Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-04-20 / 16. szám
Második évfolyam. 16-ik szám. Munkács, 1890. ápril 20. KÁRPÁT ALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: 5 írt. @ Negyedévre 1 frt 25 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Egész évre Fél évre' 2 frt 50 kr §®®©@®®3X§3)<§S)@®@S®§^ Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a láp szétkiil (lésére vonatkozó felszólamlások intézendők. 'jb .......i.-.-i r.ii r..] Nyilttér petit sora 35 kr. ua,K el. jveziratoK vissza nem auamaK. megjelenő nimeiesen. luianyos áron Kuzuiiemea. g Szerkesztési iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentet'.en levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hí Hivatalos hirdetési dijak egyszeri közlésért: 50 szóigx 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,i azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többszöri megjelenő hirdetések jatányos áron közöltetnek. Hl Európa állapota. Minden ember, a ki a világ mozgalmas életét figyelemmel kiséri csak félig meddig is, gondolkozóba esik azon sok változás felett, mely Európát rövid pár hó alatt érte. A német- országi socialis nagy mozgalom, a mely egész Európára nézve fenyegető arányokat kezdett ölteni, az ifjú császár merész föllépte által a rendes napi kérdések közé emelkedett és ez által egyúttal éle vétetett a kérdésnek legalább egyelőre, mert, ha a népmozgalom a jogos téren kiegyenlítést talál, akkor magától megszünend. Nincs veszedelmesebb ma már, mint a társadalomban fölvetett egyes kérdéseket agyon hallgatással, vagy épen erőszakos elnyomással igyekezni a jogos kiegyenlítés útjáról leterelni. A múlt időkben, mikor a közlekedés nagy távolságokkal majdnem lehetetlen volt, tehát az emberek nem is érintkezhettek egymással sűrűn, mikör a gondolatok papírra tevése még nagyon lassan és gyéren történhetett, az eszméket el lehetett fojtani, az itt- ott kipattanó szikrák^,- hamu alá lőhetett rejteni huzamos ideig, de ma már, midőn a gyorssajtó termékeit gőz és villám hordja naponként szerteszét, melyek a távolságokat összehozták, midőn az alsóbb és felsőbb rendű emberek kényelmesen érintkezhetnek egymással, gondolataikat minden percben kicserélhetik, az általános társadalmi kívánságok elől kitérni hosszabb időre lehetetlen. • A lefolyt fél század minden-felé uj állapotokat teremtett. A jobbágyság fölszabadult, a földesurak öngazdálkodásra lőnek kényszerítve. A hű- bér rendszer idejében elszaggatott apró államocskák egyesittettek. Az országok nagyobb alapokra fektettettek, melynek folytán a[ társadalmi viszonyok is megváltoztak s ehez képest az életmód is sok tekintetben más irányú fejlődést vett. A jobbágy rendszer alatt a földműves nép nemcsak ura hatalma, de védelme alatt is állott. Adója kicsi volt, tartozékait terményeiből fizette. Szükség esetén kellő segélyben részesült ; ha elöregedett, a földesúri hajlékokban menhelyet talált s nyugdíjintézetre nem volt kényszerítve. Ezek- kel nem dicsérni akarjuk azon kort, csak az általános megélhetési feltételekről emlékszünk meg ; mert volt annak hibája s épen azért törekedett annyi láng lélek megváltoztatásán. De miután a megélhetési mód meg- változott, a megélhetés feltételeit is azokhoz kell a társadalomnak mérnie. Ha nagy terhet rakott az egyesek vál- laira, megkell találni a módot is, mely a terhek elviselését megkönnyítse. A társadalom megkisértette a bajok enyhítését keresztül vinni. Állított több helyfen menedék házakat, árvaházakat s több hasonló célú intézeteket, de ezek mindég csak részletesek maradnak, az általános segítő eszközt az államoknak kell keresztül vinniök. Egyes ember csak megél, elbolyong ugy-ahogy a világban, de mihelyt családot alapit, feltámad lelkében a jövő gondja. — Az önfentartás ösztöne munkára készti s mig magánosán csak a jelennek élt, családi helyzete már- a jövőre irányítja gondolatait, mérlegeli a munkakört és a munka eredményét s ha nem találja kielégítőnek a megélhetésre, ösztöne más térre kényszeríti. Ily okok idézték elő nálunk akivándorlást a felvidékekről Amerikába, Erdélyből Romániá- b a, az alvidékről Szerbiába, igy került felszinre a munkás kérdés, melyből lett északon a nihilizmus, a nyugati országokban a socializmus, melyeket Bismark vaskeze sem birt elfojtani, sőt még féken sem tudta őket tartani, átalában pedig mint munkás kérdés foglalkoztatja az egész Európát, mely minél kitérjettebbé leszen, annál több társadalmi kérdést ölel fel magába s annál nehezebben lesz megoldható. A németek ifjú fejedelmének elég világos feje s elég erős akarata nyilvánult abban, hogy a munkáskérdés megoldására nézve a berlini konferenciát megkockáztatta összehívni, mely, ha egyelőre Hagy eredményekét nem, ért is el, előkészítette az ügyet any-, nyira, hogy ezután e tárgy nem mint vasvessző alá tartozó, — hanem mint megfontolásra méltó ügy kerüljön a hatalmasok zöld asztalára. Minálunk a munkáskérdés még eddig nem domborodhatott ki annyira, mint más országokban, mert gyárvárosaink nincsenek s igy munkásaink nagyobb részben a földmivelésnél értékesítik erejöket, mely, ha megélhetési módot nem nyújt, kivándorlásra kényszeríti az egyéneket, mert ezen a téren általános sztrájkolás nem vihető keresztül, minthogy mindennapi munka uj alkutárgyát képezi. Mezőgazdaságunk, mint iparunk egyaránt gyenge lábon áll. A föld kihasználása még távolról sincs meg-' közelítve, majdnem ősi divat szerint megyen minden. Mondhatni, hogy csak a napról-napra megélhetés vezeti gazda közönségünk nagy részét, melynek oka főképen abban keresendő, hogy a szabad uzsora kiszolgáltatta a nagy közönséget teljesen a lelketlen tőkepénzeseknek a nem rég múltban s ezt kiheverni nem egyhamar fogja a nemzet nagy része. Az iparos osztályt tönkre tette egy részről a szabad ipar. másrészről a nagy gyáripar, melylyel versenyre kelni kis iparosaink nem bírnak. Nem pedig különösen azért, mert Ausztriával egy vámközösségbe foglalván be bennünket, nem vették figyelembe azt, hogy amannak erősen kifejlett gyái’ipara mellett nekünk itthon semmink sem volt s a vámokkal erősen körül zároltak bennünket, tehát még az, is elpusztult, a mi addig tengődő állapotban volt.. Mi tehát nem beszélhetünk oly nagy keretben munkás ügyről, mint a külföld, de kell beszélnünk szegény ügyről, mely apasztja hazánk lakosságát minduntalan. Mert furcsa nézet az, hogyha egy iparral foglalkozó munkás nem talál itthon kellő tért magának, vagy vágya jön idegen földre menni, tetszés szerint mehet, ott családot alapíthat s ha megtelepedett, igen sokszor soha TÁRCA Ozsonna. (Vége.) Igaz: hogy a tej többször olyan kellemes illatú, mely határozottan a kéményseprőre emlékeztet, hanem azért jó lélekkel isszák, sőt dicsérik. Hogy is ne ? Elég idejük lesz két hét alatt leócsárolni a fold poráig. Zuhoginénak ilyenkor nyílik legszebb alkalma a tehenészetről s más gazdasszony- kodási dolgokról az ő saját modorában prelekciót tartani. Annyit beszél ugyan, hogy nem férne be egy képviselő beszámolójába, hanem hát abból csak annyit vehetünk ki tisztán, hogy a tehén roppantul keveset ad, hogy egy ilyen háznál mennyi ki megy, hogy a cselédek véghetetlen rosszak, hogy nem győzi az ember magát pénzzel és hogy voltaképen az egész világ gonosz, kivéve bennünket, (már t. i. őket.) Nelli néha-néha olyat sóhajt, hogy az ablak becsukódik tőle. Az a szélkergető Oszkár ott ül ugyan ő közte és Eliz közt; de mig Eliz jmtat kacag annak maturus hóbortjai felett, addig emez oly sűrűn ásitoz, mint egy törvényes féleség. — Minka és Tinka rettenetes fegyelemhez szokva, remegve kisérik anyjok szemöldökének mozgását, mint valamely eleven barométert, csak né- néha-néha reszkíroznak meg egy-egy maradék mosolygást. Azon nőkhöz tartozik mindkettő, kik közül 12 jár egy tucatba. Pedig a Minka rajzol és — kitünően fest —- szokta dicsérni Fényfalusiné. Ugyan mamácska! — szabadkozik ilyenkor Minka. — No ne is tagadd, ne szerénykedjél, a Stefi is mondta — nem a munkácsi borbély — (gróf Szapáry,) hogy sokra viszed. Mai nap művészek uralják a világot, nézd azt a Munkácsyt, — egy asztalos inas volt — teszi hozzá megvetőleg. Bizony pedig = gyümölcsözőbb szolgálatot tenne Minka nagysám az emberiségnek, ha a helyett, hogy szilvalekvárral, kékitővel, szénliszttel vásznat kever be, inkább pamutharisnyát s kötne, — esetleg ugorkát savanyítana. e Ez alatt a szulcz, rétesek, gyümölcs s ■> egyéb drágalátos semmiségek mind meg- z tartják átvonulásukat az asztal egyenlítőjén, kiállva a kimaradhatlan kritikát. Most. az- b tán következik a zongorázás, melyhez Alle--' ’- luja -- akarom mondani — Eulália kisasz- u szony kitünőleg ért. Eliz pedig az ének- l, lésbdh virteuoz Hiába is dicsérik Pálmai i- Ilkát, annak sokkal gyengébb hangja van, !- hanem hát felkapták, mert igen jól áll il neki a modern szépelgés. És ezt Eliz ú képes volna megmagyarázni, hogy mit kell c, értenünk „modern szépelgés allat?? . . .“ ® Aztán zeng az ének. Nagyon jó volt | a zongorát feltalálni azok számára, akik nem szeretnek gondolkozni. Valamennyi ope- ,z rettéje van Offenbachnak, Lecopuvetének fi azokból mindenikből tud valamit Eulália > és Eliz, a kamasz Oszkár fütyül hozzá s LS pálcájával saját markába veri a taktust, <! mert azoknak a tartalmát ő is jobban is- lS meri, mint a magyar históriáét. — Közbe i" közbe aztán megkérdik; hogy tetszik kedves néninek ez vagy amaz a kupiét. — Ezt >* Hegyi Aranka szokta énekelni, ezt meg Solymosi, ez a „Cigány báró“-ban van, ez k meg a „Nap és hold-“ban stb. Persze mily i. véghetetlenül tetszik, különösen Fényfalusi- >t nénak, akinek ősei még a Kari színházban is megfordultak vala. Minka és Tinka ál- k mélkodó bámulattal hallgatják. Ők nem értenek ekkora mérvben a zenéhez, a Min- 1, ka fest, Tinka pedig saját készítette verse- ’- két szaval a mamának, ő nem is tudja 1. mitévő legyen velők, végtelenül ábrándozók. d — Hja az élet prózája majd meggyógyilja az ábrándok betegségeit — veti oda a hosszas tapasztalásu Nellike, mi Fényfalu sinéra úgy hat, mint mikor a tüzes parazsai leöntik hideg vízzel; nem tartja méltónak a feleletre. — Az bizonyos, hogy az ábrándozás nem hétköznapi lelkek tulajdona — folytatja azután — majd valósággá szövődik az az idő kerekén, hadd érlelődjék. Ő épen azért nem akar semmiféle pressiót gyakorolni leányaira. A kasinói bál után is három kérő jött a házhoz. — No; ne piruljatok el, — de az ö lányai azt mondták, hogy nem mennek férjhez. Jobban szeretik szüleikét. Hát nem szép vonás ez? (Minka és Tinka jónak látják Euláliával eredni mély beszédbe.) Ha valahol, úgy itt nem lehet erőszakolni a szivet. Ha valakinek magasabb ideái vannak, mint a házasság, hát éljen annak, valósítsa meg azt, utoljára is mennyi szerencsétlenség forrása, kivált a mai nap, a házasság j — Bizony pedig — replikáz Nelli — házasság és halál olyan dolgok, a hova mindnyájunknak el kell jutni. — No önt akkor az események nagyon sokáig kímélték, nyila z vissza Fényfalusiné, Ez azután talált. Egy arcul ütött arkangyal kegyetlen haragjával kelt föl az ál- matagszemü Nelli, hófehér fogai közt sziszegve játszott, a gyenge habott vert gonosz indulatoknak viharos mozgása. Intett a mamájának s csakhamar bereitshaftba tették magukat az indulásra. Hiába fogják őkel körül. El kell mennünk, már eddig is sokai terhetekre voltunk, szólt Nelli mamája czél zólag. Erre következik nehány hideg bu csücsök, hasonló a kőpárkány jégcsapjábó hulló olvadott vizcsepphez s aztán eltávoznak — Kiállhatatlan teremtések, — mondj: Zuhoginé vissza fordulva, — de nem tue az ember tőlük szabadulni, pedig mindig megbetegszem tőlük. b — Az a büszkeség — a mint ez a Nelli ■ affektál — folytatja Eulalia, mintha ő válj lami princess volna. Igazán nevetséges, b — Azután mindenkit megbántanak okra, vagy oknélkül, sipit Eliz; mindenütt : ők a megrontói a jó békeségnek, igazán fer- . telmesek. Pszt, nyílik az ajtó. Nelli mamája ; visszajött. Hogy szaladnak elibe sugárzó l képpel. — Kedves néni, talán itt felejtettek I valamit?— ugy-e, minek sietnek annyira? mikor olyan jól töltjük az időt. | — A Nelli kesztyűje maradt itt. — Csakugyan itt van a zongorán, tessék. Azután legyen szerencsénk kedves néni, , minél hamarább, minél többször. Ugy-e a i könyvet nem tetszik elvinni? Nelli kérte, i Mi már elolvastuk. Itt van. Nagyon jó könyv. Faubles lovag kalandjai. — Köszönöm. Pá lelkeim! — Isten vele. — Csókolom kezeit, , csókoljuk a Nellit stb ............ Pf uj! Ilyen locska, fecske világ ez kedves , olvasó. Most világos, hogy egy évig tartó fásé ennek a következménye, világos, hogy t Nelli boszut esküszik. Rettenetes lesz. Mert , mi az endori boszorkány kandallójában strá- zsáló lidércz angyal egy boszut állni akaró nőhöz képest? Jaj nektek Tinka és Minka. Fényfalusiné a végzett gorombaság : megnyugtató érzésével indul el csemetéivel. . Az előbbi izetlen dolgok ismétlődnek s Zu- i hoginé ö nagysága nagy lélegzettel sóhajt fel, b hogy: hála Istennek, megszabadultunk ezek- b tői is! Te pedig édes olvasó megszabadultál . az én epés feltálalásom olvasásától. Sóhajtasz l egy nagyot. Csak azt tanácslom, hogy ha . masculinum genusu vagy, hát örizkédjél az t ozsonnáktól, meg az ilyen aszonyoktól, akik 1 közé valók a Borgia Lucretiák, Fredegundák , s Lady Machbetek is. ’ Gébé Endre.
