Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-04 / 282. szám

f»r" DECEMBER *, TASARWA* 9 &zjcdtmiii-Q$voLQ, cufájtdAka SZTÁLIN ELVTÁRSNAK Hetek óta folyik és egyre szélesedik, egyre terebélyese­dik Szatmár-Beregben a sztá­lini munkafel ajánlási mozga­tom. Üzemeink, termelőszövet­kezeti csoportjaink, állami gazdaságaink, földmövesszö- vetkezeteink, a tömegszerve­zetek dolgozói szinte egy em­berként csatlakoztak ahhoz a nagyarányú és a maga nemé- oen páratlan mozgalomhoz, amelyet a városok ipari mun- sássága indított Sztálin e'lv- :árs születésnapjának megün- aeplésére. Egyik szép teljesítmény a Vnásik után születik ebben a Hatalmas mozgalomban, mint­egy jelképezve azt a mély sze- retetet és ragaszkodást, — amelyet megyénk népe érez a világ dolgozóinak nagy taní­tómestere és vezére, Sztálin elvtárs iránt. Azonban nemcsak a munká­ban, hanem a meleg, a ked­ves figyelmességben is kifeje­zésre jut ez a szeretet. Mit adjon Szatmár-Bereg Sztálir. elvtársnak, azon kívül, hogy kimagasló teljesítményekkel, munkával bizonyítja be, hogy él szabadságadta lehetőségé­vel és munkája termelékeny­ségét egyre fokozva építi a szocializmust? Azt adja, ami népművészetének jellemzője és jellegzetessége, azt adja, ami mint népművészet valóban szíve virága. Beregi leányok és asszonyok keze munkájának, hosszú éj­szakáinak és nappalainak szí­nes remekét, beregi hímzést ad megyénk ajándékul Sztálin elvtársnak. Megyénk virágzó háziipara most. a felszabadu­lás után lett igazán népművé­szetté, újra a falué, olyan mű­vészet, amit nem fertőz meg a pénzéhes burzsoáízlés. En­nek a beregi háziiparnak a remekét küldte el megyénk ajándékképpen. Újabb, hatalmas terv indul meg BARNA JÁNOSNÉ LEVELÉT OLVASSA DRABANT ÁRPÁD NAMÉNYI DOLGOZÓ Este hét óra. Sótétek már a decemberi esték. Drabanték ablakán vékony fény- tsik szűrődik ki. Bent a gyerekek ágyba készülőd­jek. Micsoda vidámság. Fehér pen- ielyük lobog, kis piros, mezítelen sarkuk dobog a padión. Csikkan a nevetés, csattannak a játékos pofo­zok, harsány csatakiáltások verik fel a szoba csendjét. Aztán vége a vidám csatának, eltűnnek a buksi gyerekfejek. Egy ideig még világit nagy, kerek szemük a lámpa fényé­ben, mint értelmes szentjánosboga­rak, nézik apjukat a takaró alól, Drabant Árpádot, amint olvas. Sze­retik hallgatni mély, zümmögő hangját, amint olvassa a híreket. Arra szoktak elaludni. BARNÁNE IRT AZ ÚJSÁGBA Drabant Árpádné asztalterítőt hí mez. Neki olvas az embere. Ö is szívesen hallgatja, mit ír megyénk­ről a „Néplap“. — Nem így volt ez valamikor hagyja félbe hirtelen az olvasást Drabant elvtárs. — Nemhogy írhat­tak volna, de még nem is olvashat­tak a dolgozók. — Bizony, így volt — sóhajtja Drabantné, miközben pamutot fűz a tűbe. — Gondoskodott arról Tomcsányi báró úr, hogy ne olvassunk. Éjjel- nappal csak a robot volt, még azt' a kis sovány levest is sokszor a csűrben ettem meg. — Jól van, Árpád — vigasztalja asszonya. — Csakhogy már vége. Nem kolompolnak már az ablakunk alatt hajnali kettőkor. Most kipihe­ned magadat, este idejében haza­jössz, látod, még olvasásra »s telik időd. Na, olvasd már tovább, mi van Naményban, látom Sámáné is irt az újságba. Drabant Árpád olvassa Barnánó Cásárosnaményi levelét... A SZOCIALISTA MUNKA- - VERSENY A munkaversenyről ír Barnásé, éppen annál a résznél tart Drabant elvtárs, amikor az asszony félbe­szakítja. — Tudod én mit olvasok még örömmel az újságban? A traktoris­ták versenyét. Milyen izgalmas! Egyszer az egyik, aztán a másik ter eleire, de mindig több százalék- kési. Látszik, hogy ma már dicsőség ■ munka. Éppen úgy versenyeznek, ■unt a szovjet trektoristák. Igaz, Árpád? Drabant Árpád bólint csendesen ét tovább olvas. De neki is eszébe jut valami közben, éppen a levéllel kapcsolatban. VALAMI NINCS RENDJEN — En úgy elgondolkoztam sok­szor a mi életünkön — ereszti Jc kaséból » .JNéplap'-ot. — Meajsatp- tuk a, földet. A miénk. Szabadon csinálunk vele, amit akarunk. De akármit termelek ezen a három., holdon, nem jövök ki belőle úgy, ahegy én szeretnék. Valamit kel­lene csinálni, mert — nézd csak — úgy vagyok vele, hogy szeretnék valamivel jobban, szebben élni.. Drabant Árpád tudja, mire gon­dol. Keresi a kiutat, már látja is. Egy szép napon majd megbeszéli a feleségével, így este, a lámpafény­nél, kézimunkázás, olvasás közben. Csoport kellene itt — fogja mon­dani. — Csoport. És Drabantns rá­bízza majd férjére, tudja ő, hogy mit csinál. Hiszen neki, Drabant- nénak is kellene több ruha, cipő, meg a gyerekeknek is. Ránéz majd az alvó kis Drabanlokra, akik a napi szaladgálástól, az esti vidám játéktól és apjuk mesélő hangjától elálmosodva már békésen, csende­sen alusznak: — Csináld úgy, ahogy jobbnak látod, Árpád. En is azt hiszem, jobb lesz így. ... Ezt fogja mondani Drabant Ár­pádné. A TERV... Drabant Árpád tovább olvassa Barna elvtársnő levelét: — A hároméves terv végére nem maradt munkanélküli. — Bizony, az a sok építkezés fel­szívta a munkanélkülieket, kell a munkáskéz — forgatja a lapot Dra­bant elvtárs. Mi ment a naményi Tisza-hídnál ... mennyi ember dol­gozott ott. De gyönyörű is az a híd. Megépítettük a kutat a piacon, aztán a víztornyot, újjáépítettük az utakat. De ez csak itt van Na­ményban. Hát még másutt?! össze sem tudnánk számolni nagyhitelen, mi mindent építettünk a hároméves terv keretében. Kibővítettük a do­hánybeváltót, most már ebben is többen dolgozhatnak. Erről beszélgettek Drabanték egy csendes decemberi este, újságolva­sás közben. Sokat mond, sokról be­szél egy dolgozó levele. Sok min­den eszébe jut ilyenkor annak, akinek ez a levél szól. __ Hát hallod, ha nincs a Vörös Hadsereg, mi még mindig Tomcsá- nyiék cselédei vagyunk — verődik vissza az emlék Drabant Árpádban. De aztán elhessegeti Tomcsányit, el az emlékét is. Néhány hét múlva befejezzük a hároméves tervet... Nem kellett hozzá Tomcsányi nagyságos úr. A kicsi Drabantok békésen alusz­nak ... szempillájuk hosszú árnyé­kot vet piros arcukra.., Drabant Árpád pedig az újabb hatalmas tervre, az ötéves tervre gondol Mákost elvtárs lett Pozsonyi Zcüán szteMoovista újszülött inaIt keresztapja Nagy esemény köszöntött be Pozsonyi Zoltán, az elsí magyarországi építőraunkás sztahanovista családjába: fele­sége egy egészséges fiúgyerme knek adott életet. Pozsonyi Zoltán elhatározta, hogy ebből az alkalomból Rákosi elvtársat kéri fel, hogy vállalja a keresztapaságot, Rákosi elvtárs eleget tett a sztahanovista kérésének és sze­mélyesén gratulált Pozsonyi Zoltánnak. Ezt mondotta neki: — Neveljen a fiából Is a szocialista haza számára derék sztahanovistát. A cégénydáoyádi termelsszisvelkezeti csoport bafsjezte a méiyszaiüast Termelőszövctkczateink — kevés kivételtől eltekintve — mindenütt élen jártak az őszi mélyszántás, el- végzésében. Azok a csoportok, — amelyek nem tudtak időben eleget tenni ígéretüknek és kötelezettsé­güknek, ezt annak köszönhetik, — hogy a tagosítás soréra átcsatolt le- takarítaílan földeken szabotál­ták a kulákok, a szár beh,ordasát. Sok olyan termelöcsoporlunk van,, amely a végén maga volt kénytelen hozzáfogni ehhez a munkához is a ku’ák helyett, hogy a végén le ne maradjon a mélyszántási ver­senyben. Ilyen bajokkal küzdöttek a cé- génydányádi termelőcsoport tagjai is, akik azonban szívós és akaratos munkával leküzdötték a nehézségeket és a végén időre is teljesítették vállalt kötelezettségüket. Szabó Árpád, a termelőcsoport el­nöke ezt írja erről a munkáról: — Munkánkat elsősorban az idő­járás hátráltatta, ezt azonban le. küzdöttük gépeinkkel. Másodsorban a kulákok hátrál­tattak bennünket. — Gacsdlyi Gusztáváénak ott állt két hold ros.kendere, de nem takarítot­ta le. Csoportunk tagjain nem fogott ki a kulákfurfang. Nekiláttunk és egy. kettőre letakarítottuK a földet. — Sokat segítettek munkánkban a traktorisiák, Mészáros és Füep elvtársak, de sokat segített nekünk a nép állama is. Most már befejez­tük a mélyszántást, leraktuk a mi földünkön, itt Cégénydányád hatá­rában az ötéves terv jó alapjait Jövőre jó termésünk lesz az ered­mény az őszi jó talajmunkáért Héttőn készítik eiö Mátészalkán a magánafkalmazottak és kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetének egyesítését A szervezett dolgozók egységé­nek újabb szorosabbra zárását je­lenti a magánalkalmazottak és ke­reskedelmi alkalmazottak szakszer­vezetének egyesítése. A termelő munka szervezése, a dolgozók szer­vezeti' életének merteremtése terén komoly és döntő lépést jelentett a szakmai szervezkedésről az ipari szervezkedésre való áttérés. Erre az egységesebb és építőbb szerve­zeti formá'ra térnek át a kereske­delmi alkalmazottak és magánalkal­mazottak is most, hogy ország­szerte napirendre került szakszer­vezeteik egyesítése. Mátészalkán holnap, hétfőn dél­után hat órákor ülnek össze a községháza tanácstermében a két szakszervezet képviselői, akik elő­készítik a mátészalkai és a szat­mári, valamint beregi szervezetek egyesítését. Mint értesültünk, az előkészítő értekezleten országos központi kiküldött i-..nerteti majd a napi politikai és gazdasági hely­zetet, valamint a két szakszervezet egyesítésének fontosságát, felada­tait és szervezeti végrehajtásának módját. KÖNYVSZEMLE JJtériez £Z&.ig,m&ncL: (H&ko-nak Móricz Zsigmond: Rokonok cí­mű regénye hű tükörképet fest a múlt rendszer vezető figuráiról. — Minden szereplője ennek a regény­nek annyira élő, hogy szinte isme­rősnek tetszik. Igen, ezek voltak ők. A polgármester, az alispán, a bankigazgató mind régi ismerő­seink. Itt éllek velünk együtt vá­rosainkban, panamáik, gazember- segeik is itt, szinte a sz .műnk előtt játszódtak le. Nehéz őket elfelej­teni. „Körülöttük az .emberek légiója húzza az igát. Dolgoznak elkesere­detten és bánatos ráncok támadnak az arcukon, nyakuk görbén hajlik a föld fölé és robotolnak, robotolnak. Ök kövéren cs vidáman csacsogva csevegnék, kacérkodnak.” Móricz Zsigmond nagyon ismer­te ezeket az urakat és amennyire ismerte, annyira undorodott tőlük. Nyitott szemmel nézte és ügyelte, amint a hűbéri társadalom szövet­kezve a kapitalizmussal, hogyan szorítja, hogyan húzza a dolgozó nép nyakán a hurkot. Bírálat ez a könyv, kemény és megfellebbezhetetlen ítélet arról a világról, melyet regényében meg­mutat, s melynek a dolgozó nép még nem régen is szenvedő tanúja volt. Bírálata ez a könyv a rokoni kapcsolatokon alapuló uralmi rend­szernek. „Magyarország a rokon­ságok és a panamák világa.” Ez az a "furcsa ingovány, melybe valaki vagy beieplántálódik, -agy bele­pusztul, mint ahogy belepusztult a regény főhőse, a kultúr.tauácsnok hol főügyésszé lett Kopjás István- Ö maga típusa a középosztálybeli I kispolgári köztisztviselőnek, akinek nem sok kell, hogy megtörjön a gerince, hogy megszédüljön a ha­talmi részesedéstől. Kopjás István töprpng és gondolkozik és éppen ez az, ami bukását okozta. A múlt urai nem tudták felhasználni cél­jaiknak, Kopjás Istvánnak pusztulni kellett. A regényből világosan látjuk, mi­lyen volt az a társadalmi rend, me­lyet a hős Vörös Hadsefe.g meg­döntött, hogy új és tiszta élet la,­kadjon a mocsár helyén. A íenyészállatvásárláson eddig 75 tehenet vásároltak Szatmárbau A Tenyészállatforgalmi Nem­zeti Vállalat, mint ahogy azt már lapunkban is közöltük, most újabb tenyészállatfelvá- sárlást tart a megyében. Az állatokat állami gazdaságok és termelőszövetkezetek részér® vásárolják és bővítik ki vele a gazdaságok állatállományát. A most folyó felvásárláson eddig 75 tenyészállatot vásároltak, melyből 68 magyartarka tehe­net az állami gazdaságok és T borzderes tehenet pedig ter- melőszövetkeztek részére ad­ják. A felvásárlás tovább fo­lyik a megyében és még több állatot adnak a gazdaságok tenyészáliatállományának ki­bővítésére. továbbfejlesztésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom