Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
benszülöttek, hogy a nép ajkán titkon meg is változott már a címer szövege, amit így susog a dacos kecskeméti száj: Sem Lenin, sem Moszkva el nem szédít!. . . Szédítő azonban van Kecskeméten s ez az illatos, tavasztól őszig virágpompától viruló városi virágtelep. A 15 holdas gyönyörű kertben áll a Művésztelep, ahol sok művészi álomból lett kép, szobor. A történelmi és népművészeti emlékek gazdag kincsesházában a Városi Múzeumban sok értékes képet is találtunk jeles magyar művészeinktől. Kecskeméttől elbúcsúzva, a Tiszához rándulunk ki, Alpár községbe. A hagyomány szerint itt győzte le honfoglaló Árpád hada a Duna-Tisza közén élt bolgárokat, Zalán bolgár fejedelem hadát. Vörösmarty Zalán futása című époszában írja meg e győzelmet. Megfürdünk még a Tiszában, a világ egyik legkellemesebb vizében, aztán nyugatra fordulunk, hogy átszelve a Duna-Tisza közét, bejárjuk a Kiskunságot. A Kiskúnság nem földrajzi tájegység, hanem évszázadokig fennállt. Kiváltságos kiskún-kapüányság területe, melyet Kiskún-vármegye névvel olvasztottak be a nagy Pest-vármegyébe. Már benne járunk amióta Czegléd tájára érkeztünk, mert Budapesttől délre kezdődik ez az alföldi tájrész és húzódik a Bácska enyhehalmos területéig. Sok-sok csillogóvízű kicsi szikes tó, gyérfűves mélyedés között elénk bamállik a termékeny lösztalaj. Petőfi Sándornak a Kiskunság fiának versei muzsikálnak lelkűnkben, mikor a rónák végtelenjét járjuk. Több szép verset írt az ő idejében még hatalmas legelőkből álló vidékről, amelyen szilaj pásztorok és csikósok ősi módon őrizték a sok barmot, lovat, nyájat és minden falu határában szélmalmok hányták a cigánykereket. Ö ezt a tájat szerette legjobban. Manapság sokat beszélnek a német csodáról , Nyugatnémetországnak a második világháború romjaiból történt bámulatos felépüléséről. Mi magyarok, ismerve a Kiskúnság történetét, bátran beszélhetünk 'kiskún csodáról , mert a törökdúlás után néptelen, szélszántotta homokpusztaságot a kiskúnok nemcsak benépesítették, de fel is virágoztatták. Az esőben szegény, homokos, szikes vidék arcát csodálatosan megváltoztatta munkájuk. Az utak mentét akácfákkal ültették be, a homokot szőlővel kötötték meg, majd a jól művelt földeken megkapaszkodott a gyümölcsfa és erdők bontották ki susogó zöld lombkoronájukat. A szabadon áradó, sok kárt okozó Dunát szabályozták. A szórványosan épült tanyák megsokasodtak, megnőttek a falvak, megtelepelett a burgonya, a gabonafajták, a kukorica, mert megváltozott még az éghajlat is, több lett a csapadék. Konyhakertek ezrei, dúsan termő gyümölcsösök, a mosolygó sárgabarack, a piros cseresznye és haragospiros meggy, a paradicsom, uborka hazája lett a Kiskúnság. A szorgalmas asszonynép rengeteg baromfit nevel, a kiskúnsági gyümölcs és zöldségfélével versenyre kelt a baromfi, a tojás, a toll, ugyancsak a gyapjú is. Valamennyit ismerik a külföldön is. A Kiskúnságban látni nyáridon olyan legelőket, melyeken annyi pulyka legel, bogarász, mintha a világ minden pulykája gyűlt volna össze ott. Kislányok, kisfiúk, ügyes pulykapásztorok őrzik az értékes szárnyast, amely az angolok elmaradhatatlan karácsonyi pecsenyéje volt. (A második világháború után történt, hogy az angol alsóházban egy képviselő felelősségre vonta a kereskedelmi minisztert, hogy miért nem gondoskodik arról, hogy ismét kiskúnsági pulykát ehessenek az angolok, mert annál ízesebb nincs. Különösen ha, mint szokták, dióval hizlalják a kun aszszonyok . . .) A homokbuckás, kúnhalmos Kiskúnság mezőgazdaságával, kertgazdaságaival, gyümölcsével, állatnevelésével nagy kincse a magyar termelésnek. A kiskúnsági kún-fajta magyar középtermetű, kissé széles arccsontu, öntudatos, viharálló emberfajta. Szorgalma a fejlő dés a haladás vágya elmaradhatatlan jellemzője. Gyermekszerető és mélyen vallásos, ha katolikus, ha protestáns. Nyelve izes magyar nyelv. A község- és tanyaneveknél gvakran használja a szerem-, halma-, szege-, fa végződést. A ház tornácát “kódisállásnak” nevezi a kún . . . Monile tehát e nép közé, látogassuk városait, községeit. Szép, rendezett város Kiskúnfélegyháza. mHy nagyobb, mint Nagykörös vagy Czegléd 29.000 lakosa van. A város belső része teljesen városias, csak a szélek falusi jellegűek. A vasútállomásról a Kossuth I n^s-utcán jutunk a város szivébe a főtérre- ma Béke- tér-, melynek dísze az árkádos városháza, a renaissance sülusú Nagytemplom. Szép épület a postapalota, a kétemeletes gimnázium. A Főtéren a Hattyú-házban volt vendéglőié és mészárszéke az öreg Petrovicsnak, Petőfi édesapjának, a jó öreg korcsmárosnak. Picike volt még Petőb, mikor szülei idő költöztek, de a félegyháziak úoy tekintik, mintha a város szülötte lenne és hiába az okmánv, versengenek Kiskörössel, masukénak vitatják a legnagyobb magvar költőt. Az Ó-temp- Iom mögötti kis utcában büszkén mutogatják a 52
