Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
fuldokló zokogásba kulit. A teremben kiváncsi fejek fordultak feléjük. Többen már indultak is, bogy lássák, bogy mi történt. De a fejedelemné félútban megállította őket s kitárt karjával visszaterelte az emelvényhez. Mária aztán már nem látta, mi történik. Leroskadt a karosszékbe és félig már áléit volt, mikor férje a teremből kitámogatta. 2. A tavaszon újra fejedelmi meghívás érkezett Dévára. De Mária asszony nem kísérte most el az urát az udvarba. <— Menjen csak maga, r— mondotta neki <—» nem vagyok mostanság legjobb bőrben, mit pironkodnék ott a sok kényeskedő dáma közt. Istók gróf komolyan megijedt. — Mi lelt, i—> kérdezte szorongó gyöngédséggel i—< hidegrázásod van, vagy szaggatás kínoz? Semelyik. Tán gyomromban tettem némi kárt. Az étek nem Ízlik. Émelyedésem van. i—< Elhozom magammal a tudós Scbultetus orvosdoktort Fehérvárról. <—' Hagyja csak kegyelmed. Múló baj ez. Kis koplalás rendbeboz. Bethlen gróf hát egyedül ment. De Mária roszszúllétei azután sem maradtak el. Még tetejébe megint alélások is jöttek rá. Felbívatott hát magához egy javas kenőasszonyt, kit igen áldott kezejárásónak emlegettek. Az asszony mindenképpen megkérdezgette, kifaggatta. Össze-vissza tapogatta minden oldalról. Egyszercsak felragyogott az arca. Semmi baj, nagyságos grófné, csak éppeg hogy a gólya kelepel a ház felett. Mária maid hogy megint el nem áléit boldogságában. örült az áldásnak. Tudta, hogy fériét kedvesebb újsággal nem örvendeztetheti. És élt benne az a sejtelem is, boíty ez a kis égi ajándék lesz a kapocs, amely elválaszthatatlanul férjéhez fűzi és megvédi őt saját szíve ellen. Igyekezett erőt venni gyöngeségein. Az öröm jó volt gyógyító írnak. Mire férje két heti mulatozás után megjött, már vége volt mindenféle rosszullétnek. Istók grófnak szüksége is volt az örömhírre, hogy egy kis lelket öntsön belé, mert testben-Iélekben megtörve tért meg Fehérvárról. Eddig is igen kornyadozó embernek ismerték, de most szemlátomást sorvadozott le róla minden emberi forma. Orcája megnyúlt és földszínűvé vált, csak két pofacsontja alatt rózsállott rosszindulatú, vészes pirossággal. Fülcimpája elvékonyodott, átlátszó lett, mint a könyvek hártyalapja. Epéje csigázta szüntelen görcsös szaggatásokkal. Fejében, gyomrában szorongató kóválygást érzett. Voltak napok, mikor testi hője is felszökött és egészen leverte lábáról. (—- Mi szörnyűség gyalázta igyen el kegyelmedet? i— faggatta Mária. Istók úr ki is vallotta nagynehezen: »—» Hát biz amaz éktelen italozások, egyvégyében dőzsölő torok váltak ártalmamra. Természetemnek gyilkoló méreg a bor, nem egyszer tapasztaltam. Miért vedeli akkor kantaszámra? <—< Ki tehetne másképpen? Avagy lehet ellenállni az untalan kínálásoknak, ösztökéléseknek? Embervirtus kifogni az ital erején. i—> De Iám, mégis kifogott kegyelmeden. Tégyen nékem eljövendő kicsinkre szent fogadást, hogy még a szájából is kiköpi azt a cudar löttyöt. Is^ók úr fogadta, hogyne fogadta volna nagy elesettségében. Felesége meg gyönge étkekkel, cukorbafőzött gyümölcsökkel, jótékony herbateákkal gyógyíthatta. Mikor osztón nyár jövete tájt kiadósabb falatokra kaphatott, szemmelláthatólag pendült Istók úr. Nemsokára oda is hagyta Dévát. Tasnádra költöztek most. Ezt a szép tagot Mária hozományából vásárolták. Kedves, mosolygó, ámbitusos úri hajlékában igen kellemetesen érezték magukat. Ősz elején főkapitányi tiszte Váradra szólította Istók urat. Felesége nem akart olyan messze tőle, Tasnádon maradni. Ecsed várába költözött át, ahol férje kényelmes, puha fészket készített neki, minden jóval és szükségessel ellátva a küszöbön álló nehéz órák számára. Október aranyló napjai hozták meg a várvavárt örömet, bár némi csalódással. Mária ugyan szerencsésen átesett az első szülésen. De a nagy örömbe egy kis űröm is vegyült. Fiút vártak s lány érkezett. Lányos család, mondogatták a komaasszonyok, odahaza is csupa Iányöccse vagyon a főkapitányné asszonynak. Hamar feledték a kis bosszúságot és fiú híján örvendeztek a lánynak is. Étkes, eleven kis jószág volt. Szeme akárcsak apjáé. Egész teste is inkább őrá formázott, nem anyja amazon termetére. Ám az öröm napját nemsokára felhő árnyékolta. Máriát gonosz rázóhidegek után emésztő hévségek rohanták meg. Teje megzavarodott. A kicsi is nyűgös lett. Kínzó fájások gyötörték és szemlátomást fogyott. Mindenki a roppant láp alattomos páráira gyanakodott. Tasnádra kellett volna vinni 26
