Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-18 / 243. szám

SUetd városa kész»! a Béke Hívei II. Világkongresszusa Mldöiteinek fogadáséra A Béke Hívei II. Világkon­gresszusának szervezési bizott­sága Sheffieldben folytatja az előkészítő munkálatokat. A bi­zottság gondoskodik a kon­gresszus kétezerfőnyi küldötté­nek, valamint a tolmácsok, for­dítók és technikai személyek ellátásáról. A kongresszus kül­dötteit Matlock és Buxon üdü-~ lőhelyeken és Sheffield környé­kén több kisebb városban he­lyezik el. A küldötteket külön gépkocsiiáratok fogják na­ponta a kongresszus színhelyé­re szállítani. Megkezdték r sheffieldi városháza technikai felszerelését, amely lehetővé teszi, hogy a küldöttek fejhall­gató segítségével a kongresszu­son elhangzó bármely beszédet az öt hivatalosan elfogadott nyelv bármelyikén azonnal hallgassák. Sheffield dolgozói lelkesen készülnek a Békevilágkongresz- szusra. Az elmúlt napokban a városi képviselőtestület nyolc munkáspárti tagja aláírta az atomfegyver betiltását követe’ő stockholmi felhívást. A „Vic kers English Steet Corporation-' —, Anglia egyik legnagyobb fegyvergyárának dolgozói Her­bert Howart esztergályost vá­lasztották kü’döttükké a Béke Hívei II Világkongresszusára. segai, valamint a szovjet nagykö­vetség és a baráti népi demokrá­ciák követségein-?k képviselői, Bu­dapest dolgozóinak küMöíis'-'ge nagy számban vonult tel a búcsúz­tatásra. Keresztes Mihály elvtárs, földművelésügyi államtitkár búcsú­zott a küldöttség tagjaitól. A Szovjetunió a béke erődje, a világ lelkiismerete, a béke zászlaia 1 Tyili ouov elvi ars nagy beszéde a Szovjetunió II. Osszszövcfscgi Békekonferenciáján Keresztes Mihály elvtárs beszéde Keresztes Mihály elvtárs beszéde bevezetőjében a köszönet és hála szavával szólt az egész világ dolgozói által oly hőn szeretett Sztálin elvtársról, aki lehetővé tette a Uárpátukrajnai mágyarajkú kol- hozparasztoknak hazánkba való látogatását. A delegáció tagjai háromhetes láto­gatásuk és munkájuk során sok jó­tanácsot adtak termelőszövetkeze­teink tagjainak. Nagy eredménye­ket értek el az egyéni dolgozó pa- rasziok között is. A beszélgetésekből dolgozó pa­rasztjaink hitelesen győződtek meg arról is, hogy a szocialista Szovjetunióban nincs különb­ség az állampolgárok között a tekintetben, milyen nemzeti­séghez tartoznak, mert a népek a sztálini nemzetiségi politika maradéktalan érvényesítése alap­ján élnek, saját anyanyelvükön beszélnek, tanulnak, intézik i közigazgatást. Keresztes elvtárs végül kérje, mondják el odahaza a szovjet em­bereknek, hogyan élünk, dolgozunk, harcolunk, milyen eredményeket ér­tünk el, mondják el nehézségeinket is, de mondják el, hogy a nehézsé­geket le tudjuk gyűrni, mert a nap minden órájában érezzük a hatalmas szovjet nép segítsé­gét, harcunkat pedig olyan Párt vezeti, mint a magyar dol­gozó nép élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja1 és Rákosi elvtárs. Popovics Demeter elvtárs a hazánkban tett látogatás tapasztalatairól Popovics Demeiter elvtárs, a kül­döttség vezetője szólt ezután. El­mondotta, hogy a három hét alatt bejárták majdnem egész Magyar- országot. Meglátogattak tíz ipari nagyüzemet, mintegy százhúsz köz­séget, negyven termelőszövetkeze­tet, hét gépállomást, öt állami gaz­daságot. Különösen meglepte őket az a hatalmas fejlődés, amit az ipar, az építkezés, a közlekedés te­rén tapasztaltak. Látták a csepeli Rákosi Mátyás Mü­veket, a Dunavöigyi , Timföldgyárat és az angyalföldi munkásházakat. Vidéki tartózkodásuk során meg­győződtek arról, hogy a termelő- szövetkezetek tagjai milyen bizalom­mai néznek a jövő elé. De a paraszt­ságnak az a része, amely ma még nem tagja a szövetkezeteknek, szin­tén bizalommal fordul a népi demo­kratikus kormány, a Magyar Dol- -ozók Pártja és Rákosi elvtárs felé. Popovics Demeter elvtárs beszéde után a küldöttség tagjai elbúcsúz­tak és a felvirágzott vonat a dolgo­zók éljenzése közben kigördült a pályaudvar csarnokából. A hazatérő küldöttséget a határig Birkás Imre, a földművelési minisz­térium csoportfőnöke kísérte el. A szovjet nagykövetség részéről Ho- sev, a nagykövetség első titkára szintén a határig kísérte a kolhoz­paraszt küldöttséget. A küldöttség vonata reggel nyolc órakor futott ba a fellobogózott zá­honyi határállomásra, ahol a kíséret tagjai szívélyes búcsút vettek a kül­döttektől, akik sokáig integettek a vonatból, amelyen felirat hirdette a magyar dolgozó nép üzenetét: „Dol­gozó népünk szívből köszöni a kol- hozparasztküidöttek iránytmutaió, baráti segítségét” Fáradhatatlanul le kell leplez­nünk ezeket a háborús uszító- kat, a halál h.rdetőit, ezeket a vámpírokat. akik a „béke. és a civilizáció védel­mezőinek” akarják álcázni magukat. Még Churchill, a háborús uszítok bandavezére is „békéltetőnek” ne­vezi magát. Le kell tépni, róluk az álarcot, hogy az egész világ lássa állati arculatukat! Pellengérre kell őket állítani, mint olyanokat, akik az emberiség ellen a legszörnyűbb bűn- cselekményt követik el. — Minden eszközzel szélesíteni kell a békéért folyó harcot, hogy egyetlen becsületes ember se maradjon kívül a béke védelmé­nek szent ügyéért küzdő moz­galmon. — A koreai nép tragikus sorsá­nak példája, a városok és falvak égése figyelmeztetésül szolgál az emberiség számára, hogy ne becsül­je le a háború veszélyét. Ez a példa egyben felszólít minden béke,szerető embert: akadályozza meg a világ­uralomra törekvők bűnös elgondolá­sait. — A Béke Híveinek II. összszö- vetségi értekezletén megválasztják a küldöttekét a Ti. Vdágkongresz- szusra. Ezek a küldöttek az egész világ szeme előtt bi­zonyságot tesznek majd a szov-, jet nép nevében aprói, hogy a szovjet emberek változatlan oda­adással viselik szívükön a béke ügyét, kéz a kézben a béke valamennyi or­szágában élő valamennyi hívével, küzdenek a háború veszélyének el­hárítása érdekében azért, hogy biz­tosított legyen a tartós és állandó béke. I — A Szovjetunió erejének virágá­ban van. Eredményeink hatalmasak. Még megsokszorozzuk azokat és to­vábbra is sokszorozni fogjuk, mert Lenin-Sztálin halhatatlan tanítása ál­tal lelkesített népünk alkotó energiá­ja kimeríthetetlen. — A szovjet alkotás hatalmas ei e- je számára — mondotta befejező szavaiban Tyihonov elvtárs — ismét gigászi terveket tűzött ki a nagy Sztálin. A kommunizzmus hatalmas építményei büszkeséggel töltik el a szovjet emberek szívét. Ezek az építmények a világ min­den emberének megmutatják, milyen célokat tűzött maga elé a szovjet nép, milyen hatalom rejlik kimeríthetetlen erőiben, milyen mély és hatalmas a kapcso­lat az alkotó nép és a kommunisták nagy pártja között, amely ilyen óriá sí méretű feladatok megoldásának irányítását vállalja. Az új hatalmas művek a béke és a népek boldog, sága névében, hazánk ereje további fokozása érdekében, hazánk ragyogó jövője nevében épülnek fel. A szovjet nép leghőbb kívánsá­ga, hogy -békés mnukával épít­hesse a kommunizmust Országunk valamennyi népe egy­hangúan helyesli és támogatja ‘ ez ENSZ előtt fekvő szovjet békenyi­latkozatot. A Szovjetunió a béke erődje, a világ lelkiismerete, a béka zászlaja! A népek a béke oldalán, az élet, a szabadság oldalán állnak! Bíznak abban, hogy diadalt aratnak. Velük van valamennyi népnek, a békéért küzdő valamennyi harcosnak reménye: Sztálin, a béke nagy láng­elméje! Ho Si-Minli elvtárs üdvözlete a felszabadított Caobang lakosaihoz A vietnami néphadsereg leg­utóbbi győzelme alkalmából jHo Si-Minh elnök üdvözlő levelet in­tézett Caobang lakosságához. Ez a győzelem — írja Ho Si- Minli — az bnpíriaJizmus elleni küzdelemben való tevékeny rész­vételeteknek, népi hadseregünk hősiességének, a népi kormány el­szántságának, a kormány, a nép és a hadsereg közt uralkodó egy­ségnek köszönhető. A legutóbbi csatákat megnyertük, de nem sza­bad elfeírMiniink, hogy még na­gyobb nehézségeket kell leküzde- niink és még nagy fáradalmak várnak ránk, mielőtt kiűzzük a francia imperialista erőket és az (kmérikai lreavatUozökat és felsza­badítjuk hazánk egész területét. Ha mindenki követi Caobang la­kosainak példáját, akkor biztosan kivívjuk a győzelmet és helyreál­lítjuk hazánk egységét és függet­lenségét. A vietnami rádió munkatársa beszélgetést folytatott a francia idegenlégió egyik katonájával, aki szeptember második felében a Donglché körül vívott harcokban fogságba esett. — A dongkhei csata előtt föiöt- teseink azt mondták nekünk, hogy a vietnami harcosok levág­ják a fogságba esett légionáriu­sok fejét — mondotta. — Nagyon csodálkoztam, amikor az ütközet folyamán tapasztaltam, hogy a vietnámi csapatok Amerikában készült fegyverekkel harcolnak, felszerelésük bőséges, gránátjaik pusztító hatásúak és rendkívül pontosan kezelik géppuskájukat. Amikor a vietnami katonák elfog, tak, bizonyosra vettem, hogy ütött a végóra. Nagy meglepetés­sel tapasztaltam azután, hogy mi­lyen jól bánnak velem. Barátsá­gosan kérdezősködtek családom­ról, jövő terveimről. Mióta a had­seregben szolgálok, soha még a tisztjeim nem kérdeztek tőlem ilyen dolgokat. Látom, hogy a vietnamiak nemes ügyért küzde­nek. sMcnzirali § I*­-----—) HkS9 H| HH H Hfc Száraz a Wpfrartra: taHMr fisÉI BEs U §1 gKB az ötéves lerne, népünk vi. évi. 2d. pffg gg np Hl J|p|| gH virágzó jólétére szavazol! „Dolgozó népünk szívből köszöni a kolhozparaszt- küldöítek baráti segítségét“ Hazauíazult a kárpálubrajnai magyar kolhoz* parasztkiildőtlség A kárpátukrajnai magyar koltioz- purasztkükiöttség háromhetes ma­gyarországi tartózkodás után hét­főn este visszautazott a Szovjet­unióba. Búcsúztatásukra a Nyugati- pályaudvaron megjelentek a Párt cs a kormány képviselők a politikai, gazdasági és kulturális élet kiváló­Moszkvában a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában megnyílt a Szovjetunió II. Összszövetségi Bé­kekonferenciája. Az értekezleten több mint ezer küldött vesz részt. Elsőnek Nyikolaj Tyihonov elv- társ, a Szovjet Békevédelmi Bizott­ság elnöke mondott beszédet: — A szovjet emberek mindennapi elvtársi tetteikkel nagymértékben hozzájárulnak a béke ügyéhez. A szovjet kormány állhatatosan és következetesen folytatja a sztálini békepolitikát, harcol a nagy és kis népek szabadsá­gáért, függetlenségéért és biz­tonságáért. Ez a poliiika, amely megfelel a szov­jet emberek legfőbb érdekeinek, a szovjet nép mély és változatlan béke törekvéséből indul ki. Tyihonov elvtárs emlékeztetett arra, hogy bárom hónappal ezélőtt az egész világ tanúja volt a szovjet állam békeszeretete újabb megnyil­vánulásának. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa Júniusban kijelentette, hogy kész együttműködni más álla­mok törvényhozási szerv czetei- vel annak érdekében, hogy ki­dolgozzák és végrehajtsak a szükséges intézkedéseket a Bé­ke Hívei Állandó Bizottsága ja- vaslatáhíak megvalósításához. A szovjet nép — folytatta Tyihonov — hatalmas lelkesedéssel köszön­tötte ezt a nyilatkozatot. A szovjet népnek ez az egy­hangú akaratnyilvánítása újabb erőkkel gazdagította a békéért küz­dő harcosok sorait, megszilárdította . a béketábor erejébe vetett hitüket, ismét fellendítette a békéért küzdő mozgalmat. Kínában és a népi de­mokráciákban, Franciaországban, Angliában, Olaszországban, az USA- ban és sok más kapitalista államban már több, mint négyszázmillió alá­írás gyűlt össze a stockholmi felhívásra. Remélhető, hogy a Béke Hívei II. Világkongresszusa megnyitásának napjáig ez a szám eléri a félmilliár- dot. Tyihonov elvtárs ezután leleplezte az új háború propagandistáit és uszítóit. •— Az amerikai háborús uszítok — mondotta Tyihonov elvtárs — világuralomra törekszenek. Provo­kációt intéztek az egész haladó em­beriség ellen. Az utóbbi időben fel­tűnően megerősödött az új háború propagandája. Ennek a propagandának fő hangadói olyan személyek, akik a legfelelősségteljcsebb álláso­kat töltik be a legnagyobb ka­pitalista hatalmak kormányai­ban. — Békés» és becsületes embernek nehezére esik — jelentette ki emelt hangon Tyihonov — ilyen vészjós­lóan embergyűlölő szólamokat ol­vasni és hallani! Ez túlmegy az emberi értelem határain. Csak a kapitalizmus felbomló régi világa szülhetett ilyen em­beri szörnyeket. A világ valamennyi népének ismer­nie kell azoknak a nevét, akik el­pusztítással fenyegetik a világot, a földön ki akarják irtani' az életet és mindent,'ami jó, amit az ember al­kotott. az atombomba porfelhőjébe akar ják temetni az emberi .munka és értelem remek alkotásait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom