Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
Flórián Tibor: ÉDES ANYANYELVEM Ügy szeretem ezt a nyelvet, >—> melyet nekem az Isten adott, r—* Hogy gyönyörűséggel ejtem ki minden szavát. Nem is tudom, miiven sorrendbe rakjam őket, Hogy kifejezzem velük önmagamat és kimutassam Hódolatomat. S elkezdem áHitattal mondani: Isten, szeretlek, élet, szabadság, föld, anya, szél, fenyő, Hó, dicsőség, magyarok, asszony, Hold, álom, Anna. Zene Helyett sokszor ezt Hallgatom és nem tudom ot'Hagyni azt a nőt, vagy férfit, akinek ajkán Hangszerré válik, amelyen csodálatos dallamokat tud eljátszani. De milyen kevesen vannak, akik értenek eHHez a "királyi művészet”-Hez, akik úgy őrzik és alakítják a szót, Hogy megérzem nemes alkatát, szobrászfaragta testét, amellyel úgy emelkedik ki a környezetből, Hogy egyszerre elföd mindent. Mást nem is Iátok, csak őt. Érzem súlyát, ,—■ mintHa két paraszt tartaná a vállán, r— parancsoló erejét, amellyel visszatartHatom a vizeket, keménységét, amely úgy sújt, mint a kő és Halálra sebzi ellenségedet. Érzem komoly fönségét, nagyszerű és biztos lendületét, amellyel a magasba tör. MintHa dómba lépnék, olyan áHitatot érzek boltozata alatt. Micsoda költők emelték és micsoda mérnökök építették, akiket megiblettek a századok! Érzem könnyű szárnyalását is, amint elszáll fölöttem. Tisztaságát: fehéren világít, mint a Hó és megmutat minden lábnyomot, amellyel beletapostak. Érzem melegét, minden szelídségét, ahogy körülvesz. Úgy tud simogatni, mint anya: befed és megóv szere’etével. Vigasztal téged. ^ én népem. —- magányosságodért és oly zenével tölti be lelkedet, H ogy csodálnak érte a csillagok és megszeretnek az emberek. A puszták szelével és a tűzzel rokon. Villámok leírni, mert nem szeretem magamat a Hazugság gyanújának kitenni, Ha nem lenne reá számtalan szemtanú . íme : az ifjú KadarkutHy Viktor báró, szinte vo násról-vonásra. Hogy Jókai ismerte a korzikai ifjúról szóló történetet, az persze csak feltevés. A nagy Hasonlóságon kívül mellette szól, Hogy Muret neve Jókai idejében ismeretes volt Magyarországon: Ünnepi énekeit 1824-ben fordította magyarra Szép János. cikáznak benne, és ott sóhajtanak mélyén: a Hortobágy, a messzi, ősi puszták, elhagyott testvérek titkos üzenete a századokon át. Benne nyög föl Mohi, Mohács és a boldog Pusztaszer. Világos égeti testét és szörnyű sebeit a Körösök, a Szamos, Tisza, Vág, a Hemád, Csele, Sajó és a Maros öntözik. Szomját és rettentő vágyait a Duna nem tudja oltani, de mint Isten könyörületes könnycseppje ragyog rajfa a Balaton. Benne nyújtóznak és könyörögnek a Havasok, Erdély Hegyei, a Kárpátok, a Bakony, a Tátra ormai, Pilis, Kékes és a Pozsálló. Benne sírnak a fűzfák és a fenyvesek, mert nemcsak test, Hanem lélek is. Tiszteld tehát és tanuld dallamát, értsd meg, Hogy megérthessenek keletre és nyugatra mindenütt. A munka nyelve ez és az imádságé, a költészeté és az elmélkedésé. Imádkozzál vele és dolgozzál, építsd magasra, * mint a templomot, «-* Hogy Hozzád jöjjenek messziről és úgy kiálts, beszélj és bátoríts általa, Hogy megtartsanak és fölemeljenek: a föld, az idő és az emberek. Aki nem kérdez, annak nem hazudnak. Ray Lawyer. Az ember két pofára falja a hízelgő hazugságot, és kortyonként nyelegeti a keserű igazságot. <— Diderot. A bárány nem egyezhet bele abba, hogy megvitassa a farkassal, milyen mártással fogja őt megenni. *— Szihanuk herceg. Nem kell cipésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, hol szorít a cipő. Hegel Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását jobban szereti az Űr az áldozatok bemutatásánál. — Bölcs Salamon. Ha hallgatni arany, az az arany csak hamis lehet. — fevtusenko. Bár írásunk pajzán, életünk tisztességes. >—> Montaigne (klasszikus szólás nyomán). Mindig van annyi erőnk, hogy elviseljük mások szenvedéseit. — La Rochefoucauld. A nő olyan, mint az árnyékod: ha futsz utána, menekül előled, ha szaladsz előle, rohan utánad. Müsset. Könnyebb annak, aki felejt, mint annak, akit elfelejtenek. i—' Hugó. A nép hallgatása a király bírálatai — Mirabeau. A kísértést kivéve mindennek ellen tudok állni. -Wilde. 29
