Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-04-20 / 16. szám
Második évfolyam. KAHPATÄLJÄ. vissza sem iön s egy földmivelő műn- kásnak nem engedtetik meg, ha itthon nem látja biztosítva két keze munkája után maga és családja feltarthatá- sát, hogy kivándoroljon oda, hol a téli: erre megtalálja. Van tehát, munkás kérdésünk nekünk is elég. Kis ipar, nagy ipar, földmivelés mind olyanok, melyek a magasabb körök figyelmét sohajtozzák, § ha figyelembe nem vétetnek, ha magokra hagyatnak, pusztulásukat idézik elő. Az európai mozgalmokból le kell hát nekünk is vonnunk a következést és tennünk kell, a mig lehet. Megyei dolgok,, A megyei tavaszi rendes közgyűlés f. hó 16. és 17-én tartatott meg Beregszászban, a megye székhelyén. Mielőtt a napirendre kitűzött dolgok tárgyalása megkezdődött volna, a gyűlés megnyitása után az alispán üdvözölte a főispánt azon alkalomból, bogy királyi kamarássá neveztetett ki. A tárgysorozat első pontjában Szapáry Gyula gróf leirata volt jelezve, melyben ő felsége által miniszter elnökké, második pontban Bethlen András gróf leirata jelezhetett, hogy földmivelésügyi miniszterré neveztetett ki. Mindkét leirat tudomásul vétetett és ez alkalomból üdvözlő felirat küldése határoztatott el. Harmadik tárgy volt belügyminiszteri rendelet a tűzrendészet tárgyában alkotott szabályrendelet módosítása mely a min. rendelet értelmében módosíttatni ésazután meg-1 erősítés végett felküldetni határoztatott. Negyedik tárgy pénzügyminiszteri rendelet az adó felszólamlási bizottság megalakítása iránt, mely a rendelethez képest meg is alakíttatott. Hatodik tárgy bizottsági jelentés a megyei bizoitsági tagok múlt évi megsemmisítése tárgyában, melynek folytán a hiányzó bizottsági tagok választásra átalában május 29-ke tűzetett ki az előbbi küldüttségi elnökök megtartása mellett. A várpalánkai választásra azonban néhai Merényi János helyett lítóda, a megválasztott polgámester, Cseh Lajos küldetett ki. Hetedik tárgy volt Munkács város felterjesztése a honvéd laktanya ügyében jóváhagyás végett, melyhez a megye közgyűlése elvileg hozzájárult és a minisztériumhoz felterjesztetni határoztatott. Véglegesen azonban csak akkor hagyja jóvá, ha az alap, melyből építtetni fog, he fog mutattatok Nyolcadik tárgy a Bérezik féle alapit- ' vány kamatainak adományozása, melyért ■ Szikszay Elek, Jenő nevű fia részére és Cseh Lajos L. nevű fia részére folyamodtak. A közgyűlés a tiszti főügyész jelentése alapján Szikszay Jenőnek adományozta. Mi úgy hallottuk, hogy e kamatok élvezete az ungvári, vagy munkácsi gimnáziumhoz van kötve; Nem ártana hát az alapitó levelet nyilvánvalóvá tenni. Kilencedik tárgy volt az építészeti hivatal jelentése az útfentartási alap előirányzatáról és a természetbeni munkaerő beosztásáról, mely tervezet változatlanul elfogadtatott. Tizedegyedik tárgy a megyei tiszti nyugdíj intézet közgyűlésének kérelme a nyugdíj szabályrendelet módosítása tárgyában, mely kérelemnek hely adatott. Tizenkettedik tárgy - Munkács város szabályrendelete a községi kötelékbe való felvételről s a fizetendő dijak megszabásáról, mely jóvá hagyatott. Tizenharmadik tárgy Nagy Bresztó és.Ploczkán falva községek határozatainak tárgyalása, melyek szerint a két község Ormod név alatt egyesitté kéretik, mely szintén jóvá hagyatott Tizennegyedik tárgy Sarkd község határozata, mely szerint egyrészről Horthy Gyula, más részről Klein Pinkász tulajdonát tevő ingatlanoknak a község részére leendő megszerzése és ezzelkapcsolatban 1000 db. fának eladása irányoztatok elő ; mind két dolog helyben hagyatott. Tizenötödik tárgy Beregszász város határozata, melyben a városi állatorvos részére megállapított ] 00 frtos fizetés emelést lakbér és lótartás címén kéri helyben hagyni: elfogadtatott. Tizenhatodik tárgy Alsó Verecke község határozata a Herceg Péter ingatlanainak megvétele tárgyában; — a következő pontban Nagy Gut község hartározata Bertók Károly és Béla ingatlanainak megvétele és a községi erdőből 250 db fá eladása | tárgyában, melyek mind helyben hagyattak. ______________(folyt köv.) He ti krónika A hosszú húsvéti szünet után e hó L5-én a képviselőház újra megkezdte tanácskozásait. — Sok arcon borús hangulat volt észrevehető, a mely valószínűleg a Kossuth kérdés eldöntetlen voltának nyomásától származhatott. — De máskülönben nagyon szívélyesen üdvözölték egymást és mintegy örültek a viszontlátásnak nemcsak a jó barátok s az ugyanegy, de még a külön pártbeli képviselők is. Általánosan barátságos színezetet vett föl az egész ház alkalmasint azért, mivel e napon volt Péchy Tamás elnökségének tiz éves jubileuma, mely napon az öreg ur jókedvét megzavarni senkinek sem jutott eszébe. Nehány szokásos bejelentés után megkezdték a na- szódvidéki javak eladása ügyének tárgyalását, Ez ügy sokkal fontosabb és kényesebb, mintsem az ember első tekintetre gondolhatná is. Ez ügyet Gaál Jenő előadó ismertette, melyből megtudjuk, hogy Kerkápoly és miniszter társai a naszódvidéki, hajdani határőr községekkel 1872-ben egy szerződést kötöttek, melyszerint e községeknek 65,000 hold földet, számtalan kincstári épületet és az e birtokkal összekötött regale jogot eladták 20 évan át kamat nélkül 5000 frtos részletekben törlesztendő 100,OüO Írtért. E birtokot hajdan Mária Therézia 482,000 írtért vásárolta meg a kincstár számára, mely összeg a mai pénzviszonyok között nem kevesebb, r mint négy milliónyi írtnak felel meg. -- És ha még hozzáveszsziik a kamatok járulékát, akkor az egész eladási ár alig haladja meg a 62,500 irtot. Ez egy oly összeg, melynél jóval többet kapnak az illető községek a kormánytól csak a regálejog megváltásáért. Ily módon e szerződés inkább kegyadomány képét hordja magán, mint valamely igazságos és méltányos egyezményét. E szerződés jóváhagyását és mintegy megerősítését kérte e hó 15-én a kormány a képviselő- háztól. A inai tárgyalás alkalmasint csak bevezető része az ez ügy körül kifejlendő, alkalmasint sokkal hevesebb hangulatnak. Mindjárt hozzá is szólott Orbán Balázs, ki a többi között köszönetét szavaz az igaz-, tágügyérnek azért, hogy' a naszódi ügy I tárgyalását lehetővé tette. Beszéde végén | azon határozati javaslatot terjeszti be, hogy az 1872. év március 12-én létrejött szerződés mint olyan, mely' az országgyűlés felhatalmazása nélkül és a kincstár kárával köttetett; semmisittessék meg és különösen ennek jóváhagyását tárgy azó 40. §. s az erre alapított 413, és 414. számú törvény- javaslat ne fogadtassák el. Lázár Jenő gj’óf a törvényjavaslatot a kincstárra károsnak s politikai tekintetben absurdumnak tartjá. Molnár József szerint a kormány nem úgy rendezte ezt a kérdést, amint azt a jog és a nemzeti s állami érdek megkövetelte volna. A törvényjavaslat védelmére Jelűnek Arthur naszódi követ kelt fel, aki erősen tiltakozik az ellen, hogy a birtok- rendezésbe a nemzetiségi kérdést is belekeverjék. Ezek után az elnök megszakítván a tárgyalást Horváth Adám a kecskeméti Csáky-Behr-féle affaireben interpellált, —j mely're Szapáry Gyula gróf a választ megadni a vizsgálat befejezése utánra ígéri. — Egy másik interpellációt Csatár Zsigmond intézett a pénzügyminis terhez, melyben a naszódvidéki államjószágoknál az ottani községek regalejövedelméről kér felvilágosítást. * * • Nemsokára szóba fog jönni az országgyűlésen egy igen érdekes eset, mely Baross miniszter és Ungvármegye között történt. Ugyanis a miniszter az államutak kavicsolását egy magán vállalkozónak adta ki, mivél előnyösehb ajánlatot tett, mint a megye. E miatt a megye kérdést intézett a miniszterhez, vájjon miért nem adta azt ki a megyének, holott ez a kavicsolással járó biztos nyereményt kulturális és hazafias célok előmozdítására szolgáló alap megteremtésére fordította volna, mivel ilyen a1 appal egyáltalán nem rendelkezik. De a miniszter nem járult a megyei határozal- boz, azt adván okul, hogy azért adta ki magán vállalkozónak a kavicsolást, hogy a nyereség segélyével a természetbeni országos közmunka-erő a vármegyei közuti-alap kötelezettségeinek teljesítésére képesebbé tétessék. Ezzel szemben a megyei felirat azt állítja, hogy a miniszteri leiratban ez nem volt hangsúlyozva. A vármegye tehát a miniszter állásfoglalásában önrendelkezési- iogának sérelmét látja s ennek orvoslását íz országgyűléstől kéri. * * * A geológusok azt mondják, hogy a !Üld mindennap alig észrevehető hülésnek ran alávetve. Mi most ennek ép az ellen- rezöjét véljük tapasztalni, különösen a ke- lélyeknek már-már az elpattanásig fesziéit izgatottságát tekintve. Az izgatottság nár eddig is oly nagy mérveket öltött, tőgy koszorús írónkkal Jókaival,“ mi is gy kiálthatnánk fel: „És mégis mozog a öld!“ S at Spanyolországban zavarok ütöttek ki és annyira elterjedtek, hogy egyik legtekintélyesebb városában, Valencziában, véres jelenetek fordultak elő. A hivatalos táviratok szerint e mozgalom a kormány érdekében indult meg, de tekintve azt, hogy a karlista kaszinót felgyújtották és hogy I közbelépő rendőrök ellen a zendülők torlaszokkal védték magukat, nagyon valószínű, hogy Valenczia egy köztársasági mozgalom színhelye volt. * * * Vilmos, német császár, királyunk ő felségéhez és Umbertó olasz királyhoz intézett levelében igyekszik tanúbizonyságot tenni árról, hogy ő hive a hármas szövetségnek és hogy el van tökélve a szövetséget egész terjedelmében fentartani. Királyunk ő felségét a Poi'osz-Sziléziában tartandó őszi hadgyakorlatokra is megliivta'. Mindez azonban puszta udvariaskodásnak tűnik fel, ha figyelembe veszszük azt, hogy a német császár nem fogja elmulasztani mint békeapostol Oroszországban is látogatást tenni még peddig Caprivi, az uj birodalmi kancellár kíséretében, mi kétségtelen jele annak, hogy a látogatás nem pusztán udvaiaskodási tény, hanem egyúttal erősen politikai színezetű is lesz. Egész Európában megindult a munkásmozgalom. Mindenütt azon közóhaj foglal tért, hogy a munkások sorsán könnyíteni kell. Egész múlt héten Bécsben minden rendű munkások strájkoltak, véres jeleneteket idéztek elő, sőt a rablás, pusztítás és a gyújtogatásoktól sem irtóztak. Bezeg most legyenek nagyra a német sógorok rendőreikkel : mikor nálunk voltak antisemitikus és utcai mozgalmak, ugyancsak fennen hordták az orrukat. Már ide s tova két hete tart a mozgalom és nem hogy megszüntették volna, hanem annyira haladt, hogy a kőműves strájk változatlanul tovább tart. Az összes divattermekben, egyetlen egyet kivéve, szünetel a munka. E hó 14-én a strájkolás Gráczban is kitört; minthogy 6000 munkás minden bejelentés nélkül beszüntette a munkát; Hamburgban pedig ötezer cipész, sztrájkol. Nálunk mindeddig, hála legyen a Gondviselés-| nek! ilyesmi még nem fordult elő; de attól félünk, hogy nemsokára ide is elharapódzik, mert nálunk is akad elég lelketlen vállalkozó, aki csak a zsírját szeretné kiszipolyozni a szegény munkásnak és korántsem törődik azok sorsának javításával. Általában véve százezerre tehető azon munkások száma, kik a munkabér felemelését és a munkaidő leszállítását szeretnék a kapzsi tőkepénzes vállalkozóktól kicsikarni. E végett május elsejére egy-egész Európára kiterjesztendő általános munkás tüntetést vettek tervbe. Ebben már a mi munkásaink is részt fognak venni; azonban erős a reményünk, hogy minden zavar nélkül esünk át rajta. De ki tndja, hogyan üt ki Németországban, mivel a német császár, ha igaz, azon óhaját fejezte ki, hogy május 1-én a munkások mozgalmát a rendőrség lehetőleg háboritla- nul hagyja; sőt Herfurt belügyminiszter a rendőrséget már el is látta ily értelmű utasítással. Ezek szerint nagyon tartunk tőle, hogy Bonghi olasz politikusnak „Bismarck és bukása“ eimü értekezésében a német császárról mondott eme szavai: „egy túl- hatalmas ifjúnak az akarata, a melyet többé nem fékez egy tapasztalt, érett tanácsadónak befolyása, oly erős rugékonyságu akarat, hogy sem ő, sem más előre nem lathatja, hogy elébb utóbb hová fogja vinni, akár saját ösztöne, akár az események kedvező vagy ellenséges hatalma,“ nagyon könnyen mehetnek valósulásba. * * * Magyarország hercegprímása budavári polotájában e hó 12-én püspöki értekezletet hitt össze, mely reggeli 9 órakor vette kezdetét és tartott délutáni egy óráig. Résztvettek benne: Samassa József egri érsek, Zalka János győri, Schopper György rozsny'ói, Schlauh Lőríncz n.-váradi, Csúszka. György szepesi, Dulánszky Nándor pécsi, Schuszter Konstantin váci, Bende Imre besztercebányai, di'. báró Hornig Károly veszprémi, Meszlényi Gyula szatmári és dr. Steiner Fülöp székesfehérvári püspökök. — Az értekezlet több kevésbbé fontos ügy elintézése után a f. évi február hó 26-iki miniszteri rendelettel foglalkozott, mely szerint oly pap, ki valamely törvény szerint más egyház kötelékébe tartozó gyermeket megkeresztel s erről az illetékes lelkészt | nem értesíti, büntetés alá esik. Erre vonatkozólag felmerült azon eszme, nem lenne e ! tanácsos a vegyes házasságokra nézve a dispenzatiot megtagadni ? Hosszas tanácskozás után abban történt megállapodás, hogy a püspöki kar ez ügybeu Rómát fogja megkérdezni, s onnan kér utasítást, egyelőre pedig a kultuszminiszteri rendeletet ki nem hirdeti. Aztán mondja valaki, hogy mi nem értünk a sztrájkoláshoz r. Aminap egy pár tudósunk vonta ki magát a görögnyelvi tanácskozásból, most meg a püspöki kar függeszti fel a miniszteri rendelet kihirdetését! — Hát ez nem valóságos sztrájk? ' I Vidéki dolgok. Alsó-Verecke, 1890; ápril 9-én. Tek. szerkesztő ur! A „Bereg“ 13., a „Munkács“ 14. számában megjelent az als<5-vereckei ovoda ügyre vonatkozó közleményeket nem hagyhatom szó nélkül; ezekre befolyást teljesen ignoráló lapjában kívánok reflectálni. A két közlemény az itteni intelligenciának a tanügy iránti meleg érdeklődését határozottan kétségbe vonja, állitván, hogy az annyira óhajtott óvoda létesítése „elhaló buzgóságunkon“ múlt s az elhaló bnzgóság nem volt képes mai napig sem alkalmas helyiségről gondoskodni. Osmerve óvoda ügyünk jelenlegi stádiumát, Alsó-Verecke eddigi reputátiója érdekében kötelességet vélek teljesíteni, ha a „Bereg,“ „Munkács“ kételyeit becses lapjában eloszlatni igyekszem. Hazánknak talán a legelhagya- tottabb helyén fekvő e kis városkája a tanügyet — bár nagy akadályokba ütközik — mindenkor tevékeny haza- szeretettel ápolta s ápolja, mert tudjuk, hogy ez által a népnevelés szent ügyét gondozzuk ; érezzük, hogy csak ekkor lesz erős, hatalmas, müveit a nemzet, s a mi legfőbb : ekkor fogam- zik meg a gyermeki kebelben zeng- zetes nyelvünk mellett a hazaszeretet magasztos érzelme is, mely nélkül tudomány, műveltség oly kevés értékkel bir. Korántsem néztük tétlen közönynyel óvodánk vegetálását, a nép gyermekeinek testi, szellemi elsatnyu- lását ; nem feledtük, hogy óvodánk mily fontos missiót teljesített egykoron : de a legelső alkalmat megragadva elkövettünk mindent, hogy 1884- ben alkalmas - lakás hiánya miatt be- ! szűnt óvodánkat Aussza nyerjük. Igyekezetünk tudvalevőleg óhajtott célját a múlt év nyarán el is érte. De mi történt most ? A tanfelügyelőség mindenekelőtt beki\Tánta az óvodának szánt s ekkor üresen lévő 3 lakhelyiség térrajzát, azt megtekintvén, kettőt teljesfen elejtett, bár óvodának a legalkalmasabb, a harmadikra nézve kifejezte óhaját, miként kÍAránja módosíttatni, megállapítván föltételesen az ekkor fizetendő évi bérösszeget is. A ház tulajdonosa azomban a megállapított feltételekről, s javításokról hallani sem akart ; de azokat egyelőre magúnk is szükségtelennek láttuk. Ekkor az iskola eondö noksági elnök a tanfelügyelőséget kérve kérte, ne linzzuk, halasszuk az égető megoldást, hanem egyszerűen hatalmazza fel bármelyik lak kibérelésére, mert itt Yereckén a számba vehető alkalmas lakhelyiségek mennyisége yájra csekély lévén, ovnda ügyünket ismét régi medrébe tereljük. Úgy is tett, á kir. tanfelügyelőség — hogy hogy nem — az ügyről teljesen megfeledkezett ; sürgetéseinket figyelmen kívül hagyta s csak akkor hozta már felszínre, mikor bejelentettük, hogy a gondnoksági elnök jóslata nagy szomorúságunkra beteljesedett: a lakásokat mások kibérelték. így dőlt dugába óvodánk léte- sülése. Midőn az ily fontos ügyben! lassúságot nem tudjuk mire \Télni : ne hárítsa a „Bereg“, Munkács“ az itteni értelmiségre a hibát; ne mondja, hogy az elhaló buzgóság, a nagyobb érdeklődés hiánya volt akadályozója ó\Toda- ügyünk sikeres megoldásának; mert mi tudatában vagyunk, s leszünk annak, hogy hazafias kötelességünket odaadóan teljesítettük. 1890. ápr, hó 20. Vereczkel.
