Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-14 / 264. szám

' 1330 NOVEMBER 1«, KEDD 5 Jugoszláv parasztok a kufákok járni a ham — magyar parasztok a boldog élet útján A Szovjetunió újabb segítséges jófajta vetőburgonyát kapunk A jugoszláv fasiszták a mezőgazdaságot is a külföldi imperialisták szolgálatába állí­tották. A főhangadók a kulákok. Jugoszláviában nem megy ritkaságszámba a Rumi megyei helyzet, ahol a népi tanácsok, a szövetkezetek elnökei és titkárai 50 holdas kulákok. Aztán ott van a Varazsdin melletti Jalzsaba-falubeli állapot, ahol szinte az egész népi tanács kivétel nőikül kulákokból áll! A kulákok magasabb árat kapnak terményeikért, azonkívül iparcikk vásárlási utalványokban és adókedvezményekben részesülnek. Ezzel szemben a szegény- és középparasztságnak semmije sincs s szinte megszokott jelenséggé vált, hogy a szegényparasz­tok — akárcsak a háborúelötti Jugoszláviában — a gazdag.parasztokhoz szegődnek el mun­kába alacsonyabb napszánibérért, iparcikkutal vényekért, vagy egy-egy marék kukoricáért. 1 Arszo Bulatovics kispa- bőszt is ilyen községben lakott, mint Jalzsába. Ki­lenctagú családját hat hold föld terméséből tengette. Gyerekei közül még csak hárman tudtak segíteni a mezőgazdasági munkában, ti többiek kicsinyek vol­tak. 1919 őszén kissé meg­elégedetten ült le vacso­rázni. Végigsimította gye­rekei arcát: jövőre már 'jobb lesz, tudok már venni ruhái, meg cipőt is nektek, aztán ennivalónk is bővebben lesz, mint most. Aztán feleségéhez for­dult: Két holdat vetünk be kalászossal• a többibe meg tavasziakat. Velőma. sunk mindenből biztosítva van. , Feleségének könnybelá- badt a szeme. Arra gon­dolt, hogy végre az örö­kös kukorica helyeit búza­kenyeret adhat gyerekei szájába. Így is történt,.. volna, ha nem Tito hóhérai ural- kódúdnak Jugoszláviában. Arszo Búlatov’cs vetőmag­jának több. m'nt a felét elrekvirálták. Hiába való volt a gyerekek sírása, Bulatovics rímánkodása. A terményt Amerikába vit­ték. Tito, mint mindenben, ebben is hűségesen teljesí­tette Truman óhaját_ Hideg téli éjszaka volt. A fákon ujjnyi vastagon csüngött a zúzmara. Bu. latovicsné magához szőri, tóttá legkisebbik gyerekét, hogy a pokróc alatt meg ne fázzon. Valaki meg­verte az ablakot. Tito rendőrei voltak, a tanács egyik kulik tagjával. — Azonnal öltözzön fel a férjed és jöjjön velünk! Elvitték Arszo Bulato- uicsot sokezer társával erdőt irtani. Már elolvadt a hó. amikor lesoványod­va, az éhségtől kimerül, ten bekopogtatott az ab. lakon Bulatovics. Három hétig nyomta ezután az ágyat. Talán tovább is fe­küdt volna, ha a tavaszi munka nem sürgeti. Igaz, nem sokat törődött vele. mert látta, hogy nem sok értelme van munkájuk­nak. Úgyis elveszik tőlük a terményt. Azért mégis felkelt és munkához látott. A kapisnövényeket persze tavaszi szántásba vetette, mert ősszel nem volt ideje, meg kedve sem felszán­tani. Trágyát sem hordott földjére s két k’s tehén, kéjével, éppen csak, hogy megkarcolta a földet * úgy vetett el. Alig győzték kivárni, hogy megérjen a búza, hogy legalább egy hónap. ra váltsák fel a kukorica kenyeret Naponta jártak ki a mezőre, figyelték nem ért-e meg. Csak egy hold őszi vetésük volt, mert a vetőmag félét el- rekvhálták az őszön s ezen a holden bizony még a félévi fejadag sem termett meg a vetőmagon kívül. De ennek is örül­tek Arszoék. örömük azon­ban nem sokáig tarthatott, mert csépiéi után ismét elvitték Tito pribékjei bú. zatermésük je’ét. S Arszot újra elhurcolják. .. ez­úttal katonának. — Ne sírjatok —- biztat­ta buc-ázáskor családját, most már tudom, hogy ki ellen kell harcolni! Munkaérdemrenddel tüntették ki Kuni Gyula termelőszövetkezeti elnököt Sokat törte a fejét Kuni Gyula, a nagyhalászi „Dózsa” termelőszövetkezet elnöke, hogy hogyan lehetne egy holdon az eddiginél jóval magasabb termésátlagot elérni. Egyrészt a csoport nagyobb jövedelme, másrészt pedig az egyénileg gazdál­kodóknak való példamutatás ösztönözte. Nem volt könnyű dolog, mert földterületük sok kis parcel­lából tevődött össze, aztán meg a vetésforgó sem olyan volt, amilyennek lenni kellett volna. a radi dűlőben mégis össze tudott hozni búza alá egy táblában harminc holdat. Igaz, az egyik darab földben bur­gonya, a másikban kukorica, de a legnagyobb te­rületen pillangós növény volt. A többi őszi kalá­szosokat meg a Halász- és a Homok-tanyán ve­tették. Már tapasztalatból is tudta Kuni Gyula, hogy a többszöri szántás, nagyobb termést biztosít, ezért, ahol lehetett, háromszor is leszántatta a gépállomás traktoraival a vetés alá kerülő földet. Szántás előtt, ahogyan azt könyvből is olvasta, minden holdra egy mázsa szuperfoszfátot és 50 kiló pétisót szórt. Az államtól minőségi vetőmagot kaptak s azt vetés előtt jól becsávázták, nehogy üszkös legyen a termény. Szeptember derekára már ki is kelt, csak úgy gyönyörködtek benne az arra jövő- menők. Kapott egy kis jó őszi csőt is és a mű­trágya már megkezdhette működését. Nőtt is ro­hamosan a vetés, mintha csak húzták volna, két hét múlva már bokrosodásnak indult. A megerősödött vetés aztán jól telelt, nem ártott neki a téli fagy. Tavasszal, amikor elolvadt a hó és szép derűs napok következtek, alig várta már Kuni, hogy annyira felszáradjon a föld, hogy fogassal rámehessenek. Amikor aztán látta, hogy már a vetés is jól megerősödött, boronával jól megfogasolták s még egyet tettek: minden hold vetésre 50 kiló pétisót szórtak. A CSOPORT LEGTÖBB tagja semmikép sem akart belenyugodni a mű­trágyázásba. Elég volt már ősszel, még arra is kár volt költeni, minek ilyen fölösleges költségbe verni a csoportot — mondták. De Kuni Gyula és az öntudatosabb tagok nem engedtek a huszon­egyből. — Majd meglássátok, visszatérít az duplán a termésben. Ügy is volt. Április végén és május elején szép nyári esőket kapott a vetés. Szinte fekete volt a kövérségtől a csoport vetése. (A mellette lévő egyénileg gazdálkodóké pedig olyan sárga, mint a citrom.) Kalászai csak úgy duzzadtak a kövér szemektől. Örültek is neki a csoporttagok, már aratás előtt látták, hogy sokkal nagyobb lesz a holdankénti átlaguk, mint az egyénileg gazdál­kodóké. A JÓ TERMÉS azonban még nem volt teljes egészében biztosítva. Tudta ezt Kuni Gyula is, azért számított már jóelőre, hogy aratógépet kell keríteni, különben nem győzik meg az aratást és elpereg a szem. Komoly vitái is keletkeztek egyes tagokkal, amiért nem várják meg Péter Pált az aratással. Ö aztán addig magyarázott a tagoknak a viaszérésben való aratás jelentőségéről, míg csak bele nem egyeztek az aratás megkezdésébe. Az aratógépet se akarták. — Learatjuk azt mi magunk is, minek az — mondták többen. — Ezelőtt örültünk, ha volt mit aratni, most meg gépre bizzuk, hogy elpocsé­kolja nekünk. Az első nap aztán, amikor az aratógép dolgo­zott, minden csoporttaggal megszerettette a gé­pet. Csak keresztelni kellet utána. Míg az egyéni­leg gazdálkodókon folyt a víz a melegtől, addig ők vidáman, könnyedén haladtak az aratógép után. Le is arattak elsőnek a faluban. Nem pergett abból talán 10 kiló sem el. Így értek el a cséplésig. A TAVASZIAK ALÁ IS JÓL ELŐKÉSZÍTETTÉK A FÖLDET Tavaly az őszi vetés befejezése után több, mint 200 holdat szántattak le a gépállomással. Előtte istállótrágyával jól letrágyázták azt a födteriiletct, amelyikbe burgonyát, dohányt és napraforgót szá­mítottak vetni. Ezenkívül még egy mázsa szu­perfoszfátot is szórtak ezekre a területekre. — Hiába volt szárazság — emlékszik vissza Kuni, a mi napraforgónk olyan volt, mintha csak vizen ülne. Na de aztán mi sem voltunk restek. Négyszer is megkapáltui a forgót, (megérte). 46 hold földön átlag 13.61 mázsa búza ter­mett. 33 holdon pedig 10 mázsás átlagot értünk el roz sból. Öt hold napraforgónk közel 14 és fél mázsás átlagot adott. — Ez aztán igen, — mondták elismerően a cso­porton kívülállók, amikor csépléskor alig győzték a zsákokat a gép alá rakni. — Na, mit mondtam — lép azok mellé Kuni Gyula, akik nehezteltek rá a gépi szántásért, mű­trágyáért, meg a korai aratásért. — Lássák, hogy nekem volt igazam úgye, hogy visszatérült min­dennek az ára duplán. Valóban szépen fizetett a vetőmagon és a fejadagon kívül amikor elszállí­tották a fölöslegest, 20 forint esett minden mun­kaegységre a búza és rozs árának az osztozko­dásánál. — így volt ez elvtárs, — nyújt kezet búcsúz­kodáskor, de jövőre ennél sokkal szebb lesz az eredményünk. Most még jobban előkészítettük a talajt, az őszi mélyszántást is befejeztük még elsejére, a trágyát kihordtuk, most már nem kel­lett nekem sürgetni a szántást és a műtrágya­szórást, maguk a brigád- és a munkacsapatvezetők követelték ki maguknak. Évről-évre többet terme­lünk, így lesz jobb nekünk is, az országnak és egész dolgozó népünknek. Aztán ölébe veszi kisgyerekét s az mindjárt simogatni kezdi a kabátjára tűzött bronz „Munka­érdemrend” kitüntetést... Mert Kuni Gyula ki­tüntetett szövetkezeti parasztember, olyan, akit az egész nép becsül jó munkájáért. Sz. B. Szabolcs-Szatmár egész dol­gozó népe soha el nem műlő bá­lával gondol arra az idó're, ami­kor hat esztendővel ezelőtt meg­kapta a győztes Vörös Hadse­reg hős katonáitól szabadságát, boldog élete formálásának lehe­tőségeit. Azóta százszor és ezer­szer érezte, kézzelfoghatóan ta­pasztalta a szovjet népek test­véri támogatását, segítségé1. Szovjet mesterek kiváló gépel dolgoznak büszkeségünk, a ti- szalöki vízmű építésénél, szov­jet munkások gyártott« útépítő kombájnok mögül kanyarodik büszke betomítunk sokkllométe- res, szürke szalagja, nincs olyan meredély, amelyen ne vonna mély barázdát falvaink dédelge­tett aeélparipája, a Sztálinyec. Amikor dohány fenn ént álónk, új állomásunk karcsú falai emeJ- kedtek, szovjet munkahősök ta- jyasztaJataival született sztaliá- novlst« mozgalmunk, Nagyhalá­szon és Tiszadobon a három ki­tüntetett szövetkezeti paraszt ezernyi társával kolhozparasz­tok módszereivel munkálkodott sikeresen a föld terméshozamá­nak emeléséért. Szocializmust építő munkánkban napról-napra érezhetjük a testvéri szovjet nép segítő kezét, dolgozó népünk nyomdokaikban halad előre sze­retett Pártja vezetésével, amely a nagy Bolsevik Párt bölcs ve. zéreinek . tanításaival Irányít ja munkánkat, .harcunkat. A Szovjetunió űjabb jelentős segítséget nyújtott jpiezőgazda- ságunk fejlődéséhez. Kétez.er vagon jófajta vetőburgonyát ka­punk ! Szaboloe-Szahmár fa1-, vainak dolgozó parsztjai tudják a legjobban, hogy nem lebecsü­lendő ez a segítség. Szabolcs- S/atmár burgonvavetésterülete nagy százalékát teszi ki az or­szág egész burgonyavetésterü­letének. Burgonyatermésünk je. lentős részét biztosítja népünk étburgonyaszülcségletének, de az ipari burgonyaszükségletnek Is. Dolgozó parasztjaink mindentiítt azon igyekeznek, hogy' minél jobb minőségű és minél maga­sabb terméshozamö burgonyát termeljenek. Hogy ez kevésbbé sikerül, annak az az oka, hogy burgonyánk elfajzott elsarnyult, hosszú esztendők óta nem újí­tottunk burgonyavetőgumót és sokat rontott a minőségen, de a terméshozam mennyiségén is a burgonyával való valóságos rab­lógazdálkodás a felszabadulás előtti években. Most lehetővé válik, hogy megjavítsuk alacsony burgonya- termésátlagainkat, felfrissítsük vetőgumó-készletünke*. A Szov­jetuniótól kapott vetőburgonya kiváló minőségű, betegségeknek ellenálló és bő 'termőképességű. Az étkezési burgonyafajta Táp­anyagokban gazdag, az ipari burgonyafajta pedig magas ke. ményitőtartalmú és rendkívül nagy értékkel bír mezőgazdasá­gi ipánink számára. A szovjet vetőburgonyából már többezer mázsa megérkezett állami gaz­daságainkba. Hodász 3.609, Ba­rabás 900, Petneháza 2.500, líyirlugos 5.850, Balkány 5.550, Magy 3.000, Büdszentmihály 900, Ura 1.650, Vasmegyer 1.650, Ojfehértó 1.350, a nyírtasi álla­mi gazdaság pedig 150 mázsa burgonyavetőgumót kap az ér­kező kétezer vagonból. Állami gazdaságaink dolgozói a legnagyobb gondossággal vég­zik majd el a vetőburgonya to- vábbszaporftását, hogy abból minél előbb topjanak majd tér. melöszövetikesetednk, de fal­vaink dolgozó parasztjai is. A Szovjetunió e segítségével meg­javul megy-érnkbeu Is a burgo­nya terméshozama, jófajta ét­kezési és Ipari burgonyából emelkedik majd a termésátla­gunk s jelentős mértékben hoz­zájárulhat megyénk a burgo­nyatermeléssel is ötéves tervünk megvalósulásához. Máris készülődnek dolgozó parasztjaink Sstálin elvtárs születésnapjának nagy ünnepére Bakíalnrántliázáii befejezik a mélyszántást és a fernscnybegyüjtésf, megerősítik a termelőszövetkezetet Gyönyörű ünnep volt az elmúlt esztendőben is szeretett Sztálin elvlársunk születésnapja. Üzemeinkben, falvainkban egyaránt a munka kiváló eredményeivel éltették a világ dolgozóinak nagy tanitómsste- rét, vezérét, szeretett édesapját, Sztálint. Hetvenegyedik születésnapjá­nak ünnepére máris készülődnek a. gyárak munkásai, falvaink dolgos parasztjai. Baktalórántházáról sok aláírással már megérkezett az első levél: „Drága Sztálin elvtársunk hetvenegyedik születésnapját úgy fogjuk megünnepelni, hogy november húszadikára száz százalékig befelezzük nemcsak az őszi mélyszántást, de a'burgonya- és kukoricabegyü'test is” — írják Baktalórániháza dolgozó paraszijai. Vállalták azt fs, hogy megerősítik termelőszövetkezeti csoportjukat, minél többen lépnek rá arra az útra, amit a nagy Lenin és Sztálin mutatott meg az orosz pa­rasztoknak és mutattak meg a felszabadult magyar paraszt számára is: a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás útjára. A község DISZ-szer vezet ének titkára azt vállalta, hogy Sztálin elvtárs hetvenegyedik születésnapjának tiszteletére harminc bsktalóráni- házi paraszt fiatallal beszélik meg a tszcs-be való belépés dolgát. Petró Sándor, a baktai járási tanács tagja azt vállalta, hogy minden erővel munkálkodni fog egy ötveníagú új csoport alakulásán. _Az óíehértói _gépállomás dolgozói azzal készülődnek az elkövet­kező hónap nagy ünnepnapjára, hogy a mélyszántási munka sikerei mellett agitációjukkal elősegítik tizenöt dolgozó paraszt termelőszö­vetkezetbe való belépését. Ezer és ezer munkaíelajánlás, lelkes levél fogja kővetni a baktaiak első levelét. Üzemeinkben, falvainkban tovább nőtt, erősödött a hit az elmúlt esztendő óta, szeretetük megnőtt a szovjet népek és az egész vi­lág dolgozóinak nagy vezére Sztálin elvtárs iránt. Születésnapja leg­kedvesebb ünnepünk, felemelő,- lelkes ünnepségünk lesz ismét s a reá való készülődés építő munkánk ú.abb eredményeit hozza majd. OLVASD. LERJESZD „MEPLßP“.. Apolló filmszínház Telefon 30.83 November 13—15-1« hétfőtől, szerdáig Szeles út Lengyel film A lengyel nép lelkes munkája új fővárost épít. Legújabb számú magyar film­híradó

Next

/
Oldalképek
Tartalom