Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
hírű humanista tudós és költő, Vitéz János esztergomi érsek unokaöccse. Talán az ő személye és neve odaillene a pécsi egyetem élére, kielégítvén Pécs hagyomány tisztelő polgárainak minden rétegét.. . Az ország gyors és néhol túlzott iparosításával, hirtelen megnőtt a szükséglet a közép és felsőfokú képzettségű ipari, műszaki és gazdaságtudományi szakemberek iránt. így a meglévő vagy átszervezett műszaki és gazdaságtudományi egyetemek mellé gyors ütemben szerveztek gyakorlati képzést nyújtó műszaki főiskolákat és felsőfokú technikumokat. A tanulmányi idő mindkettőben egységesen 3-3 év volt, azonban a főiskolák végzett növendékei üzemmérnöki címet kaptak, a felsőfokú technikumoké pedig csak technikusi címet; ez a furcsaság tehát már az induláskor magában hordta a felsőfokú technikumok kihalásának csíráit. Sorra alakították át őket főiskolákká s csupán pár maradt meg mint különleges szaktechnikum. Viszont azokat a műszaki főiskolákat, amelyek több tudománykarral rendelkeznek és tudományos színvonaluk megüti a legmagasabb mértéket, mint leendő műegyetemeket emlegetik. Ilyen pillanatnyilag kettő van: a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola négy tudománykarral »—< közlekedésépítési (építőmérnök), gépjárműközlekedési (gépészmérnök), távközlési (villamosmérnök) és vasúti közlekedési kar (közlekedési mérnök);- és a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola <—> gépészeti és építőipari tudománykarral. Ez utóbbi főiskola, amely Pécs városával kancsolatban igen nagyjelentőségű, a közeljövőben feltétlenül egyetemi rangra emelendő. Ezt indokolja a környék gazdag bányászafa és ipari fejlettsége (Pécs, Komló, Beremend, Nagyharsány), azonkívül az a tény, bogy egész Dél-Dunántúlnak, sőt az Alföld déli részének, Szeged és környékének nincs műszaki egyeteme. Ez az új Pollack Mihály Műszaki Egyetem, a meglévő tagozatokat és a helyi adottságokat figyelembe véve, négy tudományharral rendelkezne: építőmérnöki, építészeti, gépészeti és végül bányászati karral, s a megfelelő szakcsoportokkal. Az új és modern épületek adva vannak, sőt továbbfejleszthetők, a hallgatók száma, tekintve a nagy vonzási területet, feltétlenül biztosítottnak látszik. A tanári kar és a kutatószemélyzet kiváló szakemberekből válogatva szintén nem okoz problémát. Az egyebem (ma még főiskola) neve is szerencsésen lett kiválasztva: Pollack Mihály egyik legnevesebb építészünk, a Nemzeti Múzeum, a Ludovika Akadémia, a Deák-téri evangélikus templom, a régi Vigadó és egy egész csomó főúri kastély (József főherceg alcsúti, a Festetich-család dégi kastélya), a pesti Horváth-ház, a Zichy-palota és sok egyéb épület tervezője-kivitelezője. Pécsi működésének 22 éve (1805-1827) a székesegyház átépítésével kapcsolatos: az épület történetében az egyik legnagyobb átalakítást Pollack Mihály tervei szerint végezték. * * * Pécs az 1971-es közigazgatási reform szerint mint kiemelt megyei jogú város Dél-Dunántúl kerületi székvárosa. Lakosságának a száma ma 155.000 körül mozog és a távlati fejlesztési tervek (lakásépítés, közművek, közlekedés, iskolahálózat) kb. 200.000 lakossal számolnak. Mindez teljesen reális elképzelés, mert Pécs városa ragyogó példája a tájba harmonikusan beleilleszkedő településnek. Húsz évszázad telt el azóta, hogy a római birodalom szétomlott s a Duna-Dráva szöglete a nagy népvándorlás martaléka lett. Amit az egyik nép alkotóereje teremtett, elpusztította a másik, de a Mecsek széltől védett lábánál várost teljesen elpusztítani egyik nép sem tudta. A kétezeréves város ma is áll, népe él és dolgozik s bizakodva építi jövőjét napról-napra szebbé és gazdagabbá . . . Márai Sándor: A TÁRS Igen, Isten csendes Társ minden üzletünkben. Pontos elszámolást akar. Nem érzelmes, nem résztvevő; kemény és tárgyilagos. Vigyázz, amikor osztozkodsz vele. BALATONFÜRED A “Gyönyörde”, a fasor, melynek lombjai alatt Vörösmarty beszélyének hősei, a füredi szívhalászok” sétáltak a választott hölgy után, a Kisfaludy- Színház romjai, Jókai és Blaháné léptének nyoma az erdőben: ez a legtisztább magyar biedermeier. De a táj is szelíd, mintha a betegek, akik e fák alatt, e forrásnál, a világoskék égbolt alatt keresnek gyógyulást beteg szívüknek, megszelídítették volna a természetet. A táj hozzászelí dűlt a betegekhez; kissé sápadt és nemesen ernyedt, mint mindé nki, aki megismerte már a halál első könnyű, udvarias érintését. Nyájas táj, hívogató. Ezt mondja: ‘‘Ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek.” Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni. 20
