Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-08 / 235. szám

4

1350 OKTÓBER 8, YASARNAt»

Termelőszövetkezeti csoportjaink példát mutatnak az őszi szántóföldi munkák versenyében

A turkevei „Vörös Csillag” termelőszövetkezeti csoport országos versenyre hívta a termelőszövetkezeteket és termelőcsoportokat, hogy az őszi szántóföldi munkák során példát mutassanak a szocialista mezőgazdaság úttörői egyénileg gazdálkodó parasztjainak. A turkevei szövetkezeti parasztok versenykihívása — mint emlékezete« — élénk visszhangra lelt megyénk termelőszövetkezeteiben is, egyetlen egy sem maradt ki a verseny munkához való csatlakozásból. De már az őszi munkák kezdete előtt páros- versenvte is kihívták egymást dolgozó parasztjaink, amelyek közül jelenleg 84 szövetkezeti gazdaság dolgozik párosversenyben.

Termelőszövetkezeteink, termelőcsoportjaink élen járnak az őszi mezőgazdasági munkákban cs jövő- esztendei termésük ismét jóval magasabb lesz, mint az egyéni kis- parceüa gazdaságok terméshozama.

A „KOSSUTH” BRIGÁD ISO SZÁZALÉKA

Az őszi munka párosversenyének legjobb eredményei a mátészalkai ée. csenged járásban születtek. Itteni termelőcsoportjainknak 37 mun- kabiigádja, 128 munkacsapata és750

szövetkezeti tagja dolgozik párosversenyben. Élükön a szamostatár- falvi „Ady Endre” termelőszövetkezet ..Kossuth” brigádja jár, amelynek tagjai 150 százalékos átlagteljesítményt értek el az őszi mezőgazdasági munkákban. A brigádon belül

Fehér Pál munkacsapata normáját 160 százalékban teljesítette.

A szamostatárfalviak legjobb brigádjával egy szinten mozog az ugyancsak kimagasló eredményt elérő szamosbecsi „Dózsa” termelő- csoport gyümölcstermelő brigádja és „Petőfi” munkacsapata, amelyek nem kevesebb, mint

180, sőt 200 százalékos munkaátlagot állandósítottak a gyii- mölcsszüretelési munkánál.

Ugyanígy van a tyukodi „Előre” tszcs „Rákosi” brigádjának élmunkacsapata, amely 160 százalékos munkaátlagot állandósított a napraforgó cséplésénél.

A mátészalkai járásban az elsők között jár még az őszi munkák versenyében a nyírcsaholyi „Vörös Csillag” tszcs. Itt Gyarmati Mihály brigádvezető brigádjával a cukorrépa ásásánál 180 százalékos eredményt ért el.

Maga Gyarmati Mihály brigádvezető személyes példamutatásával 240 százalékban teljesíti naponta normáját.

A NAGYECSEDI „VÖRÖS CSILLAG" TERMELÖCSOPORT

is kiváló eredményeket ért el például a cukorrépaásásnál. ■‘Nem is csoda, hogy a csoport brigádjai és munkacsapatai határtalan lelkesedéssel végzik munkájukat, hiszen gazdálkodásuk eredménye cukorrépaföldjeiken nem kisebb, mint 240 mázsás holdankénti termésátlag.

A nagyecsedi egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is örömmel figyelik a csoport jó munkáját és elismerik, hogy valóban magasan fölötte áll a nagyüzemi gazdálkodás a kisparcellás munkának, hiszen a csoport 240 mázsás holdankénti cukorrépa termésátlagával szemben ők ugyan olyan talajon mindössze csak 110 mázsás termésátHaao* tudtak elérni.

A nagykallöi járás

TERMELÖCSOPORTJA1 ELSŐ HELYEN VANNAK A JÁRÁSI VERSENYBEN

Megyénk termelőcsoportjai járási

viszonylatban is versenyeznek egyÖrömme! jegyeztem Békekölcsönt

Én, Szabó Jenő ópályi református lelkész, örömmel vettem tudomásul, hogy Békekölcsönt jegyezhettem. A nálam járó népnevelőknek is tudomásáré hoztam örömömet azért, meri felkerestek.

ügy érzem, most teljesítem igazi lelkész! kötelességemet,

amit eddig sok esetben elmulasztottam. Nemcsak gondatlanságból, de sok esetben szándékosan. Beláttam azonban, hogy ez az ország valóban a népé, akik most lettek Igazán gazdái tulajdonuknak.

SZABÓ JENŐ.

mással. Az őszi munkákban eddig a nagykállói járás termelőcsoportjai értek el legjobb eredményeket, őszi árpavetésii'ket 170 százalékban, a rozsvetést 67 százalékban, az őszi búza vetését pedig 55 százalékban végezték el eddig. A második helyet a Nyíregyháza város határában lévő termelőszövetkezeti csoportok szerezték meg. Ök az őszi- árpát 120, a rozsot 46, az őszi búzát pedig 30 százalékban vetették el.

Legjobb termelőszövetkezeteink felsorolásánál nem szabad kihagynunk a turistvándi „Rákóczi” termelőszövetkezeti csoportot, amely jó munkája elismeréseként jelenleg birtokában tartja a megyei tanács vándorzászlaját. Ez a termelőcsoport már befejezte az őszi vetési munkákat. Vele egy szinten a paposi „Esze Tamás” és a gulácsi „Kossuth” termelőcsoportok is 100 százalékos munkát végeztek minden őszi mag elvetésében.

Lemaradást a kemecsei járás ter- melőcsoportjai mutatnak. Ebben a járásban a termelőcsoportok mindössze 52 százalékban vetették el az ősziárpát, a rozs vetésénél 33, a búza vetésénél 28 százaléknál tartanak, a takarmánykeverék vetésénél pedig alig 10 százalék körül mozognak.

Termelőszövetkezeteink és termelőcsoportjaink legtöbbje kimagasló példamutató eredményeket ért el az őszi munkáknál. Munkamegbeszéléseiken, csoportértekezleteiken hangsúlyozták szövetkezeti tagjaink, hogy jó munkával, eredményeik állandó fokozásával harcolnák a békéért. Ezzel tetézik meg a Békekölcsönre adott forintjaikat és küzdjenek azért, hogy továbbra is békében dolgozhassanak szövetkezetük állandó gazdagodásáért, jómódú életükért, a virágzó szocialista falvakért, mert a Békekölcsön jegyzéséből is példamutatóan vették ki részüket szövetkezeti parasztjaink. Elükön a tiszalöki járás csoporttagjai járnak, ahol 9 termelőszövetkezeti csoport kereken 40.300 forint

Békekölcsönt jegyzett. Követi a ti- szalökieket a csengeri járás csoportjainak tagsága,' ahol 21 termelő- szövetkezet és termelőcsoport 58.200 forintot adott Békekölcsönre.

Eredményüket tovább fokozzák termelőcsoportjaink és példamutatóan dolgoznak a terv második esztendei kenyeréért.

A kolhozban örömmel iidvözlik

a tervkölcsönt

A szovjet teri'hölcsön kibocsátásának. hírét nagy örömmel üdvözölték a szovjet dolgozók. Kitörő lelkesedéssel jegyezték a kölcsönt Baku olajmunkásai, Magnitogorszlz kohászai, az alma-atai gépgyár dolgozói, Lenin- ogorszk és a Dcnyec-medence bányászai, a Káspi-lúnger halászai és Dél. Kaukázus állattenyésztőt.

Az alma-atai mezőgazdasági kerület „Vörös kombinát” kolhozának udvarán több mint ezer Izolhozparaszt gyűlt össze, hegy megtárgyalják és örömüknek adjanak kifejezést az új tervkölcsön kibocsátása fölött.

Elsőnek Temitnj Dazsibajev kolhozparaszt emelkedett szólásra.

— Kolhozunk a kerület élenjáró kolhozainak egyike. Minek köszön- het-iik hatalmas eredményeinket? Minek köszönhetjük, hogy jóformán minden munkafolyamatot kényelmesen, gépekkel végezhetünk el? Annak a hatalmas támogatásnak, melyben a szovjet haza részesített minket. A tervkölcsön hozzájárul hazánk iparúnak megerősödéséhez, ez 'azt jelenti, hogy még több gépet fognak gyártani, tehát a kölcsönjegyzéssel saját műn. kánkat tesszük még könnyebbé. A tervkclcsön azt jelenti, hogy ötéves tervünket rövidebb idő alatt fejez- fietjük be. országunkat még gazdagabbá, még hatalmasabbá tesszük. Örömmel jegyzek tervkölcsönt, mert ez minden szovjet polgár kötelessége.

A sertéstenyésztő farm egyik dolgozója, Nyit,a Zseleznyikova a következőket mondotta:

r- A szovjet kormány, a Bolsevik Párt, a nagy Sztálin szeretettel gondoskodnak országunk mezőgazdasági fejlesztéséről. Ennek ékes bizonyítéka az a határozat is, mely a kolhozok állattenyésztésének fejlesztéséről szól. Kötelességünk, hogy jól végzett munkánk mellett, minden lehető módon napról napra qrösítstik szovjet hazánkat, a világbéke leghatalmasabb őrét. Minden szovjet ember kötelessége a kölcsönjegyzés, meUyel ha„ zánkat még szebbé, még boldogabbá tesszük.

Egymásután léptek az emelvényhez a kolhoz férfi cs női tagjai, egyre szaporodott a kölcsönt jegyzők száma.

Nagy lelkesedéssel vettek részt a kölcsönjegyzésben a távoli, időszaki legelők állattenyésztőt is.

A „Hegyi óriás“ kolhoz tagjai köl- csönjegyzésí versenyre léptek a Kelet fénye“ kolhoz dolgozóival. A gyű- lésen a 60 éves Alimzsan Zsumabajev c következőket mondotta:

— Minket nem rémítenek meg az új háborús gyujtogatók fenyegetései. Tudják meg az aljas imperialista ag- resszorok, hogy a szovjet emberek egységes, szerető családot alkotnak és ez a csalód soha senkitől sem fél. Boldogan króm alá a -szovjet állam tervkölcsönét és ezzel nemcsak a szovjet nép megerősödéséhez járulok hozzá, hanem egyúttal biztosítom a saját nyugodt, békés öregségemet i*. Kérem a kolhoz minden tagját, kövessék példámat.

A szovjet kolhczparasztok örömmel üdvözölték a tervkölcsön kibocsátását. A lelkesedés, amellyel a tervkölcsön- jegyzések megindullak. mutálják, hogy a szcvjei nép szilárdan halod az ötéves terv megvalósításának útján és magasra emeli a béke zászlaját. .

A papos! „Esze Tamás“ TSZCS, Tímár község,

a csahold gépállomás és a nyirliigu állami gazdaság kapják a megyei tanács vándorzászlaját

Bihartorda felhívása óta megyénk valamennyi községe párosversenyre hívta a szomszédos községet s> vállalták, hogy a tanácsválasziás idejére mind a betakarítás, mind pedig a vetési munkálatokat befejezik. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, gépállomások és községek versenyeznek egymással, hogy még október 22-e előtt teljesítsék maradéktalanul vállalt kötelezettségüket. Állami gazdaságaink már

százszázalékban teljesítették árpa, rozs vetésüket, de néhány napon belül a búza vetését is befejezik.

Az állami gazdaságok között a nyírlugosi gazdaság már befejezte a betakarítást és a vetést, ezért a megyei tanács vándorzászlaját ez a

gazdaság kapja meg. Gépállomásaink közül a csabolci gépálilomás, őszi idénytervének 48 százalékos teljesítésével továbbra is az első helyen áll a megyében, így a vándorzászló nála marad a 40. bérhéten is. Termelőszövetkezeteink közül a paposi „Esze Tamás” termelőszövetkezet százszázalékban befejezte a betakarítást és a vetést, ezért a megyei tanács vándorzász'aja a turistvándi termelőszövetkezettől Paposra kerül át. A községek között Timár dolgozó parasztsága mutatott példát. A vetésyn kívül élenjár a megyében a burgonya és kukorica beszolgáltatásában is. így a megyei tanács ma ünnepélyes keretek közt adja át a vándorzászlót Timár község dolgozó .parasztságának.

A tiszadobi „Táncsics" termelőszövetkezet egy nagy háromszobás épületében, hosszú asztalok mellett tűitek a vendégek. A kárpát- ukrajnai kolhozparasztok, * tiszadobi és más községekbe) jött dolgozó parasztok. Szinte lesik a kedves vendégek szájából a szót.

Vladimír Mihály elvtárs. a kolhozparaszt küldöttség vezetője mellett jobbról Lippai János, szembe vele Takács János dolgozó parasztok, jobbra a büdszentmihályi gépállomás vezetője és mezőgazdásza ülnek.

— Te hová való vagy, elvtárs — kérdezi meg a mező gazdáez Vladimírt.

— Beregszászra! Jártál arra?

— Jártam. Igaz, nem sokat.

— Azóta megváltozott Be- asgszász is, meg az egész Kárpát-Ukrajna. Akámerre mó#sz> mindenütt gazdag ko> hosok&t, jól termő kolhoz, földeiket, gépállomásokat ta- lálaz. Régen az egész megyében csak Beregszászon volt kórház, most meg minden nagyobb helyen vám Kárpát-Ukrajnát nem lg hittem mihez hasonlítani.. • olyan, mint egy csodálatos kert, ahol mindent megtalálsz, amire csak szükséged van. Nem ismernétek rá, nem, nem,..

A körülötte ülők mélyen elgondolkoztak. Miiyen 1* le. bet ne a csodálatos kert, ahol

Olyan boldogan akarunk élni,

mini a kolfjozparaszíok

mindent megtalálni, amire csak szükség van? A gép'

állomás vezetője nagy gépállomásokat képzelt, sok-sok különböző géppel, Takács boldogságot, orvosokat, kórházakat, ahol nem halnak el olyan korán ez asszonyok, mint az 6 felesége.

— És hogyan éltek? ... Erről beszélj nekünk, elvtárs — szólalt meg először Takács.

Vladimír elgondolkozott- Képzeletében visszament abba az időbe, amikor még Kárpát-Ukrajnában nem voltak milliomos kolhozok, gazdag kolhozföldek, nem töltötték meg hangjukkal a határt a traktorok, nem magasodtak a gyárkémények, amikor még sok gyermek halt meg, sok ember betegedett bele a nélkülözésbe. Ez volt a múlt.

ÜJ színt vált Vladimir arca. Az éjszaka sötétje után a hajna hasadás színét ölti. S hogy most meg kell mondani, hogy hogyan élnek, ő is úgy van, mint a többi embertársa. Boldogságát érzi, percről percre éli, de nem tudja méltóan, kifejezően, hűen szavakba önteni.

— Boldogok vagyunk ... nagyon boldogok — szólt és szemében fény gyúlt. ki. Egy

ideig csend volt. Aztán újra

felcsendült Vladimir hangja:

— Mennyi volt a nyáron a termésátlagotok?

— A csoporté búzából 18, rozsból 15, a mienk, egyénileg gazdálkodóké pedig búzából 11—12, gabonából nyolc- nyolc és fél — válaszolt Ta- kác*. — És nálatok?

— Nálunk fent Kárpát- Ukrajnában, tehát kedvezőtlenebb körülmények között, holdra átszámítva búzából j Iff, gabonából 15—16 mázsa.

— És hogyan részesültök, mennyit kaptok ti belőle? — kérdezte Takács.

— Azután megy, hogy ki mennyit dolgozik. Tudjátok, nállnk úgy van, hogy brigádban dolgozunk. Egy-egy brigád megkap egy területet és annak egész évi munkáját végzi. Mondjuk tengerinél a vetéstől kezdve a betakarításig. Annak a földnek a terméséért ők felelősek. Év végén megkapják a munkaegységükért járó pénzt és a terven felüli termésnek a> egy negyedrészét, emellett még az államtól prémiumot is kapnak — magyarázta Vladimir.

— És mit csináltok, ha nem do goztok? — kérdezte Lippai.

— Akkor megyünk szórakozni. Mert van a kolhoznak kultúrháza, mozija, színháza, sportpályája, könyvtára. Semmi gondunk, szórakozunk, tanulunk, kirándulunk. ellátogatunk a szomszéd kolhozba ... .

— Na, de a munka az ott is nehéz? Kell dolgozni, mi? — kérdezte Takács.

— Más nálunk a munka, nem kézzel dolgozunk, nem

izzadunk, fázunk, mint ti. Majdnem mindent géppel végzünk. Xekünk van vetőgépünk, aratógépünk, kom. bájnunik, földíorgató gépünk, facsemeteültetőnk, krumpli- ásó gépünk... — sorolta

Vladimír.

— Ez kéne nekünk is. Mi még legtöbbmyire mindent kézzel, magunk végzünk.

— Az kéne, gép ... azokon a meleg nyári napokon, aratáskor, az ember majd be e- szakad a munkába — tört ki Takácsból is. meg Lippaiból is.

— Na, nekünk is vannak már gépeink, traktorok, ebben az évben már kombájnokat is kapunk — szólt a mezőgazdász.

— Na és miből veszitek azt a rengeteg sok gépet, hog, mindent géppel tudtok vé gezni? — kérdezte Lippai.

Vladimir elmosolyodott. Fehér, egészséges fogai kivillantak.

— Mi magunk vesszük,

elvtárs — válaszolta.

— Magatok? Ej, ezt nem értem, hát akkor mi miért nem tudunk venni?

—. Miért? Mert te is egyedül vagy, meg ő is egyedül van — mondta és rámutatott Takácsra is, meg Lippaira is. — Ha összefogtok, összeteszitek a földeteket, jó nagy láblát hoztok össze, szövet- kezdet csináltok, akkor lesz annyi erőtök, hogy vegyetek. Ebből vesszük, elvtárs.

Egy ideig hallgatott. A terem csendes vo.t. Csak a küldöttek beszélek, a többi emberek figyeltek.

Takács és Lippai elmerültek saját gondolataikban. Hej, régen gondolkoznak ők már azon, hogy belépnek a csoportba. Tavasszal ott voltak egy gyűlésen, akkor azt mondta nekik a terme.őszö- vo'kezet elnöke, hogy a mai naptól kezdve figyeljék a csoportot. Nézzék meg, milyen eredményeket érnek cl. És valóban, a szövetkezet földjén sokkal több termett. Látiák a szövetkezet állatait' is. Nekik pedig?... Mire minden tartozást kifizetlek, nem maradt meg csak az évi kenyér és a vetőmag. És hol van a ruha, a téli ruha? A csoporttagok már nem félnek a téltől, meleg ruhájuk,

csizmájuk... minden van.

Takács ünnepélyes felállt:

— Elviársakl — szólt bátran, hangosan. A zaj elcsendesedett. Mindenki Takácsot figyelte. — Én már régen figyelem' a termelőszövetkezetet és azt láttam, hogy azoknak, akik benne vannak, sokkal jobb, mint nekünk és azt Is megfigyeltem, hogy nekik napról napra jobb, jobban ruházkod- nak, jobban élnek, többet termelnek, több mindenük van. Én most hallottam a kohozküldöttekiől is, hogy S. ekik még jobb és egyszer, ha igyekszünk, mi is eljutunk oda. Szóval én úgy határoztam, hogy a nyolc hold földemmel együtt, a lányom is, meg én is belépek a most alakuló csoportba.

Az utolsó szavakat már elnyomta a taps, az éljen. Lippai még ült egy kis Ideig. Megvárta, míg elcsendesednek. Aztán ő is felállt.

— Elvtársak, hát én í» csak azt mondhatom, amit Takács mondott. A kolhoz- parasztküldötlek, amikor arról beszéltek nekem, hogy ők milyen boldogan élnek, szabadok, nem félnek a holnaptól, a téltől, mint mi.., Elvtársak, én is belépek, fogadjatok magatok közé. A ko.hozküldöttek által' elmondott boldogságot akarom én is.

A jelenlevők újra tapsoltak. éljeneztek. A .nat napon is két ember a jövő útjára lépett. Q.—\