Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-11 / 288. szám
4 A VAK Irta: Erván Avetiszov 'Á mp «totto mganA <■ eltűntek a lombokról. Hű- vöt szél kerekedett » Ere- vám utcáin kígyóitok a lények. A téren hullámzó embererdSben csak nehezen tudtam utat törni. Éppen abban a pillanatban, mikor « Spaszkoj toronyórája ütött, megszólaltak a hangszórók. Hirtelen vakító fény villant. Ügy tűnt, mintha a nap bukna le az égről s ropogva szóródna szét sokszínű darabokra. Üdvlövés volt. Á győzelem tiszteletére. Elénk öröm sugárzott az emberek arcán. Pillantásom hirtelen találkozott egy fiatalember élettelen tekintetével. Fellángolt egy elkésett rakéta s megvilágította a sápadt, fiatal arcot, aztán megint elsüly- tyedt minden a sötétben. Ösztönös érzés kényszerí- lett, hogy odamenjek az ifjúhoz. Szelíden megérintettem a könyökét s ő felém fordult: — Ki az? Most, hogy jobban szem- ügyre vettem, láttam, hogy vak. Nem volt több húszévesnél. — Mondják, hogy most fény van. Igaz ez? — kérdezte halkan, rövid hallgatás után. — Fény, akár napsütésben — mondtam. A fiatal arc megremegett. Láttam, a szenvedéstől. Részvéttel fogtam meg a karját. — Mindig itt van a téren, mikor üdvlövés van? — Nem. Először vagyok ttt. Most érkeztem ör mény-Sziriibó l. Elhallgatott, majd fáradtan folytatta: — Hozzászoktam a vaksághoz még Szíriában. De itt a vakság gyötrelem. Mindig csak hazagondolok. A pusztára, ahol születtem, ahová a gyermekkor emlékei is fűznek. Pedig a szivem mindig idehúzott. Mindig ide szerettem volna jönni, hátha itt tudós orvosok meggyógyítanának ... Talán most teljesül régi vágyam __ — Beszélt már az orvossal? — s lelkemben ölelkezett a szánalom és a szeretet. — Az orvosok azt mondták, nehéz műtét lesz, de van remény ... Mindent elviselek inkább, csak lássak ... Ha úgy élhetnék, ahogy más emberek ... A tér üres volt már. Az emberek hazaszállingóztak, hogy otthonukban ünnepeljék a győzelmet. — Üljünk le egy kicsit a parkban — ajánlottam fiatal barátomnak. Ráállott. Fehét botja könnyedén kopogott a járdán. Leültünk egy padra. ö térde közé szorította a botját s üres tekintettel bámult a sötétségbe. Elég későre járt már. Kivette az óráját. Nem volt rajta üveg. Ujjahegyét vigyázva vezette a számlapon. — Ideje lesz hazamenni. Húsz perc múlva tizenegy — mondta csendesen, majd hirtelen felemelte fejét. — Mi zizeg a szélben? Vagy csak nekem rémlik? — Nagy vásznat mozgat felettünk a szél. — Mi van ráírva? — Nem betűk és szavak.. Kép Sztálin elvtársról. — Sztálin... — mondta csendesen. Hirtelen elmosolyodott. A kép felé fordult s biztonsággal, pontosan írta le Sztálint, mintha csak látná. Meglepődtem s kétségem támadt aziránt, hogy vak. Még- egyszer megnéztem szemeit. Hátha tévedtem ... De nem... Hallgattam fiatal barátomat * néztem én is a tér felett lebegő Sztálint. Mintha a drága, szeretett ember arcát nemrég látta, volna, s utána rögtön kialudtak volna a szemei, hogy örökre emlékezetébe zárja az arc felejthetetlen vonásait. Váratlanul elhallgatott. — Ha valaha látok, megismerem őt — mondta halkan. Kabátja egyik fejtekéből előhúzott egy megsárgult képet s átnyújtotta. Sztálin elvtársat ábrázolta a kép. — Ha más nézi a napot, vakítja is, engem csak melegít. — Szomorú volt a hangja. — Ez a kép Szíriából való. Szemem helyett nekem ez világított... Erősebben a napnál... Róla gondolkoztam mindig és nagyon megszerettem őt. Minden vágyam volt, hogy megismerjem az arcát. Ezért mindenkinek, akivel csak találkoztam, megmutattam a képet. Csak azt kértem tőlük, mondják el, amit látnak rajta. Nehéz volt nekem a sokféle leírásból összeállítani az arcát. De minden vonását ismerem. Elevenen él bennem tekintetének varázsa. Hallgattam a vakot s nagyon sok minden eszembe jutott hirtelenében ... Igen, a szeretet szerencsétlenségében is támogatja az embert. — Apám nyugtalan lem, ha későn megyek haza — állt fel ő frissen. Felajánlottam, hogy hazakísérem, de határozottan tiltakozott: — Köszönöm, nem fcelí. Elkértem a címét. — Zurab vagyok — felelte s kezet rázott velem, távozott. Sokáig néztem még az ifjú után. Ment biztos járással. Mint aki lát. Ha nem kopogtat a botjával, el sem hiszem, hogy nem látja a világot. * Elmúlt a nyár. Sokat gondoltam vak barátomra s a végén nem tudtam megállni, hogy fel ne keressem. A lakásán nem találták. A kórházba utasítottak. Orvosok és ápolók állták körül éppen, mikor beléptem a szobájába. Kíváncsian várták, mi lesz, ha a beteg szeméről leveszik a kötést. Zurab arca nagyon sápadt volt. A nővér meglazította a fehér kendőt és szép lassan levette Zurab szeméről. Az én fiatal barátom most fölemelte a fejét. — Fény, doktor! Fény! — kiáltotta. Hirtelen összerezzent, mert meglátott a falon egy képet. — Sztálin? — kérdezte csendesen. — Igen, Sztálin — felelt csodálkozva a doktor. — Éppen ilyennek képzeltem őt — mondta boldogan, remegő hangon. Sztálin volt az első ember, akit meglátott és megismert Zurab. Fordította: , SZEBERÉNYI LEHEL A Szovjeiúniíiiaii 25 autó- és Iraktarjyár már teljesítette az ötéves tervet A szovjet automobil és traktor- gyárié ipar 25 legnagyobb vállalata már teljesítette az ötéves termelési előirányzatot. E vállalatok közé tartozik a Sztálinról elnevezett moszkvai autógyár, amely az ötéves terv által előirányzott valamennyi automobiltipusban már a tömeggyártásra tért át, a sztálingrádi traktorgyár, amelynek termelése már jóval felülmúlja a háború előtti mennyiséget, továbbá a moszkvai motorkerékpárgyár, amelynek termelése ugrásszerűen emelkedik. A Szovjetúnióban. az év első 10 hónapjában 45 százalékkal több automobilt és 52 százalékkal több traktort gyártottak, mini a műit év hasonló időszakában. Az automobil- és traktorgyártás növelését megkönnyítette az új modem technika egyre szélesebb- körü alkalmazása. A szovjet automobil- és traktoripari minisztérium adatai szerint az ipari vállalatok ebben ez évben eddig már több mint 300 millió rubel előirányzaton felüli nyereséget szolgáltattak be az államnak. fl Tadzsik Köztársaság dolgozfonatt egészsügvetieime Tádzsikisztán dolgozói egészségvédelmének színvonala egyre emelkedik és tökéletesedik orvosi, valamint gyógyszerellátása. A tacL zsdk községekben egymásután, hozzák létre a gyógyintézeteket és kezelőhelyeket. Ebben az évben a köztársaság területén 20 szülőotthon nyilt meg. A legtöbb körzeti székhelyen új röntgenkészülékeket állítottak be. Az orvosok műn. kajába 200 fiatal orvos kapcsolódott be. Sztalinabádban és Lenin* abádiban jelenleg gyógyszerészek képzése folyik. Az „elhurcolt" banditák Valóságos fasiszta tenyészet keletkezett Ausztria amerikai, angol és francia katonai ellenőrzési övezeteiben. A Balkánról, Kelet-Európából és Németországból idemenekült, idetódult a háborús bűnösök, fasiszták és quislingek nagy tömege. Ezek a banditák a legsúlyosabb gaztetteket követték el Lengyelországban, Ukrajnában, Csehszlovákiában, Bjelo- russziában és a Balti-államokban. Lelkiismeretüket nők, — gyermekek és öregek százezreinek vére szennyezi. A fasiszta gonosztevőket itt „elhurcolt személyeknek“ nevezik. De a valóban elhurcolt személyektől abban különböznek, hogy csaknem korlátlan szabadságot élveznek. Nemrég játszódtak le Ausztriában a parlamenti választások. A választási kampányba, amely ezt a politikai eseményt megelőzte, bekapcsolódott az egész fasiszta söpredék. Az „elhurcolt“ banditák teljesítve angol. — francia és amerikai gazdáik utasításait, leplezetlen terrort alkalmaztak Ausztria nyugati területeinek demokratikus munkásszervezeteivel szemben és véres támadásokat intéztek az aktivista munkások ellen. Innsbruckból (francia megszállási övezeti a kommunista párt aktivistái ellen elkövetett egész sereg merényletről érkeztek jelentések. A fasiszta gyilkosok, akik beöltöztek a megszálló hatóságok úgynevezett „őrcsapatainak“ formaruhájába, fényes nappal, a járókelők és a rendőrség szemelát- tára leszaggatták az ausztriai kommunista párt választási plakátjait. Megtámadták azokat a munkásokat, akik ezeket a plakátokat kiragasztották és kegyetlenül megverték őket Egy kommunista munkáson a fasiszták késszúrással öt súlyos sebet ejtettek. Megsebesítették a kommunista munkásokat is. A fasiszta banditák Ausztriában biztosak abban, hogy büntetlenek maradnak. Hangoztatják is: „Az osztrák rendőrség nem mer hozzánk nyúlni.“ — Ennek a szemérmetlenségnek nagyon egyszerű a magyarázata: az amerikai, angol és francia katonai hatóságok saját övezeteikben elősegítik a fasizmus feltámadását és a demokratikus pártok üldözését. 7,0-tö-icö-íszáfy műi ctccűTörökországban hatmillió paraszt dolgozik féljobbágyi függőségben Az ország lakosságának 80 százaléka analfabéta. A nőkereskedelem ma is virágzik. A „Hürritet“ című lap jelentése szerint, Diarbekir vidékén egy asszony ára eléri a háromezer Urát is. Egyiptomban egymillió mezőgazdasági munkásnak még lakóhelye sincs. A munkások átlagos korhatára 30 év. Az imperialisták kizsákmányolása azonban megteremtette a tőkésrendszer sírásóját is, a modern ipari proletáriátust. A Közel-Kelet és Közép-Kelet országaiban a munkásosztály kilépett a történelem színpadára, élére állt az elnyomottaknak és már eddig Is jelentős tapasztalatokat szerzett a nemzeti és nemzetközi méretekben folyó osztályharc terén. A török ipari munkások száma már 1945-ben felülmúlta az egymilliót. A török munkásosztály élcsapata, a kommunista párt illegalitásban harcol a belső és külső kizsákmányolók ellen. Az egyiptomi proletariátus száma a második világháború után túlhaladta az egymilliót. A munkásosztály vezető szerepet tölt be az egyiptomi nép nemzeti felszabadító harcában. Az iráni munkásokat képviselő néppártot az angol imperialisták és csatlósaik illegalitásba kényszerítették. De így is toedbb vezeti a dolgozók szabadságmozgalmát. Hasonlóan komoly forradalmi tényező Szíria, Libanon, Irak és Izrael munkásosztálya. Közel- és Közép-Kelet országai nak népei egyre inkább felismerik hogy felszabadulásukat a munkás osztály köré tömörült forradalm erők harcától várhatják. AKOPJAM--------o------Brigád az előzékeny kiszolgálásért A „Narmag“ központi szövetkezeti üzletében Mikel Baruch és Borisz Kitancsev árusítók, Sztálin elvtárs 70. születésnapja tiszteletére elhatározták, hogy brigádot alakítanak az előzé kény kiszolgálásért Vállalták, hogy 100 százalékban teljesítik tervüket, amelyben a következők szerepelnek : a kirakat és elárusítóhely szép és tiszta rendezése, kedvesség és gyorsaság a vevők kiszolgálásában, feljegyzik a vevők kívánságait és megjegyzéseit az ái’uk minőségéről, megjegyzik a hibás árukat és arról értesítik a gyárat, stb. Én«.!««* EZ AZTÁN KARRIER kplu* Mr. Drake, a radikalizmus híre és bizonyos demokratikus írók tisztelője lelkilsiseretét csupán t>t gyermekújság és két r.öi folyóirat kiadása terhelte. Egyébként 14 kollégium és 3 egyetem tiszteletbeli védnöke volt. A minap a svábhogárfuttatók és az evangéliumi haladás egyesületének rendes évi közgyűlésén a kővetkező kijelentéssel járult hozzá dicsősége megalapozásához: __Az igazi amerikai író, egészséges író. Teliát lágyáznia kell, hogy valami divatos betegség hirtelen le ne verje lábáról. Ha ez a baleset előfordul vele, mást nem tehetünk, kátrányba mártjuk és tollba hempergetjük ... Nem sokkal ezután Reginaid Kipp színház? és filmíró homályos pályafutása egén felragyogott a részegítő arany hajnali fénye. Bír. Hipp eddig csupán néhány centet tudott magának megélhetésre összeírni, mivel műalkotásai íze agyagba sütött kiszáradt mazsolára emlékeztetett. A közönségnek egyszerűen nem vette be a gyomra, holott szegény jó Reginaid a „tiszta művészet” híve volt. A szépséget szerette, nem a hétköznapi dolgokat, amelyeket mindenki megért, hanem azokat, amelyek arra kényszerítik a mü- óIva*««- haev sóháitsou és nyögjön a gondolat és alkotás hatalmas titka iránti kiapadhatatlan sóvárgásban. Azon a bizonyos napon egyik barátja elcipelte magával az „Arany ISagdad”-ba. A divatos Music-Hallban a „Havry Hopkins 77 meztelen menyasszonya” című kolosszális revűt próbálták. A revü menedzsere izgatottan szaladgált a nézőtéren. Százezer dollárt fektetett ebbe az üzletbe és tnőg százezret akart keresni rajta, de klónként kétségei tár: adtak a siker feló'l. Amikor szétnyílt a függöny és a színpad megelevenedett, Reginaid Hipp odahajolt barátja füléhez és megjegyezte: — Disznónak disznó, de nem eléggé. S kezdte kifejteni, mi mindennel kellene kiegészíteni a revűt, hogy százszázalékos disznóság legyen belőle. Az arra tévedt menedzser fülét hegyezve figyelte Hipp szózatát, majd nem bírta tovább, megragadta a keserű költő karját és mámorosán üvöltötte: — Önt a sors küldte hozzám ! Csakis Ön segíthet, hogy ebből az előadásból jövedelmező' művészi alkotás váljék: Jöjjön velem!... Reginaid megadón követte a menedzsert a dolgozószobába, ahonnan nem sokkal ezután tömött zsebekkel távozott. Az általa javasolt malackodások emberükre találtak. A “revünek „őrült” sikere volt a bemutatón. Egy hónappal később nem kisebb sikerrel folyt le a „Johnny és a férj a balkonon” című revü premierje a szomszédos Music-Hallban. S alig egy fél évvel később már az Egyesült Államok egyetlen jelentősebb revüszínházában sem játszottak darabot, amelyhez ne Reginaid Hippet szerződtették volna „művészeti tanácsadónak”. Nevét a Mexikói-öböltől a Niagaráig, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig száz fényben tükrözték a neoncsövek az éjszakai utcákon. Fényképészek és riporterek üldözték interjúért és véleményét kikérték Hollywoodban is. Hipp ekkor érkezett hírneve tetőpontjára. Az „Arizonai halálfarm” című ragyogó filmet elejé- töl-végéig ő találta ki. A filmben egy 80 éves anyóka fiait, unokáit, dédunokáit és .minden öröködét egymásután betömi egy húsdarálóba és miközben kolbásszá őrli őket, ezt énekli: „Az a húsdaráló a legjobb, Amelyet a Bever Brook gyártott!” A pokoli vénasszony végül a lelkifurdalástól gyötörve egy rotációs gép alá veti magát, amelyen a New-York Times-t nyomják. Reginald Hippnek most már a kiadók is kapkodták a könyveit. Ezek a művek — ,Adám és Éva a bűnbeesés előtt’, „A rothadás költészete”, „Gangszter — a mindenható üzletember”, „Hamisítások és azok nevelő hatása” — filmrendezők, színházi dramaturgok és más művészeti szakemberek tankönyveivé váltak. Elkövetkezett a nap, amikor felavatta saját luxus-yachtját. Reginaid sok pezsgőt ivott és hajnaltájt, amikor a hűvös szélben kikötöttek, kegyetlenül megfázott. Olyan influenzát kapott, hogy dunyha alá kellett feküdnie, hiába várták reggel a „Kéksza- káll 7 felesége és anyósa” című új revü próbájára. A revű igazgatója kétségbeesett. a rendező tehetetlenül gubbasztott a nézőtér legsötétebb sarkában. Ekkor valaki a próba látogatói közül ezt dünnyögte: — Lennék csak én Reginaid helyén! Rákényszeríteném ezt az átkozott kékszakállt, hogy a pénzemért legalább minden feleségét másképp gyilkolja meg! — Micsoda eszed van, Bobby- kám! — Az egyik például torkába« a tőrrel táncolhatna — folytatta Bobby. — A másikat fel kéne akasztani és közben plasztikus mozdulatokkal hintázhatna. Nem folytathatta tovább, as Izgatottan fiüelő rendező lecsapott rá. Bob 0’ Conally, akit eddig „dilettánsnak” ismertek, megcsinálta a karrierjét. Reginaid Hippnek befellegzett. Alig egy héttel később már Bob nevét fürösztötték az éjszakai levegőben a neonfények. Az egészet valamivel olcsóbban csinálta, mint Reginaid Hipp, de a Music-Hallok semmivel sem kerestek kevesebbet „tanácsain”« így igazolódtak be Mr. Drake radikális elvei az írókról és a divatos betegségekről. Mire Reginaid Hipp felgyógyult az influenzából, az egyik temetkezési vállalat hajlandó volt fáklyahordozónak szerződtetni, mert végeredményben elég intelligens kéne van. 1M DCOCMBttn ti, VASA RNA?
