Nyírségi Magyar Nép, 1948. október (5. évfolyam, 226-252. szám)
1948-10-24 / 246. szám
1948., október 24, vasárnap NYÍRSÉGI magyar nép 3 oldal 1 Ml iiiiiKt liisieS j uhé tömörült balkánji kisparasztok D'.mfces-donibos földút vezet ki Balkányból az Ábapusztára, az egykori Bay-birtokra. 299 hód szántóföldet telepítenek itt most be gyümölccsel, mintegy 100 kisparaszt telepíti be földjét. Homokhányások guggolnak sorban, messze elnyúlnak, vagy két kilométer hosszúságban. Szelességben felfutnak a dombra, ott éppen most fejezik be napi munkájukat, a gödrök kiásását a szövetkező kisparasztok. Lent a völgyben traktorok mérik a hosszú földet. Mintha egymás visszhangjai lennének, úgy pöfögnek a nyiradonyi gépállomás traktorai.--Köztesnövény jön ide — mondja Badar1 György, — ómig nem árt a fiatal fáknak, működni fog a csillagfüm magnemesítő telep. A föhlmű- vesszövetkezettől kaptuk a vetőmagot. Ez rá a legjobb talaj. Mellettünk megy el az egyik traktor. Hátul az ekén két kisfiú kuporodik. Figyelik a gépet,' meg a boruló barázdákat, — Mindig eljönnek délben, ha hazamennek az, iskolából — mondja Kádár János elvtárs, a traktor vezetője. Biztosan traktorosok lesznek, mire felnőnek. Nem volt érdemes ide vetni még bnkfeocsl sem —A volt hadifoglyoknak tartották fenn ezt a földterületet — magyarázza Móricz István elvtárs. — Akkor osztottuk fel, amikor hazajöttek. 2—3 hold jutott egvnek-egy- nek. Amikor meglátták a földet, csak megvakarták a fejüket. — Nem érdemes ide semmit sem vetni. Még bukfencet meg cigánykereket sem. Aztán mégis csak feltörték i a földet. Bevetették ki gabonával, ki tengerivel, ki nap- i raforgúlval. Bizony nem volt valami híres gabona, amit itt arat'ak. A tengeri -meg napraforgómagtermésre pieg következtetni lehet azokból a kórókból és napraforgólszárak- fból, melyek összekötve hevernek a föld végében. Egyik sem haladja meg az egy méter magasságot és oly vékonyak, mint az ember kisujja. Gyümölcsös kell ide Néha meg-megállított egyik- másik gazda, akinek itt van földje — meséli tovább Móricz István elvtárs. —Igen el volaztán mégis ebben maradtunk. Mindenki belátta, hogy azért a pár mázsa gabonáért vagy tengeriért nem érdemes egy dunk és azok irányításával fogunk majd dolgozni. Az állam támogat bennünket Jóval többen dolgoznak kinn, mint százan. — Vannak olyan szövetkezők is — magyarázza Badari i^vtárs,. akik családtagjaikat is elhozták. Örömmel jöttek dolgozni, mert tudják, hogy a szövetkezetben az az értékesebb tag, aki több munkát tud felmutatni, — Munkánkban támogat bennünket az állam. Nem kell fizetnünk most a 16.000 csemetéért, csak majd akkor, ha termést hoznak. És akkor is osak részletekben. Kedvezményesen kapunk majd gyümölcsápoló szerszámokat, permetezőgépet, permetezőszert. No meg ne felejtsük el ezt a szántást sem — mutat, a traktorokra. — Ezt a segítséget is az államtól kapjuk. Az állami gépállomás igen olcsón szánt különben is, üe mi még azonfelül 30 százalék kedvezményt is kapunk. Hogy érdemes-e szövetkezni? Már eddig is sokan tudják, hogy erdemes. És ha megjön az első termés, már azoK is fogják tudni, akik ma még kételkednek a sikerben. Még külön iparvágányt is fog csináltatni a baikányi gyümölcstermelő szövetkezet. — Nem csoda 5—6 év múlva 100 tak keseredve. Aztán összedugtuk a fejünket és megvitattuk, hogy mit csináljunk a földdel. — Gyümölcs kell ide — ajánlották többen is. Sokan idegenkedtek ettől, de egész évet dolgozni. Megvizsgáltattuk a földet szakemberekkel és azok azt mondták, | hogy jonathán, arany parmen és húsvéti rozmaring almát érdemes ide ültetni. Annak elsőrendű a talaj. Szövetkezve termelünk De volt még egy bökkenő — szól közbe^Badari György. Ennek a temérdek fának szak szerű kezelését nem tudtuk volna megoldani. Egyik-másik biztosan elmulasztotta volna a permetezést, a herny (ázást vagy a metszést. Aztán ezt a gondot is letettük vállunkröl. Elhatároztuk, hogy együtt műveljük mind a 296 hold gyümölcsöst. Szövetkeztünk egymással. Vagyunk vagy százan, akiknek itt a földjük. Voltak, akik ellenezték a tervet. Hát erőszakkal nem viszünk senkit disznótorba. — Akiknek nem kell a szövetkezés, az dolgozzék csak továbbra is .nyugodtan a 3 holdján külön. Mi pedig gyümölcsker- I tószeti szakembereket fogavagon elsőrendű almát várnak ettől a földtől. Később még több is lesz. Biztosan lesz. (ks) Az IBUSz télisport utazása fcsiá- csonyzür Úiairaiiirtdrg Az IBUSz 1948. december hói 23-től 1949. január 3-ig terjedő időben üdülő társasutazást rendez Ótátrafüredre (Stari Smokovec) kizárólag szakszervezeti tagok részére. Jelentkezési határidő 1948. november 15. Jelentkezést elfogad valamint felvilágosítást nyújt az IBUSz MÁV. Hiv. Menetjegyiroda Rákóczi u. 1. sz. A kisvárdai II. Yil. osztályának Meg kell szüntetni a vagyonos osztályok műveltségi monopóliumát — mondja Pártunk programnyilatkozata. — ! Azóta a dolgozó nép vette ke- j zébe az iskolákat is, azokat, amelyekben azelőtt hazug „ideológiájukkal“ igyekeztek megfertőzni, a nép ellen nevelni az ifjúságot azok, akiknek ellenkező a programjuk. Nem a nép nevelése, felemelése, hanem a valóság elferdíÁ kisvárdai II. általános A kisvárdai II. számú áttay iános fiúiskola VII. Á. osztálya tanulmányi versenyre hívja ki Szabolcsmegye összes általános iskoláinak VII. osztályait minden tantárgyból -+ így szól a kisvárdai általános iskolások versenyfelhívása. iAz osztály Marczinkó István osztályfőnököt választotta versenyfelelősnek. Vass János énektanító vezetésével ugyancsak 1 versenyre indulnak a kisvárdai iskolások a magyar • gyermekkórus-kultúra általános iskola versenykihívása ti se, elkcdös'tése. Ma — nyugodtan mondhatjuk —’a műveltség megszűnik a vagyonos osztályok monopóliuma lenni. A nép középiskoláiban, egyetemein, főiskoláin tanulhat mindenki. Az ifjúság pedig él az adott lehetőségekkel. Versengve tanul, versenyre hívják ki egymást az iskolák, osztályok, tanulócsoportok. Jelszavuk: új, Szocialista kultúrát építünk. iskola versenyfelhívása kiszélesítéséért, a magyar népdal és a baráti Szovjetunió dalkincsének minél szélesebb tömegekkel való megismertetéséért. . A kisvárdai kis dalosok az é|>ósz ország falusi általános iskoláinak énekkarait versenyre hívja. * , ' A kisvárdai általános iskolások- ezúton közliik, hogy a kihívásukat elfogadó iskolások a nyíregyházi tanfelügyelőséget értesítsék. Szabolcsvármegye szántási és vetési eredményei A vármegyei gazdasági hivatal kiértékelése szerint megyénkben elég jól folynak az őszi szántási és vetési munkálatok. Az előirányzott szántó- terület hetven százalékát munkálták meg a szabolcsi gazdák. Buzavetést 60 százalékban, rozsvetést 90 százalékban teljesítették. A járások között^ versenyben az őszi mélyszántás teljesítésénél változatlanul a dadái alsó járás vezet 100 százalékkal, a nagykállói járás 83.6 és a nyíregyházi járás 82,.5 százaléka előtt. A községek között az első Báj 183 százalékkal. Buzavetésnél első a nyíregyházi járás 73.5 százalékkal, második a dadai felső 62.5 százalékkal. Községek között Fényeslitke jár az élen 117 százalékkal. Rozsvetésnél még jobb az arányszám, mert a nyirbaktai járás 115 százalékkal vezet, a községek köpött pedig Beszterec 243 százalékban teljesítette rozsvetés előirányzatát, az ütemterv végrehajtásában. Kivégezték a mátészalkai gettó tömeg- gyilkosát Tegnap reggel végezték ki a budapesti gyüjtőfogház udvarán Cseri József volt mátészalkai csendörnyomozót. Cseri József valóságos hó- 1 héra volt a nyilas rendszer üldözöttéinek. Amikor felállították a mátészalkai gettót, őt osztották be oda parancsnoknak. Az üldözöttekkel a legkegyetlenebbül bánt, ütöt- te-verte őket, sőt többet közülük saját maga ölt meg. Cseri Józsefet a népbiróság annak idején halálra ítélte. A NOT sem tartotta kegyelemre méltónak; a halálos ítéletet helybenhagyta. Harcolni fognakj, a győzelemig Irta: SOLTÉSZ ISTVÁN A bérantieri bányák fölött sötét éjszaka tanyázott, mintha csupa fekete szénporral lett volna behintve az ég. ,És csend, nagy, néma csend ült a levegőben. Némán pihentek a tárnák is, a felvonók sután lógtak a drótkötélen, egyetlen egy bá- nyalámpa sem imbolygóit lenn a föld mélyében. Jules roskadozva a fáradságtól bandukolt az úton a telep felé. Szót sem szólt társaihoz. Azoknak sem volt kedvük beszélni. Kemény harcot vívtak s már akkor megkezdődött a küzdelem, amikor a nap még csak- sejttette magút a keleti raktárak mögül. 3000 csendőr rohamát verték vissza a bérantieri bányászok ezen a napon. Utána Jules még sztrájkőrségen állt a barrikádokon. Hazaért. Belökte az ajtót, csákányát a padlóra dobta. — Madelaine, az asszonya egy darab kenyeret tolt elé, aztán leült, ölébe ejtette két kezét. Megkínzott arcára a szenvedésnek gyötrelme vésett sok, sok barázdát. Pedig fiatalok voltak mindketten, két éve indultak el, együtt bátran, bizakodón. — Nincs több kenyerünk — suttogta maga elé az asszony. Jules, felrántotta a fejét. — És?! — mordult fel keményen. Madelaine leiugrott a helyéről, a férfi iába elé rogyott és kétségbeesetten jaj- dult fői: — Meddig?! Meddig tart még, Jules? — zokogás csuklóit elő a torkán s egyszerre vógigviliarzott az egész testén. _•— Meddig tart még ez a szörnyűség? , ^ A férfi csak nézett maga elé. Madelaine könyörgőn fordította az arcát az ember tekintete elé. — Jules! , Szólj! Nem bírom már! Miért harcolunk?! Jules megszólalt. Halkan mondta, de indulat feszült a torkán. —.A kenyérért! — Aztán mintha megszakadt volna benne valami, zúgtak, viharzot- tak belőle a szavak dühödten, mint a csákánycsattanás. — Hát nem érted? A kenyérért! —markába szorította a kenyérdarabkát és morzsává gyűrte, — Hogy kölyköd is jóllakjon! Hogy ő is ember legyen, szaíjadon élhessen a ml országunkban és ne legyen megtaposott rongy, mint te meg én! Ezért harcolunk, addig, míg- csak egy szemernyi élet is szorul a testünkben. Érted? Izzadtság verte a homlokát, lihegve fulladt el. Félretolta az asszonyt és rázuhant az ágyra. — Két óra múlva költsél fel, sztrájkőrségre megyek. Szürkére világosodott hajnal ébresztette - fel. Felugrott az ágyról. Madelaine nem volt a szobában, a csákányt sem találta. Szitkozódva lépett ki az utcára. Ideje nem volt már, futva sietett a barrikádok felé. Dühösen fogadta a társai köszöntését s körül sem nézve állott a helyére. — Jules — szólalt meg mel lette egy félénk hangocska. A férfi megepetten fordult ''arra. Madelaine volt. Nagy- kendőben didergett az egymásrahányt kövek mellett, kékre dermedt kezében remegett a csákány, ahogy markolta. Bocsánatkérően mosolygott az urára. — Ugye nem haragszol Julies, olyan fáradt voltál. Inkább én jöttem ki — örömtől fénylő szemekkel 'mutatott a, vörös zászlóra. — látod éppen idekerültem vigyázni. Tudod... a kenyerünkért... a szabadságért Jules torkán nem tudott egy szó sem előjönni, csak nézte az asszonyát, ahogy az bizakodva, ragyogó nézéssel kereste az ő szemét. Me’Jélépett elvette a csákányt a kezéből. — Menj haza pihenni Madelaine — mondta neki. Madelaine egy pillanatra hozzásimu-lt Juleshez s mind a ketten érezték, hogy nagyon erősek, és harcolni fog. nak a győzelemig. _
