Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
de a papírlapra jegyzett két sor István első magyar király híres szólása volt deák nyelven: Si deus pro nobis, Quis contra nos? A fejedelem szemhéja lecsukódott, feie lehanyatlott. Azt hitték, szunnyadni kíván. Mindenki csöndesen kiment a teremből. Mire Iábujjhegyen visszatértek, már nem volt benne élet. Kemény János még aznap lóra ült, hogy megvigye a lesújtó hírt a magyar nemzet másik legnagyobb fiának, Pázmány Péternek. 4. A feiedel mi temetés után Ecsedre vitte családját ifjabb Bethlen Isfván. Nem volt bizodalma benne, hogy asszonyuralom alatt bátorságos lesz Erdélyben az állapot. Zavarodásoktól tartott s ezekben Ecsed vára volt a legbiztonságosabb. Már akkor mindenféle hírek voltak Catharina asszony szemérmetlenségeiről. Mária hátán hideg borzongás fu'ott végig, mikor elmondták elvetemedett mivelkedését a fejedelem testének felbontásánál. Ez szokás szerint még a halálozás napján megtörtént a fejedelem maga meghagyásából. Kivették beleit, szivét és egyéb belső részeit. Bizony, az orvosdoktoroknak és ott forgolódó borbélyoknak is borsózott a hátuk. De Catharina asszony minden irtózás nélkül szemlélte végig a műveletet, egy könnyet sem ertett közben. Még csak nem is tetetett szomorúságot, hanem tapogatta és megmarkolászta a felmetélt testnek szívét és más részeit is. Mára elmondotta ezeket urának. i—> Rossz szándékú. le^etye beszéd ez <— Iegyintet Istók úr i— kitől hallód? ^ Én Kemény János úrtól, ki mint belső szóga személy szerént jelen volt, felelte Mária. — Kemény nem egyszer hajigálta már el a sulykot. De nem tudom, mi oka lehet a fejedelemaszszonyt igy befeketíteni. >— Hát kegyelmed még hisz ennek a némbernek? kiáltotta indulattal Mária. Gábris bátyám hitese. Most fejedelmi székben ül. Tisztességgel szólj róla. Különben sem tudok semmi gonoszát rovására. i— Én tudok —■ csattant fel Mária. < Még a fejedelem életében meggyalázta ura hitét-becsületét. Tulajdon két szememmel láüam. —i Te »— meredt rá álmélkodva Bethlen. « Én mondta határozottan Mária. Emlékezik? Mikor kegyelmedet beszólítottam a théátromos szálába. Az undorodástól émelyedtem meg. Azzal apróra elmondta a jelenetet Zierothon úrral a színfalak mögött. Istók úrnak szája is tátva maradt. Azt még csak fejébe tudta venni valamiképpen, hogy a magára maradt özvegy olyan örömökben keres vigasztalást, amelyek nem igen férnek meg a szigorú erkölccsel. De az, hogv Catharina asszony már életében ilyen könnyen vdng csúfjára tette feiedehni férje becsületét, ez ellen minden érzésével tiltakozott. Énoen méltó savakat keresett felháborodására, mikor a kapuőr kürtszava vendéget jelzett. A félig mondott szó torkán rekedt. Ki látogató iöhet iKen váratlanul és énpen Ecsed várába, minden uraktól távol? Megtudja hamarosan. Zólyomi Dávid volt. Zólvomi nagy széllel rontott be. Azt se várta, hogy sógora bort hozasson, hogy kiszáradt torkát megöbbtse, már eleredt a szava: i—> Te meg csak itten őrződ asszonyod szoknyáját, mikoron is főbenjáró dógok esnek Erdélyországban. Is'ók úrból most fakadt ki az előbbeni nagy fölháborodás: i—i Megverte az Isten Erdélyországot, mikor Gábris bátyám ama vetemedett idegen asszonyt ide béhozá. Zólyomi felugrott a karosszékből, melybe Mária asszonv betuszkolta. « Hogyan —> kiáltotta álmélkodva , te itten, Isten háta mögött, tudomással volnál mindezekről? —• A Zierothin úr dórját véled? <— Hol vagyon már Zierothin úr *— legyintett Zólyomi. — Azóta más latrai vannak már Catharina asszonynak. Újfent éppen Csálcy István uram. Vele fosztogatta ki a tárházakat. A fogarasi úgyszólván üres. A gubernátornak szava nincsen. Csákv uram igazít mindent a bécsi királlyal egy praktikában. Legfejjül még Munkács váréba is be akarta őt lopni emez ármányos bestye személy. De megorronfottuk a pecsenyeszagot, még idején híradással valánk Ballnig uramnak. <—i Munkácsba így hát be nem juta? — Veszett fejszének a nyele már az csak, mikor bajharasztján van az egész ország. De hallgassad csak, milyen fertelmes vétekbe sü llyedt ez a megátalkodott. No csak nem lehet még emezeknél is gonoszabb? ítélj magad. Bethlen Gábor özvegye elrugá magátul az igaz evangyéliomi hitet és belépett a Katholika Eklézsiába. > Hát semmit sem tettek ennek ellenében? 29
