Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-22 / 247. szám

GYŐZELEM KÜSZÖBÉN Tisztaságtól ragyognak, díszí­téstől színesek a városok, a fal­vak, vörös és hárocmszfnü lobogók lengenek, a házak homlokzatán, ünnepelünk. Ünnepeljük a tanács, választás napját, amelyen a ma­gyar nép újból hűségnyilatkozatot tesz népi demokratikus államunk­nak, kijelenti, hogy helyesli azt az utat, amelyet a kommunisták ve­retesével, felszabadulásunk óta megtettünk, helyesli népgazdasági terveinket, a határidő előtt meg­valósult hároméves tervet, az új országot építő ötéves tervet. He­lyesli alkotásunkat és munkájá­val járul hozzá, hogy jövő ter­veinket is teljesítsük. Ünnepeljük államhatalmunk helyi szervei, a tanácsok születését. Nagy ünnep ez. Hatalmas győ­zelmi ünnep. Győzelem küszöbén állunk. Ez a nap alkotmányunk szavainak maradéktalan betelje­sedése: ,,A Magyar Népköztársa­ságban minden hatalom a dolgozó népé.” Az egyszerű dolgozóknak, a tegnap elnyomottalnak soha nem mondhattak ennél nagyszerűbbet. Miénk a hatalom, ml vezetjük ezt s.i országot és úgy TCZéfjúICkógy. az hasznára legyen minden mun­kásnak, minden dolgosó paraszt­nak, minden értelmiséginek,, min­den dolgozó kisembernek. Haszná­ra legyen gyarapodó, egyre szé­pülő hazánknak az egész béke. tábornak. Nagy várakozással tekintettek dolgozóink a mai nap elé. Sokat várnak a helyi tanácsoktól. Attól, hogy az ügyek intézése közelebb kerül a néphez, attól, hogy az ál­lamhatalom helyi szervei a dolgo­zók legszélesebb körének ellenőr­zése alá kerülnek, attól, hogy be­számolni köteles, visszahívható tanácstagokat választunk. A várakozás érthető. Nem volt még tanácsválasztás Magyaror­szágon. Nem vo _ak tanácsok, csak a burzsoá állam ittmaradt csökevényei, a képviselőtestületek a maguk korlátozott jogkörével, nehézkes, gyakran bürokratikus ügyintézésével A felszabadulás után eltelt évek harcai eredmé­nyeképpen munkásosztályunk, dolgozó népünk ezen a területen is elfoglalta a parancsnoki magas­latokat, de megmaradt a burzsoá keret, amelyben a dolgozó nép nem fejthette ki képisségeit, a százezrek nem tanulhattak meg vezetni. A régi képviselőtestület, a felszabadulás előtti közigazga­tás pedig éppenséggel rossz emlé­keket hagyott a dolgozókban. Semmi jót n.m kaphattak a múlt­ban a közigazgatástól. De mit is várhattak volna, a szolgabíráktól, a népnyúzó főjegyzőktől, az akko­ri megyei uraktól, hernádvécsei és hajnácskői Vécsay Józseftől, vajai és luskodi gróf Vay Ádámt'ól, tu- rilti As komjáti Thuránszky Pál­tól. Vagy a korrupt Bencs Kál­mántól, a társadalom szennyét, a nyilasokat is kiszolgáló Szohor Páltól? Mit várhattak a képvise­lőtestületi tagoktól, a tőkésektől, a kulákoktól? Nagykállóban le­szavazták a vasútépítést. Nyír­egyházán csak ígérgették a víz­vezetéket. Ujfehéitón kényszer- munkára rendelték a parasztokat. Ujfaludy, Levelek körjegyzője az­zal fogadta a panaszosokat, hogy „takarodj ki, büdös paraszt!" . Irta: Győré József, az JVÍDP megyei titkára A dolgozók nyomorogtak ? a nyomor mellé jogtalanság párosult. Nem kérdezték meg őket, hogy kik kerüljenek az ,,önkormányza­tok” élére. A választás is úri hun­cutság volt. A választójogi tör­vényt úgy alkották meg, hogy mi­nél több dolgozót elüthessenek sza­vazati jogától. 1901-ben kevesebb szavazója volt a megyének, mint amennyi tanácstagot ma megvá­lasztunk. Mindez a múlté. A Szovjet Had­sereg elsöpörte a tőkések, földbir­ünncpcig 103.5 százalékban tett ele­get terménybeadási kötelezettségé­nek, 33 nap alatt befejezte az ara­tást és a cséplést, amire eddig nem volt még példa. Ez a rövid néhány hónap is bebizonyította Sztálin elv­társ szavait: „A tanácsok rend­szere az a keresett és végre meg­talált politikai forma, amelynek ke­retein belül kell végbemennie a pro­letariátus felszabadításának, a szo­cializmus teljes győzelmének.” A szocializmus győzelme felé menetelünk. Első ötéves tervünk belül elkészül az állomás. Átadjuk a dolgozóknak tágas helyiségeivel, csecsemővárótermével, diák váró­szobájával, kényelmes, modern be­rendezésével. Hatalmas hizlaldát építünk tízezer sertésnek Nyírma- dán. Mcgyeszerte épülnek a tanya- központok, a kislakások. Balkány vágóhidat kapott, postát a Ságvári- telep. Tiszadob ponton'nidat, 42 bök erdőt, Tarpa és Szakoly szeretet- házat, Záhony űj lakótelepet a vasút dolgozói számára. Nem egészen egy év alatt 95 kilométer bekötőutat KíFFP*ntA, tokosok államát, eltűntek a Vay bárók és társaik s azóta — mert Pártunk jól vezette a dolgozó nép ltarcát — kiszorultak a hatalomból a nép többi ellenségei, a kulákok, a jobboldali slociáidemokraták is. Négy hónappal ezelőtt elérkezett annak az ideje, hogy a Népfront kinevezése alapján megkezdjék munkájukat a megyei, majd később a városi és járási tanácsok. Ezek a tanácsok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Bár eleinte sok nehézséggel keltett megküzdeniök, kiállták a tűzpróbát, dolgozó né­pünk szívébe zárta a tanácsok rendszerét. Eleget beszélhetnek er­ről a tanácsok eredményei. Az első nagy eredmény, hogy kapcsolatuk elmélyült a dolgozó néppel. Szám­talan esetben keresték fel tanács­tagjainkat a dolgozók. Felhívták figyelmüket a hiányosságokra. Ja­vaslatokat tettek a hibák kijavításá­ra. És a tanács intézkedett. Tisza- lökön élelmiszerárudát állított fel a megyei tanács az erőmű építőinek kívánságára. Gondoskodott Nyír­egyháza burgonyaellátásáró!. Nagy segítséget nyújtott a nyári munkák végzésében. És a jó munka ered­ménye: megyénk másod:k lett a hordási munkákban, az Alkotmány már az új társadalmi rend alapjait rakja le. Ezért a tervért, a terv- gazdálkodásért is sokat kellett harcolnunk. De győztünk. Az or­szágot újjáépítő hároméves terv alkotásai, az ötéves terv rövid ki­lenc hónapjának létesítményei mind­mind győzelmünkről beszélnek. Ez a győzelem minden megye, minden város, minden falu, minden egyes dolgozó győzelme. Nincs hazánk­nak olyan megyéje, amely ne gya­rapodott volna valami nagy alko­tással, nincs megyénknek községe, amely ne részesült volna az ötéves terv adományaiban, nincs dolgozó, akinek ne javult volna az élete azóta, amióta a nép vette*-kezébe Magyarországon a hatalmat. De ki győzné elsorolni mindazt a jót, mindazt í szépet, amit a mi dolgozó népünk kapott államától! Tizenhét hónappal ezelőtt, a képviselőválasz­tások előtt azt mondta a mi Pár­tunk, hogy Nyíregyházán felépítjük Közép-Európa legmodernebb gépi fermentálóját. Az épület nagyrésze elkészült, modern gépei hónapok óta dolgoznak: Pártunk beváltotta ígé­retét. Megígértük, hogy a lebom­bázott nyíregyházi állomás helyett újat építünk. És meg. kell nézni, mit alkotott a nép hatalma: heteken építettünk és meg eoueu <-z elkészül a 80 kilométer hosszú nyíregyháza.—beregsurányi betonút. Újjáépült a nyíregyházi repülőtér és megindult Budapest felé a légi­forgalom. 150.000 forintot fordítot­tunk ebben az évben erdősítésre. Korszerűsítettük a demecseri ke­ményítőgyárat és a kisvárdai Vul­kán vasöntödét. Konfekciós üzem létesült Nyíregyházán. Ebben az évben 19-ről' 27-re emelkedett me­gyénk gépállomásainak száma. 60 millió forintot költöttünk megyénk mezőgazdasági beruházásaira, silók, magtárak építésére. Villanyt kapott negyvenegy község. A dolgozó fia­talok számára megnyitottunk egy sor iskolát, köztük két ipari gim­náziumot. Üj épületet kapott a mezőgazdasági technikum. És ami a legjelentősebb: ötéves tervünk első esztendejében megkezdtük a Tiszalöki Duzzasztómű éptését. Fel­mérhetetlen jelentőségű ez az alko­tás, amit 1954-ben fogunk befe­jezni. .200.000 hold öntözését teszi lehetővé. Erőműve hatvanmillió kilowatt áramot fog termelni évente. Hajózhatóvá válik a Tisza Domb- rádig, a Bodrog az országhatárig. Az építés számadatai lenyűgözőek. Beépítünk 100.000 köbméter betont és vasbetont. Mivel új ágyat ké­szítünk a Tiszának, megmozgatunk hatmillió köbméter földet. Pártunk azt mondta 17 hónappal ezelőtt, hogy ipart ad az eddig iparban elmaradt vidékeknek. Meg is adja. Szinte egyetlen építkezés az egész ország. Fővárosunkban épül a korszerű földalatti gyors- vasút. Ebben az évben befejezzük hazánk nagyszerű alkotását, a Dunavölgyi Timföldgyárát, meg­épültek a Mátravidéki Erőmű dönlő részei. Dunapentelén hatalmas vas­müvet létesítünk, aminek építése nemsokára 35.000 munkáskezet fog­lalkoztat. Hatalmasak ezek a tervek. Nem minden ország tűzhet maga élé ilyen célokat. Nem mindenütt aján­dékozhatnak a dolgozóknak öt esz­tendő alatt 37 százalékos életszín­vonalemelkedést, nem mindenütt számolhatják fel a munkanélkülisé­get. Csak Olyan ország képes erre, ahol a munkásosztály van - hatal­mon, aho-1 a dolgozók intézik saját sorsukat. Mint eddig, újabb terveinkben fs méltó helyet foglal el megyénk. A mi dicsőségünk is a Dunai Vasmű, a földalatti gyorsvasét, de megyénk létesítményeivel is dicsekedhetünk. Nyíregyháza újabb lépést tesz az iparosodás felé: 1951-ben megkez­dődik egy középnagyságú' motoro­kat gyártó üzem építése. Mész- és homoktéglagyárat kap a város. Folytatjuk a dohányfermentáló, a Tiszalöki Duzzasztómű építését.’ Vízvezetéket kap Nyíregyháza,! Korszerűsítjük a rádióállomást. Szülőotthont és kultúrházat létesí­tünk Káilósemjénben. Nagykálló gyümölcsfeldolgozó üzemet és kul- túrotthont kap. Tovább építjük beJ kötőútjainkat, iskoláinkat, kultúr- házainkat. Szocialista mezőgazdaságunk fej­lődését nagyban elősegítette a gé­pesítés, a gépállomások felállítása. Fejlődött és fejlődik is termelőszö­vetkezeti mozgalmunk. Egyre több dolgozó paraszt ismeri fet a gaz­dasági és kulturális felemelkedés egyetlen útját, a szövetkezeti gaz­dálkodást. Ma már a termőföldek tíz százalékát művelik meg me­gyénkben szocialista módra, állami gazdaságokban, termelőszövetkeze­tekben. És ez az arányszám _ to­vább fog emelkedni a termelocso- portok jó eredményei, a további gépesítések, a szövetkezeti gazdál­kodás további segítése nyomán. Szakadatlan a mi fejlődésünk, gyarapodásunk. Sikereinket azon­ban nem értük el egykönnyen. Ál­landóan harcolnunk kellett a meg­döntött kizsákmányoló osztályok maradványai s külföldi gazdiük, a háborúra spekuláló imperialisták el­len. Lelepleztük Nagy Féreneéket, Mindszentyt, Rajk sötét bandáját. Lelepleztük az imperialisták kém- szervezeteit, magyarországi ügy­nökségeit. Amint a béketábor világ­szerte csapásokat mért a háború táborára, nálunk is vereséget szen­vedtek az imperialisták. Ez azon­ban1 — bár csökkentette erejüket — fokozta vad dühüket. Az impeJ rialisták már nem elégszenek meg a hidegháborúval, a fegyverkezés­sel, az országok gazdasági leigá­zásával. Koreában az amerikai irn-' aerialisták áttértek a fegyvered rarcra, megtámadták a békés, sza-* badságszerető koreai népet, ször-J nyű pusztítást visznek véghez ni Távol-Keleten. Felégetett falvak, megölt emberek tíz- és tízezrei jel­zik a gyilkosok útját. És-ezzel sent elégszenek meg. Sötét tervük azt hogy kiterjesszék gyalázatos hábo-i rüjokjtt »I egéni virágra, mert tát* SMCOTIÉ | ----------v

Next

/
Oldalképek
Tartalom