Nyírségi Magyar Nép, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-17 / 190. szám
nyírségi magyar nép 4. oldal HOGYAN LESZ REPÜLŐ EGY MAGYAR IFJÚ? Jóska gyerek nagy izgalommal futott be az utcáról az udvarra. Édesanyám — mondta izga-ottan, — repülő leszek! — Ne tréfálj te gyerek — Hagy. ta abba főzést anyja — hát aztán, hogy képzeled, hogy repű'ö leszel? Inkább azzal törődj, f ogy itt a szeptember egy-kettőre és megkez. dodik az iskola! De hiszen a kettő nem zavarja egymást, édesanyám. —• mondta Jóska, hiszen éppen szeptember, ben kezdem el a repülés tanulását. Tudja édesanyám, már hat éves gyerekek is beléphetnek a modellező körbe, amiket az Országos Magyar Repülő Egyesület tart fenn ellátva nyersanyaggal, falemezzel és az iskolai tanulás mellett nagyszerű modelleket építenek ott. Egyik ilyen kör most alakult meg itt mináluntt, ott fogom meg. tanulni a repülés alapelemeit. — Képzelje csak, édesanyám milyen nagy öröm lesz, amikor a saját kezemmel elkészített modell felrepül a levegőbe... Dehát ettől még nem leszel repülő, te gyerek! De megtanulom az alapokat, a fizikát, légkörtan elemeit, megismerkedem a repüléssel. És amikor már mindezt tudom, akkor elvisz az OMRE az egyik vitorlázó repülő iskolájára, ahol néhány hetes tanfolyamodon ismerkedem meg a vitorlázó repüléssel. Ha megfelelek az orvosi vizsgán, akkor elmehetek az iskolába. meglesz a B és C vizsgám is és megtanultam alaposan mindent, akkor lehet, hogy a motoros sportrepülőit közé is bevesznek. Jóska szeme izzik, édesanyja szeretettel nézi tizenkétéves fia kipirult arcát. Igen, ebből a fiúból sportrepülő lesz, akárki meglássa... És legyen is, gondolja az a iyja boldogan, hiszen az övék a jövő tetterős, lelkes, boldog munkás és paraszt fiataloké, akik fet. repülnek a karcsú repülőgépeken a magasba, hogy a népi repülés vonalán tudásukkal, erejükkel a szocializmust építsék... És valóban úgy van, ahogy a Jóska gyerek mondta: a népi sportrepülés nyitva áll minden munkás és parasztifjú előtt, a Szít, Eposz és más tömegszervezetekben megkezdi a modellezést, azután az Országos Magyar Repülő Egyesület vitorlázó iskolájában megtanulja a vitorlázó sportrepülést. Ezért jelentkeznek egyre nagyobb és nagyobb tömegben munkás- fiatalok és dolgozó parasztok gyermekei, fiúk-lányok egyaránt, hogy megismerkedjenek a levegő sportjával, a sportrepüléssel. Falusi képzőművészek érdekes kiállítása Az, év utolsó hónapjaiban érdekes kiállítást rendeznek a Brjánszk-megyei dolgozók a Szovjetunióban. Az egyik lap beszámol arról, hogy a terület számos kolhozmun* kása és munkásnője festő állvány mellett,' vagy hímzéssel, mintázással és fafaragással tölti szabad idejét. Elhatározták, hogy a falusi l'jépzőmüvészek és amatőr iparművészek munkáiból megyei kiállítást rendeznek, amelyet augusztusban ke'" l^i.» U------Z.-Z.A1- -1'-'------A falusi képzőművészek és iparművészek a kiállításokon rengeteg művel szerepelnek. A festészet, grafika, rajzolás, szobrászat, fa-, csont- és kő- faragás, a műöntés, kerámia, porceílánfetetiés, hímzés és csipkeverés egyaránt képviselve lesz ezeken a kiállításokon. A területi kiállítás előkészítése komoly szerepet ró a kerületi kultúrházakra, falusi klubokra é Urasótermelc- re. Ezek SZERDA, 1949 AUGUSZTUS 17. „JOGOT TEHÁT, EMBER JOGOT A NÉPNEK!“ Petőfi látta a szörnyű igazságtalanságot. Látta azt, hogy nemcsak az osztrák kétfejű sas vet árnyékot a magyar népre, hanem saját elnyomói is jogtalanságban, embertelen elnyomatásban tartják. A földesurak, a nemesek, akik fennen hirdették ősi jogaikat. Nemes volt, „Deresre húzzák a gazembert. Lopott, rabolt és tudj az öi De ő kiállt ellenszegülve: Nemes vagyok. . . nincs ne Hallottad e szót, meggyaiás Most már őt húzni nem dei 1844-ben írt már így Petőfi és forradalmi kiáltó szava a nép jogaiért, az alkotmány- í ért egy pillanatra sem lankadt. Szembeszállt az uralkodó osztállyal, akiknek „mun- kátlanság csak az élet“, akik így beszéltek: „mit törődöm a hazával, a hazának száz bajával? - - . ősi joggal, ősi házban“ csak pipáztak, vadásztak és kegyetlenkedtek a jobbággyal, a dolgozókkal. Sokáig így nem maradhat — buzdított a költő. Szerte Európában inogtak a trónok, recsegettl-ropogott a feudalizmus ócska vára, végigsöpört a forradalom vihara a „Még kér a nép, most at . . . Jogot tehát, emberje Mert jogtalanság a legru nagyúr volt? Mindent tehetett bürgtet*! énül. Jobbágy volt? Kétkezi munkás volt? A legelemibb emberi jogok sem illették meg, mert nem volt a ládafiában kutyabőr. Petőfi látta ezt és felemelte szavát, a nép .szavát, bátran és harcosan, forradalmár módjára. bűnét botokkal róni le; dög, még mit nem mívele. „Hozzám ne nyúljatok! mes embert botozni jogotok.“ ott ősének szelleme? esre: akasztófára kellene! világon s a magyar nép Is készülődött. Készülődött a nagy harcra, megvívni csatáját a külső és belső elnyomókkal. Forrt az ország, a főurak kétségbeesetten tanácskoztak, fühöz-fához, császárhoz, királyhoz kapkodtak, hogy megmentsék, „ősi jogaikat“, fenntarthassák középkori elnyomó rendszerüket. A nép azonban készült és a nép legjobbjai a készülődés élére állottak és ott volt a legelső sorban a forradalom viharmadara, a nép kiáltó harson ás a, Petőfi, jatok neki! got a népnek! tabb bélyeg. . .
