövid idő alatt a kommunizmus har­cosai. Terveik csodálatosak, J chilin- cselöek. Korunk, a Nagy Sztáli­ni Korszak nem ismer határo­kat az építőmunkában, a szov­jet ember átalakítja a természe­tet. termőfölddé formálja a si­vatagokat, megváltoztatja a fo­lyók irányát: a termelés, a .jobb, szebb élet szolgálatába állítja az eddig ismeretlen erőket is. A szovjet példa nyomán ná­lunk is megindult a Szocialista építő munka. Voltait és vannak ellenségeink. Vannak nehézsé­geink. Harcolunk ellenük, le­győzzük őket, mert velünk van a nagy Szovjetunió. A Szovjetuniót, a szabad ór- szágokat — mint mindig —, ma is gyűlölettel figyelik az impe­rialisták. Truman gj-ilkos sere­ge a szabad ország, Korea föld­jét dúlja. Az imperia’isták há­borúba akarják taszítani az egész világot. A békéért, a sza­badságért, a béke megmentésé­ért ma is a Szovjetunió, Sztálin elvtárs harcol a.z első vonalban. Es velük harcolnak mind, akik­nek drága a béke, a kínaiak, á román, a. magyar, a bolgár dol­gozók, de az elnyomott francia, angol, amerikai nép is, a gyar­matokon élő százmilliók, együtt harcolnak, együtt éneklik: „Sztálin a béke.''

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom