Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-12 / 263. szám
6 1E50 NOVEMBER 12, VASARNAP Salben Marika, a nyíregyházi debányfer mentáié dolgozója a budapesti Békekengresszusról beszél Hófehér a nyíregyházi dohányfermentáló fermentáló terme. A gépek szürkék, csillogók. Mindenki vigyáz rá, becsüli, mert magáénak tudja. Nevető, boldog asszonyok, lányok dolgoznak. Mindőjükön dohányszín köpeny van. Öröm itt a munka. Nyoma sincs a torok- és tüdőkarcolö dohánypornak. Aki csak ebbe a terembe belép, a kellemes meleg, a dohány illata a tavasz illúzióját kelti benne. Szép a terem, csillogók a gépek, de a terem igazi dísze a jó munka. Megindul a szalag és viszi a sárga, sokárnyalatú dohányleveleket, a fürge, gyors kezek rakják a szalagra, a szárítónál leszedik. Egy ilyen munkafolyamat olyan zökkenőmentesen halad, mint egy gondolat. Itt dolgozik Sajben Marika is, a gyár egyik kongresszusi küldötte. Szavait a kongresszusi élmények tüze hevíti. — Amikor elindultunk — harmadikén délután — még nem ismertük egymást. Egy kicsit el is szomorodtam. . . arra gondoltam, hogy még sohasem voltam ilyen fontos helyen é6 nincs egyetlen Ismerősöm sem, nem tudok k;vel beszélgetni. Aáarika elneveti magát és tovább beszél. — Tévedtem ... a vonaton ösz- szeismerkedtiink és egész idő alatt, amíg csak Pesten voltam, olyan érzésem volt, mintha testvérek között lettem volna, ügy örültünk egymásnak... milyen szép volt. Debrecenben zenekar köszöntött bennünket, Budapesten meg már vártak, összeölelkőztünk. Sajben Mária szájáról nem fogy el a szó. . Pesten a Béke-szállóba mentünk. Olt helyeztek el mindnyájunkat. A szállót is úgy hívták, mint amiért mentünk... minden volt ott, amit csak el tudtok képzelni. Én olyan szép helyen még sohasem voltam, csak filmen láttam, urak járkáltak benne, most meg én is ott voltam. — A kongresszuson ott volt Rákosi elvtárs felesége is, láttam — mondja és együtt tapsol hallgatóival. Együtt élnek a történettel. — Láttam a szovjet küldötteket, a szovjet vendégeket. Nagyon, tetszett nekem, amikor Pudovkin elvtárs azt mondotta, hogy a béketáborban mindenki testvér és katona, a béke katonája. Igaz! Eljöttek a Néphadsereg katonái is köszönfeni a Kongresszusi. És nem is tudom, mit éreztem, amikor láttam őket, hát amikor meg egy parasztasszony katona fiára ismert, összeölelkeztek, azután pedig az asszony szót kért, felszólalt... — És mit mondott? — kérdezte Szilágyi Erzsébet. — Azt mondta, hogy neki két fia maradt oda a háborúba, meghaltak az urak érdekeiért. Ez a fia pedig önként jött a Néphadseregbe és most együtt harcolnak a békéért, azért harcolnak, hogy idehaza dolgozhassunk, építhessünk, Szép volt, egészen más lettem, amióla ott voltam, mintha erősebb lennék... Elhallgatott. A többiek még gondolkoztak, újra és újra próbálták átélni Sajben Marika boldogságát. Hargitai Ica megszólalt. — Jó neked... olt voltál, láttad Rákosi elvtárs feleségét, meg a szovjet küldötteket és ve'.ük harcoltál a békéért. — Te is harcolsz, ha dolgozol, jól dolgozol, harcolsz a békéért, együtt harcolunk mindnyájan a szovjet emberekkel. .. Fejük felett a fehér falon nagy piros belük hirdették: „A béketáhor legyőzhetetlen,” Munkások és művészek együtt éneklik a béke dalát A népművelési minisztérium kultúrautója Nyírmadán Amikor reggelenként felkél a nap és az égboltozaton kibontja diadalmas zászJóját, fénye áttöri a mezőket takaró ködöt. Messze látni a határban. A zöld vetés közt kanyarog az országút szürke szalagja. Most építik, naprói-napra mesz- szebb jutnak, több és több közeget kapcsolnak be a kultúrába, hozzák közelebb egymáshoz a falut és a várost. A Nyírmada felé vezető út szürke betonján gépkocsi gördül. — Miért jön? Kiket hoz? Oldalára van írva. Nagy betűk hirdetik, hogy „A Népművelési Minisztérium 6. számú kultúrautója”. Az országot vezető munkások és parasztok küldik, hogy dolgozó társaiknak elhozza az új magyar kultúra legújabb alkotásait. Fiatal művészeket hoz, akik szívesen jönnek, szívesen vállalják a hosz- szú út törődéseit, a hideget. Szívesen vállalják, mert ök a nép fiai, a nép gyermekei. A dolgozó nép művészei, akik egy célért dolgoznak a munkásokkal, dolgozó parasztokkal: a szocializmust építik. Úgy vetik az új kultúra magi'át, mint ahogyan a dolgozó parasztok a jövő évi kenyeret. Amíg a tőkés országok áruló „művészei” a nép butításán dolgoznak, a tőkéseknek az érdekeit szolgálják, e nép művészei elhozzák az építés, a nép hősi korszakának énekét, muzsikáját, írásait, tudományát. Fegyvert hoznak: a béke fegyverét. Nyírmadán már várják őket. A nyíregyházi Magasépítési Vállalat nyírmadai építkezésénél dolgozó munkások készülnek a művészek fogadására. Nem húznak fehér kesztyűt, a lányok nem vesznek fel ezerfodrú estélyi ruhákat. Munkává’, jó munkával készülnek a fogadásra. Sáj'hli István kőműves ISO százalékos, Körösi László 160 százalékos teljesítményével. A kultúrházban már készülnek a dekorációk, a színfal, most rakják fel a színpad nagy vörös csillaga alá Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképét. Behordják a gyalult padokat, amikre majd a munkából jövő munkások, parasztok ülnek. A villany már bejött a faluba, de a kis házak ajtaján még csak most kopog. December 1-re már a házakban is égni fog a villany. A kultúrteremben lámpák világítanak. Nem fővárosi díszletek, de a szeretet, az építeni akarás, a munkás-paraszít szövetség őszinte érzése hozta ide a kellékeket. Amikor a terem minden padsora megtelik munkásokkal, dolgozó parasztokkal, végigfut a színpad sarkában ülő fiatal művésznek keze a nagy harmonika gyöngyházbillentyüzetén. Szól a harmonika, énekelnek a művészek és velük énekelnek a jelenlévő dolgozók. Mit énekelnek? Azt, amit szívükkel éreznek, munkájukkal erősítenek, védenek: ......... Éljen a Köztársaság”. 7-ón vo't a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulója. Ünnepelt minden munkás, a község minden dolgozó parasztja. Tudják jól, hogy mit köszönhetnek az Októberi Forradalomnak. Az országot, a gyárakat, üzemeket, a földet, az iskolákat. Azt, akiről a vers is szól; amit egy lelkes művész szaval: „Köszöntjük Rákosi Mátyást, Aki már mutatja Jövendő gyáraink helyét.” Aki az elektromos erő útját úgy jelölte ki, hogy Nyírmada dolgozó népét is szolgálja, aki a széles betonút vonalát , úgy jelölte ki, hogy a nyírmadai dolgozók is járhassanak rajta, köny- nyen bejuthassanak városainkba, üzemeinkbe és mindenhová, ahová az új ember útjának vezetni kell. Aki elküldte a budapesti művészeket, hogy lehozzák a szovjet és új magyar kultúra alkotásait, vidámmá, tanulságossá tegyék az estéket. Aiki arra tanította meg a nyírmadai dolgozó parasztokat, hogy a nagyüzemi termelés ezer és ezer előnnyel jár, akinek az útmutatására megalakították a községben a termelöcsoportot, állami gazdaságot létesítettek és most építik a sertéshizlalda modem épületeit. Akinek szavára a tudomány is beköltözött a faluba és egyre inkább kiszorul a babonás csodákban való hit, a babonáktól való félelem. Gordon Vilmos bűvész is arra tanítja a dolgozókat, hogy csoda és varázslat nincsen. Átlátni minden büvészeten, azon is, amit a legrosszabb bűvész, Truman elnök üz. A világ dolgozói átlátnak azon az aljas tettén is, amivel háborút szeretne kirobbantani. Minden háborúra spekuláló bűvész zárójelenete egy. A hitleri példa is bizonyítja. Minden háborúra való spekulálás megtörik és megbukik a békét akaró emberiség kiállásán, a béketábort semmi és senki nem tudja harcában megingatni, se félrevezetni. Mert a béketábor élén a nagy Szovjetunió és Sztálin áll. A békéért dolgoznak, harcolnak a nyírmadai építkezésnél dolgozó munkások és a község dolgozó parasztjai is. A vidám, tanulságos est is a béke jegyében záródik. A jelenlévő dolgozók együtt éneklik a művészekkel: , ha összetartunk, rendületlen, legyőzzük végleg a háborút.” Apolló filmszínház Telefon 30.06 *ov. 9—12-ig Csüt.—vas.-ig Szovjet film Két pajtás Előadások: 4, 6, 8 órakor 'vasárnap d.'e. Tl-feór matiné Béke filmszínház Nov. 9—14-ig Csüt.—keddig ’ Olasz film Tragikus hajsza Vasárnap d e. fél ll.kor matiné | Előadások: fél 5, fél 7, fél 9-kor £ cÁiiami cAeuliáz a dolgozókért CSZTÁt.YATNKON: Kész téli ruhák Köpenyek, kabátok Minőségi ruhaszövetek Kalap és sapka Kerékpárok, gumik Rádiókészülékek, játékáru Reggel 8 tói este 6 ig nyitva 1 Egy úttörő levele a szülőkhöz és az úttörőkhöz a békéről Sokszor szereltem volna már leírni gondolataimat a békéről. Ed. dig nem írtam le, hanem társaimnak, és édesanyámnak élő szóval mondtam el. Most a. Béke Hívei Világkongresszusa előtt úgy gondolom, hogy legfőbb ideje kifejezni, leírni mindazt, amit ezer és ezer úttörő- társammal együtt érzünk, amikor ezt a szót halljuk: béke. Hat évvel ezelőtt még csak kilencéves voltam. Egy kilencéves gyermek már tapasztalhatta mindaz j amit szülei és a dolgozó emberek. Emlékszem, mennyire nehezen éltünk. Szegénységünknél csak a jövőbe vetett hitünk volt nagyobb. Apám és anyám éjt nappallá téve dolgoztakhogy hét gyermeknek legyen mit ennie. A ruhakérlés az csak rit- kán merült fel olyan formában, hogy keiAilt is ránk valami. Első volt a mindennapi kenyér. Ez percről percre aggasztotta szüléimét. Iskolába rongyosan jártunk és táskánkban nem volt tízórai. A gazdag iskolatársaink megvetettek és gúnyoltak bennünket. Azokkal a gyermekekkel, akik olyan rongyosak voltak, mint mi és a táskájukba is csak ritkán hoztak tízórait, egy padban ültünk, külön a többiektől. Könyvünk se volt elég. Mind a heten egy tankönyvből tanultunk. Az idősebbekről maradt a fiatalabbakra. A felszabadulás elhozta azt a napot, amelytől kezdve a tanulással mi is saját jövőnket építhettük. Rákosi pajtás kezébe vette sorsunkat, biztosan irányította haladásunkat egyre feljebb és feljebb. A rnunkásm osztály áldozatvállalásával, a dolgozó parasztság szövetségével teremtettük meg mindazt a sok. jót, amit ma mindnyájan élvezünk. Van sok gyárunk, folyóinkon új hidak, lerombolt városainkban új házak, utak, napközi otthonok, kórházak, fürdők, nyaralók. A mezőkön traktorok, ezer és ezer soha nem látott gép. Vannak termelőcsoportok, állami gazdaságok. Sok.sok iskola, egyetem, főiskola. Megkezdtük az ötéves terv teljesítését. Szocializmust építünk. Építő munkáknra. a rendre, nyugodt éjszakáinkra \Néphadseregünk katonáé vigyáznak. Rám is, rád is úttörő pajtás, édesanyámra és édesapámra és mindnyájunk szikéire. Mindarra vigyázni, mind afelett őrködni, amit eddig létrehoztunk, nekünk is feladatunk. A békére mindőnknék vigyázni kell, harcolni is készen kell lenni érte. Őrködnünk kell. Nem egyedül, velünk van a Szovjetunió és velünk van a vüág minden becsületes embere. Ennek a sok-sok embernek a kezét fogja a nagy Sztálin, ö vezet mindőnket. Vezet, hogy visszaverjük a háborús uszítok minden támadását, minden próbálkozását. Az amerikai imperialisták tervei ellen harcol ebben az országban is minden becsületes, békét szerető ember. Mi is gyermekek, úttörők, iskolások. Hogyan harcolunk? — kérdezhetitek. Megmondom. Azzal, hogy tanultok. Úgy képzeljétek el. hogy amikor odahaza könyvet vesztek kezetekbe, vele gránát is kerül kezetekbe. A jó katona az ellenség közé dobja a gránátját. Ti is ezt teszitek, ha megtanuljátok a feladóit leckét. Harcoltok akkor is. ha jól feleltek az iskolában, rendesen viselkedtek, szorgalmasan figyeltek.' Truman nem kímélne benne, teket sem. Olyan sorsot szán nekünk is, mint a koreai gyermekeknek: bombazáport, pusztulást, halált. De őrködik felettünk Sztálin elv társ és legjobb magyar tanítványa. Rákosi elvtárs is. Segítenek a tanulásban, megadnak minden lehetőséget hozzá, hogy jól képzett harcosokká, építőkké váljunk. Rákosi elv. társ és a Párt vigyáz ránk. Békeharcra mozgósítja szüleinket, jövőnk építésére. Hozzátok fordulok most szülők! Hozzátok fordulok édesanyák és édesapák, ezer és ezer úttörőtársam, az egész ifjúság nevében. Mire kérlek benneteket? Arra, hogy kövessétek nagy tanítónk, Rákosi elvtárs. a Párt útmutatását, harcoljatok azok. ellen, akik mindazt le akarják rombolni• amit magatoknak és nekünk felépítettetek. Harcoljatok « békéért! Védjetek meg bennünket azok ellen, akik nekünk is. mint a koreai gyermekeknek, halált szántak, akik embertelenül gyilkolnak, pusztítanak, rabolnak. Teljesítsétek a Párttal, az egész világ becsületes dolgozóival, gyerekeitekkel szembeni kötelességeteket: álljatok be még tömörebb sorokban a nagy Sztálin békezászlaja alá, sorakozzatok fel Pártunk mögé. A harcban ott vagyunk mi is. Harcolunk az iskolapadban és harcolunk odahaza, amikor tankönyvet veszünk a kezünkbe. Harcol a világ minden népe, harcol gyermek és ifjú, felnőtt és öreg. Ott képviselnek bennünket a Békekongresszuson! Ha minden szülő harcba indul, a béke védelmére kel, győzni fogunk a háború felett. Nem lesz olyan erő, mely megtörné ellenállásunkat, elvenné a világ békéjét! BOJDA ÉVA úttörő, Nyíregyháza. VII. számú általános iskola. Átvették a vándorzászlót az Alkaloida dolgozói Szép ünnepségnek volt színhelye pénteken délután a büd- szentmihályi Alkaloida vegyészeti gyár. Ezen a napon vették át az üzem dolgozói a szakszervezet vándorzászlaját, az élüzem második fokozatának jeléül. Az ünnepségen minden dolgozó résztvett és Varga elvtárs vállalatvezető beszámolója után Szerb elvtárs, a nehézipari minisztérium tervosztályának kiküldötte ismertette az iparban elért eredményeket a harmadik negyedévben. Résztvett még az ünnepségen a nehézipari minisztérium ellenőrzési osztávának vezetője, Vasak elvtárs, a debreceni Hanyag tervteljesítés A nyíregyházi Petőfi u'ca kikö- vt-zésével egyidejűleg az út két oldalához vízvezető csatornát is kellett építeni. Az út teljesen elkészült, amikor a Vízépítő Vállalat hozzákezdett a csatorna megépítéséhez. Az esős . idő megszakította a munka folyamatosságát és a kiásott árok oldalát az esővíz eláztaljja. Richter-gyár három dolgozója, a Magyar Lakkfestékgyár küldöttei, a volt zászlótulajdonosok, a Nyírségi Olajfeldolgozó küldöttei. Szerb elvtárs beszéde után a Lakkfestékgyár sztahanovistája adta át a gyönyörű vörös zászlót az üzem dolgozóinak. Az Alkaloida dolgozói megfogadták, hogy a versenyzászló tulajdonosaként arra törekszenek: a következő negyedévben az élüzem-jelvényt is feltűzhessék üzemükre. Ezen az ünnepségen vette át Varga elvtárs vállalatvezető is a minisztérium jutalmát: 1500 forintot. a Vízépítő Vállalatnál Ennek következtében az út széle 5 méter hosszúságban beomlott. A vállalat ezzel megkárosította a dolgozó népet, növelte az Útfenntartó Vállalat önköltségét. Ha nem hanyagolta volna el a tervteljesítést a Vízépítő Vállalat, az eső nem tudott volna kárt okozni az útban.
