Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-14 / 290. szám

2 1349 DECEMBER 14, SZERDA A BEKE LEGYŐZH Méguem wbutlea országban keit fai A béke napja az eipusaitott városok romjai felejt. Az új, al­kotó iáét, a úolgozó népek gyöze- dckiiks mozgam iával felragyogott Leugyelorazág, Koutáma, liulgá- rii, Magyarország, Ostiksiiovákia, ALaiúa és Kiao. felett. Égy pilia- •atra felviiíantak sugarai a jugo­szláv begyek és a hősi múltú fran­cia föld feletj is, de ezek az orszá­gok azután az amerikai hadsereg gyakorlótéréivé változtak. Csak egy páljüaitra tört be a sugár Olaszországba, de aa Akuati óceán felől érkező felhők eltakar­ták. Európa egy ik oldalán már felkelt a nap, a másikon még tart az éjszaka. Hosszú, de nein örök éjszaka. A béke úgy kcU mindenkinek, ákár a kenyér, vagy a levegő. Be Luxemburg népét még háborúba u karját kei get. ni az aiigot-ameri. k't Iniperiajiusták, minden álon vérfürdőt akarnak rendezni Irán­it, in, az amerikai farmerek és munkásoké mellett ontani akarják a törökök, finnek, a francia ér­telmiség, a svéd halászok és fa­vágók vérét is. A balszerencse diureliillt adta Angliáinak, aki j. ges kezével harc­ba dobta a görögöket a görögök, arabokat az arabok éis hindukat a hinduk ellen. Be a béke erői inindoenüfct megje­lentek, növekedtek és erősödnek. Olyan mozgalom keletkezett, amelynek méretei iKlátliatatiauiok. A béke védelmi hadserege beszál­láséi ta magát valamennyi világ­részre, magával ragadta a fehére­keit és szinesbőrücket, tehetőiket és szegényeket, egyszerű embere­ket és tudósokat, öregeke tés fia­talokat, asszonyokat és férfiakat. Minden nép békét akar, a béke kell minden embernek. A béke vé­delmében minden népnek ki keil állnia. Négy év alatt megváltozott az emberek le4kiile‘>e. Két esztendeje Németország még a háborúutáui eszméletlenségben hevert. Ma a Demokratikus Német Köztársaság területén zengenek az építő kala­pácsok, életre keitek a gyárak, te­rem a föld, begyógyultak az egye­temek sebei, tóit nézőtér előtt pe­reg az előadás a színházakban. Sok fontos esemény zajlott le a aáború után. Két esztendeje Cseh­szlovákjában még sok becsületes, de az orránál tovább nem látó em­bert őszinte aggodalommal töltött el a holnap. Ma már hisznek Got1- waid szavának : „Kiőre a szoci­alizmus felé ! Együtt a Szovjet- únióval !“ Ismerte egymást a cseh nép és a szovjet nép, ha nem is találkoztak. Csehszlovák parti­zánok együtt harcoltak a szovjet hadsereggel. Szovjet katonák sza­badították fel Prágát és Bratisla­va!, A szovjet emberek előbb is­merték és szerették a cseh ellen­állás mártírját, Julius Fucsikot, mint saját népe. Láttam a csehszlovák tiszteket és katonákat : szovjet könyvek lelked olvasói lettek. A jövőről be­szélgettem velük. A békés jövő­ről. A tengerentúli harci dobok za­ja sehogy sem fojthatja el ben­nünk a győzelem, a béke győzel­mének hitét. Lehet, hogy akinek nincs más akarujuk, vigasztalást találnak a „megmentő“ atombom­báról szóló mesében. De nekünk elég a saját akaratunk is. És ime, még remeg a világ Kí­na hullámaitól, amelyek beömlőt, tek a hatalmas demokratikus mozgalom forró özönébe, máris új erő — a Szovjetunió új, óriási technikai győzelme, az atomerő békés felhasználása emeli fel a világ népeit. Nincs már hatalom, amely meggátolhatná, hogy ne a béke parancsolja az emberiség cselekedeteit. A béke, amelyet nem korlátoz területi haJür, mely­nek nincs szüksége földrajzi tér­képre, mert egyformán irányítja ix eseményeket a tengereken és a hegyek csúcsán Is. Osztatlan a béke, akár a levegő es úgy kell a népeknek, mint a * lat. bMtvér. A* emberek nem * I csataterek jeltelen sírjaiban kere­sik sorsukat. A békéé a jövő és mindent legyőző, egyre növekvő ereje hatalmas reményeket ültet minden ember szivébe. A béke legyőzi a háborúi és a háborús gyújtoga tékát, mert Sztá­lin a hadvezére. Sok cssdálalas dolgát Iá tinik Jő ború Magda beszámolója a Nemzetközi Demokratikus Nöszevetsé& moszkvai tanácsüléséről Jóboru Magda, az MNDSZ főtitkára az MNDSZ nagybu­dapesti aktívája előtt a KÁOSZ székház zsúfolásig megtelt nagytermében beszámolt a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség moszkvai tanácsülé­séről. Rámutatott, hogy a moszkvai tanácsülés a Nem­zetközi Nőszövetség legjelen- tőseb tanácskozása volt a múlt évi budapesti kongresszus óta. Jelentőségét még fokozza az a tény, hogy egy időben folyt le a kommunista és munkáspár­tok Tájékoztató Irodájának ma­gyarországi tanácskozásával. Jóboru Magda a továbbiak­ban hangoztatta, hogy a ta­nácsülés újból kifejezésre jut­tatta a világ asszonyainak el­szánt békeakaratát, sőt erőt és bizalmat öntött a békéért har­coló nők szívébe. Jóboru Magda hatalmas tapssal fogadott beszámolója után Benke Valéria, az MNDSZ nagybudapesti titkára számolt be a tanácsülésen résztvett ma­gyar küldöttség moszkvai ta­pasztalatairól. — Sok csodálatos alkotást láttunk a Szovjetunióban — mondotta —, de a legnagyobb bámulatra a nagyszerű szov­jet ember késztetett bennün­ket. Moszkvában megismerhet­tük az újtípusú szocialista em­bert, aki fegyelmezett, öntuda­tos. szívvel-lélekkel végzi mun­káját és egyre jobb eredmé­nyek elérésére törekszenek. Felelősségérzettel viseltetik a szovjet ember a többi dolgozó sorsa iránt. Nekünk, magyar aszonyoknak még nagyon so­kat kell tanulnunk a nagy­szerű szovjet asszonyoktól és igyekeznünk kell, hogy hason­lók legyünk hozzájuk. Sárfi Rózsi, az MNDSZ ve­zetőségi tagja a szovjet nők életéről beszélt. Keti Nicolau, a görög demo­kratikus nőszövetség vezető­ségi tagja arról a hősies önfel­áldozó küzdelemről beszélt, amelyet a terror dacára is to­vább folytatnak, a demokrá­ciáért, szabadságért és békéért. Növelj ük a termelést, fokozzuk a termelékenységet A „Vörös Rózsa” textílgyár dol­gozói rendkívül nagy figyelmet for- dítanak a termelési kérdésekre. Élénken emlékezetünkben él a moszkvai bolsevikok pártértekezle­tének arra vonatkozó határozata, hogy a termelés növelését töleg a termelékenység emelésével, a ter­melési terület és a gépek jobb ki­használásával kel! megvalósítani. A 3. szövőműhelyben Pozdnya- kov szerelőmester és Jevtyejev gépmester kezdeményezésére meg­indult a karbantartás kiváló minő­ségéért és a gépek kihasználásáért folyó munkaverseny. — Kár volna titkolni — mondja Pozdnyakov —, hogy a szerelők és a takácsok között „örökös vita” folyt. A szövömunkások panaszkod­tak a rossz javításra, a szerelők pe­dig a munkapadok hanyag gondo­zására. A maga részéről mind az egyiknek, mind a másiknak igaza volt. Nyikoláj Konsztantyinov mester az elsők között kapcsolódott be a munkapadok karbantartási verse­nyébe. Harminchat szövőautomata van a keze alatt. Javaslatára gra­fikont dolgoztak ki az automaták profilaktus vizsgálatára. Kosztan- tyinov naponta megvizsgálja, szi­gorú ellenőrzés alá veszi a gépeket és elvégzi a folyó javításokat. — Munkapadjai kitűnő állapotban van­nak. A javításra kerülő gépek állapo­tára indexet határoztak meg, amely feltünteti a gép elhasználódásának fokát. Ha ez a szám tíznél kisebb, akkor ez azt jelenti, hogy kitünően gondozzák a munkapadot. Tizenöt fokig jó, húszig kielégítő, húszon felül rossz a minősítés. A sztahánovisták sikerei elkép­zelhetetlenek lennének, ha állandóan nem gondoznák gépeiket. Anna Csabrikova komszomolka — nevét büszkeséggel említették meg a moszkvaiak Sztálinhoz írt levelük ben — példát mutat társnőinek a munkában, a gépek gondozásában és a takarékosságban egyaránt. Nagy sikereket értek el a moszkvai „Vörös Rózsa” textilgyár dolgozói. A verseny eredményekép­pen több mint 30 millió rubel érté­kű selyemszövetet gyártottak ter­ven felül és az önköltség csökken- tésévle ötmillió rubelt takarítottak meg. A Szovjetéi iránt érzett szeretet és ragaszkodás erődgyiijén megtűrik az imperialisták minden terve A Kosztov-per visszhangja A moszkvai rádió rámutat arra, hogy az imperialisták fizetett ügynöküknek, Titónak szánták azt a szerepet, hogy fegyveres beavatkozást szer­vezzen a népi demokratikus or­szágok ellen. Az angol-ameri­kai imperialisták arról álmo­doztak, hogy a Titó-banda se­gítségével Magyarországot, Ro­mániát, Lengyelországot, Cseh­szlovákiát, Bulgáriát és Albá­Oqy Suj* JIRflíJ7IT TUDOnKriYí Bebizonyult, hogy a csilla­gok nem örökké változatlanok. Vannak „fiatal“ csillagok, — „középkorú“ csillagok és „öreg“ csillagok. A csillagok születnek, élnek és meghalnak. Rendkívüli, szokatlanul ritka gázok halmazából keletkezve születnek. Erről később még lesz szó. — Kezdetben a fiatal csillag hőmérséklete viszony­lag még nem magas — 3000 fok körül, de a méretei hatal­masak, — ez a tipikus vörös óriáscsillag. Azután a csillag egyre jobban sűrűsödik és mé­reteiben kisebbedik. E közben a hőmérséklete elkezd emel­kedni, azután, elérve a szélső határt, újra csökken. A vörös csillagból narancsszínű, azután sárga-, majd fehér-, sőt kékes­színű lesz. Azután ismét vörö- södni kezd és törpe csillag lesz belőle. Egyre kisebb és vörö­sebb lesz a csillag, lassan „hal­doklik“, nem világít többé és láthatatlanná lesz. Közben szi­lárd, nem áttetsző kérget kap, ami a Föld kialakulása kora­beli földkéregre emlékeztet Vannak olyan csillagok is, amelyeknek a felülete erősen viharzik. Annyira, hogy még száz fényév távlatából is sike­rül a csillagásznak észlelnie. Persze nem látható, hiszen maga a csillag a távcsőben — csak pontnak látszik, de vala­milyen közvetett jel segítségé­vel mégiscsak felfedezik. Van­nak még viharzóbb csillagok is, amelyek felfúvódnak, össze­húzódnak, mintha csak lüktet­nének, közben néhányszor fé­nyüket is változtatlak. Ezeket a csillagokat nevezzük változó csillagoknak. Néhány változó csillagnál a lüktetés (fúvódás és összehú­zódás) évekig tart Másoknál néhány óra alatt befejeződik. Minden változó csillag óriás­nak látszik, sőt helyesebben szólva, csúcsóriásnak, hiszen fényük ezerszer meg tízezer­szer nagyobb a Nap fényessé­génél. Képzeljünk el egy hatalmas csillagot, negyvenszer akkorát, mint a Nap, aminek az átmé­rője két nap alatt 5 millió ki­lométerrel nő, azután megint kisebbedik. A fénye hol erő­södik, hol gyengül, mint a tá­bortűznél, melyre időnként harasztot dobnak. Némely változó csillagnál a lüktetés az óramű pontosságá­val zajlik le. Másoknál ellen­kezőleg, a legváratlanabb idő­közökben növekszik és gyön­gül. Vannak olyan csillagok is, amelyeknél néhány tízéves határozatlan időközökben — rendkívül heves izzó gázkitö­rések zajlanak le. A kitörés pillanatában a csillag fénye szinte százszorosára fokozódik. Mikor azután vége a kitörés­nek, a gáz szétárad az űrben és a csillag újból visszanyeri eredeti fényét. Még hatalmasabb kitörése­ket észlelhetünk az úgyneve­zett „új“ csillagoknál. A Nap­hoz hasonló törpecsillag, vagy talán kevéssel fényesebb és forróbb csillag teljesen hirte­len és váratlanul fúvódni kezd. Eközben átmérője másodper­cenként 2—3 ezer kilométerrel nagyobbodik, de hőmérséklete változatlan marad a felszínén. A csillag néhány napig nő, — szélesedik és az Antareszt megközelítő méreteket ölt, — amiről már beszéltünk. És ak­kor hirtelen valami váratlan történik: ez a hatalmas szi­szegő óriás hirtelen teljesen átlátszóvá lesz és belsejében kis csillagocska látszik. Mére­tére nézve ez a csillagocska nem sokkal nagyobb, mint a Föld, de felszínének a hőmér­séklete több mint százezer fok. A hatalmas felhő, amely elő­zőleg maga a csillag volt, egy­re szélesedik és egyre ritkább és átlátszóbb lesz. Két-három év alatt az átmérője százmi 1- liárd kilométer lesz, a felhő ködfelhőnek látszik, ami kö­rülveszi a kis forró csillagot Végül is a felhő teljesen el- oszlik az űrben és csak a csil­lagocska marad. Az „új“ csillagok kitörésé­nek okát még nem tudjuk. Ha a Nap „új“ csillag formájában keletkezett volna, akkor tíz perc alatt megkettőződött vol­na az átmérője és a Földre a Napról négyszer annyi fény és hő áradt volna. Egyetlen nap alatt elmerült volna a Föld a Nap terjedő felhőjének izzó gázában. És még néhány nap múlva, a Mars elnyelése után, de még a Jupiter elérése előtt, a felhőcske egészen átlátszóvá vált volna. Mikor a felhő szét­oszlott volna az űrben, boly­gónkat a megújult Nap vilá­gította volna meg, megközelí­tően ugyanolyan fényesen, de kisebben és naevon forróan. niát megfosztják állami füg­getlenségüktől és hatalmukat kiterjesztik ezekre az orszá­gokra is. Nem kevésbé aljas szerepet szántak a Kosztov- bandának Bulgáriában. Az angol-amerikai imperialisták szolgálatában Kosztov és bűn­szövetkezete arra törekedett, hogy Bulgáriának a Szovjet- uniótól, a népi demokratikus országoktól való elszakításá- val megfosszák Bulgáriát hű szövetségeseitől és barátaitól és a nép akarata ellenére arra kényszerítsék, hogy álljon át az imperalista háborús uszító* táborába. A moszkvai rádió végül hangoztatja, hogy a ma­gyar és bolgár nép a Kommu­nista Párt vezetésével nagy­fokú éberségről tett tanúbi­zonyságot és az aljas összees- küvési tervek leleplezésével megóvta szabadságát és füg­getlenségét. A „Scanteia“ megállapítja, hogy Románia egész dolgozó népe körében mély undort és megvetést váltott ki a Kosz­tov-per azok ellen, akik ilyen aljas eszközökkel próbálták a nép kezéből a súlyos áldoza­tok árán megszerzett hatalmat kicsavarni. A mély megvetés és felháborodás egyenlő mér­tékben teried ki gazdájuk, az amerikai imperializmus ellen. A lap hangoztatja: A Szovjet- únió iránt érzett szeretet és ragaszkodás legyen az erőd­gyűrű, amelyen megtörik az amerikai imperialisták minden terve. Az „Humanité“-ben Pierre Hervé írja: A jugoszláv veze­tők már jóval a Tájékoztató Iroda határozata előtt, mint a népi demokráciák és a kommu­nista pártok ellenségei visel­kedtek. Az áruló Kosztov űzelmeivel kapcsolatban Hervé rámutat arra, hogy megvetés­re méltó szektáidánus politi­kusról beigazolódott, hogy be­súgó volt. így nem lehet cso­dálkozni azon, hogy Titóval és klikkjével együtt összeeskü­dött arra, hogy államcsínyt robbantson ki Bulgáriában, hogv ezt az országot átvigye az imnerialisták táborába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom