Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
a gyermeket, de a farkasordító nagy télben nem lehetett. Sűrű bivalytejet kevertek javas herbateákkal s azzal pótolták a szűkös anyatejet. Mária egész éjszakákat forgolódott ágyában álmatlanul és egyre a kicsinye életéért imádkozott. Isten könyörületesnek mutatta magát. Mária szívós ereje legyőzte a bujkáló kórságot. Forrósága meglobadt és abogy egészsége visszatért, Iassúdan pendült mellette a gyermekecske is. Tavasz nyíltával szépen neki is eredt, akár az ifjú csemete. Húsvétkor mehettek Tasnádra, a jószágoktól vastag, életető levegőbe. Mária boldog bálával fohászkodott fel. Azt hitte, túl vannak minden bajon. 3. A nyár hévsége engedett már s alkonytájt az első hívesek ereszkedtek alá a hegyekből, mikor váratlan Tasnádra érkezett öreg Bethlen István. Homlok án gondok barázdája. Mi áldatlan hírekkel jöhetett? Alig engedte, hogy lovait kifogják. A cselédséggel rendelkező Máriának mindjárt megmondta: Nem hálok meg. Viszem uradat is. Mária veszedelmet sejtett: Nincs talán valami baj? >—< kérdezte szorongóan. »—i Baj éppen vagyon, <—< bólintott rá öreg Bethlen István <—» csak nem magom baja, hanem mind az egész országé. Ne rémisztgessen kegyelmed, mondaná már ki egy szóval. BetMen megtöröké vereifékes homlokát: i—i Beteg a feiedelem. Félek, nem soká viheti mondfa csendesen. Hogy aztán az úti alkalmatosságokból e^ékászolódott s a poros köntösökből kihámozva, ízes falatok és hűvös ital mellett kényelembe megnyúitózfatta tagjait az ámbüuson, már nem volt olyan hirtelen mehetnékie. Arra is ráállott, hogv megéiszakázzék Tasnádban. Fia megértette veL. hogy időbe telik, amig ilyen útra összekészíti. Hisz úgv lehet, jócskán el is kell tán betelni Fehérvárott. Megnyugodott hát, hogv másnap induljanak. Most, hogy háromasban ott üldögéltek, megeredt a száján a szó és rendre elmondotta a fejedelem nagy baiát: >—> Jól tudhassad, ham. hogv Gábrs bátyádnak már ez év nyíltával jelentkez'ek fulladásai. Úgy ám, hogy ott valék bitesemmel, gvakorta igenis kapkodék levegő után. —> A hangos dáridók, a szakadatlan farsangolások se kedvezhettek állapotának, kikkel Catharine asszony szüntelenül zaklatta «— kapott szavukba Mária is. <—• Betegnek nyugság kell tette hozzá. * Ammá igaz, <—> tódította öreg Bethlen István nyugsága nem vagyon percnyi sem. Meg es mutatkozott egykettőbe a rossz következés. Járása is elnehezedék. Lábai dagadozni kezdettek. Szemlátomást erőt vett rajta a rusnya vízinyavalya, vagy ahogyan a fúrtagyú orvosdoktorok mondanák: hydropisis. Honnan a sűlyből veszi magát az efajta kórság, hiszen tudvalevő, hogy Gábris bátyám soha nem kedvelte a vizet — jegyezte meg Istók úr. < Ammá szent, osztan most méges e sorsra juta. Öszve és futának ágyához mindennemű doktoremberek, kiket magas helyekről kommendálának, vala közöttük egy, ki magának a császárnak es ordinarius medikusa, de csak fejőket csóválák, bölcs és kunkora szavaka* sustorgának ám segítő javallatokba éppen nem bővelkedének. Utóbbad méges azt végezték közös tanácsba, hogy menne a fejedelem valamely savanyúvíz forráshoz kúrát tartani. Nosza feTerzenkedék ez ellen a derék Schultetus o^vosdoktor. mellette foga más Riberius nevű zsidó doktor es. Ám emez mégis prevaleálá a savanyúvizet a fulladozások ellenébe. A vízinyavalyát pedig azután hajtanák ki, ha már a fulladozások elmaradozának. Gábris bátyád tehát, mihelyt az üdő engedett, üstöllést viteté magát az udvarhelyszéki Vargyas és OlaszteTe közöft a száldobosi határban lévő savanvúvízhez, csal hogy ez nemhogy használt volna, ellenkezésképen, egészen ráhozá a fene vízinyavalyát. Nosza, próbáiénak oszt mindenüket. A váradi hévizet. Sombornál is valamely hitvány, szennves, salakos vízben feresztették. M;nd heába. Szegény Gábris odavan. Maga es tudtával vagyon, hogy nyavalyája gyógvíthatatlan. i— Szegény Gábris bá’ mép egészben ifjonti ember, az ötvenediket sem tapodia <—> samálkozott Istók úr. — Erősen remélhető, hogy Cathárma asszonnyá* b:z a fejedelmi szék szukcessziójáról is gondo«kodhatik. Gondoskodók es ha nem épn azonképpen, hoov első szándoka vala. De eszébe vevén nyavalváia evógyuIhaüUansáeé* téstámentomo* tőn, hogy orsz^nát atyabait iámbor szógáit és hívéit ménné1 »óbb áIIano*ban hagyhatná. — Kinek kezébe tévé ország kormányát? vágo't kö-'he türelmetlenül Istók úr. »— Feleségét, Catharinát rendelé utódának. — Asszonykormány legyintett kicsinylően Istók úr. 27
