Nyírségi Magyar Nép, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-21 / 219. szám

2. oldal NYÍRSÉGI «AGYAR NEE SZERDA, 1949. SZEPTEMBER 21 képviselőjelöltek összeállítását vé. gezte. Ezt a helyemet felhasznál­tam arra, 'hogy Rob Antalt olyan ihelyre jelöltessem, ahol a megvá­lasztása biztosítottnak látszott. — Szmiljanics feladatot adott nekem még más személyi vonatkozásban is. Nevezetesen, hogy Hegedűs Jó. zsefet helyezzem el a Jóvátételi Hivatalban, amit Szmiljanics azért tartott rendkívül fontosnak, hogy így egy beszervezett ügynökükön keresztül közvetlenül is láthassa a Jóvátételi Hivatal munkáját és közvetlenül is információt szerez, zen azokról a személyekről, akik elsősorban a jugoszláv jóvátétellel foglalkoznak, Szmiljanics utasítá­sait végrehajtottam. Rob, Szmiljanics Elnök: Milyen feladatokat ka­pott Brankovtól? Szalai: Brankov 1947, decembe­rében közvetlenül hozzám fordult és azt az utasítást adta, hogy ezt a Hegedűs Józsefet helyezzem át a Magyar Jugoszláv Társaságba, a Társaság vezetőségének tagjaként, mert ebben a jugoszláv hírszerzés erősen érdekelve van. — Ahogy Rob Antal kifejtette előttem Brankov álláspontját, a Magyar Jugoszláv Társaságot fejleszteni kell, odáig kell fejleszteni, hogy erősebb és befolyásosabb legyen, mint a Magyar-Szovjet Művelő­dési Társaság. Elnök: Kémfeladatot mit teljest, tett? Szalai: Kémfeladatot teljesítet­tem Brankov kérésére és Rob An­talon keresztül. Beszámoltam az 1948. tavaszán végbemenő államo­sításokról, Résztvettem egy zártkörű ülé­sen, ahol informáltak bennünket a Tájékoztató Iroda közeli határo­zattervezetéről, Rob Antalon keresztül Bran­kov rendelkezésére juttattam ezt ez anyagot is. A Tájékoztató Iroda határozata után Rob Antal, mint ismeretes, megszökött az országból... Elnök: Most jön Semjanics, er­ről beszéljen, Szalai: Az egész jugoszláv hír­szerző szolgálatot — ahogy Sem. janics nekem elmondta —, Bran- lkov utasítására arra használta fel, hogy hírszerző szervek ügynökeit elküldjék a délszlávlakta vidékre, hogy ezek az ügynökök titkos elő­adásokat, titkos összejöveteleket tartva, a délszláv lakosságot a magyar kormány elleni állásfoglalásra bírja. Világos volt előttem, hogy a ju­goszláv hírszerző szerveknek a munkája, a jugoszláv követségnek e munkája nyílt beavatkozás Magyaror­szág belügyeibe. Moics Milos meggyilkolásáról és a titóista propagandaanyag terjesztésé, ről vall ezután Szalai, majd Brankov szinleges Atpártolásáról szól. Brankov és Szalai közös kártevése Elnök: Hogyan fedte fel önnek Brankov ezt a szinleges átállását? Szalai: Brankov ezt a provokatív átállását nyíltan felfedte előttem. Brankov világosan megmondta ne­kem, hogy számít segítségemre és támogatásomra és világosan meg­mondta, hogy a közöttünk levő hír­szerző kapcsolat jellege semmiben sem fog megváltozni. Elnök: Most beszéljen erről a közös tevékenységükről Brankov át­állása után. Szalai: Brankov átállása után ré­szére híranyagot szolgáltattam ar­ról, hogy államvédelmi szerveink milyen intézkedéseket foganatosítanak a halár megerősítésére, hogy lehetetlenné tegyék jugoszláv ügynökök határontúli átdobását. Informáltam őt arról, 1949 január­jában, hogy hogyan megy végbe a felülvizs­gálás a Magyar Dolgozók Párt­jában. Ezenkívül 1949 áprilisában informál­tam Brankovot arról, hogy a hadse­reg szervezete bizonyos változáso­kon megy keresztül, bevezetik a politikai tiszti intézményt és a poli. tikai főcsoportot. 1949 májusában pedig, közvetlenül letartóztatásunk előtt, informáltam Brankovot a kö. zelgő választások előkészítéséről. Rajtam keresztül Brankov olyan anyaghoz jutott, amely megmutatta neki a külügyminisztérium szerve­zeti struktúráját és bizonyos diplo. máciai lépésekre engedett követkéz, tetnj, amelyeket a külügyminiszté­rium a belgrádi követségen keresz­tül végre akar hajtani. — Brankov tőlem azt szorgal­mazta, hogy hivatali működésemet felhasználva, tegyem lehetővé szá­mára, hogy határmenti magyar ha­tóságokkal felvegye a kapcsolatot, hogy közvetlen kapcsolatot tudjon' kiépíteni Jugoszlávia felé, Brankov ezért arra utasított, hogy a magyar hatóságok felé ezt a tervet úgy magyarázzam, mintha neki erre azért volna szüksége, hogy Tito-ellenes brossurákat küldjön Jugoszláviába. Elmentem a belügyminisztérium ille. tékes fórumához és felvetettem előtte ezt a kérdést. A belügyminisztérium azt válaszolta, hogy a magyar ható­ságok nem foglalkoznak illegális anyag átdobásával a határon. Közöl­tem Brankovval a belügyminiszté rium válaszát. Brankov nagyon elé­gedetlen volt, hogy ezt a feladatot nem tudtam végrehajtani. Szfinyi helyettese Elnök: Mit tud Szőnyi Tibor ká­ros káderpolitikájáról, amely lénye­gében hasonló volt az ön által kifej­tett káderpolitikához? Szalai: Szőnyi Tibor helyettese, ként működtem az országos káder­osztályon, mint osztályvezetőhelyet­tes Szőnyi Tibor rajtam keresztül is elhelyezte csoportjának tagjait az állami és gazdasági élet különböző posztjaira. így például Demeter György rajtam keresztül helyező­dött el a l)anuvia-gyár igazgatója­ként. Elhelyeztük Földi Ivánt is, aki a MASZOVOL-nál (Magyar-Szovjet Olajvállalat) kártevő munkát vég­zett. Elhelyeztük közösen a Chiléből hazatért Forgács Lászlót, aki a MAORT-szabotázs leleplezése után a MAORT-hoz került, mint ennek a hatalmas üzemnek technikai vezető­je. Bár értesülésünk volt róla, hogy Forgács a MAORT-nál kártevő mun­kát végez -— mégis úgy határoztunk, hogy Forgács László a MAORT-ná] maradjon. Ugyancsak Szőnyi utasí lására elhelyeztem Kunezot, a Svéd. országból hazatért német trockistát Németországban kereskedelmi dele gáció vezetőjeként. A német Szocia­lista Egységpárt tiltakozott ennek a közismert trockistának Németor­szágba helyezése ellen. Ezután Sző- nvivel való megbeszélés értelmében Kunezot Lengyelországba küldtük kereskedelmi megbizoitként. Elnök: Mi volt káderpblitikájuk közös célja és közös jellege? Szalai: Közös jellege káderpoliti­kánknak az volt, hogy mind a ketten kártevőket he­lyeztünk a gazdasági és állami élet különböző posztjaira. Ognyenovics Milán vallomása Az elnök Ognyenovics Milánt ve­zetteti elő. Elnök: Megértette a vádat? Ognyenovics: Igen, megértettem. Elnök : Elismeri bűnösségét? Ognyenovics : Elismerem. Elnök: Beszéljen arról, Hogy mi­kor és ki szervezte önt he a jugo­szláv hírszerző szervek ügynökévé? Ognyenovics: 1948 május elején Blázsics József, a jugosjdáv konzulá­tus vezetője. Behívott a jugoszláv követségre és ott beszervezett a ju. goszláv hírszerző számára. Elnök: Blázsicson kívül a Ma­gyarországon tartózkodó hivatalos jugoszláv megbízottak közül kivel volt önnek még kapcsolata? Ognyenovics: Brankovval, Bran- kovon keresztül a jugoszláv követ­tel, Mrázoviccsal. Elnök: Milyen kém-feladatokat, vagy egyéb romboló feladatokat ka­pott ön ezektől a hivatalos jugosz­láv személyektől? Ognyenovics: Beszervezésem után Blázsicstól azt a feladatot kaptam: délszláv titkári állásomat arra hasz­náljam, hogy a délszláv vidéken nagyszabású kcmhúlőzntot szervezzünk meg a jugoszláv hírszerzés számára. Mikor Blázsicsot Magyarország te rületéről kiutasították, akkor érke­zett Devecsics Dusán. Devecsies Dusán romboló mun­kát követelt tőlem a magyar kormány ellen. Konkréten Devecsics azt kérte tő­lem, hogy utazzam Pécsre és ott igyekezzem minél több MDP vezető ségi tagot és funkcionáriust meg­nyerni a Tito-politika számára. Ezt a munkát különösen a pécsi bánya­vidéken kell kifejtenem, ahol én dolgoztam, szintén a Magyar Dolgo zók Pártja vezetőségi tagjai és a bányász vezetőségi tagok között. Seyfniszta uszító Elnök: Olyan feladatot nem ka­pott, hegy jugoszláv soviniszta iro­dalmat is terjesszen? Ognyenovics: Igen. Elnök: Hogyan teljesítette mind­azokat a feladatokat, amelyeket így kapott, vagyis a magyar állam ér­dekei ellen ön milyen tevékenysé­get folytatott? Ognyenovics : Úgy, hogy májusban elutaztam a délszláv falvakba és ott elsősorban beszerveztem a Blázsics áltál megjelölt személyeket ,akiket most az előbb felsoroltam. Ezeket elláttam utasítással, hogy elsősorban is milyen híranyagot kell gyüjteniök. Miután ezt a feladatot elvégeztem, körülbelül június 5-én átadtam Blá- zsiesnak az első hírszerző jelentése, met, amely a délszláv lakta terüle­ten a politikai, gazdasági helyzetről számolt be és a délszláv néphangu­latról. Elnök: ön azután kapott egy fel­adatot, hogy össze kell hívni a dél­szláv szövetség vezetőségét. Ognyenovics: Ez a Tájékoztató Iroda határozatának megjelenése után volt. A határozat megjelenése után nem tudtam mit tegyek. Én akkor bementem a jugoszláv követ­ségre és kértem Blázsicstól további utasítást. Brankov azt az utasítást adta nekem, hogy a magyar hatósá­gokkal azt kell közölnöm: a Délszláv Szövetség, mint kultúrszövclség nem óhajt semmiféle ideológiai vitában résztvenni és ezért semleges állás­pontot fog tanúsítani ebben a kér. désben. Nem fog fellépni a Tiio- politika ellen, sem a Tájékoztató Iroda határozata mellett. Természe­tesen Brankovtól ez csak manőver volt, mert Brankov határozott uta­sítást adott nekem, hogy a Délszláv Szövetségnek Tito politikáját kell támogatnia Ma­gyarországon. Még azt is hozzátette, hogy a mai naptól kezdve minden nap kell őket informálnom, hogy milyen erőfeszí­téseket készül tenni a Délszláv Szö­vetség, hogy Tito politikáját Ma­gyarországon továbbra is népszerű, sítse és erősítse. Elnök: Mit tud ön a jugoszláv követség tagjai által itt, Magyaror­szágon terjesztett propagandaanyag­ról? Ognyenovics: Tudomásom volt,, hogy a jugoszláv követségre töhbíz. ben Jugoszláviából érkeztek illegá­lis, magyar kormányellenes sajtóter­mékek. Ezeket a sajtótermékeket a jugoszláv követség ügynökökön ke­resztül Magyarország területén ter­jesztette. Engem is kért Blázsics ég. később Devecsics, hogy ilyen kor­mányellenes sajtóterméket terjesszek a délszláv lakta területen. Elnök: Mikor, milyen pénzbeli jut­tatást, pénzt vagy anyagi ellenérté­két kapott ön a jugoszláv követség tagjaitól az ön működéséért? Ognyenovics: Többízben kaptam a jugoszláv hírszerzés számára elvég­zett munkámért pénzbeli juttatáso­kat, még pedig augusztus vége felé 800 forintot, szeptember végén 309 forintot, október elején és október végén 300—300 forintot. Ezt az utolsó három tételt a jugoszláv kö vetségi pénztárból ryugta ellenében vettem fel. Elnök: A népbíráknak van kér­désük? (Nincs.) A Népügyész úrnak? Népügyész: Nincs kérdésem. Elnök: A védelemnek? (Nincs.) Üljön le! A fogházőr előállította Korondy Béla vádlottat. Elnök: Megértette a vádat? Korondy: Igen, megértettem. Elnök: Bűnösnek érzi magéit? Korondy: Igen. Elnök: Mondja el, milyen rangban és milyen beosztásban és mennyi ideig teljesített ön csendőrségi szol­gálatot a Horthy-rendszer alatt? Korondy: A Ludovika Akadémia és a csendőrtiszti tanfolyam elvég­zése után 1939-ben kerültem ki a csendőrségre, mint hadnagy. 1942-ig különböző vidéki beosztásokban. 1942-től pedig Budapesten az állam- védelmi központ vezető-helyettesé­nek segédtisztjeként teljesítettem szolgálatot. Elnök: A felszabadulás után úgy-e ön a határvadászokhoz került? Korondy: Igen. Elnök: A határvadászoknál bizo­nyos feladatot kapatt. Beszéljen er­ről a működéséről. Korondy: 1945 augusztusában elő­ször a katonapolitikai osztályra ke­rültem és a katonapolitikai osztá­lyon azt láttam, hogy itt hozzám ha­sonló felfogású soviniszta, antidemo­kratikus gondolkodású tisztek van. nak a vezető pozíciókban, sőt az osztály vezetője, Pálffy György ak. kori ezredes, később vezérőrnagy Is szintén Lurzsoá származású, a rég; Horthy-hadseregnek a volt vezérkari tisztje, aki demokráciaellenes és az imperialista államok felé orientálódó szellemben nevelte beosztottjait. Itt először a második főcsoport veze­tője lettem és Pálffy utasítására a nyugatról visszatért Horthy-hadse- regbeli tiszteknek a legalizálásában működtem közre. Ezeket azután Pálffy György később a honvédség különböző beosztásaiba helyezte el. „Fasisztákat a rendőrség­Korondy Béla vallomása be és honvédségbe* — Majdnem valamennyi vezető be­osztásba régi, Horthy-hadseregbeli tiszteket, régi vkf. 2-beli tiszteket, volt csendőrtiszteket javasoltam, akiket Pálffy be is osztott a határ­őrséghez. Általam és Pálffy által a katonapolitikai osztályon és a határ- rendőrség-főparancsnokságon kifej­tett tevékenységünk iránya az volt, hogy lehetőleg minél több Horthy- hadseregbeli tisztet mentsünk meg a felelősségrevonástól s ezeket a demokratikus hadseregnek a külön, böző beosztásaiban helyezzük el. 1946 novemberében kerültem át a belügyminisztériumba. Itt hasonló kép fogadott, mint ami a határrend­őrségnél, illetve a katonapolitikai osztályon volt. A vezető beosztások, ban volt csendőr- és rendőrtisztek voltak, akik teljesen antidemokrati­kus, augolszász szellemet alakítottak ki és láttam, hogy Rajk ugyanazt csi­nálja a rendőrségen belül, mint amit Pálffy a honvédségen belül, vagyis kialakít egy olyan fegyveres erőt, amely bármikor felhasználható a demokratikus rendszer elleni fegy­veres fellépésre. Rajk engem a kar­hatalmi alosztály vezetésével bízott meg, feladatom volt a karhatalmi alakulatok megszervezése és azt az utasítást kaptam tőle, hogy az alakú- latok keretébe régi rendőr-, lionvéd- és csendőrtiszteket tegyek és ezek segítségével az alakulatoknál olyan szellemet alakítsak ki, amely ne­künk kell, amely dcinokráciaelle- nes, soviniszta volt. Fegyveres puccs frászul Másfél évi belügyminisztériumi munkám után, 1948. márciusában egy alkalommal Rajk László ma. gához hivatott jelentéstételre, A karhatalmi alakulatok létszámáról, elhelyezéséről, kiképzési fokáról, oktathatóságáról kért tájékoztatást. Azt kérdezte tőlem, hogy hajlan­dó vagyok-e én az 6 személyes utasításait, parancsait teljesíteni. Igenlő válaszomra azt mondotta, hogy a demokratikus kormány el- len fegyveres puccsot készít elő és velem kapcsolatban az a szándéka, hogy szervezzek meg egy olyan kü­lönítményt, amelynek segítsé­gével a kormány tagjait, él- sősorban Rákosi, Farkas és Gerő minisztereket őrizetbe tu­dom yenni. Azt válaszoltam, hogy erre haj­landó vagyok. Utasítás a MDP-központ és a középületek megszállására, Rákosi, Gerő, Farkas elv társak meggyilkolására Elnök: A külföldi irányító, su­galmazó ki volt? Tud erről? Korondy: Velem Pálffy annyit közölt 1949. áprilisában, hogy Jugoszlávia titóista vezetői is tudnak az összeesküvés tervé­rő/, fegyveres támogatást ígértek a puccs esetére. Elnök: ön, mint ennek az ösz- szees'küvésnek résztvevője, milyen feladatot kapott saját személyét illetően? Korondy: A Rajktól kapott fel­adatokon kívül, az én feladatom lett volna a rendőrség karhatalmi erőinek a parancsnokságát is át­venni ég ezzel a karhatalmi erő­vel megszállni Budapest fontosabb objektumait, az MDP.központot, postát, távir. dát, rádiót, vasútállomásokat, mi- niszériumokat. Pálffy még külön hangsúlyozta, hogy ha saját, tehát a rendőrkarhatalmi erő nem lenne elégséges ennek a feladatnak a végrehajtására, úgy rendelkezé­semre áll egy általa tartalékban tartott spéciéiig honvédálakulat. Pálffy kihangsúlyozta beszélgeté­sünkben, hogy ha Rákosi, Farkas és Gerő miniszterek esetleg ellenállást kísérelnek meg, akkor fegyvert kelZ használni. Elnök; Rajkkal ön mikor beszélt utoljára? Korondy: Rajkkal 1948. októbe­rében a külügyminigztériumban beszéltem utoljára. Ez alkalommal Rajk azt mondotta nekem: fontos az ,hogy a rendőrségnél lévő po­zíciómat megtartsam, mert az összeesküvéssel kapcsolatban ter­vei nem változtak és ezek végre­hajtásában a rendőrségnél szükség van rám. Elnök: A kormány, illetve an­nak egyes tagjai elleni terrorcse­lekmények végrehajtásának vonat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom