Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-14 / 264. szám

6

1330 NOVEMBER, 14, TCETDD

——m ié tu ■ I ■ mmt I miiFW ■ ■ dimmatfasaa:

POLITIKAI ISKOLA

Az ember származása II.

A szovjet művészek a békéért harcolnak

Megnyílt Nyíregyházán a „Szovjet grafika“ kiállítás

1 Szombaton este nyitották jmeg ünnepélyes keretek között fi „Szovjet grafika“ kiállítást Nyíregyházán. A kiállítás gaz. dag anyagát a VOKS képzőművészeti osztálya készítette elő. A kiállított alkotások a legnevesebb szovjet művészek grafikáinak lenyomataiból állanak s ezek különféle technikával készültek : Vannak ceruza- és

szénrajzok, pasztellek, akvarel- !ek, fa és ólómmetszetek, cau- fortek, litográfiák, linóleum« metszetek, gouach festmények. A kiállítás minden képe híven tükrözi azt, hogy a szovjet művészek szoroson összeforrva a nép harcaival, alkotnak és tevékenyen hozzájárulnak a kom mnnizmus építéséhez. Kibrik, aki azzal a készséggel rendelkezik, hogy beleéli magát az il lusztrált alkotások világába, nagyszerű grafikai ciklust alkotott „Lenin 1917-ben“ címmel. Ezért a sorozatért Sztálin-díjjol tüntették ki. Ezt a sorozatot is láthatjuk a kiállításon. Ott látjuk Lenint egyik képén, amint szenvedélyesen jelenti ki: „Van olyan Párt!“ Mellette Sztálin ül a győzelemben biztosak nyugalmával. Mindkét vezért lángoló szeretettel veszik körül e bolsevikok s gyűlölettel tekintenek rájuk az áruló eszerek, mensevikek. Lenin ezernyi arcát ismerjük meg a képről: a nagy tanítót, a szenvedélyes vitatkozót, a harcost, a munkást.

Nagy szeretettel és gonddal

ábrázolják a szovjet művészek Lenin leghívebb munkatársát: Sztálint. Ott látjuk Sztálint a száműzetésben, amikor tanul és dolgozik, a bakui sztrájkoló munkások között s látjuk Sztálint, a győzelmes hadvezért.

,,A nép iránti szeretet hatja át a művészeket, amikor a szovjet emberek munkáját ábrázolják. Munkások és kolhozparasztok hőstettei, mindennapi élete jut kifejezésre müveikben s azok a szocialista ember jellemző tulajdonságát sugározzák.

Fegyverként használják a grafikusok is ceruzájukat, krétájukat, ecsetjüket. Smerinov, neves grafikus képsorozatot rajzolt ezzel a címmel : „Nem

felejtünk, nem bocsájtunk!‘‘ Lerombolt házához tért vissza az özvegy három kicsiny gyermekével. A másik képen ősz édesanya búcsúzik meggyilkolt fia holttestétől. Náci sortűz oltja ki a legjobbak életét. Nem, a szovjet emberek nem felejtették el a háború szörnyű borzalmait, A sztálingrádi győzők emlékeznek a hitlerista bandák tetteire s merészen szembe- szállnak a világ népeinek élén az új háborús gyujtogatókkal. Prorokov képsorozata leleplezi azt a világot, amelyet az amerikai imperialisták szeretnének a népekre kényszeríteni. A szenvedéstől kiégett szemekkel néz szembe velünk a felhőkarco iók árnyékában a munkánál küli : Nincs reménye. A másik szemétdombon turkál élelemért a „bőség országában“. Sovány rikkancs kínálja újságjait az elfordult hidegarcú tábornokoknak és bankárok nak: „nincs ideje meg

taulni olvasni!“ Néger holtteste egy fán, amerikai katona, szájában szivarral, géppuskával végzi ki a görög sza badságharcost! Ez az imperializmus ! Ezekkel száüunk szembe, hogy a világ népei megvéd iék békéjüket, békés otthonaikat ! A kiállítás új erőt ad ehhez a harchoz.

Egy bolgár traktorista

kötelezettségvállalása

I. Hristov és Petar Zseljaszkov Goszpodinov, a radnevoi gépállomás traktc^istái október 12-éig teljesítették évi tervüket, eze: hektár felszántását. Hristov levelet írt V. Cservenkovnak, amelyben bejelentette eddigi munka- eredményét és egyben kötelezte magát arra, hogy a szovjet traktoristák példáját követve az év végéig még további 600 hektárnyi földet szánt fel 5 százalékos fűtőanyag megtakarítással. Ezenkívül megígérte, hogy 1951-es tervét május 1-ig elvégzi, hogy méltó legyen Dimitrov dicső Pártjának tagjelöltségére.

Hogyan élnek a Szabadságszobor mögött

Levél Amerikából

Kedves elvtársak!

Kél nappal ezelőtt amerikai bélyegzés levelet hozott számunkra a posta. A ráragasztott bélyegen az előtérben a Szabadságszobor képe, a háttérben ped g felhőkarcolók sora látszik. A leveleket rokonaim írják, főleg arról szól, hogy a fe.hő- karcolók gyű ölt urai. az .amerikai nép ellenségei, hogy teszik csúffá a szabadság jelképét, hogyan törnek a lcgaljasabb eszközökkel a világ népeinek szabadságára, a békére. Úgy érzem, hogy azzal is a béke ügyéi szoigá'.om, ha eljuttatom az elvlársakhoz ezt a levelet_ Mi. magunk sokszor eloivas uk ezt a levelet, hiszen m'nden hírt aggódva várunk hogyléíiikről. Hadd olvassák el mások is. hogyan élnek az amerikai tömegek a felhőkarcolók árnyékában.

*

. Édeseim!

Leveletek, mint mindig, most is kei emes hatással volt ránk. Kellemes érzéssel olvastuk azt, hogy a mi sokat szenvede t hazánk hogyan épül. Újjá épül. széppé épül és a munkásoknak épül. Különösen örülünk, hogy ti is az építők között vagytok. Bo'dogok vagyunk, hogy jó egészségnek örvendtek, hogy Barna gyomra is rendben van. Bandi azt mondja, az ő fekélye is elmúlna, ha a mi nagy fekélyünk, a kapitalizmus megszűnne már itt is.

Kérünk benneteket, hogy ne aggódjatok miattunk. Megússzak valahogy ezt a helyzetet, hisz nem vagyunk egyedül, tudjuk, hogy mit kell tennünk.

A helyzet itt nagyon nyomasztó. Rettegnek az emberek egy világháborútól. Természetesen ezt a félelmet egyre jobban erősítik a háborús uszítok, mert így könnyebben el tudjálr szedni a pénzt a néptől. Rettenetesen emelik mindennek az árát és ugyanolyan mértékben adózzák a népet. A munkásnak a munkabérét 20 százalékkal adózzák és ezt rögtön a fizetésből vonják le. Ugyanakkor a korporációd trösztök. adóját nem emelték, annak ellenére, hogy horribilis profitot végnek zsebre. Azt hiszem már írtuk, hogy itt a tavaszon már nehéz

munkanélküliség volt és a munkabéreket lecsökkentették az úgynevezett ..szakszervezeti vezetők“ beleegyezésével. ,

A koreai háborúk óta a béreket nem emelték, de amint fent említettem az árak minden élelmi és ipari cikkben nagyon magasra emelkedtek. Hogy milyenek a megélhetési viszonyok, arra egy kis újságcikket vágiam ki a számotokra.

.•Lakás a csirkeó'.ban ,

Goshen, N. Y. — Jerome Simon, Orange County népjólé i hivatalának vezetője, aki a helyi lakásviszonyokat vizsgálja, bejelentette, hogy egy 18 tagú család deszkából épült csirkééiben lakik, egy másik 5 tagú cslád, fűtetlen ponyvásé'.orban. A családfő mindkét esetben dolgozik és „jól“ keres, de nem annyit, hogy meg tudja fizetni a horribilis lakbéreket.“

Kérdezted, hogy dolgozom-e? — A mi iparunk, a női ruhaipar, mint sok más ipar a háborús készülődésen kívül van. Ebben az évben még csak öt hónapon át jutottam munkához. Egy családos munkás nem képes annyit keresni, hogy abból tíz hónapon át eltartsa a családját. Ha van egy kis megtakarított pénze, azt használja, amíg tart és ha az is elfogy „valamit tennie kell“.

Ettől remegnek a háborús uszítok. Egyrészt azt kiabálják a rádión keresztül, hogy az adózás és pénz- elszedés még csak most kezdődik, de közben már remeg a hangjuk, hogy e’vcszítik a háborút, még mielőtt elkezdenék Meddig mehet ez? A nép már látja mindezt, csak még

A Gottwaldov-i kerületi szaktanács teljes ülésén Kodovsky titkár bejelentette, hogy Gott- waldov-vidék dolgozói a Béke Hívei II. Világkongresszusa tiszteletére 15.090 felajánlást tettek többmillió értékben. Több mint 4 millió koronát gyűjtöttek össze Korea népének megsegítésére. Az ellenternagyrésze tűr. De majd kényszerítve le-z cselekedni, hogy megmentse magát a pusztulástól.

Hidd el sokszor elgondolkozunk ezen a rendkívüli helyzeten. A háborús hisztéria- itt a legmagasabb fokon van. Képzeld el, a múlt héten egyik földa'aiti gyorsvasúti® a villany kialudt. Valaki elkiálto ta maga : „Bombáznak!“ — Kitört a

pánik. Az utasok nekimentek az ajtónak, ablakoknak, nagy sikoltozás. az ablakokat betörték. Amikor felszínre kerültek, még akkor is egymást tiporták. Kiérkeztek a mentők, orvosok, rendőrség. Valami hat óra hosszat tartott, amíg a forgalmat helyreállították, ezután arra gondolt mindenki, hogy mi volna itt egy bombázás esetén. Százezrével pusztulna a nép.

Ezt tették az amerikai néppel az új háború uszítói, az atombombázás tervezői, a koré: nép gyilkosai. Már otthoni gyermekkorunk nyomorúsága miatt gyűlöltük az urakat, de énbennem ez csak fokozódott az utóbbi években azért, amit itt müveinek velünk.

Az nyugtat meg, hogy ennek az álkós rendszernek a végét látjuk. Az utánunk következőknek a jövője már biztos ...“

Úgy érzem, hogy ezek a sorok mindenkihez szólnál;. Azck küldik ezt az üzenetet, akiket a mi szabad életünk, munkánk lelkesít, akik segítenek nekünk abban, hogy kicsavarjuk a fegyvert az ő elnyomóik, a háború őrültjeinek kezéből.

Csóka Sámáné Nyíregyháza. Puskin-u. 44.

vekkel a kerület üzemeiben 504 munkaerő szabadult fel és a munka termelékenysége 2.5 —12 százalékig emelkedett. Az év első 9 hónapjában a kerület üzemei a tervet átlag 105.4 százalékra teljesítették. Az építkezéseknél mindenütt bevezették az állami munkakataAz ember az állatvilágból emelkedett ki. Erre mutatnak azok a leletek is, amelyek napnál világosabban bebizonyították, hogy a többszázezer évvel ezelőtt élt em- berszerü lények sokkal fejletlenebbek voltak a mai embernél, de fejlettebbek az akkori állatvilág bármely tagjánál.

A Neander-vö'gybcn ősember csontmaradványaira bukkantak. Ezek a csontok azt mutatják, hogy a neandervölgyi ember homloka alacsony, lapos volt, közepén úgynevezett homlokeresz dudoro- doft ki. Az arcesontok alakja arra enged következtetni, hogy a neandervölgyi ember arca előremeredt. Az álla fej’etlen volt. Gör- nyedten járt, keze idomtalanabb volt a mai emberénél. Elöázsiá- ban már fejlettebb ember maradványait találták meg. A haladó tudomány tervszerű kutatómunkába kezdett, aminek eredménye nemsokára megmutatkozott. Jáván különös élőlény koponya és combcontjait találták meg. Ennek az élőlénynek majomszerü volt a koponyája, de agyveleje nagyobb lehetett, mint a majmoké. A „javai majomember" két lábon járt. Alig negyedszázaddal ezelőtt került napvilágra a kínai lelet. Az előbbinél fejlettebb volt ennek az ősembernek életmódja: kőszerszámot és tüzet használt. Az állati testalkattal, tulajdonságokkal rendelkező ősemberek mellett, találtak olyan ösá’latokat is, amelyek emberi tulajdonságokkal rendelkeztek. Ezek a délafrikai ösmaj- mok, amelyek a fejlődés igen alacsony fokán álltak. A majomember fej'cdöít ki belőlük.

Az embernek az állatvilágból való származása megcáfolhatatla- nui bebizonyítást nyert. Mostmár csak az a kérdés maradt nyitva, hogy hogyan fejlődött az egyik állatfajta emberré ? A tudomány erre is magyarázatot ad.

A rovarevő emlősök egyik csoportja a fán élt a jégkorszakot megelőző melegebb korban. A természetes kiválasztódás folytán ezekből az állatokból azok az egyedek maradtak meg és fejlődtek tovább, amelyek mozgatható hüvelykujjal rendelkeztek, szemük pedig nem oldalt, hanem egymás mellett volt, így egy tárgyat egyszerre két szemmel figyelhettek meg. Fogásra alkalmas végtagra azért volt szükség, mert az ősállatnak p fán kapaszkodnia kellett, éles átásra pedig azért, hogy egyik ágról a másikra, egyik fáról a másikra ugorhasson.

Ezek közül az állatok közül a nagyobb testtel rendelkezők nem ugrásokkal, hanem le- és felmászással változtatták helyüket. így ezek első végtagja kézzé, hátsó végtagja pedig keskenytalpú lábbá alakult át. Az ősember fejlődése tehát itt elválik a majmoktól. Még további éles elkülönölés következik be akkor, amikor egy- részük leszáll a fáról és arra kényszerül, hogy a mezőn keressen táplálékot. Erre azért volt szükség, mert beköszöntött a jégkorszak, az őserdők megritkultak, az ehető gyümölcsöket termő fák nagyrésze kipusztult.

Ez a lény már nem kapaszkodik, csak olykor támaszkodik a kezével. Lassan kifejlődik az egyenes járás. A gyümölcstáplá- lék csökkenése miatt már húst is eszik. Ha a természetes kiválasztódás alapján vizsgáljuk a további fejlődést, arra kellene következtetni, hogy hatalmas karokkal, erős fogakkal, nagy izomzat- tal ruházza fel a természet ezeket B. lényeket. Ez azonban nem következik be. Nem a természetes kiválasztódás útján fejlődik

tovább, éppen azért, mert letért az állatok fejlődésének útjáról.

Mi tette mégis lehetővé az emberré válást ? Nem a véietlenség, nem is valami természetfölötti erő, hanem a munka, az előrelátás, a tervszerű cselekedet. Mint minden haladó elméletnek, ennek is voltak ellenzői. Azt mondták, hogy az állat is végez munkát. A majom kővel leveri a gyümölcsöt, a méh sejteket épít. Ez a cselekedet azonban nem munka, mert nem tervszerű. A majom — ha leverte a gyümölcsöt — nem teszi el a követ, hanem újabb alkalomra ríjabbat keres. Nem teszi a szerszámot alkalmasabbá. Az állat csak felhasználja, de az ember át is alakítja a környezetet.

Az eszközök használata nemcsak az ember ősének megélhetését teszi lehetővé, hanem átalakítja testi szervezetét Is. További ha. talmas fejlődésen megy át a kéz, amely, mint Engels mondja: „nemcsak szerve a munkának, hanem terméke is.” A tervszerű munka megkezdése nagy hatást gyakorol az agyvelöre is. Az agyvelő fejlődése, az értelem növekedése ismét visszahat a munkaeszközökre. Az ember maga állítja elő az eszközöket, a szerszámokat, tökéletesíti őket, hogy minél job. ban megfeleljenek .a célnak. Megismeri az ember a tüzet Is, s mostmár megsüti az elejtett vadak húsát. Fejlődik a vadászat módja is. A csoportos vadászat kialkítja az első emberi közösségeket. Kétségtelenül emberi közösségről, s nem holmi állathordáról van itt szó. Amíg az állat- hordákat a más állatoktól való védekezés, az emberi közössége, két a közös munka szervezi meg. Az együttélés idején szükségszerűen kifejlődik a gondolatok közlése, a beszéd is. A beszéd lehetőséget ad arra, hogy az ősember ismeretei tovább bővüljenek, agyveleje még sokrétűbb, még fejlettebb legyen, méginkább elüssön az állatvilágtól.

Az ember tehát állati eredetű, de az állatvilágból száz és százezer évvel eze'ött kiemelkedett. Nem érvényesek rá az állatvilág jellemző törvényszerűségei, a testi alkalmazkodás, a természetes kiválasztódás. Az állatok fej’ödése főleg testi elváltozások formájában nyilvánul meg. Az emberiség fej'ődése viszont a társadalmi munkában, a termelés tökéletesedésé, ben.

A klerikális ideológia szerint az emberiség sorsa a visszafejlődés, mert az ember tökéletesnek teremtetett, de később bünbeesett, s azóta osztályrésze a szenvedés, a tűrés, végső fokon a pusztulás. Ezzel szemben a materializmus bebizonyította az állatvilágból kiemelkedett ember csodálatraméltó fejlődését. Szégyenkezésre tehát egyáltalán nincs ok az állati származás miatt. A munka végzésével fejlődtünk és fejlődünk még most is tovább. A fejlődés távlatai nagyszerűek. Abban a korban élünk, amikor a föld egyhatoöán, a nagy Szovjetunióban megszűnt már a kizsákmányolás, megszűnt a nyomor, a nép becsapása, butítása. Efelé haladnak a többi népek is, elsősorban a szocializmust építő népi demokráciák. A nyomorral, a butítással az utolsó állati maradványokat tüntetjük el az ember életéből. A szocializmus, a kommunizmus győzelmével valóban emberré válunk. Nem szégyenük magunkat, sőt büszkék vagyunk, hogy az új világ formálásában, az ember igazi emberré formálásában résztvehetünk.

15.000 foékefelajántás