Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-01-26 / 4. szám
Második évfolyam. 4-ik szám. Munkács, 1890. január 26. KÁRPÁTALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: 6 frt- @ Negyedévi’« 1 frt 25 kr. Egyes szám éra 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Egész évre Fél évre 2 frt. 50 kr. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétkíll désére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztést iroda: Munkácson, Vár-utcza 564- szám alatt, hová a lap. szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bémeutetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig? 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,| azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször^ megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. tonénél fogva delejes erő által vonzatik a tömeges sokasághoz azon biztató reményben, hogy ott, hol több a szükséglet, fokozottabb a fogyasztás is ; minélfogva biztosab • ban talál képessége s erejéhez mórt oly foglalkozásra, melynek segélyével nem csak önfentartását, de vagyonosodását is előmozdíthatja. A sikeres eredmény aztán ellenál- hatatlanul felkölti keblében a természet hivó szózatát, társul veszi a nőt, hogy családot alapítson. ', S lehet-e tagadni, hogy a nősülés iránti ösz- tönszerü vágy, oly sok édesgető csábbal bir, hogy az egyén, ha csak teljes lehetetlennek nem látja az önfentartás szükségleteit mégszerezhetni, nem mondhat le arról, hogy családot alapítva, utódaiban Önmagát örökíthesse ; s egyidejűleg vagyonosodásá- nak előmozdításával hozzá járulhasson az állam erősbitéséhez. De hogy ne mellőzzem a nős élet iránti vágy szító tüzének lángját, költészetét sem, hivatkozom Hugó Viktornak azon jellemző, s az ember létezésének végcélját is magában foglaló mondatára, mely szerint: „Az emberiség még nem fedezett fel kéjesebb gyönyört annál, mint mikor a férfi és nő ajka egy csókban ösz- sze forr, hogy — teremtsenek.“ Egyéni felfogásom szérint is ezen teremtés elősegítésében lévén az emberiség végcélja s az állam erősbödhetésének föltétele összpontosítva, ugyanazért közvetve az állam kormányzat és törvényhozó testület tekre sulyosodik mindazon akadályok elhárítása, melyek az állam népesedése s az egyesek vagyonosodhatásának gátat vetnék. — Földmivelésünk hátrányait, — mint népesedésünk fokozása s a vagyonosodkatás egyik főbb akadályául tüntetve fól, aligha csalatkozom, midőn földmivelésünk elhaladásának akadályait, törvényeink célszerütlen- sége, — vagy épen hiányosságában keresem, s találom is fel. Végre nem mulaszthatom el azon megdöbbentő ténynek fölemlitését, mely éven kint ezrek kivándorlásával üt tátongó sebet népesedésünk előhaladhatásán. Avagy nem arról tesz-é tanúságot e fekély, hogy az egyesek megélhetését, önfentarthatását I társadalmunk biztosítani képtelen. S mit I mondjak közegészségi helyzetünkről, azon ' nagy halandóságról, mely hulláinak megdöbbentő számával termékenyíti sirkertein két ? . . . Mindezek aggasztó figyelembe vétele mellőzhetetlenül azon következtetésre vezet, hogy társadalmunk életereje hanyatlóban van ; s ha itt-ott felvillan is egy-egy bolygó fény, az nem egyéb egy-egy eltévedt lángnál, mely a kiégett üszkök közül olykor-olykor még fel-fel lobban, mely azonban csak füstöt és sötétséget hagy maga után. ' JüJUL, Calvus. A Bér eg felvidéki le vélir ójának. V. Hosszúra nyúlt cikkeimnek kettős cél- jok volt. Megvilágítani az elferdített gondolatokat s levonni az álarcot a Felvidékiről. Kgy tekintet az alább közölt szegedi levélre s meggyőzi az olvasót, hogy az valóságos szegedi levél, hogy Írója ott lakik, ismeri az állapotokat s hogy íróját tisztességes munkásság ösztöne vezette. És viszont egy tekintet a felvidéki levélre azonnal elárulja a hamis_szándékot. Látjuk, hogy nem felvidéki levél. Minden ember azzal foglalkozik legszívesebben, a mi közvetetten körébe esik. mert ez érdekli s ez ösztönzi őt legjobban. Nagy általánosságokban, tapasztalat és tanulmány képen elmondunk sok olyat is, a mi távolabbról tűnik fel, de a részletezést saját körünkből vesszük. Ha mégis akad valaki, a ki az olvasó közönség jóhiszeműségét félre akarja vezetni s Munkácsról felvidéki levelet_ ir és a felvidék nevében s annak rovására beszél, az a legszebb kifejezéssel is: ámítani akar. Ezt tette pedig Kozma László, a ,Munkács4 szerkesztője, a ki hogy nagyot mondhasson, a . felvidéki erődségből kiáltotta felém, hogy 0 lapomnak irodalmi ellenőre lesz, majd igy, majd úgy bánik el velem. Határozottan állítom, hogy cikkeimben sehol nem mondottam senkit sem hazafiasnak sem hazafiatlannak s a közönség elé mégis eme .rút hazugsággal viszi nevemet: „Ne tessék tisztelt uram, a „hazafias“ jelzővel épen e papsággal szemben visszaélni, mert ebben az önérzetes gör. kath. lelkész a legnagyobb sérelmet Nemzet gazdászati elmélkedés. I Szaporodjatok és lepjétek el a földet. Egy erős államnak első és nélkülözhetetlen föltétele, hogy népesedésével va- g.yóüosodása karöltve haladjon. Ugyanis általános elfogadott nézete a nemzet gazdászati szakíróknak, hogy „mindazon akadályok, melyek az egyes önfentartási ösztönének kielégítésére nézve ellenszegülnek, — hasonló arány és mérvben gátolják a népesedés növekedését, minélfogva a népesedés növekedésének nélkülözhetetlen föltétele, az egyesek önfentartásának kielégítése és biztosítása.“ Nagy hibát követ el tehát az orvos, midőn figyelmét csak is a kór jelenségeinek csillapítására fordítja a helyett, hogy a jelenségeket csak vezérfonalul használva, a kórt előidézett oknak felfedezése s eltávolítására törekednék. — Ugyanily tévedésbe esnek azon államférfiak is, kik a rájok bízott hatalom és hatáskör birtokában elfeledik a népesedés és vagyonosodás akadályainak valódi okait eltávolítani, — s eltávolításukkal a kormányzatukra bízott országok felvi- rágozását, a források megnyitásával előmozdítani. De nem kisebb mulasztás terheli a törvényhozó férfiakat is, ha megvonják támogatásukat oly törvények hozatalától, melyek célszerűségüknél fogva hivatva lennének az ország népesedését és vagyonosodását fokozott mérvben elősegíteni. Léteznek-e ily akadályok, melyek hazánk népesedése s vagyonosodhatása elé gátot vetnének? Bírunk-e oly törvényekkel, melyek az akadályokat elháríthatnák? oly kérdések, melyek elbirálása végett első sorban földmivelésünk jelenkori állapotára kell vizsgálatunkat kiterjeszteni: miután elvitázhatat- lan, hogy a földmivelés virágzó állapota, legmeggyőzőbb jelensége a népesedés s vagyonosodás elhaladásának s egyszersmind célszerű törvények létezésének is. Sajnos, de a saját tapasztalásomból merített vizsgálat eredménye azt tüntette fel, hogy földmivelésünk még nagyon is távol áll attól, hogy az előre haladottabb államokéval versenyezhetne. Avagy elmond- hatjuk-é, hogy hazánk talajának külömbö- ző részletei, fekvése, -vegyi tulajdonságai s TÁRCA. Lefutott a . . . befutott a legszebb csillag az égről, Hűli a köny a szőke kis lány szeméből; .Á csillagot, ha lefut is, se bánom, De a. szőke lányka konyát Hej! szivemből sajnálom. Íja könyei árvaságom illetnék, Legboldogabb a világon én lennék; Boldog lennék, mint lombon a madárka, Mint harmatos rózsa kelyhen Tündöklő napsugáré. Vesd el lányka gyönge szived keservét, Felejtsed a csalfa legény szerelmét; Ha rá borulsz a lángoló kebelre, Kinyílik a legszebb virág: Két igaz szív szerelme. Holo8nyay Cyrill. Lmgl&s hölgyek. — Igaz történet. — Az indóházban másodszor csöngetnek. A perronon a közönség tolakodik; kiki előbb akar beülni a kupéba. Amott két fiatal hölgy még csak most- vált jegyet. A perronon várakozók már beszálltak, a kupék megtelvén, bezáródtak. Ekkor sietett a két hölgy, hogy beszálljon. A kondukteur végig nézte a kupékat (5£ egy első osztályú előtt megállván, kinyitotta azt s a két hölgy beült. Néhány pillanat múlva éles fütty hasította át a léget és a vonat zakatolva, tompa dübörgéssel hagyta el az állomást, különleges sajátságainál íogva általán, vagy csak í’észben is szakszerüleg miveltetnek ? Elmondhatjuk-é a khinaival, hogy földmivelésünk akként van berendezve, megművelve, hogy népességünk önfeütartása kellőleg biztosítva van. Elmondhatjuk-é,. hogy a természeti erők működését, a szakavatottság, forgó töke, kezek sokasága s szorgalma által elősegítve oda kényszeritettük, hogy földeink évi hozamát megkétszereztük ? Mindezekre sajnos, de azt kell beismernem, hogy bizony hazánk határain belől még sok oly területek léteznek, melyeknek haszonvétele . a ragadozó állatoknak szolgál buvó helyül. Ezen állításom igazo- zolására csak futó pillantást kell vetnünk belterületünk azon számos és nagyterjedel- mü részleteire, melyeket büzködt mocsarak, lápok, ingoványok foglalnak el a helyett, hogy lecsapolva, kiszárítva, arany kalászok termésére kényszerittetnének. Tekintsük csak továbbá azon részleteket, melyek kártékony dudva s tövis bokrokkal vannak ellepve, de kellő népesség, szorgalmas igyekezet s okszerű berendezés mellett sok ezer embernek szolgáltathatnának tápot, ruházatot, kényelmet s ez által minő nagy mérvben lenne előmozdítható az ember létezésének végcélja, szaporodása. Avagy eltit- kolhatjuk-é, hogy hazánk nagy terjedelmű területével szemben aránytalanul kisebb számban levő népességünk kevesebbet követel a természeti erőktől, mint a mennyit népességének fokozása s munkásságával kierőszakolhatna. Nem lehet azonban kicsinyelni azon kedvező lendületet, mely főbb városainkat környező vidékek területén feltünőleg jelentkezik. Ezen örvendetes eredménynek azonban kizárólagos okát városaink nagyobb számú népessége folytán fokozott fogyasztás idézi elő : mig ellenben ' ezen előhala- dással szemben lehangolólag fogjuk tapasztalni, hogy minél távolabb haladunk nagyobb városaink határaitól, annál szembe- ötlőbb lesz a termelés hanyatlása s a népesedés hiánya; melynek oka a kisebb mérvű fogyasztásban keresendő. Ezen ellentétes helyzet azonban az emberi természetnek elmaradhatatlan következménye. Mert az egyes önfentartási öízA két hölgy, kik az utolsó percben szálltak be, egész utón hallgatott s egyetlen szót nem váltottak egymással. Mintegy félórai haladás után a vonat ismét egyet füttyentett s kevés idő múlva miudig lassabban haladva egy kis falu szomszédságában levő őrház előtt megállóit. Az egy percnyi állási idő alatt csak a két hölgy szállt ki és szorosan egymás mellett haladva, a közeli fák sűrűjébe mentek. Egy sima tisztás helyen megállották. Körülnéztek s midőn meggyőződtek, róla, hogy senki sincs közelükben, egymástól vagy négy lépésnyire távolabb léptek. — Asszonyom! ön megsértett engem, — szólt az egyik, mereven tekintve úti társa halovány arcába. — Kisasszony, beláthátja, hogy jogosak voltak szavaim .... —• felelt a fiatal asszonyka kérlelődve. — Ah, nyom örült asszony! — kiáltá közbe a dühös leány, haragtól villogó szemeivel végig mérve a megrezzent asszonyt. — Még most is becsületemmel akarja gyalázatos tettét palástolni ?!.... Gyalázatos tettem nincs,és igy nincs, mit becsületével palástoljak. Én Lajost szeretem és boldog vagyok, mert nője lettem. — Boldog . . . ? — ismétlő a csinos,’ deli leány gúnyos megvetéssel. —Tud boldog lenni a tudatban, hogy egy leányt, volt legjobb barátnőjét tette boldogtalanná és hogy boldogságáért elöbbbecsületétáldoztafel! — Veszítettem becsületemből, ha megszerettem őt? S kisasszony, önnek ven becsülete, ha egy férfi után eseng. kit az oltár előtti eskü nője oldalához köt ? — Szivem parancsolja, hogy járjak utána; hozzám is .eskü köti. Nem az oltár előtti, nem ott a szoborszentek előtt, hanem a szabadban, Isten ege alatt esküdött hűséget. Boldog voltam akkor, boldog lennék tán most is, ha szenvedélyem fölött nem tudtam volna uralkodni, mint ön, ki fél évvel ezelőtt, még leány korában, a női büszkeség legszebb díszét, a becsület legfényesb csillagát: erkölcsét engedte elragadni szenvedélyétől. Ez volt az ön útja hangoztatott boldogságához ; tudná-e tagadni ? — Hogy leánykoromban mit tettem, arról nem,tartozom önnek számolni, felelt az asszonyka felemelt hangon. — De most asszony vagyok és kötelességem férjemet a ballépésektől megóvni. — Hahaha ! — kacagot fel az asszony csinos ellenfele. — Olyan hiúságra emelkedett az asszonyi rangban, hogy férjét a ballépésektől akarja megóvni ! Égy olyan férfiút akar a ballépésektől megóvni, ki akkor, midőn nékem örök hűséget esküdött, akkor elég aljas volt önt lesodorni az erkölcs ösvényéről és önnel megtétetni a ballépést. Olyan ember iránt táplálja hiúságát ? Nem szégyenli magát előttem ; itt, ahol kívülünk nincs senki, itt is pirulnia kellene! ... — Kisasszony, egy hangot se többet! — vágott közbe az asszony haragtól kipirult arccal. — Ha kiván vaiamit; — rendelkezésére állok! A leány válaszolólag felnyitáa kezében levő magával hozott kis csomagot, a papírokat, melyekkel be volt göngyölítve, ledobta a fűre és a két fényes tört, melyet benne rejtett, felmutatta az asszonynak. — Látja asszonyom . . . , ezt akar- | tani, de nem teszem, — mondá a leány és a két tört egy közeli bokorba dobta. — Olyan nővel, ki elég jellemtelen, hogy leánykori erkölcstelenségét egy leány becsületével akarja palástolni, olyan nővel nem vivők. A megmételyezett vér nem adna elégtételt! Fogadja legmélyebb megvetésemet ! . í,A leány ekkor megfordult ég-, mennj- akart. Az asszony utána ugrott és kezét megragadván, megállitá őt. — Nem úgy kisasszony ! . . . Látja e levelet? — Ön e helyre találkára hivott engemet. Együtt jöttünk és végeznünk kell. — Végeztem ! . I . Kiván még valamit ? — Kívánok. Önnek nem szabad férjem után járni •. . . — E felől nyugodt lehet, — szólt konyádén a leány —: Nekem vagy önnek le kell mondani róla. Az asszonyka már a legnagyobb mérvben fel volt izgatva és szemeiből a harag szikrázott. Zsebébe nyúlt s két golyót, 'egy fehéret és egy feketét vett elő és folytatá: — Végeznünk kell . . . válasszon 1 . . . A leány kissé gondolkozni látszék, azután az asszonyhoz fordulva beszélt: — Asszonyom, imént nyilatkoztam, hogy olyan nővel mint ön, nem vivők; igy tehát végeztem. — Nem úgy! — felelt az asszonyka kissé hátrálva. — Választania kell e két golyó közül . . . Egyőnkre gyászosnak kell lennie e mai napnak . . . — Jó . . . felelt a leány, kissé az asszonyhoz közeledve. — Megteszem kívánságát, de kezemet beszennyezni nem fogom.
