Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-08-24 / 34. szám
Második évfolyam. 34-ik szám. Munkács, 1890. augusztus 24. KÁ R PÁTALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Előfizetési árak: Kiadóhivatal: Szerkesztési Iroda: Hirdetési árszabály: s Egész Fél évre Előfizetési árak: 5 írt. ® Negyedévre 1 frt 25 k , 2 frt 50 kr. @ Egyes szám ára 10 kr E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétkül desere vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztési iroda Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő © w' Nyilttér petit sora 35 kr. |g(gX@®iSXS^-<<S^<S^@®®@k_v®3g><g3§)@^gXg^XS®®SXS^S)@^)@^g)(gxgxgXgXgí§xöSéxS^)(S®(S3gXg^Xg^XgrS)<5^XS®®®®®@XgXSíS)i Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóiggj 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,© Bérmentétlen levelek csak ismert kezektől fogadtat- j azonfelül minden szó 1 ki'. — Üzleti és többször»; nak el. Kéziratok vissza nem adatnak. megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek- @ Sz. István napja. A lefolyt liét a magyar nemzet ünnepe volt. E héten egy ma dicsőségesen uralkodó magyar királynak, I. Ferencz József őfelsége születésének napját s egy nyolczszáz ötven éve nyugvó magyar koronás főnek emlékét szentelte meg e nemzet minden egyes hü fia. Két király, kik iránt a ragaszkodó kegyelet érzete soha sem hal ki, mig e bérces hazában magyar él! A trónt, melyet nyolcszáz ötven év előtt első királyunk bölcsesége felállított: féltékenyen őrködő honfiak veszik körül s alattvalói ragaszkodás és hűséggel hódolnak az ,, utódnak, a ki nemzeti létünknek épen olyan garanciáját képezi ina, miként a többi nagyok képezték a hajdanban. Valóban Magyar- ország apostoli királyai között dicsőségesen uralkodó fejedelmünk nem kisebb érdemet szerezzett hosszú uralkodása alatt arra, hogy a loyalis magyar, nem száraz kötelességből, hanem a szív őszinte szeretetével övezze! / Evről-évre mind inkább inpozán- sabb kifejezést nyer a hála, a hódolat az iránt, a ki nemzetünk kormánygyeplőjét szilárd akarattal s ritka böl- cseséggel tartja erős kezében. Igazán méltó utódja ő az első sz. királynak, kinek külön ünnepet szentelt a nemzet s tartja azt kegyelettel századok óta! A régibb időkben, igaz, hogy első szent királyunk emlékét inkább csak az egyház ünnepelte meg, épen úgy, miként bármelyik kiválóbb szentjének ünnepét; Sczitorszky érsek, Magyarország hercegprímása, a 60-as években volt az első, a ki sz. István király napját a nemzet ünnepévé emelni akarván, Budára rándult s a szent jobbot ünnepélyes díszben hor- datta körül az ország szivében. Azóta terjedt el a nép Összes rétegeiben a sz. István napjának általános és ke- gyeletes megünneplése. És méltán! A magyar királyság megalapítása, a nagy király adta alkotmány, a szent-korona: mind ezek nemzeti életünk oly faktorai, melyeknek az állam fenmaradását és azt köszönhetjük, hogy az európai népek sorában nemesak helyet foglalunk, hanem szavunknak bárfaikor nyoma- tékot is adni képesek vagyunk. A világ törénelem nem mutathat fel példát arra, hogy erős megrázkod- tatások nélkül egybegyökerezett államaikat oly könnyű szerrel helyt adott volna egy újabb állam szervezetnek, mint nálunk, magyaroknál sz. István dicsteljes uralkodása alatt. Igaz, hogy arra sem mutat példát a történelem,hogy a kor uralkodó eszméinek átültetése mellett egy nemzet soha egy pillanatra se vetkezzék ki nemzeti szelleméből. A magyar Géniust a minden nemzeti érzületet elpusztító feudalismus nálunk leszorítani nem bírta, feudális alapon ugyan, de ez alkotmány és hazaszeretet lángjától áthatottan emel kedett fel a magyar királyság. Más nemzeteknél a szeretet, a szív ez édes bölcsesége, a rabszolgát felszabadítva baromhoz hasonló állapotából, hűbéri viszonyba hozta urához, ki ezzel együtt védence vagyonához, személyéhez, sőt nejéhez is jogot nyert; nálunk a monarkikus szervezet mellett is a feudalismus nemtelen szokásaival csak addig tudott tért hóditani, mig a függetlenség megdönthetetlennek látszó ércfalán nem kopogtatott. A fügetlenségi viszony a tyranis- mus és despotizmus szülőanyja volt mindenütt; minden nemzet szivéből a társadalmi rend és szabadság érzetét kiölé: egyedül nálunk járt karöltve a szabadságszeretettel; és a nemzeti integritást lenyűgözni akaró bilincsei csakis egy életerősen lüktető, minden izében magyar államszerkezet mellett veszthették el káros hatásukat. A királyságnak ily szerencsés alapon való felépítése, a sz. István müve. Es nem ideig-óráig tartott e mű! .A vármegyei szerkezet, a püspökségek, számtalan zárdák: mindmeganynyi emlékoszlopok, melyek első sz. Királyunk ritka bölcseségét, kitűnő organizáló tehetségét igazolják. És a nemzet annyi évszázadok múltán is bebizonyitá, hogy van lét- jogunk, van önkormányzati tehetségünk, bár ezer- meg ezer akadály gördittetett is századok óta élénkbe, — bebizonyitá, hogy hálás- tud lenni nagy őseihez, megünnepli emléküket. Nemzeti ünnep a sz. István napja; annak kell lennie ! Sokat szenvedett már e nép tatártól, töröktől; erős párt- tusák dúltak önnön keblében, de a nagy király által rakott alapot megingatni semmi sem birta. Erős és csak a legmélyebb bölcseségnek ereje épithet hasonlót. Hogyne volna hát indokolt annak az emlékét megszentelni, a ki nekünk — hogy úgy szóljunk — alapitott, álla mot szervezett, mely ma már imponál az egész világ előtt! Egy publicistánk irta legközelebb, hogy Szent István emlékezetének nagy missziója van. Az első király emlékének megünneplése mindig nagv célokat jelöl, mindig merész, de jogos törekvés áek irányzója. Legyen hát e sz. István napja minden magyarnak valódi ünnepe, hbffv hazafias munkánkban az a dicső- ült szellem vezesse kezünket, a ki iránt honfiúi hálánkat évről-évre — saját ünnepnapján — inpozánsan kifejezni el nem mulasztjuk. R. V. Városi dolgok. Hivatalos rész. Meghívás. A folyó év augusztus hó 28-án, csütörtöki napon délutáni 3 órakor Munkácson a városháza nagytermében — rendes képviseleti közgyűlés fog tartatni, melyre midőn a képviselő-testület minden tagját tisztelettel meghívom, a tárgysorozatot alábbiak szerint egyidejűleg tisztelettel közlöm. Munkáeson 1890. aug. 20-án. Cseh Lajos. polgármester. Tárgyak: 1. A fedeztetési állomásnak 3 ménlóval a jövő évre való fentartása iránti nyilatkozat. 2. Hőnig Áron kérelme a 3 éven túli kamathátralék elengedése iránt. 3. A honvéd laktanya építési terület vételének törvényszerű elhatározása. 4. A kórházi választmány kérelme a kórházhoz egy tüzifecskendő adása iránt. 5. Gáthy Barna lemondása a rendőrségnél viselt tiszti állásáról. 6. A folyó évi szőllő termés értékesítése iránt intézkedés. A tüzrendészeti szabályrendelet tanulmányozás végett 15 napig a városi-jegyzői hivatalban közszemle alatt áll. Munkácson, 1890. aug. 11 én. Cseh Lajos. polgármester. Heti krónika. A hét eseményei között legnevezetesebb ránk nézve a dunántúli ev. reí. egyházkerület közgyűlésen tartott püspöki beszéd, a melyet kér. püspöke, Lapp Gábor, mondott Székesfejérvárott. A beszéd alapját képezi az 1868. Lili t. c. 12-g-a, ennek kiegészítését képező 1879. t. c. 53-§-a és az ezen törvények alapján kibocsátott vallás és közoktatási miniszteri rendeletek. Az első rendeletet Trefort Ágoston adta ki 1884. jul. 11-kén 24.72? sz. alatt"; a másodikat a jelenlegi vall és közokt. miniszter 1890 febr. 26-án 10.086 sz. alatt. Az első elhangzott mint a kiáltó szó a pusztában, az utóbbi már felszinre került. Az elkeresztelések rendes, törvényes medrét ki- vánta egyengetni mind a kettő a törvény alapján. De a kérdés messzebb hatóvá lett, mint talán eleinte hitték. Az egyházak a törvény keretén túl mélyen benyúlnak a a családi életbe, annak nyugalmával mit sem törődnek, megzavarják érzelmeit, nem gondolván meg. hogy Magyarország laikus népe egv idő óta a család alapításnál nem tekintett a felekezetiségre,* s Összeforrott egymással, mintha két testet egy lélek elevenített volna. A ^felvetett, forrongásba hozott eszmék, lehetetlen, hogy érintetlen hagyják a családot, mikor felettök, rólok és nélkülök foly a harc, melyet már régebben megkezdték ugyan, de felszínre csak az utóbbi miniszteri rendelet után emelkedett. A középkori barbarizmus megújítását nem óhajtja TARCA---------jrn ; vs? Lajos estélyén. * & li $ Eltűnt a nap, csendben leszállt az este, Ünneplő érzés szívből szívbe jár, Lelkünk e percet rég úgy várta, leste, Jertek barátim, csengjen a pohár! ’Sz ő róla szól ma mindenütt az ének. Milljó szívben gyűl áldozat névének, A magyar ég tündöklő, csillagos . . . Rá van írva: éljen Kossuth Lajos! Nagy szelleme hazánk történetében Megalkotá a legdicsőbb lapot A gyászért — mit értünk visel — cserében Megünnepeljük ezt a névnapot. Az életnek fájdalmi elnémulnak, Emlékeink ha szépen ránk borulnak; Ajkainkon fohász kél, ájtatos, | Azt rebegi: Éljen Kossuth Lajos! Itt van ö is: boldog sugár ringatja Dicső képétf mely ünnepel velünk, A szellő ajka nagy nevét sóhajtja Kék levegő arról beszél nekünk Dicső, szép élte mélységébe nézve — Mely átölel öröminket tetézve, Mint a bokor a megsebzett madárt, — Felejtjük akkor azt is, ami bánt. Felejtünk mindent; a mi sajg, mi vérez, Nyugodt a szív, nem hánykódik agyunk; Hozzá fogózunk Kossuth nagy nevéhez, S egy pillanatra boldogok vagyunk, Mint a folyó-arany olvad a lelkünk, Oltáránál az ő képére leltünk. Mozdul a szív, himnuszt rebeg a száj, Felejtjük ekkor azt is, a mi fáj. Mint a hajnal biborszinnel ha támad S ölelgeti, a tiszta kék eget: Úgy vágy lelkünk szünet nélkül utánad S átkaroljuk üdvös emlékedet. Vissza éljük a múltak álmait, Megnő keblünkben a remény, a hit. Ezer baj közt, mely majd eltemet, Oly jól esik éltetni nagy neved! Ha felejt a szív, s mozdul a lélek, Mig alszik a föld, e vén óriás, Sóhajtásaink csak te feléd repülnek, Ki felfogná: úgy sincsen senki más Vérzik szivünk : kincsünk veszett temérdek, Te felfogod, te érzed és megérted. Panaszkodunk : tudjuk, meghallod azt; . . . | Oh küldj, ha tudsz honnan, egy kis vigaszt!. Hőn szeretünk, — minden jel azt mutatja, Hogy ez a nép leikével betakart. Beszéljen bármit a nagy világ szája, Mi tisztelünk mint legnagyobb magyart, Vér gyűl a szívbe és velő a csontba, Megmozdulnak az izmok a karokba; Ha ajkainkra veszszük nagy neved, Mely egy világon szerzett hirt, nevet. Fogadd az igaz magyarok csapatját, Mely képzeletben ott van megint, Hol lábaid más föld porát tapodják S rád idegen ég csillaga tekint. Hadd mondjuk el, mit szivünk, lelkünk érez, Hadd forduljunk a népek Istenéhez, Legyen szavunk mint menydörgés zajos: Éljen a hon, éljen Kossuth Lajos !!! Gebe Endre. A Czerkó család feje. (Beszóly.) Irta: Hevessy Jenő. —Kárpátalja, eredeti tárcája— (Folytatás.) VI. Csúnya, zimankós idő volt. Az utcák teljesen néptelenek; sehol egy emher, sehol egy állat nem látható. Mindenki födél alá igyekszik ilyen rósz | időben. Oh, mert igen hideg uralkodott e télen az egész országban! Még a Lupi bácsi sem tud ilyen borzasztó időre visszaemlékezni, pedig neki jó emlékező tehetsége van, ami, ha meggondoljuk, hogy Lupi bácsi kilencvenkét éves, — nem kicsiség. A szobákban is a kályhák mellé húzódnak az emberek és vígan mondogatják el egymás élményeit. A falu szélén levő korcsmában is mulat a gondtalan ifjúság. Nevetgélnek, pipál- gatnak, később pedig énekelnek és ha valaki nyitva felejti az ajtót — káromkodnak egy nagyot. * Most épen a kártyázás járja. Ha figyelmesen vizsgáljuk őket, ismerősökre is találunk a nagyasztal körül. Ott van Timpelmayer úr is, az ősz tiszttartó, Pogácsa Lőrinc, a béres, Lufcsik Csedomir a tótországból ide csöppent íródeák és még többen. Kártyáznák és közbe-közbe isznak egyet. Pogácsa Lőrincnek, amint látjuk, igen jól esik a bor. Sűrűn emeli poharát a saját egészségére és erősen káromkodik. Nem ugyan a bor miatt, hanem mivel folytonosan veszt. — Az árgyélnsát! Hát én nem tudok máma nyerni? Kendtők bizonyosan pakliznak . . .
