Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-30 / 278. szám

NYÍRSÉGI

1949 XI 30 SZERDA Vi. évi. 278 Ara 50 iiilér

A nyírbátori járás befejezte a mélyszántást

Megérkezett az ezerotszázadik vagon alma Budapestre

KÖZLEMÉNY

II KOMMUNISTA ÉS MUNKAPÁRTOK TÁJÉKOZTATÓ IR0D1J1NAK

Értekezletekül

November második íelében a Tájékoztató Iroda értekezletet tartott Magyarországon, amelyen a következd pártok képviselői vettek részt: Bulgária Kommunista Pártja: Cservenkov V. és Poptomov V. elvtársak; Román Munkáspárt: Gheorghiu-Dej G.,

Klsinevski I. és Mogyorós A. elvtársak; Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M., Gerő E., Révai J. és Kádár J. elvtársak; Lengyel Egyesült Munkáspárt: Berman J.

és Zavadszky A. elvtársak; Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja: Szuszlov M. és Judin P. elvtársak; Francia Kommunista Párt: Doclos J.t Fajon E. és Cog- nlot G. elvtársak; Csehszlovákia Kommunista Pártja: Slansky R., Bastovansky S., Kopriva L. és Geminder B. elvtársak; Olasz

Kommunista Párt: Togliatti P.,

D’Onofrio E. és Cicallni A. elvtársak.

Az értekezleten a következő beszámolókat tartották: Szuszlov M. elvtárs: „A béke védelme és harc a háborús gyujtogutók ellen"; Togliatti P. elvtárs: „A munkás- osztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai" és Gheorghiu-Dej G. elvtárs: „A jugoszláv kommunista párt gyilkosok és kémek hatalmában."

Vélemények kicserélése után az értekezlet résztvevői teljes mértékben összeegyeztették nézeteiket és egyhangúlag elfogadták a határozatokat.

A béke védelme és harc a háborús gyújtogatok ellen

A Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt és a Csehszlovák Kommunista Párt képviselői megtárgyalták a béke védelmének és a háborús gyújtogatok elleni harcnak a kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutottak:

Az utolsó két esztendő eseményei teljes mértékben igazolták annak az elemzésnek a helyességét, melyet a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának első tanácskozása 1947 szeptemberében a nemzetközi helyzetről adott.

Ez időszak alatt még világosabban és még élesebben megmutatkozott a két vonal a világpolitikában — egyfelől a Szovjetunió vezette demokratikus, impe- riaiistaellenes tábor vonala, amely tábor állhatatos és következetes harcot vív a népek közötti békéért, a demokráciáért, másfelől az Egyesült Áuamok uralkodó körei vezette imperialista, demokráciaellenes tábor vonala, amely tábor alapvető célja az angol-ainerikai világuralom erőszakos megvalósítása, idegen országok es népek leigázása, a demokrácia szétzúzása és új háború kirobbantása. Emellett az imperialista tábor agresszivitása tovább fokozódik. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei nyiltan folytatják az agresszió és az új háború előkészítésének politikáját.

Az imperialista tábor és a háború ellen foiyó harcban megnövekedtek és megerősödtek a béke, a demokrácia és a szocializmus erői. A Szovjetunió erejének további növekedése, a népi demokratikus országok po.itikai és gazdasági megerősödése és rátéré- sük a szocializmus építésének útjára, a kínai népiorradalom történelmi győzelme a belső reakció és az amerikai imperializmus egyesült erői felett, a Német Demokratikus Köztársaság megteremtése, a kommunista pártok megerősödése és a demokratikus mozgalom növekedése a Kapitalista országokban, a béke hívei mozgalmának óriási lendülete — mindez az imperialistaellenes és

demokratikus tábor komoly kiszélesedését és megerősödését jelenti.

Ugyanekkor az imperialista és demokráciaellenes tábor gyengül. A demokrácia és a szocializmus erőinek sikerei, az érlelődő gazdasági válság, a tőkés rendszer általános válságának további kiéleződése, e rendszer külső és belső ellentmondásainak a kiéleződése — az imperializmus fokozódó gyengüléséről tanúskodik.

A nemzetközi erőviszonyok megváltozása a béke és a demokrácia tábora javára veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyújtogatok körében. Az angol-amerikai imperialisták arra számítanak, hogy háború által megváltoztatják a történelmi fejlődés menetét, megoldják külső és belső ellentmondásaikat és nehézségeiket, megerősítik a monopoltőke helyzetét és meghódítják a világuralmat. Az imperialisták érezve, hogy az idő ellenük dolgozik, lázas sietséggel tákolják össze a reakciós erők különböző blokkjait és szövetségeit agresz- szív terveik megvalósítására.

Az angol-amerikai imperialista blokk egész politikája új háború előkészítését szolgálja. Ez kifejezésre jut abban, hogy a Németországgal és Japánnal való viszony békés rendezését meghiúsítják, Németországot szétdarabolták, nyugati övezeteit és az amerikai csapatok által megszállt Japánt a fasizmus, a revans-szellem melegágyává és felvonulási területté változtatják e bokk agresszív terveinek megvalósítására. Ezt a politikát szolgálja a Marshall-féle rabszolga terv és közvetlen folytatása, a Nyugati Szövetség, valamint az Északatlanti katonai bokk, amely valamennyi békeszerető nép ellen irányul, a féktelen fegyverkezési verseny az Egyesült Államokban és a nyugateurópai országokban, a katonai költségvetések felduzzasztása és az amerikai táinaszpontháiózat kiszélesítése. Ez a politika kifejezésre jut abban is, hogy az angol-ame- lücai blokk elutasítja az atomfegyver betiltását — aoha az amerikai atom monopólium legendája összeomlott — cs mincíen- képpen szítja a háborús hisztériát. Ez a poiitlKa határozza meg az angol-amenkai blcük egész vonalát az Egyesült I^emzetek Szervezetében amely arra irányul,

hogy az ENSZ-t aláássa és az amerikai monopóliumok eszközévé változtassa.

Ez a politiKa, me.ynek célja, hogy az imperialisták kirobbantsák az új háborút a budapesti pör által leleplezett Rajk—Bran- kov-féie összeesküvőben is kifejezésre jutott. Ezt az összeesküvést angol-amerika. körök szervezték a népi demokratikus országok és a Szovjetunió ellen, a nemzetközi imperialista reakció ügynökségévé vált Tito-féle fasiszta, nacionalista klikk segítségével.

Az új háború előkészítésének politikája a kapitalista országok néptömegei számára azt jelenti, hogy szüntelenül növekedő adóterheik elviselhetetlenné válnak, a dolgozó tömegek nyomora fokozódik, miközben a fegyverkezési versenyen a monopóliumok mesébe illő extraprofitot zsebelnek be. Az érlelődő gazdasági válság a kapitalista országok dolgozói számára még nagyobb nyomort, munkanélküliséget, éhséget hoz’ rettegést a holnapi naptól. A háborút előkészítő politikával együtt jár, hogy az uralkodó imperialista körök szakadatlan támadást vezetnek a néptömegek elemi létérdekei és demokratikus szabadság- jogai ellen, hogy erősödik a reakció a társadami, politikai és szellemi élet minden területén, hogy fasiszta módszereket alkalmaznak a népek haladó és demokratikus erőivel szemben.' Az imperialista burzsoázia ezekkel a rendszabályokkal a hátországot próbálja előkészíteni rablóháborúja számára.

Ilymódon az angol-amerikai blokk a fasiszta támadókhoz hasonlóan folytatja az új háború előkészítését minden irányban: katonai-stratégiai rendszabályok, politikai nyomás és zsarolás, gazdasági terjeszkedés és a népek leigázása, a tömegek ideológiai mérgezése és a reakció fokozása útján.

Az amerikai imperializmus urai az új világháború kirobbantására és a világuralom meghódítására irányuló terveiknél nem számolnak az imperializmus tábora és a szocializmus tábora közötti reális erőviszonyokkal. Világuralmi terveiknek még icevésbbé van talaja, még inkább kalandorjellegüek, mint a hitleristák és a japán imperialisták tervei voltak. Az amerikai imperialisták nyilvánvalóan túlbecsülik saját erejüket s lebecsülik az imperiállstaellenes tábor növekvő erejét és szervezettségét.

A történelmi helyzet ma gyökeresen különbözik attól a helyzettől, amelyben a második világháborút készítették elő: a mai nemzetközi viszonyok között a háborús gyújtogatőknak összehasonlíthatatlanul nehezebb vaióraváltani véres terveiket. „A közelmúlt háború borzalmai túl elevenek a népek emlékezetében és túl hatalmasak a békéért síkraszálló társadalmi erők, semhogy Churchill tanítványai az agresszió terén legyűrhetnék és új háború Irányába fordíthatnák őket.” (I. Sztálin.)

A népek nem akarnak háborút és gyűlölik a háborút. Mindjobban felismerik, müyen szörnyű szakadékba próbálják őket taszítani az imperialisták. A Szovjetunió, a népi demokratikus országok, valamint a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom fáradhatatlan harcát a békéért, a szabadságért, a népek függetlenségéért, a háborús gyújtogatók ellen — napról-napra egyre erőteljesebben támogatják a legszélesebb néptömegek a világ minőén országában.

Ebből ered a békemozgalom hatalmas fejlődése. Ez a mozgalom, amely több, mint 600 millió embert egyesít, szélesedik és növekszik, átfogja a világ minden országát és a háborús veszedelem ellen küzdők egyre újabb tömegeit vonja soraiba. A'békemozgalom szemléltetően mutatja: a néptömegek a béke ügyét saját kezükbe veszik és kifejezik törhetetlen akaratukat, hogy megvédik a béke ügyét és megakadályozzák a háborút.

A béke ügye szempontjából azonban hi ti ás és káros volna lebecsülni az új háború veszedelmét, amelyet az imperialista hatalmak, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával, készítenek elő.

A demokrácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetnie, hogy a béke Igaz harcosai megnyugodjanak. Mélységes megbocsáthatatlan tévedés volna azt hinni, hogy a háborús veszedelem csökkent. A történelmi tapasztalat azt tanítja, hogy minél reménytelenebb az Imperialista reakció ügye, annál dühödtebb ez a reakció, annál jobban nö a háborús kalandok veszedelme.

Csak a népek legnagyobb ébersége, kemény elszántsága, hogy minden erejüket latbavetve, minden eszközzel küzdjenek a békéért — csak így lehet meghiúsítani az új háború gyujtogatóinak bűnös szándékait.

Az új háború növekvő veszedelmének körülményei közepette nagy történelmi felelősség hárul a kommunista és munkáspártokra. A harc a szilárd és tartós békéért, a béke erőinek szervezéséért és tömörítéséért a háború erői ellen — ez álljon ma a kommunista pártok és demokratikus szervezetek egész tevékenységének központjában.

Annak a nagy és nemes feladatnak a megvalósítására, hogy megmentsék az emberiséget a háború veszélyétől, a kommunista és munkáspártok képviselői szerint a legfontosabb teendők a következők:

1. Még szívósabban kell munkálkodni a békemozgaiom szervezeti megerősítésén és kiszélesítésén, a lakosság újabb és újabb rétegeit keli bevonni e mozgalomba, az egész nép mozgalmává kell változtatni. Különös figyelmet kell fordítani arra, nogy a békemozgalomba bevonják a szakszervezeteket. a női, ifjúsági, szövetkezeti, sport, kulturális, felvilágosító, vallási és más szervezeteket, valamint tudósokat, Írókat, újságírókat, a kultúra művelőit, parlamenti ée más politikai és közéleti személyiségeket, akik a béke védelmében, a háború ellen lépnek fel.

Ma különös erővel kerül homloktérbe az a feladat, hogy a béke összes becsületes hívei — tekintet nélkül vallásukra, politikai felfogásukra és pártállásukra — tömörüljenek a békéért, az emberiséget fenyegető új háborús veszedelem ellen folyó legszélesebb harc alapján.

2. A békemozgalom további ki- fejlesztése szempontjából döntő jelentőségű a munkásmztály egyre cselekvőbb részvétele ebben a mozgalomban, összeforrottsága, sorainak egysége. Ezért e kommunista és munkáspártok eisőrendü feladata, hogy a békéért harcolók soraiba bevonják a munkásosztály legszélesebb rétegeit, megteremtsék a munkásosztály szilárd egységét, megszervezzék a proletariátus különböző osztagainak együttes fellépését a békéért és országaik nemzeti függetlenségéért való harc közös alapján.

3. A munkásosztály egységét csakis a jobboldali szocialista sza- kadárok, a munkásmozgalom bomlasztói ellen folytatott erélyes harcban lehet kivívni.

A jobboldali szocialisták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumach ir. Renner, Sa- ragat, stb., a reakciós szakszervezeti vezetők mint Green, Carey és Deakin, stb, a szakadár és népellenes politika megvalósítói — főellenségei a munkásosztály egységének, szekértoloi a háborús gyujtogatóknak, kiszolgálói az imperializmusnak. Árulásukat álszocialista, kozmopolita frazeológiával leplezik.

A kommunista és munkáspártoknak, lankadatlanul küzdve a békéért, napról-napra le kell leplezniük a jobboldali szocialista vezéreket, akik a béke leggonoszobb ellenségei. Mindenképpen fejleszteni és erősíteni keil az együttműködést és akciőegységet a szocialista pártok alsó szervezeteivel és egyszerű tagjaival. Támogatni kell ezekben a pártokban minden valóban becsületes elemet megmagyarázva nekik a reakciós jobboldali vezérek romlásba vivő politikáját.

4. A kommunista és munkáspártoknak a népek közötti szilárd és tartós béke legszélesebbkörü propagandája: keil szembeszögezniök az agresszorok embertelen propagandájával, akik arra törekszenek, hogy Európa és Ázsia országait véres harcmezövé változtassák. Fáradhatatlanul le kell leplezniök az agresszív blokkokat és katonai-politikai szövetségeket (elsősorban a Nyugati Szövetséget és az Észak-atlantfi blokkot); széleskörű fel világosi- zással kell megmagyarázniok, hogy egy új háború a népekre a legsúlyosabb szenvedéseket zúdítaná és óriási rombolásokat okozna, hogy a háború elleni harc és a béke védelme — a világ valamennyi népének ügye. E. kell érni, hogy a háború propagandáját, a faji gyűlölet és a népek közötti eliensegeskedés propagandáját, amit az angol-amerikai imperialisták űznek — az egész demokratikus közvélemény minden országban élesen visszautasítsa.

El kell érni. hogy az új háború propagandistáinak ne legyen egyetlen fellépése sem, melyre a béke becsületes hívei ne adnák meg a választ.

5. Messzemenően fel kell használni a békéért folyo tömegiiarc bevált, új es hatékony formáit, aminók a városi és falusi békevédelmi bizottságok, petíciók és