Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-18 / 294. szám

4 Sztálini zászló az északi sarkon > Szovjetunió Ki­hajtotta végre egy hűm mrvjet expedíció az addig In yMtiatatlannat látszó feladatot: m Eamkf Sarkon átvezeti légiút Waeteorotóglal felderítését. Mcgfi- ryeiöáílomást keltett létesíteni az «szaki Sark zajló jégtábláin. Papa- tata, Straev, Kronkolj és Fjodorov kilenc hónapig tartózkodott a ve­szélyes helyen. Emberfeletti nehéz­ségek közepette elvégezték a rájuk hízott munkát Sztálin egész idő alatt a legnagyobb gondoskodással vette kőről őket. Ez megacélozta akaratukat A szikratávíró szüntele­nül közvetítette a sztálini figyel­messég jeleit: Sztálin a munka leg­apróbb részletei iránt is érdeklődött, Papaninék a jégtáblán épített sá­torban szüntelenül érezték a vezér szerctetét. A sátorban ott függőit Sztálin mosolygó arcképe, mintha személyes jelenlétével Is állandóan bátorítaná, támogatná az expedíció tagjait életveszélyt rejtő megfeszí­tett munkájukban. A legvadabb hó­viharok, a jégzajlás sem sodorhatta le a sátor ormáról a Sztálin jelével ellátott vörös zászlót. Amikor az expedíció tagjai hazatértek, a Kremlben fogadták őket. E foga­dásról írja le Papanin, Sztálinnal való találkozását. * A Georgie-terem ajtaji kitárultak. Vakító fényben úszó termet pillan­tottunk meg. A teremben hosszú sorokban álltak a szépen feldíszí­tett asztalok. Mindenfelől mosolygó, baráti arcok fordultak felénk, „Hur- rá!”-kiáltások hangzottak el. Meg­szólalt a zene. Elindultam az aszta­lok között keményen szorítottam a Sarkról magunkkal hozott zászló bambusznyelét. Mögöttem lépked­tek bajtársaim. Az ünnepi környe­zet, a vakító fény, az üdvözlő kiál­tások elárasztottak bennünket. S hirtelen új, az előbbinél is erő­sebb tapsvihar tört fel. Orkánszerű., éljenzés, „Hurrá!”-kláltások. Sztá- lin és a Politikai Iroda tagjai lép­tek a terembe. Megremegtem az izgatottságtól. Kimondhatatlan öröm töltötte el szívemet. S ami ekkor történt, so­ha nem fogom elfelejteni. loszif Visszarionovics megölelt és erősen megcsókolt. Azután sorban a Politikai Iroda minden tagja. Ölelő karokból ölelő karokba vándorol­tunk. Elfogódottan nyújtottam át Sztá­lin elvtársnak a vörös lobogót és ezeket mondottam: — Engedje meg, hogy átnyújt­sam Önnek ezt a zászlót, amely győzelemre vitt bennünket, kitar­tást és akaraterőt adott nekünk az elemekkel vívott harcban. A ránk­bízott feladatot becsülettel teljesí­tettük. Sztálin maga mellé ültetett. Egész életein álma beteljesedett. — Most pedig, Papanin elvtárs k— mondotta loszif Visszarionovics, felemelve poharát — igyunk a ki­tűnő munkára, a győzelemre. A munka nehéz volt, de mi meg vol­tunk győződve arról, hogy becsü­lettel fogják elvégezni. Ezután elbeszélte nekünk, ho­gyan élte át az egész néppel együtt ».zajlásunk" utolsó heteit és napjait. — Sokat nyugtalankodtam önök miatt — fűzte hozzá. — loszif Visszarionovics — feis­tem —, Ön mindent megtett értünk, ami emberileg lehetséges. — Nem — felelte. — Keveset tet­tünk önökért. Még egy támpontot létesíthettünk volna a grönlandi ten­geren. Később Sztálin felemelkedett he­lyéről, szokott, nyugodt járásával ahhoz az asztalhoz ment, ahol fele­ségeink ültek. Valamit kérdezett tő­lük, vidáman elmosolyodott, majd mind a négv asszonyt asztalunkhoz vezette. Kérte, töltsük meg poha­rainkat és mondjunk köszöntőt asz- szonyaink tiszteletére. Megtudta, hogy apám is a te­remben, a meghívottak Között tar­tózkodik. Öt is odahívta az ünnepi asztalhoz, egymás mei'é állított bennünket — apám szokatlanul erős öreg ember —, átölelte mindket­tőnk vállát és megkérdezte: — Nos, melyik kettőjük közül az apa és a fia? Apámra néztem és valóban, fia­talnak látszott. Mily gyakran jut eszembe mind­ez, ami e nem mindennapi esten történt a Kremlben. A S: való találkozást életem legizgalma sabb, legrendkívülibb eseményként őrzi emlékezetem. Szinte megifjod- tunk ott, újjászülettiink, látva a vonzó, sztálini egyszerűséget, a csodálatos természetességet, ahogy észrevétlenül át tud térni a nagy dolgokról a köznapiakra — a létező legnehezebb munkáról a vidámságra :s pihenésre. • • Otéúu twx OLVASD, 1 ERJESZD a Kússzatok felfelé emeletek, miket a harc megbénított. Az ötéves terv maga az élet, amely most új célba fogott. Az ötéves terv kidöntött erdők és tengerbe merített hálók hada. Az ötéves terv: A Dnyeprogesz-vízmű, mely töltések láncain Ivei tova. Mi számbavetiük: mily mérhetetlen nagy volt i háborúnak sarca, ÜszkéttH és hamvától szürke most Is sok szétdúlt otthon area. De méltók leszünk önmagunkhoz, s miképp beragyog álmainkba: sokkal magasabb és sokkal szebb tetőt borítunk házainkra. A feladattal, mint tükörrel, úgy nézünk nap ról-napra szembe: ötlettel és munkával, minő eredmény jutott ma kezünkbe? S e kérdésre a feleletet kenyérrel, vassal, szénnel adjuk. Sugárutakkal, házsorokkal ahogy a Tervet végrehajtjuk. Büszkeségünk: valóra váltani a Tervet a Tervnél is jobba«. ötéves terv: t tömegek útja, melyen ■■épeink lába dobban. Uj ez az út — és mégis Ismert s arra vezet, amerre nézünk. Minden új nap — új lépés amíg a kommunizmushoz elérünk. Munkában, tettben, akaratban, így bomlik ki , a jövő képe: így állunk a világ előtt mi: a nép Terve és a Terv népe. Ford.: B ócskái Viktor. Ábrándból — népi tömegmozgalom A MEGVALÓSÍTÓIT ÁBRÁNK című könyv Micsurinról azóL A könyv kifejti, még nem fordult elő, hogy tudományos mozgalom ilyen széles népi jelleget öltsön. Ez essek a. szocializmus hazájában lehetséges, ahol a haladó tudo­mányt a nép érdekeinek szolgála­tába állították. Milenuskin utal a Lenin. Mezögazdaságtudományi Akadémia történelmi ülésiszakára) amelyen győzelmet aratott a mi- csurini biológia, csődbe juttatta a mendelizmus-morgar. izmus reak­ciós elméletét. A Bolsevik Párt és a szovjet kormány felismerte, hogy Micsurin mucikája az állam és a nép érdekeit szolgáló ügy, ezért a legnagyobb gondoskodás­sal vették körül. MLLENUSKIN KÖNYVE kitünően rajzolja meg Micsurin alakját. E szigorú ésridegnek tet­xA indám. afetaolL miuctem percét elfoglalja munkája, lángoló hé? fütötte, hogy gazdaggá tegye ha­záját, népét. Ábrándjaiban gyö­nyörű szocialista városok merül­tek fel, mindenütt virág és a gyü­mölcsfák ezrei. Olyan életről ál­modozott, amelyben minden ember asztala roskadozik a gyümölcstől, a határban jól megművelt szántó­földek táblái húzódnak és ez ud­varokat gazdag gyümölcsöskertek veszik körül. A „Két agrobiológus'* című fe­jezet Burbank ismert amerikai növénynemesitöt állítja szembe Micsurinnal és meggyőzően mu­tatja be, mennyire különbözik a szovjet tudós sorsa a kapitalista ország tudósáétól. A tehetséges Burbank, teljes magányosságban dolgozott a kalmárszellemü világ­ban. A gyermekek és Sztálin élete A gyermekek kommunista nevelésének fontos eszköze Sztálin életének és tetteinek ismertetése. Ez az élet és munka tele van a Bolsevik Párt és a nép érdekében vívott hősies harcok történetével, ön- feláldozással. Igen gazdag és 'alkalmas anyag arra, hogy az ifjúságban, már serdülő kor­ban kifejlessze a haza és a Bolsevik Párt iránti szeretetet és a Sztálinra is oly jellemző vonásokat: a bátorságot, hatá­rozottságot, az ellenséggel szembeni engesztelhetetlensé­get, a barátság és elvtársias- ság érzését. A szovjet úttörők előtt töké­letes tisztán áll a nagy vezető és tanító képe. Életének és te­vékenységének ismertetése so­rán a gyermekekkel felkeresik azokat a helyeket, amelyek kapcsolatban állnak Sztálin működésével. Az e célra legalkalmasabb helyek egyike Baku, a város, ahol Sztálin oly élénk forra­dalmi munkát fejtett ki. Az olajváros utcái, terei, házai, gyárai és telepei tanúi annak a felejthetetlen küzdelemnek, amelyet a bakui munkásosz­tály Sztálin vezetése alatt foly­„Mintha anyám hívására jöttem volna..." (Martin Andersen JSexő — Sztálinról) A dán irodalom, a nyugateurópai kul­túra egyik legkiválóbb képviselője: Martin Andersen Nexő, aki bátran hirdeti a Szov­jetunió igazságát. Életét a nép szolgálatában, hősies harcban töltötte, az igazságért vívott küzdelmében nem törte meg sem börtön, sem száműzetés, mindvégig megmaradt a dán nép hű fiának, tántoríthatatlan anti­fasisztának s a Szovjetunió kipróbált igaz barátjának. Ez év június 15-én ünepelték Moszkvá­ban 80. születésnapját. — Nincs sok erőm — mondotta ezen az ünnepségen — de midőn meglávást kaptam a Szovjetunióba, úgy fogadtam el, mintha édesanyám hívására jöttem volna. Gyakran írt és nyilatkozott a nagy Sztá­linról. „A Szovjetunió sikerét és boldogsá­gát — mondotta ■— két nagy vezetőjének, Leninnek és Sztálinnak köszönheti- Mind­ketten a proletáriátus legjobb erejének meg­testesítői, a világ proletárjainak körében nőttek és egymást váltották, mint fiú az apját. Sztálin nagysága és egyénisége, mint kioÓhatatlan világítótorony fénylik a világ elnyomottjai előtt és ugyanakkor nyugtalan­ság és izgalom forrása a kizsákmányolok számára. E ké* nagy szellem, Lenin és Sztá­lin az egész emberiség kincsei. Sztálin nevét áldva emlegetik az elnyomottak és átko- zódva az elnyomók. Sztálin és Lenin tisz­telik és szeretik az embereket, ami megnyil­vánul szakadatlan tevékenységükben. Sztá­lint egyszerűség és szerénység jellemzi és a legjelentéktelenebb emberek iránt is baj­társi viszony. A nagy Sztálint a Szovjetunió­ban minden ember elvtársának tekinti. Hány munkás mesélhet arról, miként hívta magá­hoz őket, nem azért, hogy formálisan fogadja őket és néhány jelentéktelen szót váltson velük, hanem hogy megvitassa munkáik kér­déseit. A nagy vezér minden munkásnak ba­rátja és felette áll a burzsoá világ legkivá­lóbb képviselőinek is. Az emberiség elnyo­mott milliói tekintenek bízva, hittel Sztá­linra, akinek bölcs vezetése alatt a Szovjet- országban megvalósult a leigázottak álma: Az egész emberiség kimondhatatlan hálával tartozik az új világ e nagy alkotó lángelmé­jének. Sztálin előtt hatalmas és nehéz feladat áll: az új világ felépítése. Felmérhetetlen bölcseségre és jóságra volt szüksége, hogy ezt a feladatot megoldhassa. Neki is, mint mondabéli hősnek, egyik kezében lapáttal, másik kezében ostorral kellett dolgoznia, hiszen a gonoszok igyekeztek éjjel elpusztí­tani azt, mit ő nap közben épített és ím, egyre magasabbra épül az emberiség erődje, milliók álma ím valósággá vált- S bár a múlt kísérletei, a múltat visszakívánó reak­ciós erők mindent elkövetnek ellene, mégis a világ minden országából vágyódva tekin­tenek az emberek a Szovjetunió felé. Nap, mint nav szaporodik a hatalmas sereg, amely az új életben hisz, eszméiket Sztálin alakja tölti be. akit a természet megáldott a dol­gozó ember minden gyönyörű erényével. Ereje, egyenessége, bölcsesége, emberisme­rete, gondossága és önfeláldozása minden haladó dolgozó előtt fényesen világító példa­kép. Az idő sztálini, az emberek száz- és százmilliói fordulnak hálatelt szívvel feléje tatott. Bakuban még ma is él­nek és dolgoznak idős bolsevik munkások, akik sok-sok évvel ezelőtt hallgatták az üzemek­ben az _ ifjú Sztálin beszédeit Az úttörőkre nagy hatást gyakorol, ha találkoznak a ta­nulmányút során ezekkel az idős harcosokkal. Moszkvai út­törők így kerültek össze egy alkalommal Bakuban Aljewel, a Szocialista Munka Hősével, aki tanúja volt a forradalom hősi időszakának. Aliev beszélt nekik az üzemekben tartott gyűlésekről, amelyeken Sztá­lin is résztvett, a sztrájkokról, Szafaralijev temetéséről, ame­lyet Sztálin politikai tünte^ téssé változtatott. Beszélgettek Maria Ivanoviui Kitajevával, akinek lakásában a bolsevikok titkos összejövete­leket tartottak Sztálin részvé­telével. Maria Ivanovna soha nem felejti el, hogyan őrködött a ház sarkánál, hogy veszély, leleplezés esetén idejében fi­gyelmeztesse a titkos gyűlés tagjait. Sztálin rövid életrajzában sok más bolsevik neve mellett felmerült Ivan Vasziljevics Bokov neve is. Bokov ma a „Nina“ — múzeummá előlépte­tett — nyomda igazgatója. A „Nina“ volt a bakui bolsevi­kok földalatti nyomdája. Bo­kov a látogatásra érkező út­törőknek sok érdekes dolgot tud beszélni azokról az évek­ről, amikor Sztálin is Baku­ban élt. Különösen mély nyomokat hagy a gyermekekben Ivan Vasziljevics elbeszélése arról, hogyan gondoskodott Sztálin az emberekről. Az időben, amikor a szovjet nép nagy ve­zetője a Bajboszkij-börtönben ült, egy politikai fogolyra ha­lálbüntetés várt. Sztálin előké­szítette a fogoly szökését. De, amikor arról volt szó, hogy egy fogolylátogatás alkalmával Bokov mara^ bent Sztálin he­lyett a börtönben, Sztálin nem egyezett bele a helycserébe. — Neked családod van “ mondotta Bokornak. — Nem szükséges- Kijutok én ma­gam is __ A szovjet gyermekek az út­törő otthonokban, valahányszor visszatérnek egy-egy Sztálin életének szentelt tanulmányúi­ról, mind gazdagabbá teszik a „vörös sarkokat“. Kiállítják a sztálini helyeken készült fény- képfelvételeket, összegyűjtik Sztálin tanítványainak, harcos­társainak arcképét, dolgozato­kat írnak tapasztalataikról és felszerelik ezekkel a faliújsá­gokat. Sztálin életét tanulmányozva nőnek igaz emberekké a szov- iet gyermekek. SZEMEN KIRSZ4NOV:

Next

/
Oldalképek
Tartalom