Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-05-25 / 21. szám
Második évfolyam. 21-ik szám. Munkács, 1890. május 25. KÁRPÁT ALJ A. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Negyedévre 1 frt 25 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. §£xasxs@(Ssx5«aa'5ysre)6i''5i<s»3x5fr5Y5revtreyi^^ Egész évre . 6 frt. Fél évre 2 frt 50 kr. Kiadóhivatal: Szerkesztési iroda: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt., hová a láp hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétkül- szellemi részét illető minden közlemény intézendő, désére vonatkozó felszólamlások intézendők. r Bermentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtat- Nyilttér petit' sora 35 kr. I . nak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,ö azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti• és többször^ megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. IP©!©!®© 9a©s3É©SB,fe© s Gondolatok. A létfentartás ösztöne kényszeríti az embereket első sorban a munkára. A tudomány alapja a kenyér. Az emberiség megváltója ebben foglalta össze minden szükségeinket. A társadalom minden rétege ennek megszerzéséért küzd, fárad szakadatlanul; — ennek minél könnyebb módon való elő- állitása ösztönzi az embert a gondoldásra, hajtja akaratát az életútján előbb- és előbbre. A kenyérszerzés biztos módját, biztos kielégítését nevezzük aztán jólétnek. A külömböző, kisebb-nagyobb társulatok egyenkint és összegűkben mind az emberiség jólétének előmozdítását tűzték ki feladatokul s hangoztatják széliében, hosszában. Ennek szolgálatában áll a tudomány is. A külömböző találmányok, felfedezések, gőz és villám mind arra valók, hogy az emberek jólétének használjanak, erejét megkíméljék s a. hova-tovább fokozódó szükségletet előállítani segítsenek. Az összes emberiség arra törekszik, hogy a saját hajlama és nézete -szerinti jólétet megszerezhesse magának, melyért kockára tesz igen sokszor mindent, még saját életét is. A kenyérszerzés külömböző módja hozta létre a társadalom különféle osztályait, ennek könnyű kielégítés vágya csábítja az . egyeseket gyakran tévés irányú cselekményekre, ennek vágya sodoija az embereket az indulatok fékezhetetlen árjába, hogy megtámadja saját faját, öncéljainak elérésére kényszerítse a nyers erő hatalmával embertársait. A társadalmi rend felforgatói a múltban és a jelenben mind egyforma ösztöntől vezéreltetve cselekedtek. Erre vezethetők vissza a zsarnok hatalmak! eljárásai, az anyagi formába öltöztetett | nihilizmus, a javitott alakban megjelent j socializmus. Szomorú lenne azonban az embe- riség sorsa, ha pusztán a kenyérvág)' | kielégítése, az indulatok ösztöne hajtaná az egvedeket az élet útán végig, ha nem lenne egyéb támasza és védelmezője, mint az erőnek erővel, a hatalomnak hatalommal szegülni ellene. A világrend fenállásában egy hatalmasabb erő nyilatkozik mint a por és sár emberek összes ereje, melyet megakadályozni, vagy megváltoztatni halandónak nem adatott meg. A világ kormányzója a testi erő és vágy mellett erkölcsi erővel is felruházta az embert, mely az anyagi életnek kormányzójául rendeltetett. Az élet tusá- iban a testi erő mellé szabályozóul, irány jelölőül a szellem felsőbbsége biztosíttatott, mely őt a porból kiemelni, s egy magasabb világ polgárává tenni van hivatva. Az erkölcsi világrend fenállása biztosiba tulajdonképen az embernek a jólét utáni törekvést és biztosíthatja egyedül á már megszerzett jólétet, e nélkül megszűnik minden s hiába való lesz a fáradság. Az erkölcsi világrend ereje teszi lehetővé a társadalmi nagy alakulásokat, a közös célra miiködhetést. Az erkölcsi élet emeli ki az embert a porból s teszi őt urává más földi teremtményeknek; ez adja az összetartó erőt, ez szabja meg az egymáshozi viszonyt a társadalmi életben, mérsékli a túlságos testi vágyakat, az erőszakos hajlamokat, s a halandót a földi jólét nemes élvezetére vezérli. A testi és erkölcsi élet erős* össze olvasztója, megszentelő)e, az élet egyenlegének készítője: a hit, mely világot gyújt, a szivekben, vigasztalást nyújt a keserűségben, melynek legtisztább forrását a Krisztus tárta fel az emberiség előtt. A hit a testi és erkölcsi erők egyesitésével szextett jólétet a boldogság magaslatára emeli fel, s a megnyugvás jóltevő balzsamával hinti be az életet. A hit megszentelő erejének forrása a ptinkösti ünnep, mely a megváltó hármas munkájának is záradéka. Eme jóltevő hit áldásával köszöntünk be a mai pünkösti ünnepen mi is t. olvasóixxkhoz — s kívánjuk, hogy a pünkösti lélek lebegjen felet- tök boldogitólag mindexx időben! Városi dolgok. Midőn városunk közönsége magát a rendezett tanácsú városok rangjára emelte, leginkább az vezette ezen elhatározásában, hogy rendezett városi életre teend szert, minek a jó rendőrség fő tényezője, mely azon ban lehet a legjobb, de mit ér,— ha azélétfen- tartására szükséges tiszta levegő is általában a közegészségügye kellő figyele mben nem ré- szesittetik. Elismerjük, hogy e téren is — kivált a Cholera közeledtével tétettek lépések különösen a t. képviselőtestület kezdeményezésével, mi több állandótisztasági felügyelő is neveztetett ki, a ki százakra menő jelentéseket tett is a rendőri hivatalhoz, azonban azokközül sok máig is elintézetlen maradt, sőt a t. képviselőtestület a köz- kútak és az általános csatornázás eszméjét is elfogadta, az előintézkedéseket ezekre- nézve meg is tette, de több mint éve, hogy ezen, ügy abba hagyatott, ’s igy kilátás arra, hogy mind ez létesitessék, kivált a sok vállalt épitkezés miatt annál kevésbbé lehet, mert a már berendezett tisztasági felügyelőség is elzüllött és igy csalhatatlanul igazolva van az, hogy a közegészség ügyében hátralépés történt. De nekünk addig is, mig a város százezrekre vállalt müveit létesitexidi a jövő században: élnünk kell. És a mi kevés költséggel azonnal létesíthető, azt nem szabad elmulasztani engednünk annak reményében, hogy majd azután valamikor minden rendben lesz. Ilyen mulaszthatlan könnyen létesíthető közegészségi intézkedést igénylő ügy a tisztalevegő fentartása.. Ezen fő életfen- tartót a természet nekünk másutt alig található sebes folyású, tiszta vizű Latorcánk és növényzettelboritott hegyeink és halmaink, úgy rendszeres szeleink alkotásával megadta, de mi ezen isteni adományt mindennap megfoghatatlan háládatlansággal és könyelmüséggel megrontjuk, meghamisítjuk. Hogy a jövő századra maradó csatornázás, köz kutak, temető elhelyezés ügyekről n em is szólva, csak arra szorítkozunk, amit addig, de azonnal létesíteni kell és lehet: a kloákák létesítése és tisztántartása, a magánkutak létesítése és tisztán tartása, végre a piszkok kihordásának rendszeres megállapítása és kényszerű buzgó ellenőrzése tárgyában halaszthatatlannak tartjuk a felszólalást és sürgősnek a kérelmet, melyet a tekintetes Tanácshoz mint végrehajtó hatósághoz intéznünk kell azzal, hogy a menynyiben a képviselőtestület hiában hozta üdvös határozatait, mert azok kellő eréllyel és buzgalommal végre nem hajtattak, menynyiben a városi rendöéségnéí feljelentések és magán panaszok hiába intéztettek: mi kénytelenek lennénk önvédelmünkre a felsőbb hatóságnál is' mindent megmozgatni, hogy a nélkülönözhetetlen tisztalevegöt biztosítsuk magunk számára. Mert mi történik nálunk ? Mig másutt, nevezetesen ezelőtt 2—3 századdal Berlinben halállal büntettetett az a lakos, aki a város mellett elfolyó vizbe döglött állatot, ürüléket, szemetet hányt, addig itt a folyó század végén az egész város szennye nappal, | csepegő ládában, ölő bűzzel folytonosan hordatik a város tanácsa rendeletéből, a város szekerén a Latorcába és a mi még gonoszabb, annak partjaira! hogy a szellő onnan, vagy le, vagy fel felé, de folytonosan hordja a városba az ablakok, ajtók bezárásával sem eltávolítható bűzt, és megkeserítse az életét különösen a közellakókTÄRCA Egy imakönyv titka. — Robi Vilmostól. — Van az öreg apámnak egy imádságos könyve, mely a szebbnél szebb fohászokon kívül magában foglalja nemzetségünk gene- j ológiáját is. Örökségül kapta azt a könyvet még a nagyapjától valamikor e század eleje táján ü azóta hűségesen és féltékenyen őrzi, nem csak, — de használja is, mint a féle jó keresztény — mindennap. Azt mondja öregem, hogy sohasem ismert ennél kitünőbb könyvet. Igazat adtam neki nem csak azért, mert a könyv már tisztes koránál fogva is me;érdemli a dicséretet, hanem azért is, mivel előttem a legújabb időkig béltartalma teljesen ismeretlen lévén, olyan titokzatosnak tűnt fel, valahányszor a kezében megláttam. Úgy vigyázott arra az öreg, mint a végrendeletre szokás, melynek tartalmát néha csak évtizedek múlva szabad viliággá bocsájtani .......... i * Felnőttünk mindannyian. Számra nézve vagy öten. Jó apánk, amint tehetségétől telt: kit-kit szárnyára bocsájtott. Megrakott sok jó tanácscsal ; megismertette velünk a boldogulás fő titkait; azután, talizmánul adva áldását, ki jobbra, ki balra vándorolt, keresni a célt, a melyet végre nekünk is kijelölt az élet. Úgy széthordott bennünket a szél, hogy én sokszor elgondolkodom .azon, ha vájjon voltunk-e mi valaha egy család? — S hogy nem nxese-e az az egykori boldogság, melyről olyan sokat beszéltek nekem régi jó ismerőseim | S mikor igy el-elgon- dolkodom-e kérdés felett, eszembe jut anyám is, a ki hosszú 15 év óta piheni fáradalmait az áldott föld alatt! Igaz volt! Különben miért rezegne pillámon a köny olyan nagy idő után is? Ez a köny csalhatatlan bizonyítéka a jó időkré emlékezésszülte fájdalomnak. Ez a köny még ma is gyakran elvezet a sirhoz, hol a senki által nem pótolható szeretet van örökre behantolva! . . . Csak a fekete szegélyű levélből értesülhettem a legnagyobb csapásról, a mely egy családra sulyosodhatik. Abból. tudtam meg, hogy árva lettem, hogy kialudt a nemes élet, a ki nekünk életünk s a község- szegényeinek védő.-, gyámolitó szelleme volt! Ekkor ért az első tőrszurás; azóta kaptam többet is, de fájóbbat sohasem! .... Eltemették. Koporsójánál sirt az egész falu..........Mit értünk vele? .... Én csak eg y óv múlva borulhattam a gyepésedő dombra, hogy keservesen hulló kényeimmel neveljem a szeretet ártatlan virágait. . . . A legjobb anya halála után durva kézzel markolt a sors a boldog család életébe. Mai napság úgy állok, hogy, ha testvéreim egyikével véletlenül találkoznom kellene: bizony meg-„nagysádolnám£< épen úgy, mint bármelyik ismeretlen úrnőt a világon! .... Akaratomon kívül vetém e sötét vonásokat papírra. Legyen az olvasó kegyes megboosájtani. így járok valahányszor sorsommal bíbelődöm. Hiszen olyan tarkán van az megfestve, hogy alig tudnék kikapni abból egy darabot, a melynek humorát meg ne rontaná egy-egy csepp fekete folt 1 Vegyük fel az imádságos könyvet, mely tulajdonképen e tárca Írására késztetett.......... Min t miden évben, úgy az elmúlt nyáron is meglátogattam öreg apámat. Hogy, — hogy nem, — elég az ahhoz, hogy a mihez sohasem férhettem, most kezeimbe került. Szegény öreg! Csak a lapokból fogja olvasni, — ha ugyan ojvassa, — hogy mily bűnt követett el fia azon idő alatt, mig ő a legmelegebb szeretettel ölelte karjaiba. Azon tudat, hagy a gyerekek nem bánthatják már a féltve őrzött kincset, elhízottá tette jó lelkét s az örökséget nyitott szekrényben tartotta. Innen vettem én ki azt egy gyanútlan perc alatt, s igy jöttem rá a nagy titokra, melyet különben talán sohasem tudtam volna meg. így jöttem rá, hogy nemcsak imádságok vannak a szent könyv sárga lapjaira írva, hanem egy hozzátoldott jókora rész, mivelünk, illetve családunk történetével is foglalkozik. Legelöl az alig olvasható betűk az apám nagyapjának mondják el rövid élet- történetét születésétől haláláig. Nagy dolog és vakmerőség lehetett még a 18-ik század elején kerülni a világra — s bolondság volt meghalni, a felvilágosodott századot be sem várva! ; Az apám nagyapja — Isten nyugossza meg kerek egy század óta pihen már. Hanem a krónika megmaradt róla az imakönyvben. Le van ott írva mikor, hol és milyen időben született ? Hogyan örültek születésének? Milyen nagy lakzival tartották keresztelőjét? Ki keresztelte? Milyen szép dictiót tartott a plébános ur az ünnepségen? Mekkora megtiszteltetésnek vették tisztöket a keresztszülők? stb. stb. Majd élete fontosabb mozanatainak leírása jő. Haláláról egész nekrológot olvashatni. Szóval, derék ember lehetett az öreg, kár volt meghalnia. De hát engem élettörténete, megvallva az igazat, nem nagyon érdekelt. Tovább forgattam a teleirt lapokat. Kerestem az tijabb korfeljegyzéseit, mig végre jó hátul ezen sorokra akadtam „V. ... . . /iám született 185* május 2(kán B-Uj- faluban. Péntek este. Miért nem várt már legálább reggelig 1 Nem szeretem a Pénteket. Félek, hogy ez a nap sok kellemetlenséget szerez neki tegész életére. .. Különben derék, erőteljes gyerek, csakhogy sokat sir.“ Egy 5 frios Bazilikát sem nyertem még, de ha ismerőseim közül valaki állítani meri, hogy apám aggodalma be nem vált: ünnepélyesen, ígérem, hogy javára a főnyeremény jogáról lemondok. Lelkemböl gyűlölöm a babonát, és nincs ember a világon, a ki elhitésse .velem, hogy feljáró szellemekkel, fehér lepedös ki- | sértetekkel testvér poharat lehessen éjfélkor vig zeneszó mellett üríteni: Mióta azonban j születésem napját kipuhatoltam s balsike- ! reimmel- szoros összefüggésben lenni tapasztalom: engedjenek meg, tisztelt bölcs urak, I ha hitem a pénteki naphoz fűzött babonát illetőleg rendületlenül áll, anyira, hogy jó- akaratulag kijelenteni vagyok kénytelen, hogy ne merészelje semmi néven nevezendő halandó ember világra készülődésének napjául a Pénteket választani! Mióta a Péntek világra hozott s a számomra kimért területet elfoglaltam: folytonosan gondnak, boszuságnak vagyok
