Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-08 / 235. szám

1033 OUTOBIOíl 3. V .\'A A TIN A P NEMZETKÖZI SZEMLE A Néniéi Demokratikus Köztársaság egy éve Tegnap múlt egy éve, hogy Európa történetében jelentős vál- tozás következett be a Német De­mokratikus Köztársaság megala­kulásával. A német reakciós ál­lam szakadatlanul . fenyegette Európa békéjét, az elmúlt 80 év alatt három háborút zúdított rá a békés népekre a porosz-német militárizmus. „A békeszerető Német Demo­kratikus Köztársaság megalaku­lása fordulópont Európa történe­tében _ írta Sztáiln elvtárs Wil­helm Pieekhez és Otto Grotewohl j civtátsakhoz intézett levelében. — Kétségtelen, hogy a békeszeretö demokratikus Németország fenn. állása a békeszeretö Szovjetunió mellett kizárja új európai hábo­rúk lehetőségét, véget vét a vér­ontásnak Európában és lehetet, lenné teszi, hogy a világ impe­rialistái bilincsbe verjék az euró­pai országokat.” A Német Demokratikus Köz­társaság már megalakulásakor megindítót ía a küzdelmet az egy­séges Németország megteremté­séért, Németország egységének visszaállításáért. Ha a nyugati impez'ialisták a potsdami meg­egyezést betartanák, ma már megalakult volna az egységes és békeszeretö Németország.. De az imperialisták mitől sem félnek jobban, mint a béketábor meg­erősödésétől, és ezért az elmúlt év alatt mindent el is követtek, hogy Németország egységének kialakulását megakadályozzák. Németország még ma sem egysé­ges. De csak a legnagyobb terror, ral tudták megakadályozni Né­metország egységének megvalósí­tását a nyugati hatalmak. A kom. munisíákat és magát a Német Kommunist a Pártot a hitleri idők még el nem felejtett, de immár is­mét felelevenített módszereivel üldözik. Letartóztatják és titkos rendőri , nyilvántartásba veszik mindazokat, akik a szabad, béke- szerető, demokratikus Német, országért küzdenek és mivel a kommunisták a legkövetkezete­sebb hazafiak, az üldözés első hul­lámának minden terhe rájuk irá­nyul.'De éppen ezért bennük bízik az egész német nép.' A 'potsdami megegyezés alap­ján már békeszerződést «ellett volna kötni Németországgal, de a nyugati hatalmak, élükön az USA-vál, nem akarnak semmiféle szerződést, mert ez azt jelentené, hogy vissza kellene vonulok csa­pataikat Nyugat-Németország te­rületéről és ez egyben Német­ország egységének megvalósítá­sát is jelentené. A világtörténe­lemben még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy valamely impe­rialista hatalom egy megszállt országnak saját jószántából vlsz- szaadta volna függetlenségét. A hitleri Németországot a Szovjet Hadsereg zúzta szét és ezt a pá­ratlan alkalmat felhasználva, az imperialisták megszállták a nyu­gati övezeteket. Hogy innen ki­mennének, erről szó sincs, hiszen ölükbe pottyant a szovjet fegyve­rek diadala nyomán egy nagysze­rű gyarmat! Az imperialisíák egyik legjobb üzlete a háború befejezése óta Nyugat-Németország. A gyára­kat leszerelik, vagy felvásárolják, az ország népét a jobboldali szo­ciáldemokraták támogatásával kizsákmányolják és a tervezett újabb háborúra készülve; hadibá­zissá formálják át a megszállott három övezetét. , . De Németország népe ebláe nem akar beleegyezni és a kommunis­ták vezetésével harcol az elnyo­mó imperialisták ellen. A Német Demokratikus Köz­társaság az .elmúlt év alatt meg­indult a fejlődés útján, kiépítette kapcsolatait a baráti népi demo­kratikus államokkal és, a ' nagy Szovjetunióval, nekifogott ötéves tervének végrehajtásához. Míg nyugaton szinte kibírhatatlan nyo­mor és jogfosztottság osztályré­sze a német népnek, addig kele­ten az ötéves terv lázas munkája közepette emelkedik a dolgozó nép életszínvonala és a még na­gyobb eredmények alapjait vetik meg. A Német Demokratikus Köz- társaság alapja és biztosítéka az új Németország megteremtésé­nek. A Német Demokratikus Köz­társaság kiépült baráti kapcsola­tai és elszánt békeharca pedig biztosítéka annak, hogy az új egységes Németország békeszere­tö és demokratikus Németország lesz, amelyben a német nép egy­ségesen, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal vállvetve fog küzdeni a békéért és a demokráciáért. Az angol jobboldali szociáldemokraták és « Tiío-bantla haráthoxása ‘ Az utóbbi időben Belgrádban csak ügy hemzsegnek a magas- állású nyugateurópai politikusok. Különösen az angol „munkás­párt” vezetői sűrű látogatók a belgrádi banditafönöknél. Titonak alig van ideje kijózanodni az egyik bankett után, máris meg­rendezi a másikat. Az angol jobb­oldali szociáldemokraták látoga­tásait zajos propagandahadjárat kíséri, A newyorki és londoni sajtó majd megszakad abban az igyekezetében, hogy a Tito-klikk külpolitikáját, mint az „abszolút semlegesség” politikáját tüntesse fel. I Az imperialisták „munkás­párti”' csatlósai már azzal is meg­próbálkoztak, hogy a nyugateuró­pai országokban megszervezik az úgynevezett „Tito-barátok moz­galmát”. Ebből a célból ez év májusában Franciaországba küld­ték Zilliacust, a „független” mun­káspárti képviselőt, aki jugoszlá­viai látogatása után levetette a demokratikus álarcot. Zilliacus néhány trockistát és De Gaulle híveinek egy csoport fasisztáját összeszedte s Tito-barát gyűlést akart rendezni. A terem bejára­tánál azonban összegyűltek a bé­ke és szabadság harcosainak tö­1 megei és „Akasztófára a fasiszta. Titoval” — felkiáltással fogadták a gyűlés megnyitásának kísérle­tét. Hasonló módon kudarcba ful­ladt a titoista próbálkozás más országokban is. Úgy a zajos hírverés, mint az angol jobboldali szociáldemokrata vezetők sorozatos látogatása azt célozza, hogy segítsenek Jugo­szláviát véglegesen angol-ameri­kai támaszponttá, balkáni tűz­fészekké kiépíteni. Ez év júliusá­ban Tito találkozott amerikai ve­zető személyiségekkel és mente­getőzött, hogy nem vehet részt közvetlenül a koreai hadjáratban, mert azt nem óhajtja a jugoszláv hadsereg. Megígérte azonban, hogy adott pillanatban csatlakoz­ni fog az Atlanti Szövetséghez. Az angol „munkáspárti” vezetők­re hárult az a piszkos feladat, hogy előkészítsék Titonak ezt a lépését.. Ebben az irányban tévé-’ kenykedett Davies angol külügy- miniszterhelyeítes. amikor nagy buzgalommal folytatta a hírhedt Belgrad—Athén tengely összeka- lapálását, előkészítve ilyen mó­don a reakciós ..Földközitengeri blokk” megalakítását Törökor­szág, Görögország, Jugoszlávia és Olaszország részvételével. — Az angol jobboldali szoedem vezérek látogatásának még egy fontos oka volt, az, hogy Tito fasiszta rendszere a kikerülhetet­len csőd szélén áll. Jobboldali an­gol és amerikai lapok belgrádi tudósítói is olyan híreket Külde­nek haza, hogy Jugoszláviában a télen éhínség fenyeget. Daviesék persze nem a jugoszláv nép nyo­morán akarnak könnyíteni, ha­nem azon fáradoznak, hogy Tito, Rankovics és bandájuk tovább ülhessen a nép nyákán. Ezért adagolják soronkívül Jugoszlá­viának áz újabb kölcsönöket, per­sze uzsorakamatra. Az ár, Jugo­szlávia maradék függetlensége. Az angol munkásárulók és a jugoszláv fasiszták barátkozása legkevesebb jót a jugoszláv nép­nek jelent. Jugoszlávia munkás- osztálya és dolgozó parasztsága nyiltan szembefordul Tito és ban­dája fasiszta rendőrterrorjával és kalandor külpolitikájával. A jugo. szláv nép ellenállásának növeke­dése egyre jobban fenyegeti Ti- tóék fasiszta diktatúráját és az imperialisták agresszív terveit. A jugoszláv dolgozók Tito-ellenes küzdelme fokozza a béke harcosai hatalmas frontjának egyre nö­vekvő erőit. Az olasz dolgozók harca Olaszországban, — mely a -AUr» shail-terv „áldásai” következté­ben kénytelen bezárni az üzeme- két és az utcára tenni a munitá* sokat, — a múlt héten a genovai Ansaldo müveken volt a sor. A gyár igazgatósága többezer mun­kás elbocsátását határozta el. Az Ansaldo müvek munkássága azon­ban szolidaritást vállalt az elbo­csátott dolgozókkal, mire az igaz­gatóság elrendelte a munka be­szüntetését az eg Asz üzemben. A munkások azonban nem hagyták magukat, a gyár vezetőségének távozása után tovább folytatták a munkát. Liguria tartomány iparvállalatainak üzemi bizottsá­gai közösen látják el anyaggal a fordított sztrájkot vívó m'unkásö- kat, biztosítják, hogy az üzem továbbra is dolgozhassák. A Kommunista Párt vezette olasz munkásosztály szolidaritása a szegényparasztsággal szemben is megnyilvánul. A Po völgyében folyó nagyszabású mezőgazdasági sztrájk során — 200.000 földmun­kás szüntette meg a munkát — egy földbirtokos revolverrel meg­sebesített egy mezőgazdasági j munkást. Az aljas fasiszta pro­vokációra válaszul a tartomány földmunkásai mellett általános sztrájkba léptek Ver.celli város ipari munkásai is, Biella, Valsesia és Novara munkásai pedig két órás tiltakozó sztrájkot tartottak. A fekete reakciós de Gaspori kormány tűzön-vizen keresztül igyekszik amerikai gazdái utasí­tását végrehajtani, mely az olasz ipar konkurenciájának teljest megszüntetésére irányul. Az olasz munkásosztály azonban egysége­sen áll szemben ezekkel a kísérle­tekkel. Olaszország munkásai és szegényparasztjai nein egyszer megmutatták már, hogy nem haj­landók belenyugodni az olasz tő­kések, földbirtokosok és as ame­rikai imperialisták kettős elnyo­másába. A Kommunista Párt ve­zetésével szilárdan harcolnak to­vább a végső győzelemig. Csütörtökön este a Sza­badságharcos Szövetség ren­dezésében díszelőadásban mu. •alja be a Vígszínház a ha­talmas szovjet filmalkotást; „Berlin eleste”-t. Az alanti részlet a film két felejthetet­len jelenetét mutatja be. Harc a Reichstágért .. . Kantárija és Jegorov szűk, sötét lépcsőkön hágnak felfelé. Mindenfelé harcolnak. A németek papírcsomókat halmoznak össze és meggyujtják. A füst végiggo­ndolj og a szűk folyosókon, szinte leveri az embert a lábáról. Egy keskeny lópcsó'fokon Jego­rov és Kantarija megállnak, hogy kifújják magukat é3 tájékozódja­nak. Fölöttük harcolnak, szekrénye­ket hengergetnek, bútort dobál­nak. Alattuk harcolnak, papírt és szalmát gj ujtogatnak. — Előre? — kérdi bajtársát Jegorov. — Előre! — válaszol Kantárija. Feljebb kúsznak. Iránod' közben a falhoz -apui, kezében gránátot szorongat. Ész­reveszi, hogj' a sarok mögött, két lépésre tőle, egy német rejtőzkö­dik és nehezen zihál. Mindketten várnak, mint a va­dászok. Egyszercsak Ivánov has- raveti magát, a német gránát hát­rább robban, ö pedig a sajátját pontosan dobja. Tovább kúszik, meg sem nézi, hogy mi maradt a németből. Ezalatt Jegorov és Kantarija felért az épület tetejére, a bronz- lovakhoz. Futnak, zihálnák, bot­ladoznak a törmelékeken. A bronz u-rj." «laUct* széttárt karral Ju­BERLIN ELESTE t szupov hever. Zajeev kis véres kendője az egyik bronz ló hátán lengedez. Jegorov és Kantarija a zászlót egy hasadt bronz lóba tűzik és lenéznek a tetőről a térre. Oda­rohan Ivánov és meglátja a fekvő Juszupovot, odangriU hozzá, kar­jába emelj: — Juszuf, kedvesem, mi van veled? Nézd, Berlin a miénk! Nézd, hol vágjunk! De Juszuf nem válaszol. Ivánov óvatosan leteszi a testét és lenéz a térre. — Hurrái — hangzik az egész téren és a Tlergartenben, Spree- től a Brandenburgi Kapuig. Sokez?r harcos látta meg tá­volról a győzelem zászlaját a Reichstag fölött. Ivánov letörli liönnj eit. és énekelni kezd: „Ej, te Vány a, Vánja ...” * . Megérkezik Sztálin A repülőgép kört ír le az égő Berlin felett. Ezernyi szájból egyetlen szó szakad ki: Sztálin! Autók hosszú sorai és katonái«, meg felszabadítottak tömegei igyekeznek a repülőgép leszállási helyéhez, hogy üdvözöljék a föld- reszálláskor azt, akihez sorsuk, boldogságuk fűződik. Oroszok vannak ift, csehek, franciák, ju- goszlávok, angolok és amerikaiak. Valamennyien hazájuk hímzett zászlajával. • Alekszej Ivánov az elsők között van, akik a repülőtérre értek. Idegei a végsőkig /eszültek. Az az érzése, hogyha nem látja meg Sztálint, sorsa másképpen alakul, elhagy ja a szerencse. Natasa is idetart orosz leányok társaságában. A repülőtéren váll váll mellett áll a tömeg és az eget nézi, alvón, nan fel kell tűnnie Sztálin repülő­gépének. Végre a világospiros szárnj'ú, hatalmas acélmadár ala­csonyan megjelenik a fejek fölött. Mindenki rohanni kez.d, egymás­sal versenyezve. Mindenki elsőnek altarja meglátni Sztálint. Alekszej két lépésnjire van Na. tasától, de Natasa ebben a pilla­natban nem is gondol rá. Most minden gondolata csak Sztálinhoz kapcsolódik. Meglátni öt és hallani hangját most azt je­lenti, hogy megérzi saját győzel­mét, felismeri saját erejét és olyan boldogságot él át, amiljen talán csak egjszer adódik az életben. FuE sovány és gyenge karjával félrelök mindenkit, aki előtte van és könnyek szöknek a szemébe, ha a nála ügyesebbek félreszorít­ják. Közben Sztálin már kilépett a fülkéből és a tömegtől körülövéz. ve mosoljog, tapsol a győztesek" nek. Végül kis mozdulatot tesz előre. A tömeg szétválik, szűk kis utat nyit. Alekszej és Natasa, Sztálinhoz közeledve, szinte egy­más mellé kerül. Sztálin a tömeg­hez fordul: — Elvtársak! Bekövetkezett a népünk által a német imperializ­muson aratott nagy győzelem történelmi napja. A Szovjetunió győzelmet ünnepe), bár nem ké­szül sem felosztani, sem megsem­misíteni Németországot. Mostan­tól kezdve Európa fölött a népek szabadságának és a népek közti békének nagy zászlaja leng majd! .Alekszej és Natasa tapsol, ügyet, sem vetve a körülállókra és sem ­mit sem látva Sztálin szeretett és kedves arcán kívül." De az öröm nem akar egyedül maradni. Szeret szívből szívbe áradni — és Natasa- arra néz, alti mellette áll, hogy megossza vele örömét. Égj' pillanatra oldaltnéz és kezdetben nem flgjeli meg szomszédját, de aztán ismét arm néz, nem mer hinni a szeménéit, újra odanéz és szomszédja nya­kába veti niagát. Alekszej az. Alekszej első pillanatban nem érti meg, miről van szó. Az utóbbi napokban többszáz felszabadítót} leánj' ölelte és csókolta meg — és számára ez most nem tűnik he- Ij'énvalónak. De fülébe hatol Na­tasa felejthetetlenül kedves hang­ja: megrameg- és aztán már sem­mivel sem törődve, átfogja fekete, naptól és háborútól égetett kezé­vel és magához szorítja. Sztálin három lépésre van tőlük, megáll és gyengéd mosollyal nézi a két, háború forgatagában égj mást el­vesztett lélek találkozását. Nézi, atyaian mosolyog és tapsol nekik, mintha jelenlétével megerősítené és mosolyával megáldaná életü­ket. . r Natasa hozzálép és bátran a szemébe nézve így szól: — Megcsókolhatom, Sztálin elv- társ? Mindenért, mindenért, amit népünkért, értünk tett. Sztálin, kissé wvvartaij a várat­lan kéréstől, széttárja kariad A

Next

/
Oldalképek
Tartalom