Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-12 / 263. szám
4 19S0 NOVEMBER 12, VASÁRNAP I. V, Sxtálin Müv r A napokban jelent meg Sztálin Hüvtárs müveinek XII. kötete. Ez a kötet azokat a müveket tartalmazza, amelyeket Sztálin elvtárs 1929 áprilisától 1930 júniusáig írt. A Bolsevik Párt az ország szocialista iparosításáért folytatott harcban a megelőző években óriási külső és belső nehézségeket győzött le. A szocialista iparosítás politikája ebben az időszakban győzött. Ezután következett a Szovjetunió szocialista átépítésének nagy feladata. A nehézipar alapjait lerakva a Párt mozgósította a munkásosztályt és a parasztságot a Szovjetunió átépítése ötéves tervének végrehajtására. Az országban kibontakozott a munkásosztály és a dolgozók millióinak szocialista versenye, a mimika óriási lendületet vett és megkezdődött az új munkafegyelem kialakulása. Ez az időszak a nagy fordulat évével végződött, amelynek folyamán a szocializmus óriási sikereket ért el az iparban és megkezdődött a mezőgazdaságban is a szó. cialista átalakulás időszaka. Ekkor fordult a dolgozó parasztság, különösen pedig a középparasztság a kolhozok felé. Megkezdődött a kolhozokba való tömeges belépés. Ennek az időszaknak fő feladatai hasonlóak a mi mostani legfőbb feladatainkhoz. Sztálin elvtárs müveinek XII. kötetében foglalt írások tehát számunkra Is komoly iránymutató tanításokat tartalmaznak. Harc a jobboldali elhajlások ellen A kötetben Sztá’in elvtárs külön ős er sokat foglalkozik a jobboldali e'hajtá.3 kérdésével, a munkásosztály sorai közé befurakodott ellenséges ügynökök és árulók kérdésével. Megállapítja, hogy nem harcolhatunk sikeresen az osztályellenség ellen, ha nem harcolunk egyidejűleg a pártom belüli elhajlások ellen is és ha nem küzdjük le ezeket az elhajláso- kát. Nem folytathatunk igazi iharcot az osztályellenség ellen, ha a hátországában ott van az ellenség' ügynöksége és ha olyan em- berekkel működűnk együtt, akik nem hisznek ügyünk igazságában és minden módon fékezni igyekeznek haladásunkat. Sztálin elvtárs rámutat, hogy a proletárdiktatúra idején, a szocializmus építésének időszakában az osztály- harc még elkeseredettebbé válik, mint amilyen a proletáriátus diktatúrája előtt volt. Ezért — erre tanít minket Rákosi elvtárs is — fokoznunk kell az éberséget, a politikai és gazdasági élet minden vonalán és különösen pedig a Pártba befurakodott, beszivárgott ellenség ellen. Sztálin elvtárs behatóan elemzi az osztályharc élesedésének okait és rámutat arra, hogy amikor a szocia’izmus sikeresen támadja a tőkés elemeket és gyorsabban nő, mint azok, a tőkés elemek fokozzák ellenállásukat. Ellenállásukat pedig még fokozhatják, mert a világkapitalizmus támogatja őket, ez pedig lehetőséget nyújt számukra, hogy ellenálljamak a szocializmus növekedésének. Sztálin elvtár® felteszi a kérdést: ,,Mi legyen a Párt politikája, ha így állanak a dolgok?” Az, hogy a munkásosztályt és a falu kizsákmányolt tömegeit felébresztve, haroképességiiket fokozva, és mozgósítási készenlétüket fejlesztve — harcra vezetjük a város és falu tőkés elemei ellen, harcra az ellenálló osztályellenségek ellen. A nagy fordulat éve Az ötéves terv végrehajtásának első évében történt meg a nagy fordulat. „Ez a fordulat elsősorban abban nyilvánult meg —■ írja Sztálin elvtárs —, hogy a szocialista építés frontján kibontakozott a munkásosztály milliós tömegeinek alkotó kezdeményezése és hatalmas munkalendülete.” A tömegek alkotó kezdeményezése önbírálat útján és a szocialista munkaverseny útján, a megszilárdult munkafegyelem megvalósításának útján bontakozott ki. Az ipar építése terén óriási eredményeket értek el és az ötéves terv legmagasabb célkitűzéseit is túlhaladták. De az elvégzett nagy feladatok más újabb nagy feladatok végrehajtásának kérdését állították fel pa- rancsoiólag. Ezek a feladatok, amelyeket Sztálin elvtárs meghatároz „A nagy fordulat éve” című cikkében, nagyjából hasonlítanak a mi előttünk, álló feladatokhoz. Rákosi elvtárs október 27-i beszédében rámutatott arra, hogy a szakmunkások, a mérnökök és a technikusok száma a megnövekedett munkáslétszámhoz viszonyítva csökkent. Feladatunk tehát, hogy a szocialista építésbe a szocializmusért küzdő technikusok és szakemberek ezreit vonjuk be és a munkásosz. tályból technikusokat és szakembereket képezzünk ki, —■ erre tanít bennünket Sztálin elvtárs. A mezőgazdaság szocialista átalakítása Sztálin eivtárs a Műveinek XII. kötetében különösen sokat foglalkozik a mezőgazdaság szocialista átalakításával és a parasztkérdéssel. ,,A Szovjetunió agrárpolitikájának kérdéseihez” című be. szádéban leleplezi a különféle jobboldali opportunista elméleteket és kimutatja a kollektív nagygazdaság előnyeit a mező- gazdaságban. Megállapítja, hogy a kolhoz a gazdaság szocialista formája. Rámutat arra Sztálin elvtárs, hogy egymás mellett és egymástól függetlenül nem épülhet és nem haladhat a szocializmus felé a városi szocialista és a falusi kapitalista szektor. A szocializmus felé haladó országok gazdaságát hosszú időn át két különböző alapra fektetni nem lehet: a nagyüzemi szocialista ipar és a felaprózott, elmaradott kisáru termelő parasztgazdaság útjára. Van kapitalista út, amely elhá- ríihatatlanul a dolgozó parasztság koldusbotra juttatásához vezet. Van szocialista út, a nagyüzemi társas gazdálkodás, a termelőszövetkezetek útja, amely a parasztság eddig soha nem tapasztalt jólétéhez vezet. Harmadik út nincs. Síkra szállt Sztálin elvtárs ebben a beszédében a kisparaszti gazdaság szilárdságának elmélete ellen is és rámutat arra, hogy a megindult kolhozmozgalom kezdetleges formái is az egyéni parasztgazdaságokat mecsze túlhaladó eredményeket értek el. Nálunk is ugyanez történt az elmúlt két év alatt, a termelőszövetkezeti cso-po-rt okban mindenütt megmutatkozott a társas gazdálkodás fölénye. Pe Sztálin elvtárs igen élesen foglalkozik a kolhozok megszervezése körül elkövetett hibákkal is, „Akiknek a siker a fejükbe szállt” és a „Válasz a kolhozparaszt elvtársaknak” című cikkében és más cikkekben is leleplezi a kolhozépitékben elkövetett hibákat, a pártvonal baloldali elferdítését. Megjelö’i a hibák kijavításának útját és hangsúlyozza az önkéntesség elvét. A mezőgazdaság szocialista építésé. nek jelenlegi időszakában és körülményei között nélkülözhetetlenek számunkra Sztálin elvtárs tanításai és a XII. kötetben megjelent írásai. A növekedés nehézségei A kötet tartalmazza „A Központi Bizottság politikai beszámolóját a XVI. Pártkongresszuson”, amelyben Sztálin elvtárs foglalkozik a világkapitalizmus fokozódó válságával és a Szovjetunió külpolitikájával. Hangsúlyozza Sztálin elvtárs, hogy a szovjet állam külpolitikája következetes békepolitika. A beszámoló megállapítja a szocialista építés fokozódó sikereit és . a Szovjetunió belső helyzetének szilárdságát. A Párt és a szocializmus építésének soronkövetkező feladatait. A beszámoló is fontos és időszerű tanításokat tartalmaz a mi számunkra. Többek között foglalkozik a beszámoló a növekedés nehézségeivel, amelyek az újjáalakítás, a fellendülés nehézségei. „Arról van szó, hogy a mi nehézségeink neon hanyatlásból, vagy pangásból eredő nehézségek, hanem a növekedés, a fellendülés, a haladás nehézségei” — állapítja meg Sztálin elvtárs és rámutat arra, hogy ezek a nehézségek magukban hordják leküzdésük lehetőségeit'is, hogy a nehézségek maguk adnak nekünk alapot leküzdésükre. A továbbiakban hangsúlyozza, hogy a nehézségek nem véletlen fennakadásból származó nehézségek, hanem gz osztályharc nehézségei, ebből pedig az következik, hogy „nehézségeink mögött osztályellenségeink rejtőznek”. Különösen fontos, hogy megismerjük Sztálin elvtárs tanítását a „mi” nehézségeinkről, mert hiszen mindnyájan tapasztaljuk, nálunk is vannak nehézségek és ezeket a nehézségvket szintén osztá'yellenségeink idézik elő és ezeket mi szintén diadalmasan !e fogjuk győzni. Sztálin elvtárs Müvének XII. kötete nélkülözhetetlen fegyver kezünkben az osztályharcban és hazánk szocialista építésében. (G. t.) Százezer példányban jelent me«j I. V. Sztálin miivé! 12. kötete A Szikra kiadásában százezer példányban megjelent Sztá'-ín összegyűjtött művei 12 kötete. Sztálin elvtárs összegyűjtőit művei minden egyes kő elének megjelenése nagy esemény Pár unk és népünk éle*ébtn. Sztálin elvtárs műveinek 12. kötete Pártunk, országunk mai problémái szempon'jából különösen időszerű, mert a benne foglalt művek a szovjetunió első ötéves tervének időszakával foglalkoznak. A marxizmus-leninizmus klasszikusainak művei közül most jelent nvg Marx és Engels válogatott leveleinek gyűjteményes kötetei, valamint Marxnak és EngeUnek „Tőke“ első kötetéről írott levelei, ismertetései, feljegyzései. Az Októberi Forradalom évfordulójára jelent meg „Sztálin és a szovjet tudomány" c gyűjteményes kötet. Sztálin , összegyűjtött művei 12. kö e'ének tanulmányozását segf i e'ő G. D. Obicskin napokban megjelenő tanulmánya. A békzharc kérdéseivel foglalkoznak Ehrenburg : ,,A békéért“ és a „Sz:vjet emberik a békéért" c, műve, valamint Tyihonovnak ,,A szovjet nép a békéért, az új háborús gyújtogatok ellen" c. bressura formaiában megjelent beszámolója. Sz. I. Murasovnak ,,Sztálin elv- társnak a III. Komszomol, kongresz- szüson, a Kcmszomol feladatairól elmondott beszédéről“ c. tanu'mánya, különösen dolgozó ifjúságunknak jelent nagy segítséget. A népi demokratikus országok megismerését segíti elő Farberov r „A népi demokratikus országok al- ko'mányai't cé bvossurája. BORISZ GORBATOV: SZÜLÉS A SARKVIDÉKÉN Borisz Gorbatov szovjet író egy alkalommal a Sarkvidéken járva repülőgépén helyét egy betegnek engedte át s ő maga tíz hónapig élt a Sarkvidéken. Ott szerzett élményeiről számos novellában számol be. Az „Uborkaföld" távoli, magányos sziget az északi Jeges-tengeren. Ezen a néven ugyan hiába keresné bárki is a térképen, ahol épnek a parányi pontnak is megtalálható a mega jól hangzó, sőt mondhatni költői elnevezése. A sarkvidéki rádiósok azonban konokul Uborkaföldnek hívják. Ettől nem lehet őket eltántorítani. A furcsa elnevezésnek egyébként megvan a maga története. Amikor e parányi szigetet egy expedíció felfedezte, a csoport vezetője az újonnan felfedezett földdarab sebtében történt felvázolása után még a helyszínen jelentést készített, amelyben többek között azt írta, hogy az újonnan felfedezett sarkvidéki szigetnek uborka alakja van. A rádiósok, akik mindent kifiguráznak, amikor elolvasták a jelentést, hogy továbbítsák a címzettnek, egyszerűen Uborkaföldnek nevezték el a szigetet. Azóta ezen a néven, a maguk részéről nem hajlandók változtatni. Az uborka formájú szigetet nem sokkal a felfedezés után egyre nagyobb számban keresték fel az emberek. A hatalmas hómezükön a medvetalpak nagy kerek nyomai mellett egyre sűrűbben tünedeziek fel az emberi lábnyomok ic. A szigetlakok száma egyre növekedett. Az emberek egy-kettőre otthonosan berendezkedtek a szigeten. Házat építettek maguknak — s a fényesre tisztított rézkannákban illatosán főtt a kávé. Esténként heves sakk-csatákat vívtak. Megvoltak gondjaik és örömeik — egyszóval megindult az élet vérkeringése a kis sarkvidéki szigeten. Egy napon szörnyű asszonyi jajgatás verte fel a sziget csendjét. A kétségbeesetten jajgató ász- szony fölé riadt tekintettel, sápadt arccal hajolt kövér férje. Két keze reszketett a tehetetlenségtől, arcán nehéz, kerek verejtékcseppek gyöngyöztek. A messzi Uborkaföldön egy aezszony új szovjet polgárt készült világrahozni. A távoli sarkvidéki szigeten nem volt egyszerű dolog az ilyen esemény, különösen megnehezítette a dolgot, hogy a gyermek keresztben feküdt. Ezen a napon kétségbeesett hangú rádiótávirat futott be a rádióközpontba. „Segítség! Segítség! Mentsék meg gyermekemet és anyját!...” — rádiózta a vajúdó asszony férje. A rádió-távirdász, aki az üzenetet felfogta, aggodalmaskodó arccal tette le a fejhallgatót és a főnökéhez sietett. Mit lehetne tenni? Egy asszony és egy gyermek sorsáról van szó, A főnök és a rádióállomás párt- szervezetének vezetője töprengeni kezdtek. Miképpen segíthetnének a vajúdó anyán. A pártszervezet vezetője rövid gondolkodás után hirtelen felpattant és átsietett a kórházba az orvoshoz. Az orvost Szergej Matvejeviesnek hívták. Ö volt a telepen az egyetlen ember, aki az Uborkaföldön vajúdó asszonyon segíthetett, jóllehet egyelőre még tisztázatlan kérdés maradt, hogyan és miként tehetné meg ezt. — Okvetlenül segítenünk kell — mondta lázas hangon a pártszervezet vezetője és kérdő tekintetét az orvosra szegezte. — No de édes fiam, ne haragudjon — felelte megrökönyödve Szergej Matvejevics. — Azt mondja, hogy segit6ek. Rendben van, de hozza ide a beteget. . .— Tudja mit, adjon nekem ezer kilométer hosszú kart, hogy elérhessek vele a beteg ágyáig. Adjon nekem édes fiam olyan szemeket, hogy ezer kilométerre elláthassak velük. És akkor mindenre hajlandó leszek, akkor igen! — Mi adunk magának ilyen kezet, és ilyen szemet kedves doktor — felelte a pártszervezet vezetője fellelkesülten. És akkor aztán ... A doktor csodálkozott: 'Nem értem. Mire gondol? — A rádióra. Beszámolunk magának a beteg állapotáról, a gyermek helyzetéről, maga pedig irányítani fogja a dolgot. Szergej Matvejevics dermedten hallgatta a pártszervezet, vezetőjének szavait. — Komolyan gondolja? — kérdezte végül suttogó hangon. — De még mennyire komolyan. Más megoldás nincs. Szergej Matvejevics magára vette köpenyét és határozott léptekkel az ajtó felé indult. — Menjünk a beteghez. Szergej Matvejevics a készülék elé lépett. — Na — szólalt meg és kezét a köpenyének öve mögé dugta. Többet azonban nem tudott mondani. Megszokásból majdnem hogy azt kérdezte: No, hogy van a beteg? — De eszébe ötlött, hogy hiszen nincs itf a beleg. Csupán az éter tárult elé. A rádióshoz fordult és megszólalt: — Hm ... édes fiam ... Kérdezze csak meg az orvost, milyen helyzetben van most a magzat? Kíváncsian Egyelte, hogyan iramodik ki a kérdés az élerbe. Néhány perc múlva megjött a válasz is.t. így kezdődött el r ez a távolból irányított szü'és. Szergej Matvejevics ezután sorb? adta ki az utasításokat az asszony ágya mellett álló fiatal orvosnak. A rádiós átérezve a pillanat komolysága1, feszült figyelemmel dolgozott. Minden egyes bel üt jói érthetően továbbított, mert tud'a, hogy egy téves betű katasz'ófát okozhat. Uborkafö'dön szintúgy izgatott emberek állták körül a rádióét. A térj gyöngyöző homlokkal és csip- zottan futkosott a rádió és a betegágy között. Aztán hirtelen boldog moraj futott végig a szobán. — Fiú! Fiú! A távirdász, aki Matvejevics mellett dolgozott, átnyújtotta a doktornak az üzenetet. Az gépiesen elolvasta. Doktor, elvtársak, kedveseim! Fiú lett, fiú! Fiam született! Köszönet érte mindnyájatoknak! Szergej Matvejevics! Köszönöm magának, drága elvtársam! Szergej Matvejevics felé minden irányból kezek nyúllak. Atforrósult, baráti, izgatottságtól remegő kezek. Szerencsét kívántak neki, hálálkodtak. A pártszervezet vezetője hosszasan rázta a kezét és mosolyogva áradozott; Hej, Szergej Matvejevics ... micsoda ember maga! Aranyba ke'lene foglalni! Szívemből gratulálok! Maga most úgy cselekedett, mint... mint egy igazi bolsevikhez méltó!
