Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-09-21 / 38. szám

Második évfolyam.

38-ik szám.

Munkács, 1890. szeptember 21.

KÁRPÁTALJA.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ti) Előfizetési árak: Kiadóhivatal: a , .u « ^-. Htrdotósi ár.rn

Előfizetési árak:

Egész évre , 5 frt. ® Negyedévre 1 frt 25 kr

Fél évre 2 frt 50 kr. ^ Egyes szám ára 10 kr.

E lap megjelelt minden vasárnap.

Kiadóhivatal_

FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr.

Szerkesztési iroda:

Munkácson, Vár-ntcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bermentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak.

pTOTeyDTGVD

Hirdetési árszabály:

Hivatalos hirdetési dijak egyszeri közlésért: 50 szóigg 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr„ 200 szóig 2 frt 20 kr. I azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többszöri; megjelenő hirdetések jutányos áron közöltéinek.

© t iap megjeien minden vasárnap. M ... . ---------—------------------------------------------------------------------ -------- —........... ......... ®_____________________________ I nyiitOT petit sora dö kr. nak el. Kéziratok vissza nem adatnak. megjelenő hirdetések jutányos áron kö:

___________________________________________________s

zesrkossstő s ©B©MÁM %BTV°Á,Wm

Rendezések.

ii.

A tisztüjitás, mely iijabb rendezése a városi állapotoknak, rövid idd niulva bekövetkezvén, jó előre intézkedni kell több irányban.

Ez alkalommal a községi gazdálkodás rendezését tűztem ki elmélkedésem tárgyául, oly ügyet, mely tán leginkább szükségli a változást.

Legvégzetesb hibául azt tartom, hogy városunk az első rendezés alkalmával nem intézkedett a felelős gazdasági tanácsnok állomásáról, e helyett egy minősitetlen, felelősség nélküli, az utólsó beverő szögért is a polgármestert zaklató gazdának alkalmazását határozta el, aki nem egyéb, mint sáfára, úgyszólván hajdúja annak a polgár- mesternek, aki maga sem minősített

o-azda, és aki sokkal fontosabb és több oly gonddal van elfoglalva, mely nem engedi meg, hogy a községi gazdálkodás ügyének kellő időt és gondozást szentelhessen.

Ennek múlhatatlan következéseiéit:

a) hogy a szőlőművelésre külön embert kell tartani,. a kertészt, aki éven- kint belekerül a városnak 800 írtjába;

b) hogy a tégla, cserép, vályoggyártás sem minőségileg, sem mennyiségileg meg nem felel a méltányos követelésnek, sőt azt lehet mondani, hogy rósz és kevés. Hiszen még az ajándékba kapott téglát is oda hagyja az izraelita hitközség és magán ember terményét veszi, a gróf tégláját, bár drágább, inkább veszik, mi több, a város számlájára építkező vállalkozó inkább a gróftól, mint a várostól veszi a téglát.

Ehhez járul, hogy az egész telep nem is lehetvén kellő és minősített felügyelet alatt, az oda vitt és ott termelt anyag sem ellenőriztethetik kellőleg.

c) A városházi udvar hátulsó részét legjobb meg sem nézni. Mert, a mily rendetlenség itt uralkodik, az csaknem boszantó, de nem is lehet máskép, mert szűk. A legvégén épült legközelebb egy sopa, melyben a katonai „train“ van elhelyezve; épült pedig1 ez a nagy szalmafedelü jégverem mellé úgy, hogy alig fordulhatni meg olda- j Iánál, ott vannak a nagy széna-aborák. í több száz ölfa, — épületfa rothadás- 1 ban, épületi kő halomban, és hogy még szükebb legyen a tér, zöldséges kert a szolga számára. Mikor sár van, alig lehett ott megfeneklés nélkül járni. Ott van nagy halom értékét vesztett trágya, mert szakszeriileg nem kezeltetik, disznó-ólak, — a régi jegyzői telek végén egy csűr, mely széna tartásra használtatik, mire szűk, másra jobban használható. Következnek bika.-, ló-istállók, oly bűzösek, hogy ember alig állja ki egy negyedóráig szemeivel, itt tartatnak a város értékes lovai, mi több a gyönyörű 4 csikó összezsúfolva, a megvakulás biztos veszélyének kitéve.

Kocsiknak, szekereknek, tűzoltó- eszközöknek, lámpagyujtogatóknak, ko- I csisoknak, szertáraknak célszerű külön | helyiségei nincsenek, és ha van is egy- I két sopa, sem nem célszerű, sem nem I elégséges.

Szakértő gazda lelkére nem vehetné azt, hogy a város értékes állatai ily [bűzös, lefblyásnélkűli, nem talajozott 1 istállóban tartassanak. Valóságos botrány az ily istálló berendezés.

A régi városi jegyzői udvar magasabb lévén mint a városi telek, a csapadék az uj rendőri laktanya épületre folyik, mi a belépőre a legrosz- szabb befolyást teszi.

d) A városi ingóságok, szerek, termények rendszeres számadását a számvevő készíti, pedig ez a gazdának és számvevőnek az ellenőrzés volna kötelessége. Szabályszerű napló is volna vezetendő a fuvarokról, a tett gazdasági munkálatokról, mit a legújabb

| időben sem lehetett kellőleg kivinni.

e) Van a városnak nagy földbir- | toka az erdőn kivül. Ez majdnem egészen bérletbe adatik. Ennek követke-, I

' zése lett, hogy a földek kizsákmányol-1 1 tattak, mert nem trágyáztalak, és a j bérleti jövedelem biztosan leszállani |

fog, hiszen a füzesi föld sem olyan már, mint volt ezelőtt 10 évvel. Ezen bérlett földek mesgyéi nem ellenőriztetnek és foglalás miatt vesztenek. Rövid idő alatt a városi földek bérlete felire fog alászállni, és a város a széna, zab, szalma, szükségletét a piacról drága áron szerzi be, csak újabb időben vétetett egy csekély földrész házi kezelés alá.

f) Ily vagyonú városnak az állat nemesítésére kellene gondolnia, kitűnő i fajtájú disznót, csikót, bikát kellene | nevelnie, ebből pénzelni, saját szükségletét fedezni és a vidéket ellátni.

g) A város épületei, hidai, utai, csatornái, árkai nincsenek kellőleg gondozva, a határ dűlők rendezéséről szó

sincs

h) A város gulyái, csühéi, ménesei, tekintetre sem méltatnak ; pedig jól rendezve, a város polgárainak jólétét állapitnák meg.

i) A cseléd fegyelem nincs rendezve, trágyatelep nincs létesítve, nafta fagygyu, kenőcs, tűzifa, széna, szalma kiszolgáltatás sem rendezve, sem ellenőrizve, ürülék kihordás elhanyagolva, a város épületei nincsenek kellőleg gondozva, rövid idő alatt negyedik gazda sáfárkodik rosszul fizetve, elégedetlenül, másutt is elfoglalva és hivataláról könnyen lemondva.

Altaljában: az állatok kellőleg nem jövedelmeznek, a földek kizsaroltalak, a bérletek rövid idő alatt egészen leszállani fognak, a város magasabb hivatásának eleget nem tesz, azt egészen elhanyagolja, mert sem állat- nemesitést nem üz, sem a dűlőket nem rendezi, sem belgazdálkodást nem rendezett be, bérleti rabló gazdászatot űz.

Könnyű belátni, hogy rövid időn a város jövedelmei felire fognak alá szállani, és ez mind azért, mert egy szakértőleg minősített gazda-tanácsnok állomást rendezni sajnált. A korral haladni kell, A régi meggyőződések érvényüket vesztették. A költséget saj- nálni nem kell, ha nagyobb és biztos és biztosított jövedelem kilátásba helyezhető. A város hivatása figyelmen kivül nem hagyható. Ha erdőmester nagy fizetéssel rendeztetett, ha rendőrség költségesen szerveztetett, tanítók alkalmaztattak, egészségügy, mérnöki teendők szabályo.tattak, illetőleg kell hogy szabályoztassanak, és csak a gazdasági legfontosabb a városra és vidékére legbehatóbb ügy az ne ren- deztessék, ez minden józan gondolkozás ellen való hanyagság volna.

Ennélfogva azon nézetben vagyok és azt hiszem mások is ebben lesznek, hogy az uj rendezésnél a szakértő felelős gazdasági tanácsnoki állomás berendezendő lesz.

Ez azonban feltételezi a külön városi major létesítését, melyben a gazdasági, állatnemesitési, trágyatelepi, termény és szertár raktárai, valamint a ménes, sertés, bika tenyésztési, állami ménes, hordóhitelesitési ügyek egyesítve kezeltetnének az állatorvos közvetlen felügyelete, a városi gazdasági tanácsnok főfelügyelete alatt a vágóhíd közvetlen közelében, és amennyiben a a gazdasági tanácsnok a közgyámi és a korházi biztosi teendőket is elláthatná, a fizetések összevonásával magasb évi 800 frt fizetés megállapításával, melyre szakértő minősített gazdát megnyerni lehetséges volna, — ki alatt az állat- I orvos, a városházi szolga és mezőbirói és az erdőgazdasági személyzet helyesen rendeztethetnék.

Munkács, 1890. szept. 17-én.

Cserszky Antal.

48297/111. sz.

Hivatalos másolat.

Szabályrendelet. A kereskedelemügyi

m. kir. miniszternek a jelző haranggal ellátott vasúti vonó sorompóknál, valamint helyi érdekű és mellék vasutakon a „vigyáz, ha jön a vonat“ szövegű intő táblákkal ellátott vasúti átjáróknál, a közönség részéről követendő eljárás tárgyában kibocsátott rendelete.•

1 §. Jelző haranggal ellátott vasúti vonó sorompóknál a jelző harang megszó- lamlásakor a sorompók előtt kell megállani a sorompókon belül levőknek pedig a pálya testet mielőbb el kell hagyniok,

TARCA

Epigrammák.

— Lessing. —

I.

Irma.

Jaj de nagyon rémült a kisértettől a kis Irma;

0 az, aki mindig lát, ha — tükörbe tekint.

II.

A szegény.

Fél a szegény a haláltól. Éltének veti végét ? Hisz nem is él a szegény, nem hal ez igy soh’se meg.

in.

Sirvers.

Itt porhad Nitulus, ki barátom! nyert a halállal; Földön semmi lévén, most íme — por legalább.

ÍV.

Lina.

Kút vád, hogy feketére haját a vén Lina festi ; Így volt, mikoron a — bóltból a haj kikerült.

Cupidó.

A hárem pise,

Ali ben Zofur nagy s hatalmas ur vala !gykor keleten. Allamhivatalt viselt vala, Is minthogy az evei járó terhes gondok na! gyón megviselték drága életét, kényelmesb I életmódott kezdett. Visszavonult a közös- i ügyektől és saját egyéniségének kezdett élni.

Mi is édesithetné meg jobban életét,

I mint a szerelem, amelyet csak híréből ismert r

Sokat hallott már őseitől a szép Ma- I gyarerszágról, hátha ő is fölkeresné ott azt. amit saját hazájábau hiába keresett: az önzetlen, tiszta szerelmet.

Magához hivatta egyik rabszolgáját, Kobulifárt, kinek becsületes neve különben Józsi; egyébként derék magyar legény, aki csak egy Törökországban elkövetett csínjáért került a rabszolgavásárra s innen Ali ben Zofur birtokába; mint mondom, magához hivatta s ekép szólt hozzá:

— Kobulifár, te fia vagy a szép Magyar- országnak, bizonyára ösmerni fogod tehát hazád leányait is.

— Osmerem, nagy és hatalmas uram ! — válaszolá a fiú.

— Nos, irj hazád leányaihoz s hozass egyet elémbe, aki tisztán, önzetlenül tudna szeretni.

Kobulifár mefihajolt ura parancsa előtt s hozzáfogott egy levél írásához, mely hazájába szólt. A levél el is készült s Ali ben Zofur egy futárral viteté rendeltetése helyére. Majd igy .szólt rabszolgájához:

— És bizonyos vagy a felől, hogy e j

leány eljön ? I

— Oly bizonyos, minthogy a te rabszolgád vagyok, hatalmas uram ! — hlzel- gett Kobulifár.

— És biztos vagy a felől, hogy ez a leány szeretni fog ?

— Meg vagyok arról győződve.

— Kobulifár, én kinevezlek háremem első őrévé !

— Uram, én férfi vagyok s az akarok maradni, tehát nem fogadhatom el a megtisztelő hivatalt.

— Kobulifár, tehát kinevezlek első titkárommá!

*— Kénytelen vagyok ezt a nemes ajánlatodat is visszautasitani, uram, mert az is nőtlenségre kötelez.

— Kobulifár, megengedem, hogy legszebb háremhölgyemet feleségül vedd !

— Uram, akkor én a hárem szüzét kérem tőled, kit ma hozatál szép hazámból.

Ali ben Zofur ráncba szedé homlokát, majd méltóságos hangon mondá Ítéletét a merész rabszolga fölött.

—Ezenmerészkedésedérthalálraitéllek!

A szolga pedig meghajolt és mondá:

—- Parancsodra meghalok uram!

Ekkor megkötözték s elvezették. Börtönbe, került, igen setét börtönbe, hol szomorú gondolatain kivül a neház bilincseket is kellett viselnie. Majd testi kínjai gyötörték, majd a lélek emésztő gondolat kínozta.

A halál sötét ábrándját még borusabbá tette ama szerencsétlen szerelem, melyet JuIíb iránt érzett, kit soha többé nem remélt viszont láthatni.

Amint ily bus kedélylyel ült cellájában, zárcsörrenést hall egyszerre. Mintha csak a bakó súlyos keze nehezednék a cella ajtajára.

Nem a bakó, de Ali ben Zofur volt.

— Kobulifár! — szólt a fogolyhoz. — Ama leány, kit a múltkor hivattál, eljött, de híréből sem ismeri a hurri*) kötelességét. Szerelem helyett gyűlöletet, haragot, megvetést tanúsít.

A fogoly gúnyosan nevetett;

— Ne nevess, Kobulifár! Te tudod, te ismered, te birod a szerelem varázserejének titkát. Adj nekem belőle s szabadsággal fizetem meg.

— Ama titok itt van a szivemben — válaszolá a legény — s abból ki nem tépi semmi, csak viszontszerelem, vagy a halál.

Ali ben Zofur boszusan távozott; majd kisérétével és a hárem szüzével jött vissza. Szép, piros arcú leány volt az, s friss, mint az ágról pattant piros arcú érett alma.

— íme, nézd e börtönt! — mondá neki a nagy ur. — Olyan fogságba vetlek, ha engem nem akarsz szeretni.

*) Hárenihölgy.