Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-11-02 / 44. szám
Második évfolyam. 44-ik szám. Munkács, 1890. november 2. KÁRPÁTALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. l(g£XS@@sxgsyc«>yci^a@-i»)<a^yn'£x^^ /S TI nAvA^Ant Jí mm 1— » -n 11.. 1 ...» . . I m 3 -Xl .1 i. m nini r' Előfizetési árak: Egész évre . 5 frt. ® Negyedévre 1 frt 25 kr Fél évre 2 frt 50 kr. @ Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Felelős szerkesztő és kiadó ©s©aiÁm istváw, kihez alap szellemi es anyagi részét illető mindenféle közlemények és küldeményekcimezendők. Bórmen- tetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig@ 80 ki-., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.g azonfelül minden szó 1 krJ — Üzleti és többszörin, megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. @ Nyilttér petit sora 35 kr. Szőlészetünk érdekében. Munkácsnak eddig elé nem volt igazi szőlészete, de lesz ! Mert hegyeinkben nagyobb részben rósz fajtájú szőlők, kevés jóval vegyítve együttesen termeltettek rigo- lozatlan talajban, egyszer, legfeljebb kétszer kapálva, a j költséget is ritka évben fedezvén. Nem 3—4 ezer, hanem 30—40 ezer hordó bornak kellett volna évenkint teremnie a várost környező, többnyire jó fekvésű szőlőhegyeknek, és nem csak savanyu bort adó, hanem keményhúsu, Galicziába szállítható fajoknak kellett volna nagyban termesztetnie, mivel ezek kétszer annyi jövedelmet adnak gyümülcsben, mint megszűrve. Az isten csapása, a fillokszera, uj és észszerű buzgó munkára fogván kényszeríteni bennünket, ezentúl csak jót, jól és nagymennyiségben fogunk termeszteni, befektetendő költségeinket, habár hosszabb idő alatt, de lassan meggyőzni fogjuk. Hiszen volt már Munkácsnak a múlt században olyan állapota, hogy szőlői csaknem teljesen elpusztultak vala, de eleink azért kétségbe nem estek, hanem hozzá fogtak a munkához, és tulajdonkép csak a folyó század elején lettek a környező hegyek beültetve annyira, hogy jelenleg kétszer annyi szőlőnk van, mint volt a múlt században. Vegyünk biztatást a franciák példájából, kiknél 20 év alatt szőleik nagy része elpusztult a csúf rovar miatt, de az elpusztultak csaknem mind pótolva vannak immár. Addig, mig a nálunk csak most jelentkező csapás érezhető károkat okozhatna, elkészülve lehetünk új szőlészetünkkel, ha helyesen, céltudatosan, buzgalommal hozzáfogunk a munkához, — de mindjárt. A munka, mely reánk vár, következő : 1- ször. Szerezni kell 80 ezer amerikai, biztosan ellenálló szőlővesszőt a kormány utján, és ezt 15 kát. hold földbe, — mert ennyit kíván, — ta- vaszszal el kell ültetnünk rigolozott földbe, olyanba, mely alkalmatos a gyors és bő gyökéi’zet képzésére, mely laza és nedves talajú, tehát nem kemény agyag, hanem fövényes. A vesz- szők egy részét, ha meggyökeresednek, el kell adni olcsó áron a városi polgároknak jelentkezésök ideje és szőlőjük terjedelme arányában, másik részét a telepen folytonosan szaporítani kell, mig minden jelentkező kielégítve uem lesz. 2- szor. Az ellenálló szőlővesszők beszerzését, a telepek kijelölését, a szakértő kezelést a városnak kell tenni, s azt, — habár évenkint egy-két ezer forintjába kerülne is — megtagadni nem fogja. 3- szor. Minden szőlősgazda mielőbb kezdje meg szőlője egy részének rigo- lozását, hogy 1892-beri azt ellenálló gyökeres, beoltott vesszővel beültethesse, és e munkát szakadatlanul évenkint folytassa, nem fukarkodván a trágyázással. I 4-szer. A városi szőlő aljában • azonnal tétessenek meg az előkészüle- I tek arra, hogy a legcélszerűbb és leg- j jobb fajtájú hazai szőlőkből terjedelmes, biztos megjelölésű oskola alapit- ; tassék az oltó gályák biztosítása és j kioszthatása végett, nehogy kétes fajok I szaporittassanak a magántulajdonosok I által. 5-ször. Ki kell hirdetnie a városi elöljáróságnak, hogy a vince llérséggel foglalkozók a városi kertész által az oltás-mesterség megtanulására ingyen oktattatni és bizonyitványnyal elláttatni fognak, ha jelentkeznek és a kitűzött időben a telepen megjelenni fognak, a városi kertész pedig ezen oktatásra elkötelezendő lészen szerződésének kipótlásával. Mindezen intézkedések sükere attól függ, kapunk-e biztosan ellenálló amerikai vesszőket, ha igaz, hogy ilyen létezik. Hogy van biztosan ellenálló faj, igazolva van Franciaországban, hol a pusztult helyeken ültetett bizonyos amerikai fajok, habár a rovar által megvannak támadva, mégis diszlenek és bőven terem nek, mit hazai szakértők tüzetesen megállapítottak. Az pedig köztudomású, hogy a kormány kecskeméti homokos telepén ily fajokat nagymennyiségben termeszt és kiosztásra készen tart. Kétségesebb az, vájjon, miután az amerikai fajok élvezheti en bort adnak, és igy hazai fajokkal kell azokat beoltatni, vájjon ezen oltás biztos-e és tartós-e. * Mert a Franciaországban tett tapasztalatok azt igazolták, hogy némely ellenálló faj az oltást nem tűri, vagy ha tűri is, az legfeljebb 5—8 évig tart ha tökéletesen ejtetett meg, és teljesen beforrott is. Minthogy azonban az amerikai egyenesen termő fajok közt, melyek ellenállók, egy nehány olyan is i van, mely tűrhető és idővel kellemetlen I szagát elveszitő, tehát élvezhető bort ad, nézetem szerint nemcsak alanyul szol- ! gáló, de egyenesen, azaz oltás nélkül ter- I mő fajokat is kell beszereznünk, inkább . legyen kevésbbé jó, mint semmi hozmuk TARCA Naplómból. I. Az elhagyatott. Kijárok én újra A sötét erdőre, Hol fogadást tettünk Egymásnak örökre. Ügy elnézem ott az Elviruló tájat, — Kólád gondolkozom S szemem könybe lábad Búsulok magamban Az ákácz fa sorban ’ Hol fogadást tettél Vállamra bajoltan. . . Csalfa volt a szavad, Hűtlen a szerelmed, Mikor nekem itten Esküdtél hűséget. Hej! azóta lombot, Fát, füvet, virágot A tavasz melege Háromszor kibontott . . . De az én bús szivem A nyomorgó bútul, Attól az időtől Soha megnem újul! II. Lugasban. Fénylő csillag . . . múlt időkről Álmodom a lugasban S újra itt van a gyermekkor — Tünde álom — boldogan. Hulló csillag . . . felrezzenek, Ábránd, álom. oda van. Felsohajtok . . . fájón érzem, Hogy bizony csak álmodtam . . . Cupidó. Temetőben. Végig süvölt az őszi szél s megrázva a fák hervadó koronáját : szárnyra kel. azok éke, a megsárgult levél. Pusztulás, halál ütötte fel tanyáját ott, hol dúsan pompázott a haraszt ; siri csend lepte meg a csalitot. hol millió variációban hangzott a madár-dal. Piszkos felleg takarja a kék azúrt s az ég királya, a nap, csak lopva tekinthet olykor-olykor a szomorú tájra, a haldokló mindenségre. Halottak napja van. A gyászba borult természet együtt könyezik velünk, gyászoló emberekkel. Néma fájdalom kisér a temetőbe leborulni a sirdombra, mely alatt szerettünk alussza csöndes álmait. Sötét alkony borul a tájra s a siron pislogó mécsek ezrei olyan kísérteties fényt árasztanak szét! Megremeg a lélek s az imádkozó ajak alig képes hangba önteni a szív igaz fohászait! Itt, az elhuny tak birodalmában érezhető valóban semmiségünk. Lábunk alatt suhogó levél s a csillagtalan komor éj figyelmeztetnek bennüuket a szomorú végre, mely előtt megtörik a koronás fő épen úgy, miként az utcák koldusa; romba dől a milliomos, miként a rongyokban éhező . . • Istenem! Ez a néma lakás mennyi megszült reményt, mennyi örömet, mennyi életkedvet rejt magában! Hányán vannak itt, a kik előtt csillogó pálya, kecsegtető jövő derengett a távolban? — Hányán nyugosznak itt, a kiknek földi élete az élv, a boldogőág árjában úszott ? Há nyan alusznak itt, a kik nagyra törő eszmékkel ezreket boldogító elvekkel rohantak előre? S most itt porlad mindenik talán jeltelen sir alatt ! Elfeledte őket a világ, elfeledte talán a barát, a hozzája tartozó rokon is Nem! Ott ég a kegyelet-világa sirjo- kon, ott pihen a friss koszorú keresztjükön s ott sir a részvét fájdalma hantjaik tövénél forró, igaz könnyeket. Nincs ma olyan szív, a mely zárva maradna e végtelenül sokat jelentő gyász alatt! Az apa és anya gyermekének, a férj nejének a nő férjének, a barát jó barátjának s talán még az ellenség is leborul a sirdombon s kőnyet áldoz és szivéből bocsájt meg annak, a ki egykor ellenfele volt! Emlékezzünk meg, igen! mindeu megholtról e napon, hogy egykor mi rólunk is megemlékezzék az utód. Zarándokoljunk el a temetőbe, és ne szégye/jánk megállani a sir mellett, melyben feledhetetlenünk nyugo- szik, Ne szégyelje ajkunk az imát, e szívből szálló fohászt elrebegni, ott az ő poruk felett, hiszen csak ennyit adhatunk, mi már ő nekik, ennyi a mi áldozatunk melyet nyújthatunk és a hervatag koszorú és az ellob bánó fény! Vigyük el ezeket mind! és sört ne kellessék innunk, mely természetünkből kivetköztetne. Bár unalmas, de az'amerikai szől- lő fajokkal kissé tüzetesebben kell foglalkoznunk. Molnár I. szerint, ki a bpesti k. vincellér képezde . tanára és franciaországban tanulmányozta azokat. Már Linné és Michaux.az amerikai fajokat osztályozták, legkitűnőbb az Engelman rendszere. E szerint van : 1. Homoki szőlő — Vitis rupestris. 2. Téli sz. — V. cordifólia. 3. Parti sz. — Y. riparian 4. Arisoniai. -— V. Arisoüiea. 5. California. — V. C.. 6. Nyári sz. — V. Yestuabs 7. Texasi szőllő— V. Cardicans. 8. Északi sz. — V. Labrusca 9. Róka sz. — Vulpina. 10. Korcsok (Hybrida), mely ék európai fajú szőlők keresztezése ’ folytán állottak elő. Mint ellenállók csak a 3, 6, 8 és 9 családba tartozó fajok ajánlhatnak, Ezek alfajai, melyek egyszersmind tűrhető izü bort adnak, következők : A 6-ik számú nyáii szőlők közt a. ) Alvey kék meglehetős vörösbort ad. b. ) Cunningham' kék, világos vörösbort ad. Budán meszes, márgás talajban jól diszlik. c.) Elsinbourgh az amerikaiak legjobb szőllőfaja. d.) Hartvood elég jó | bort ad. Franciaországban keresett és 1 drága, e) Herbemont mellékiznélkülí jó , bort, meszes talajon óriási termést ad, ! de nehezen szaporítható, f.) Jaquéz (Lenvir, Ohii, Jack, Mák Candle»-) jó vörös bort ad, Franczia országban 80 ezer hold van belőle beültetve és folyvást szaporittatik. A 8. V. Labrusca a) Concordbo- ra rókaszagu, de ellenáll és nagyon szapora, b.) Martha jó bort ad. c.) Isabella poloska izü bort ad, de ezensza- got több év múlva elveszíti, itt is ismeretes, de nem ellenálló. A 9-ik V. Yulpina arról nevezetes, hogy gyökerein rovart még senki nem látott, a penész sem fogja, de az oltást el nem fogadja és kiállhatatlan pézsmaszagu gyümölcsöt terem. A 3-ik V. Ripafja. Sűrűségben, folyamparton,' televényes, iszapos, sziklás földben- diszlik, penész miatt ritkán szenved, hajtásai tavasszal nehezen nőnek, később azonban ügy neki indul, hogy ősz végével jő talajban 4-—5 m. 1 hosszúságú hajtást növel,levelei 10—16 cm. hossznak, többé kevésbbé mélyen bemetszettek 3. karélyosak, gyapjasak, fényesek ; bogyói laza fürtökben egyeEmlékezzünk! R. V—s-dViírsiilnek, egy két magot tartalmaznak, | melyek tompák, erősen behorpadtak j forradásuk szembe ötlő. a) Riparia Sau- vage (Szovázs-vad) a fylloxerának legjobban ellenáll, gyökerein alig találhatók, leveleire rakja petéit, gyöke- j reinek roppant életképességök, repro- 1 dukáló erejűk van úgy, hogy a rovar által megtámadt helyeken, újabb gyökér szálakat ereszt sokkal gyorsabban, sem mint. azokat a rovarok elpusztítani I képesek volnának. E család fajait j főleg a b) Clinton-t és c) Viallá-t újabb időben Franciországban nagy mértékben használták oltási alanyul ; leg-
