Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

kócos kis kún diáknak, Petrovics uram fiának, aki a nyilván rokon családnál biflálta a tudományokat. Petőfi Sándor lett belőle. Édesanyja volt Hruzleány.

kifejezni betűinkkel. Míg a pestinek a "híres” szó ban valóban tiszta e bang van, a dunántúli ezt zárt é-nek ejti, a kecskeméti-mint a szegedi is az e helyett ö-t mond bele. így sok más szóba is.

Itt a Katona József-színház. 1896-ban 66 évvel a nagy drámaíró halála után nyitották meg a Bánk bánnal.

Sorra nézzük a szép régi épületeket. A Beretvás szállónak nem tudni miért, eldobták régi patinás nevét, ma Béke-szálló. A Cifra palota neve megmaradt és csillognak színes mozaikkövei ma is. A Nagykőrösi ucta sarkán már nem áll a háza Hruz Mihály uramnak, de mindenki tudja: Itt kopogott a Iába egyszer két éven át egy kócos kis kún diáknak, Petrovics uram fiának, aki a nyilván rokon családnál biflálta a tudományokat. Petőfi Sándor lett belőle Édesanyja volt Hruz-Ieány.

Kecskémet nevét az ország határain túl elsősorban sárgabarackja tette ismertté. Barackvirágzás idején festők ecsetjére illő a kecskeméti határ, barackéréskor, heteken át rendkívül érdekes élmény a barackvásár. Akárcsak Nagykőrösön, itt is éjjel kettőkor jelzi a piacnyitást a templomi harangütés. Kigyúlnak a hatalmas főteret megvilágító lámpák. Ot állnak már és egyre érkeznek illatos, mosolygós, már export- vagy szállító kosarakba válogatottan rakott barackterhükkel a gazdák szekerei. Lépésben jönnek, lassan gördül a gépkocsi is, amely barackot hoz, meg ne rázódjék, ütődjék a kincs. Hatkor már robognak a vonatok barackter bükkel a helyi szesz-, konzerv-, lekvár- szörpgyárak pénztárosai pedig már sok súlyos ezrest fizetnek ki ekkorra a felvásárolt rengeteg barackért. így volt, reméljük máris, így van, vagy hamarosan így lesz ismét Kecskeméten.

Ősszel nagy szőlőeladás folyik, a várost övező szőlőtelepek 40—50 ezer métermázsa csemegeszőlőt adnak el évente. Sokkal több szőlőből lesz azonban bor.

Akkor jött a szőlőtőke Kecskemét határába új vendégnek, mikor 1883-ban a magyar szőlő-hegyvidékeken letarolta, tönkretette a szőlőket a filoxera, a szőlő gyökerét árgó féreg. A homokot nem szereti, elkerüli. Megtelepült tehát a szőlő az Alföldön.

A svájci származású Weber Ede 1886-ban létesített szőlő-telepe ma 2000 holdas gyönyörű szőlőbirtok. Helvécia a neve és mindenütt ismerik kitűnő borait, csemegeszőlőjét. Nagy és virágzó szőlőbirtokok Miklós-telep, Kali-telep és a Szikra. Ballószögön tízféle szőlő mustjából forr ki a halványpiros híres kadarka. Miklós telepen 200 holdas szőlőkísérleti állomás van, tenyésztik, nemesítik az alföldi éghajlatra és talajba való szőlőfajtákat. Kecskemét határából évente 250—300 ezer hektoliter bort adnak el. Mint érdekességet kell megemlítenünk a Szikra telepet, melynek helyén valamikor a Tisza ágazott, kanyargóit, pedig ma elég messze kell mennie, míg a Tiszát láthatja az ember. Jó ötven kilométerre ... A Tisza emlékül egy elposványosodott holtágat hagyott, amelyben még ma is nagy élvezettel szedik a gyerekek az ehető sulyom-termést, a Tisza mannáját.

A várost körülölelő tanyavilágból újabban több önálló község alakult, nemcsak 17 kilométeres új kisvasút pöfög itt, hanem a villany is elérte már a tanyát, így Bugacot is. A régi betyárcsárda körül még megvan az összezsugorodott Bugaci puszta melyen csikós cserdíti karikását. De Bugacmonostor már önálló község.

Az ősi erdőöv régen kipusztult a határban. Ültetett új erdők azonban mind nagyobb területen díszlenek. így a várostól kelet felé ki lehet rándulni erdőkbe és a Széktó sziksós vize kellemes fürdőzési lehetőséget nyújt. Itt van a Monostori erdő is.

Az Alföld egyetlen őshonos fenyője a borókafenyő volt. Újabban sikerült megtelepíteni és Markó puszta népe az Alföld szívében jól keres a fenyőmagfejtéssel. Trianon elvette a fenyőerdők 85 százalékát, pedig nemcsak a faiparunknak, de a papír- és cellulóza iparnak is sok fenyőfa kellene. Ezért folyik a fenyőmagtermelés, a fenyő-faiskolák száma gyarapszik fokról-fokra új fenyőerdők szöknek az ég felé a csonka országban.

Kecskemétnek élénk ipara is van. A gyümölcsfeldolgozó ipartelepek mellett baromfifeldolgozó üzemek működnek. (Azt mondják, hogy a Kiskúnság népe szereti a baromfit — eladni. Igaz, de enni is! . . .) Kibővítve dolgozik a gyufagyár s a kecskeméti kisiparosság, megfogyva ugyan, de dolgozik.

Kecskemét súlyos károkat szenvedett a második világháborútól, a végén pedig orosz csapatok gyülekező és elosztó városa lett. A város és a tanyák népe még jóidéig nem felejti el és — nem bocsátja, meg ezeket a hónapokat. Ha a nóta szerint "sírva sétál a vadgalamb” a monostori zöld erdőben, ak- t kor volt szegénynek mit sírnia . . .

A kecskeméti polgár azonban fel-felpillnn? a vá- j rosháza ormán a városcímerre és azt mondják a1-